Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-07 / 131. szám

—. ÁFA 18 ELIÉF, ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12negyedévre K 6*— egy hónapra K 2 — ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 240 Kiadóhivatal Kárász-utca fr. Telefonszám: 81, Egyes szám ára 10 Bllér. * Jtoged, 1914. Ifi. évfolyam 131. szám. Vasárnap, junius 7. Uj közigazgatás. Korszakos ujiltás előtt áll az ország, közigazgatás régen 'készülő reformja Jközeliebb a 'képviselőház asztalára ke1 és ha a viszonyok kedvezőek lesznek, idő alatt egy alapjaiban és egész .'építésében uj közigazgatási rendszer Sl-a az ország további sorsát irányitani. , A refoirm ellen már eddig is nagyon ,°K támadás vezettetett. Kétségtelén, minden ujitásnák sokkal több ellenr J^' mmt megértlője van, mert nagyon a éz valamely papirosra irt rerdszernek Jakorlati életben valló alkálimazható}j0gat megitélníi. Az azo|nban bizonyos, a tervezett reformnak van egy óriáJentőségü vezetőeszméje, amely az hivatalos életének egész képét .Változtatni van hivatva és ez a mincj? von-alon érvényesítendő deoentralizáv Régóta érzett hiányok gyökeres orkö ?a..íog ezz'el ténnyé válni. Mostani j, JJ'ünkben, azt lehetne montdanii, egy hivi ,kinai faí á,li a kormányhatóság armi ' és a ^^ki közigazgatás között, I % a szabad közlekedésnek alig-aliiíg ^•juzdhető akadálya. Bármilyen üdvös ^ezkedést hozott eddig a törvényható- azt egyszerű fölebbezéssél föl lehetett vinni egészen a legfelső fórumig, a hot az egész országbet beérkező foni/os1 ügyiratok a maiinál sokkal hatalmasabb igazgatási szervezet munkaerejét is tökéletesen igénybe vennék. Túlságosan nagy függési viszony áldott igy élő a két fórum között. S ez egyrészt az ügyek lebonyolítását is jelentékenyen; hátráltatta, másrészt ped'ig a törvényhatósági autonómiának határozott térvesztését jelentette. A közigazgatás uj reformját mindenekelőtt ez a nagy gondolat, az igazgatásnak decentralizációja, hatja át. A törvényhatóságok élére helyezendő és mar gasább hatáskörrel felruházandó alispánok a k-orimányhatóságok munkájának egy jó részét átveszik a saját vállukra. Ezentúl nem keli minden aprócseprő állami építkezés engedélyezésével, kisebb utalványozással, bagatell ügyekkel a miniszterhez futni, mert saját területéin az alispán (városi polgármester) kiterjedt jogkörrel rendelkezik. Ezért szükség van a törvényhatósági szolgálat megerősitéSére. Az egyes -rrfmisfcteriumcjk áltál a vármegyéknek Visszaadott hatáskör természetes velejárója, hogy a központi hivatalok személyzete megcsappan és a vidéki fórumok személyzete megszaporodik. Ezt az élvet juttatja kifejezésre a közigazgatási reform olylképen, hogy a központi tisztviselők egy részét kihelyezi a vidékre. A minden áron való ellenzékieskedés persze ebben a tényben már fölfedezte a kortesfogás látszatát, hdlOtt nagyon is nyilvánvaló, hogy ha a kormány hangulatot akarna magának a vidéki perifériákon teremteni, ugy bizonyára nem az alsóbb fizetési osztályba sorozott miniszteri tisztviselőket használná föl erre eszközül, mert ezek az egyénék ott is, ahol ma vannak, távol állanak a politikától ós épen olyan hivatalnokemberék, mint akármelyik vármegyei aljegyző, vagy árvaszéki ülnök. Túlságosan sötétre festik a képét, melyet az államhatalom kinevezési jogkörének 'kiterjesztéséről rajzoltak. Ugy tüntetik fel a helyzetet, mintha az állam által kinevezett tisztviselők valami titkos kényszerrel lenínénék a kormányzó hatalomhoz fűzve azon fcivül, amit a meggyőződés ébreszt bennük. Ha volt is enndk a hiedelemnek alapjai a múltban, amikor, tagadhatatlan, egyes kormányok ilyen befolyásokat szerezni törekedtek, egyáltalában nincs ma, amikor az uj választási törvény a legtöbb megyei központban titkos szavazást honosított meg. A kormány tehát kiadott a kezéből egy olyan fegyvert, amellyel élni nem is 'kívánt. A tisztviselők szabadon és a kényEgy direktor. (A szinészéletből.) Irta: Várad! Antal. temJ?eleütött a szinigazgatásba is az az isiv.