Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-03 / 127. szám

Szeged, 1914. junius 3. HÍREK 0000 Franciák a szegediekről . Nehéz dologra vállalkozom: sportcikkei vált .El&ször láttam futballmérkőzést és bea't ismerőseimnek jóslata, hogy .az első ecos meg ,f0g hódítani a sportnak. Mersze, hogy a franciák kedvéért lettem ^zerre a labdarugó sport hive. De nem báf,m: gyönyörű látvány..volt. A magyar tfiuk, jnas helyütt emlékszünk meg, ide azokat ^kiiben Í- ~~ " " a jf iismerjük, a sportünnepélyről is u«Jll C7' —vyi j Liiv, ,a S5.JJU1 LUIlUtJpCJLJ'J. Ui eiák akT0i mk lbe> léhát maradnak a tfranfU. különben (is az érdéidődós ;közikpen tudom, mert láttam a sportte\ amik n' a kávéházak előtt és sótaköz^ostrn'°Vaz aut*raiIim gyűjtők serege kat, miiitif1 ta me« a ifraneia sportharátainkgatott, a lCSupa Iksylander képezné a vá&2etgedi flT?a!'ot' Biogy ,szivesen fogadja a klond ® jelen pár soromat. Porttal H' 'll0sy nem fo«lalkoztam soha ^'kőtóo » , egyéni véleményt magáról a feltem nem adhatok. Ezt előre tudva érvezetö Zn a Magyar Labdarugó Szövetség !ő W és a franciák kíséretében le^zeg J, Szakemberek véleménye iránt. Az ügy a f 6nyek abban csúcsosodtak ki, Titt am;IaíClák játéka sokkal fölényesebb, NncseVártak tőlük- A véletlen — a f0?y imv p dvezett a magyaroknak abban, 4 tak sz 1,udaPesten, mint Szegeden, nem íátéku]6 f eredményt elérni a franciák. 5 kgyelm a bogyón szépnek (minősítették, vétségüket, az összjátékukat is .eserték. Df> mór n In hó a n&llhc* vo. *et esét A kifogás érte. ^eiákl^jelentést ils hallottuk, hoigy a Peru j0 Vo]tak merülve, hogy ez igy volt, "^Pünk s-T?,' mert nem szabad megfeled'^ ékJ, ' }l°gy a franciák három vagy f %an Uem aludtak. ;lv ka°tLdme a 11 játékos közül a nyolc aku^ejüket' !lUM szolgálják le a három esz(j-ttes) é ItPaneiáknál nincs egy éves önkelwi ennek következtében már szerhl 61 csüfU+1ak mdalniok, hogy aztán Páli, áek p ? mindannyian együtt jöjy a fran1- Érdekes egyébként, kf a°la hadügyminiszter milyen előriszt engedélv.t a kntrmá.knnk arra íl Srö5mmhInar eleve is megkértek hölgyisHí kiiü'n • y gyűjtsek adatokat, de a páCf W ** ,faggattak egy és más körülC ^ ST^ vé^ett. Ezért is, de meg x bzerüen Ugy se.m sikerülne cikkem, ha rnárn az latuiticiomra hallgatva fa: evő it ^egárni, tehát megkértem aKat, hogy egy kis oné... adják meg az impressziói engedélyt a katonáknak arra, vegyenek a .külföldi mérkőzéseit. !* k avő " megarni, tehát megkértem a isé ir,anciákat, hogy egy kis önéletreteben adják meg az impres^-i^furatokból csak kivonatosan í öeia, °Jetkező megjegyzéseket: tek r VdK hogy. ísmer^UQlr — "Cl"®.! ÍDaT f«ndV a, francia labdarugó iszövet«ít • 'aves a m módon élénk, kedves, roü . «s ekesszóló főtitkára körülbelül 0uy: Pagy Örömére szolgál, hogy játék n Da,gy rokonszenvre akadt. A fi fak nem Í'0n érdek«s volt, de a franx „ szerencséjük. A fogadtavolt, t, avval, hogy a ak 1 megörültek annak, hogy ^egy, vérbeli francia (párisi) C^ette ők f kellemes meglepetésben DÉLMAGYARORSZÁG gyclme, hogy melléjük rendelt valakit, akivel franciául társaloghattak. A francia labdarugó szövetség válogató bizottságának két tagja is jelen volt a mecs>csen. / Az egyik: de Cargoüét de iRanléon gróf, aki zárj el közt mondva, fanatikus royalista létére nagyon szépen együttműködik a demokrata futballisták mellett, nagyon örül, hogy megtette a kirándulást Budapestre és Szegedre, mert alkalma nyilt megbecsülni hazánkat és a magyar jelleget. Különösen meglepte a grófot, hogy a szegedi hölgyeknek igen jó megfigyelő képességük van, mert a párisi divat hamar eljut hozzánk — Szegedre. A korzó élénksége egy kissé emlékezteti a párisii nagy boulevardőkra, .ami elmaradhatatlan kelléke annak, hogy ő párisi létére jól érezze magát. A fényes fogadtatás után könnyen jutott arra a meggyőződésre, hogy a magyarok igen rokonszenvesek. A válogató bizottságnak másik tagja a „Futball" cimü igen kiterjedt francia félhivatalos sportlap főszerkesztője: P. JSarnoll, lelkes barátja a francia labdarugóknak, mondhatnám, talán a lelke a .csapatnak. Ugy beszél a fiukkal, mintha az apjuk volna. Lelkesíti őket, vigyáz rájuk, nem engedi meg az evést, ivást a meccs előtt, néha még goromba is. Mógegyszer olyan idős, mint egy-egy fiatalabb játékos, de azért mindegyikével tegeződik. Ö szintén azt mondja, hogy a franciáknak nem volt szerencséjük, habár a magyarok játéka kifejlődöttebb, mint az övéké. De ha a játékosok sajnálják is, hogy veszítettek, mégis nagy örömükre szolgál, hogy ilyen szép mérkőzéseken, mint a budapesti és szegedi, részt vettek. R&tschury, a biró azt mondja, hogy a szegedi közönség jobban tetszik neki, mint a budapesti. A város szebb, mint bármelyik vidéki város! A játékpálya azonban rossz és emiatt ki is fáradt (ezzel akarja exkuzálni a franciák előtt, hogy a magyarok egy-két hibáját elnézte). A szegedi játékosokról azt mondja, hogy gyorsak és igen szorgalmasak, de hiányzik náluk a kombináció. A fiatalok írásait most .nem fordítom le, de mondhatom, hogy mind a legjobb emlékkel távozik Szegedről. A szegediek játékáról igen hizelgően nyilatkoznak, de sokkal nagyobbra (becsülik a pestiéket, akiknek a munkáját állandóan az angol profikkal hasonlítják össze, mondván, hogy a pestiek éppen ugy játszanak, mint az angol hivatásos futballistái. A francia játékosok között a legfiatalabb 17 éves, a legidősebb pedig .28 éves. Mind igen kedves, jellemzően jó kedélyű fiu, közvetlen s mondhatom ragaszkodó szeretettel •beszéltek mindenről, de legszívesebben a Yolland egyetemi tanár ur által a banketten elmondott francia és magyar beszédében érintett lEntente Cordiaiéról, arról a politikát kizáró megértésről, amellyel a nemzetek — a sport révén — egymáshoz közeledtek. .Amit a diplomaták, a politikusok nem érnek el, azt szeretnék a francia sportemberek keresztül vinni. Szeretnék, ha az érintkezés az idegenekkel barátságosabbá válna. Szeretnék, ha a magyarok ilyen barátságos érintkezés utján még közelebb juthatnának a franciák szivéhez. Ha más előnye nem is volt a tegnapi napnak, hát ez is feljegyzésre érdemes eredmény. Szeretnék még a franciák, ha a sport előfutárja volna a békének. Mi is ugy szeretnők! Brüller Gyula, 5. — A SZEGEDI KALENDÁRIUMOT az eddig követett szokásunkhoz képest, a nyári hónapokra most is beszüntetjük. Ennek oka a szegedi viszonyokban rejlik. Nyáron a mozik csak szombaton és vasárnap Játszanak; a színház kapui bezáródtak; az egyesületi élet csaknem szünetel, szóval az időjáráson kivül alig akadna följegyezni való a Szegedi Kalendáriumba. Őszkor, ha ismét megindul az élet Szegeden, akkor megint megindítjuk tezt a kedvelt rovatot. — Ünnepnapok. Két nyugodt, szép pünkösdi nap, két gyönyörű alkalom hozta mozgásba a város népét. Talán semmi sem oly szép, mint az a nagy népáradat, mely ünnep délutánján (megindul át a hídon, a hűs Erzsébet-liget felé. A város társadalmának minden rétege benne van az áradatban. A villanyosok (hosszú vonatot rögtönöznek és ezerszámra szállítják át a szabadba kivánkozákat. Újszeged valóban megbecsülhetetlen szórakozó helye a város közönségének. De egy és más szépséghibája hamarosan szembetűnik. Mindjárt a belépésnél első sorban az, ihogy még mindig nincsen rendes kapuja, ami az idegenre az első jó hatást tenné. Tessék megnézni a pallicsi park diszkapuját: milyen monumentális, ügyes, szép dolog az, mennyire átalakítja az egész fürdőtelep képét! Második nagy hiányossága az újszeged.]' ligetinek a rendes és szép vendéglő, mely vonzaná és kielégítené a közönséget. Aranybánya len,ne ott egy ügyes üzleti szellemben vezetett, jól felszerelt vendéglő. így bizony csak a kisiparos polgárság vetemedik rá, hogy elfogyasszon a platánok alatt egy pohár sorit és egy elázott sóskiflit. Az állandó nagyvendéglő felépítésének kötelezettsége pedig a várost terheli. Nagy kiáiiitási pavillonnal, bálteremmel, terrasszat, külön a fehér és külön a piros asztalterítők számára kijelölt étkező hellyel, végül modern cukrászbolttal kellene azt felszerelni. Az igazi városi vigadó hiányzik Szegeden, holott nagyszerű környezetet és alkalmatos konjunktúrákat adna hozzá a gyönyörű udszegedi liget. Ez az épület lenne a város állandó kiállítási csarnoka, ahol időnkiint a legsikerültebb vásárokat lehetne rendezni. Szomorú tapasztalat az 'is, hogy egy százezer lakosú város polgársága a 'hatóság jóvoltából soha egy népünnepélyhez, egy versenyhez, kiállításhoz hozzá nem jut. Itt .mindent magánosok és egyesületek csinálnak, a hatóság nem tesz egyebet, mint hogy bizonyos célokra átengedi és dzáratja ezer és ezer embernek a vasárnapi üdülőhelyét. Az idegen joggál kérdezhetné: miféle lehetetlen, vagy átkosan közömbös vezetősége van ennek a nagy alföldi metropolisnak, ha nem érez kötelezettséget abban a tekintetben, ihogy ünnepi szórakozásokról gondoskodjék? Eszünkbe jutnak a hajdan nagyhirü tűzijátékok, melyeket néhai Wazuíik mester, a kétujju távirász rendezett odaát; milyen töméntelen ember gyönyörködött az olcsó pénzen szerzett mulatságban! Persze, sziv kellene ehhez, a nagyváros léfekzetének megérzése, a törneHONVED ZENE HANGVERSENY.