Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)
1914-06-09 / 132. szám
tesM ren> del' JÓZSEF Í 9»S le és ÖÍ JÉLFÍ ÓSÁ^VÍ IUFLYV R 1914. junius 9. DÉLMAGYARORSZÁG választották. 1808-ban az eeperesi icim„ értették ki, ugyanabban az évben lciv- a szegedi iskolák püspöki biztosáré.; , ban igazgatója lett a Miasszonyunkte/ Rev1ezett alsóvárosi zárdának, ugyanakntv/n™Pta a Ibodrog-inonostori apát kiöt1907teen belvárosi plébánossá vájatott WLO-B, ák az elhunyt Varga Ferene helyébe. b^ Tv egyházme.gy,ei tanácsos lett, 1911 1 Püspöki •a ;kÍriáJy "a ®ni>eniicói választott cmnimej tüntette ki. Tisza István gróf a nemzeti politikáról. — A kolozsvári ünnep. — m(VA'ÁT TUDÓSITÓNKTŐL) TISZA ISTVÁN !if, .kolozsvári utj'a nagyjelentőségű pofont'ese!m'éninyé nőtte Iki magát ama tiisi nyilatkozatoik által, melyeik a miC^fi'ök ajkáról elhangzottak. Az ela2 e .:ek 'pgyik agitációs fegyvere vdl't s2e^zó, hogy Tisza pollitilkájával £r(jéj 611 a. baloldalnak kell megmentenie tpi-u li'sza vasiárinaiDi beszéde töfcéieN FEJ •rt: fiilik az általános szavazati jog, — tesi&n J" l iSZa vasárnapi beszéde töfcéieöfibe , iv':|iágositolt minden jóhiszemű t^ogy amit az ellenzék íkiván, «P ENNEK az országrésznek feltétlen veaz esi'106' v'SZOint ami menekvése lehet, fiejy cs,alk az a nemzeti politika, fo?Vá 3 munkaPárt követ. Érthető ennélTis?át az a páratlan lelkesedés", amivel eliiak p '°zsvárott fogadták. A kormányMagv rcÍ0'yben is, mint mindig, az 'egész és iaearorszfig nagy érdekeit is képviselte haliig. g.tudtia értetni a királyhágón túli ÖSS2ef..0iyfi'l, hogy az ő sorsuk szorosan folán.nU'gg 'az vgész nemzeti 'léttel, az állre T;s Politikával. Példának hozta fel erhisza £ ^jYben, tiél^6 ' bogy bármilyen szép is el lÖsége °n a Polgárok szavazatának egyenSzertpii'?Ean 'fi magyar hegemónia végvejelentené. tett a 1f)rmányelnök visszapillantást veés Va te utóbbi néhány 'év történelmére feávla11 v°inta te a történtekből a hi ü hogy a mai magyar politi%i)ot °°b'cio összeomlása után biztosabb hrdiy '!em választhatott, mint amikor a heu,. Cs a nemzet között az összhang az állami és nemzeti ^Őlvtí1 a válIiasztói jog kérdését és ép T a nemzetiségek fésizkében k^ását és Jiáacio célját tűzte ki Y , .„. H teSZa •kolozsvári beszédei, melyek^fiak lol'josen a nemzetiségi probléite fo Szontelte, még hosszabb ideig foglalkoztatni a közvéleményt. zÖtlIr^ ellenzéki vezérek vasárnap Me JW .'/ynléseztök. Justh Gyula, Appo'Fe^^'^-ében ünnepelte Károlyit, tyitott ínFl ped'g a radikális pártnak "fejezvén gyanúját, hogy a radin kolefí10Zg,alima a munkapárti bertdk?éles íu ezetl Nagy kérdés, hogy akad-e 3 ai]<i agyarországon gondolkodó em^fi^PPárt'i szónok e kijelentésének hitelt iád. Tisza István sohasem csinált abból 'titkot, hogy .a szélső radifcálizimust veszedelmesnek tartjia, azt pedig Tiszáról még ellenségei1 is elismerik, hogy politikában és magánéletben egyaránt egyenes, őszinte és royi.lt szavú és senki sem 'hiszi el felőle, hogy taktikai okokból titokban olyan mozgalmat szítana, amelyet nyíltan elitéi. Ezzel