-. en CÍvilÍ7nriri Mp;mi llrítipf már falluzní. "larjg „ .ív... .—. 0s2top ,magyarok istene azt a koncesszióreSnek " " ' 'nvugdij-pénzeket keakár n az embereken; a'kár lehúzta azokat, tepertn®m' aztan kimutatást, elszámolást, ^létvr taglisztát s tudja az öreg ördög Szanj ^em lehet igy már szinészest játÁ7 'ábrav ,i-a r,égi' aldott világ, amikor (három az 0 va,lpyal és két trikóval nekiindultunk b°2tukgnak' v'éres kard gyanánt körülhorZából a, 'nemzeti zászlót, amelyet a fal uhá2afisáo- nk bölcsön, aztán apelláltunk hanemzetiségre, a szent magyar iát. "vlVfa u. oocui ttiiu^j Mi ..yS annak apostolaira s végiül köliáx ftuk a nemzetes ur -magyar diszruháeKYik m fekszik a régi szinészvilág $ár„ ^miléikfoszlánya, égy 'direktori napló, titó 'apjain örök panasz első oldalán a ^cgHg^Jf'eve. Az utolsón a ruhatári jegyBAROSS bem és nagy sörcsarnok zék, négy sor s a diszlettár felsorolása, egy sor: „nagy vászonerdő házzal." A jó direktor, akinek örökösei nékem, jutatták ezt a naplót, mást vártak az örökhagyótól. Az öreg mindig azzal biztatta a fiát, hogy: ne tanulj, Barkó, úgyis rád hagyom a vagyonomat. A vagyon pedig ebből a naplóból állott, melyet eredetileg a nemzeti muzeuimnak szánt, de aztán jobbnak látta hozzám küldeni. így talán nyilvánosságra jut egyetmás a nemzet-napszámos életéből, aki még a hazafiság patronátusa alatt járta a hazát és koplaltatta a társulatot. Tipus völt az öreg, amely kiveszett. Ma már nem lehet tréfálni a regulákkal, s hiába lamentál a tanácsnak, nincs annak a szivében irgalom. Még most is előttem áll az öreg -Szegedi Mihály, a szinigazgató, akitől teméntelen -hátralék -miatt -megtagadtuk annak idején a színigazgatói engedélyt s mikor mártirképpel kunyorált, de hiába, végre kifakadt s ránk ordított: — Ne komédiázzatok már, egyen meg a fittyfene benneteket, hanem adjátok ki a oédu lá-mat . . . Mire aztán Feleki — sértve érezvén magát alelnöki méltóságában — csak azért sem adta meg az engedelmet. Igaz, ihogy a derék direktor a betűvetést elfelejtette. Mondják: nem is tudta soha. Tény az, hogy h-usz esztendeig vezetett társulatot a nélkül, hogy magyarul irni tudott volna. Az én naplóvezető direktorom tudott irni, s az volt a veszte. Minden stáción váltót irt alá, de nem váltotta be sehol. Azzal fizette ki a -korcsmárost, a szabót, a mészárost. Végül már a humoros oldaláról fogta fel a dolgot s mikor váltót kértek tőle, aláirta, de a következő jóindulata megjegyzéssel: — Fiam, ez a váltóblanketta most negyven krajcárt ér! Ha én aláírom, nem ér egy fityinget se . . . Mégis hiteleztek neki. Csodálatos volt a régi hitelezők naivsága! — Fiaim! — szokta volt mondani a tár-' sulatának — én csak a javatokat akarom. — Igen ám — mondta Gyárfás, a legendás ügyelő — de nem- adjuk! A feleségét rettentően szerette. Az ült a kasszánál, ahhoz küldte azt, aki előleget kért. De inkább lemondtak az előlegről, csak ne kelljen a direktorné elébe menni. Eleinte — fiatalabb éveiben — priima£tte J^eged, Esténkén! ERDÉLYI KALMAN elsőrangú zenekara játszik! DUGONICS-TÉR 11. sz.