Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-11 / 163. szám

Szeged, 1914. julius 11. DÉLMAGYARORSZÁG 5. A hármasszövetség együttes föllépése. (Meghökkentek Belgrádban. — Holnap lesz a demars ! — Szerbia meghátrál.) (Saját tudósít ónktól.) A berlini kül­ügyi hivatali tudatta a bécsi kormánykö­rökkel, hogy Németorszűi minden tekin­tetben támogatja a monarchiát Szerbia ellen irányuló akciójában. Németország teljesen' együtt érez Ausztria-Magyaror­szággal és Berlinben meg vannak győ­ződve arról, hogy a monarchia teljes elégtételt fog kapni Belgrádban. A német birodalom a maga részéről hajlandó min­dent elkövetni, hogy Ausztria-Magyaror­szág ehez az elégtételhez hozzájusson. Nemcsak a monarchiának, de Németor­szágnak is érdeke, hogy Ausztria-Magyar­ország presztízse minden tekintetben meg­óvassék. Ugyanígy hajlandó Németország legteljesebb mértékben támogatni azokat a lépéseket, melyeket a monarchia a nagy szerb propaganda leküzdésére tervbe vett. Ha Bécs arra határozná el magát, hogy Belgrádban energikusan fellépjen, ebből a démarsból Németország is ki akarja ven­ni a maga részét. Hasonló értesítést ka­pott a külügyminisztérium az olasz kor­mánytól is, ugy, hogy most már valószí­nű, hogy a monarchia nem elszigetelten fog Belgrádban eljárni, hanem a hármas­szövetség másik kát hatalmával együtte­sen. SZERBIA HÁTRÁL? Belgrád, julius 10. Itteni politikai körök­ben nagy riadalmat keltett a külföldnek, kü­lönösen Németországnak, Szerbia ellen irá­nyuló magatartása. Pasics miniszterelnök sürün tanácskozik Hartwig orosz követtel, aki viszont siffrirozott táviratok tömegét kül­di Pétervárra. A szerb diplomácia hangos jókedve alaposan megcsappant s a szerb la­pok hangja inkább az általános meghökke­nést akarja palástolni. Belgrádban nem vol­tak elkészülve arra, hogy egész Európa ilyen egyértelműen ellene fog támadni, sőt meg voltak győződve arról, hogy az olyan sok­szor bevált recept, Belgrád segitségkiáltása a monarchiában elnyomott fajrokonok érde­kében ezúttal sem fog csődöt mondani. Most, amikor látják, hogy ez az igyekezetük telje­sen hiábavaló, hihetetlen kapkodás támadt. Utolsó reménységük, hogy a hármas antant hatalmai biztosan mellettük lesznek, szin­tén elveszett. A hármas antant képviselői ha­tározottan megmondották, hogy Szerbiinak ilyen irányú garázdálkodásával ők sem ér­tenek egyet s figyelmeztették arra, hogy ab­ban az esetben, ha a szerajevói merénylet következményekében támadnának fegyveres konfliktusai, kénytelenek lesznek Szerbiát tel­jesen magára hagyni. Valószínű, hogy ezek után a Pasics-kormány óvakodni fog a to­vábbi kardcsörtetéstől és ha a monarchia fel­szólítja arra, hogy bizonyos garanciákat nyújtson, ennek a kívánságnak nyomban eleget fog tenni. Az omladinisták és a Na­rodna Obrana ugyan még mindig hevesen izgatnak a monarchia ellen és Pasics a leg­kétségbeesetieW) küzdelmet vivja velük, •hogy leszerelhesse őket, de azért valószinii, hogy Szerbia ezúttal meg fog hátrálni. Az itteni osztrák-magyar követség kö­reiből eredő információk szerint a monarchia első lépése Szerbiában az lesz, hogy teljesen korrekt és barátságos formában fel fogja hivni a szerb kormányt a szerajevói merény­let tetteseinek és felbujtóinak kézrekeritésé­re és a magyarországi és boszniai nagy­szerb agitáció beszüntetésére. A monarchiá­nak ezt a követelését Giessl báró követ, akit ma várnak vissza Bécsből, még ennek a hét­nek folyamán tolmácsolni fogja a szerb kül­ügyi kormánynak. Szerbia válaszától függ azután a monarchia további eljárása. Ha a szerb kormány nem ad teljesen kielégítő vá­laszt, a jövő héten ujabb, energikusabb dé­mars következik, (melyet eredménytelenség esetén negyvennyolc órán belül követ az ul­timátum. PIOHON ÉS A SZERBIEK. Páris, julius 10. Pichon, ivolt francia kül­ügyminiszter, a Monde Ilhistré legújabb szá­mában cikket közöl az ausztria-magyaror­szági helyzetről a trónörököspár meggyilko­lása után. . — A merénylet után a monarchiában az a vélemény alakult ki, — irja Pichon, — hogy a szerb nép bűnrészese a szerajevói me­rényletnek és azzal vádolták Szerbiát, hogy ö adta a fegyvert a gyilkosok kezébe. Ez volt az oka azoknak a sajnos tüntetéseknek, melyeket Boszniában a szerb lakosságnak a merénylet után el kellett szenvednie. A han­gulat rendkívül izgatott volt s már attól fél­tek, hogy a szerbeket a monarchia más ré­szeiben is megtámadják, ami annál sajnála­tosabb lett volna, mert nincs ok arra, bogy a szerbeket a