a gyanúsítással tehát az ellenzéknek kevés szerencséje lesz. Vasárnap avatták föl Kolozsváron a nemzeti munkapárt uij körhelyiségét. Az ünnepen Sándor János 'belügyminiszter nagy kísérettel még szombaton megérkezett Kolozsvárra, ahova vasárnap Tisza István gróf miniszterelnök reggel fél nyolc órakor a rendes gyorsvonattal érkezett. A pályaudvaron nagy közönség fogadta a berobogó vonatot. A miniszterelnököt kiszállásakor Szentkereszthy Zsigmond báró titkos tanácsos, a kolozsvári nemzeti munkapárt elnöke üdvözölte. A pályaudvarról a miniszterelnök és kísérete a fellobogózott városba hajtatott. Délelőtt tiz órakor volt a kolozsvári nemzeti' munkapárt uj helyiségének felavatása. Szentkereszthy Zsigmond báró nyitotta meg ia munkapárt nagygyűlését. Ezután Tisza István gróf miniszterelnök lépett a szónoki emelvényre. A többi közt ezeket mondotta: — Nem könnyen jutottunk el a sikerek időszakáig. Kemény, lázas munkát kellett a munkapártnak elvégeznie. Az 1905-ik évi nagy politikai átalakulás előtt nagyon széles körökben az a hit volt elterjedve jó magyar hazafiaik között, ihogy a magyar nemzetnek .az oibstrukció fegyverére feltétlenül szüksége van. Én mindig igyekeztem megküzdeni ezzel a felfogással. Nem segítő eszköznek, veszedelmes örvénynek tekintettem mindig az obstrukciót a nemzet útjába. Az én szavam gyönge volt, hogy az igazságról meggyőzhessem .a nemzetet. Magunknak az eseményeknek kellett a meggyőző bizonyítékokat szolgáltatni. És szolgáltatták is. (Úgy van! Ugy van!) Ebben az áldatlan helyzetben cselekedni kellett. Én nem kerestem azt kitüntető megbízatást, hogy ennék a cseleikvésnek kötelessége és feladata az én kezembe adassék. De .egy percig sem mertem volna polgártársaim szemébe nézni, ha gyáván elbújtam' volna ez elől. Vállalkoztam reá, megtettem. Az eredmény igazolta eljárásomat. A szükséges cselekedetet siker követte. — Számos probléma vár még megoldásra, számos ellentét áll még szemben, egymással. A hamu alatt ott van a parázs, bármely percben lobot vethet a tüz és ezzel a íeilyzettel szemben megnyugvást, biztonságot a monarchiának és a magyar nemzetnek nem adhat más, mint első sorban saját erejének, saját 'készségének tudata. Uraim, én nem szoktam rémképeket látni, én most sern akarok önök elé rémképeket festeni. Az egész külügyi helyzet nem ad okot. kétségbeesésre. De mii az előfeltétele a sikeres működésnek, saját erőnknek tudata. Ezt pedig nem adhatja meg más, mint egy olyan magyar nemzeti politika, amely egyesíti, összefogja, akcióképessé teszi a nemzeti erőt. Ebben a monarchiában két olyan erőtényező van, a melynek sorsa és jóvolta egymáshoz van kötve, amely egymásban találhatja fel a legbiztosabb, 1 ©hűségesebb szövetségest, az állandó érdek azonossága alapján: a magyar nemzet és a dinasztia. Szédületes gyorsasággal! emelkedtek az állami kiadások. Most azután egy .adott helyzetben az a kettős baj szakadt reám, hogy egyfelől olyan külügyi helyzét mellett, amely teljesen lehetetlenné tette a habozást a katonai kiadások terén, legalább félig-meddig követnünk kellett a többi gazdagabb államok katonai erőfeszitéseit, tiz esztendő mulasztásait helyrehozva, nagy, óriási nagy összegekkel fokoznunk kellett a katonai kiadásokat és ugyanakkor reázudui erre a nemzetre az egész világot érő általános pénz ügyi válság és reá zudultak azök az elemi csapások, amelyek különösen ennek az országnak keleti részét immár harmadik esztendőben érik. (Ugy van! Ugy van!) Az államnak tehát első feladata gondoskodni a legsürgősebb, 'legszükségesebb pénzforrásokról. Gondoskodni első sorban csak a legkisebb elemi csapások kapcsán ia közvetlen Ínségesek segítéséről. 'De tovább kell mennünk a sebek gyógyításában. Megindította a kormány iaz akciót, amely összesen 120 millió korona költséggel a folyók felső részeit szabályozni fogja. Ki kell ezt egészítetünk az erdőtörvény olyan revíziójával, elejét vegye a hegyvidéki erdőségek rohamos letárolásának, a mely biztosítsa a letarolt erdőrészek beültetését. A mi ipari viszonyainknak egyik nagyon szomorú mellékoldala és méllékvonatkozása a munkáskérdés is. Ebbe a kérdésbe emelkedett, tisztultabb felfogást kell belevinni. Ennek a kérdésnek megoldása szorosan összefügg a imunkabiztositás kérdésével. A munkásbiztositás ügye mia teljesen zsákutcába jutott a legszebb intencióktól) sugalmazott* szerencsétlen törvényalkotás folytán, a m.it azt hiszem, ma imár mindnyájan tudunk és érezünk. Ennek a revízióját ki kell egészíteni egy sztrájktörvény meghozatalával. Olyau sztrájktörvényt kell megvalósítani, a mely megadja a munkásnak a sztrájkhoz való jogát, de védje meg ez a törvény a dolgozni akaró munkást a sztrájkoló muukás terrorizmusától és védje meg a munkaadót a munkások terrorizmusától. A konszolidáció munkájához gazdasági téren feltétlenül hozzátartozik még, hogy a közelebbi esztendőkben napirendre kerülendő Ausztriával való kiegyezést helyesen oldjuk meg. Én nem bocsátkozhatom bele ennék a kérdésnek taglalásába. Csák azt az általános igazságot jellzem, hogy ennek a kérdésnek kezelésénél az országnak erős kormányra van szüksége, a mely a magyar nemzet gazdasági érdekeit teljes nyomatékkal igyekezik képviselni és biztosítani. Én nem akarok dicsekedni, de viszont nem is vagyok tizenöt éves leányzó, akinek el kelljen pirulnia, ha személyéről esik szó. Annyival is könnyebben beszélhetek, mert a mit mondani akarok, nem is személyes tulajdonságaimra, hanem politikám helyes, igaz, nyilt és becsületes voltára vonatkozik. Igenis, állítom azt, hogy az a politika, amelyet követünk, becsületére válik a magyar nemzetnek, az az eljárás, amelyet a jelenlegi magyar kormány kövét, javára válik a magyar nemzet tekintélyének. Igenis, mieg van az az érzésem, hogy az alatt az egy év alatt is, amióta szerencsém, vagy szerencsétlenségem., hogy vezetem a magyar kormányt, azóta is tettem már valamit arra, ÍÍHígidb™ ^HÁZBAN MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN _ QTT ISTI/ÜLN UflaaMUfl™''a"1111 EüSgrt.ercsk.dé.b.n ^^ " * ^ 1 V „ ^ • ÓVAKODJÉK • Slüntgeazietbep j y plaHialátaSÖrt. az UTÁNZATOKTÓL!!