szerajevói bűntett erkölcsi bűn­részességével vádolják. HOLNAP LESZ A DÉMARS! Bécs, julius 10. Berchtold gróf kö­zös 'külügyminiszter, Hoyos gróf követ­ségi tanácsos kiséretóben tegnap este Ischlből visszaérkezett Bécsbe s ma dél­előtt hosszasabban értekezett Giessl bá­róval, aki még a mai nap folyamán visz­szatér Belgrádba. A monarchia démarsa holnapra várható. SZERETNEK BENNÜNKET? Manojlovies Theodor, a kiváló tehetségű szerb iró, aki most a bázeli egyetem magán­tanára, a szerajevói merénylettel és a dél­szláv irredentizmussal kapcsolatban a követ­kező nyilatkozatot tette: — A szerb fiatalság tudatára ébredt an­npk, hogy az ókori kultura ősi fészkén, a Balkánon óriási kulturfeladat és történelmi perspektíva nyilt a délszláv népek előtt s komolyan dolgozniok kell, hogy mint az olasz faj egyesítése megteremtette a modern Itá­liát, megteremtsék a modern és kulturát Balkánt. A szerb nép dolgos és egészséges, benne századok óta szunnyadó energiák él­nek és érvényesülni vágyó temperamentu­muk predesztinálja őket, hogy a Balkán dél­szláv kulturáját ők csinálják meg. A nagy szerb kulturát a magyar kultura testvérének látom s a szerb ©s magyar kulturát a ger­mán kultura zsibbasztó nyomásától féltem. A magyar művészet és irodalom Európaszer­te megbecsült érték s a. szerb fiatalság ra­jongással szereti a fiatal, radikális Magyar­országot, de gyűlöli a katonai és feudális ter­rorral dolgozó Ausztriát. MÉGIS BŰNÖS PRIBICSEVICS! Szerajevó, julius 10. A rendőrség és a tartományi kormány a legnagyobb energiá­val folytatják a nyomozást a merénylet ösz­szes előzményeinek kiderítésére. A nyomozás ujabb fordulatairól azonban semmit sem közölnek a nyilvánossággal, ellenben siffriro­zott táviratokban, nyomban közlik őket a bécsi külügyi 'kormánnyal. Hire jár, hogy a nyomozó hatóságok a szerajevói postahiva­talban egy igen fontos adat birtokába jutot­tak. Találtak ugyanis egy táviratot, melyet a merénylet napján, délben adtak fel Prilá­csevics Milán őrnagy címére. Aláirás nincs rajta. A szerb nyelvű sürgöny szövege ma­gyar fordításban a következő: — Mindkét lovat jól eladtuk. A távirat nem is vonatkozhati'k másra, mint Ferenc Ferdinánd főherceg és Hohen­berg hercegnő halálára. A rendőrség most nagy apparátussal keresi a távirat feladóját. A Prosvjetni Dom nevü szerb egyletben tegnap házkutatást tartottak és egy félreeső helyen három bombát találtak. A bombák egészen olyanok, amilyenek az összeesküvők bombái' voltak. Az egyesület vezetőségének több tagját letartóztatták. A város egyébként teljesen nyugodt. A szerb körök izgalma is elmúlt s a lakosság elkeseredése a szerbek ellen szintén szünö­félben van. A NAGYHATALMAK ÁLLÁSPONTJA. A Neue Freie Presse irja: A heiyzet még mindig nem tisztázódott. A szerajevói vizsgálat még nincs befejezve és ezért itteni diplomáciai körökben sem tudtak eddig vég­leges ítéletet formálni. Bizonyos csak any­nyi, hogy ugy Franciaország, mint Oroszor­szág elitéli a merényletet és egészen termé­szetesnek találja, hogy az osztrák-magyar kormány Belgrádban lépéseket tesz, — egyrészt az ott kompromittált személyisé­gek (megbüntetése céljából, másrészt azért, hogy ilyen gyászos események a jövőben ne történhessenek. Mind a két kormány kívánja, hogy ne kerüljön a sor komoly bonyodal­makra és különösen a szajnaparti kormány mindent elkövet arra, hogy a béke föl ne bo­ruljon. Ami szövétségeseink magatartását illeti, ezt a dolgok állása egészen pontosan irja elő. Berlinben azt az álláspontot foglalják el, hogy bárminő fordulatot vegyen is ez a kér­dés, Ausztria-Magayrország kormányát a legteljesebb módon támogatni kell. A monar­chia kormányának dolga eldönteni, hogy mi­csoda érdekeik vannak ebben a kérdésben és hogyan lehet azokat (leginkább megvédeni. Egyébként azonban a német kormányra néz­ve ma is azok az alapelvek irányadók, ame­lyeket a német birodalmi kancellár a leg­utóbbi válság idején a birodalmi gyűlésben mondott beszédeiben ismételten körvonala­zott, hogy Ausztria-Magyarország minden­kor számíthat a német birodalom teljes és tetterős támogatására. Olaszország is teljesen a monarchiával való szövetség talaján áll. Az olasz kormány Szerbiában latba veti egész befolyását arra, hogy engedékenységre birja a kormányt Ausztria-Magyarország jogos követeléseivel szemben, ha azonban a monarchia és Szer­bia közötti tárgyalások folyamán akadályok támadnának, ugy Olaszország habozás nél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom