Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-14 / 136. szám

DÉLMAG YARORSZÁQ Szeged, 1914. junius íz­lett; középiskolai tanrendszerünk pedig a képtelenségeknek és erőszakolt tudálékosság­nak szabadon burjánzó veteményes kertje, melyben Eötvös József óta nem kapáltak. A gyermeknap roppant 'fontossága abban áll, hogy ráirányította a figyelmet a révete­gen meginduló kis emberkék sorsára. És pe­dig nem csupán a törvénytelen származásu páriák és szülötten kis csavargók sorsára, hanem általában minden gyerekre, magára az egész, nagy gyerektársadalomra. Körül­belül egy évtized óta sikerült ezt az érdek­lődést általánossá tenni. Azóta foglalkoztat ja a köztudatot az a gondolat, hogy a legkö­zelebbi emberöltő társadalma olyanná lehet, amilyenné mi akarjuk formálni, csak befo­lyásolni kell a gyermektársadalom fejlődé sét, testi megerősödését, lelki életének kon szolidációját. A huszadik század mutatott rá legelőször, hogy a nevelés és gyermekgondo­zás nem magánügy, hanem a legeminensebb állami és társadalmi érdek. A gyermeknap jelentőségének tehát nem felel meg a pusz­ta jótékonykodás, hacsak nincs összekötve messzebb ható cselekvésekkel és tervszerű gondoskodásokkal. Eljött végre az ideje, hogy felfedezzék a gvermeket. Meg kel! becsülni a jónak és rossznak hajlandóságát hordozó kicsi szivek iideségét, hajlithatóságát és végtelen fon tosságu egyéb értékeit. Manapság, mikor a természettudomiányo's gondolkozás, követ­kezetessége lassan-lassan már átszivárog a való életbe, a gyermek jelentőségét és a ne­velés rendkívüli súlyát modern tudományos szellemben kell. kidomborítani. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni annak az elvnek a fon tosságát, hogy a gyermekek életrenevelésé­ben .a céltudatos, komoly megfontoltságnak kell irányokat szabnia. Anyák és apák, mi­kor kicsinyeik jövője fölött tépelődnek, gon­doljanak arra, hogy a gyermek azzá lesz, amivé szülői akarják, vagy tudják formálni. Mert, aki nem törődik saját vére továbbfoly tatóival, az ép^n annyit vétkezik, mint aki nem tud velük törődni. Ha jótékonysággal emlékeznek meg a nyomor páriáiról és a tör­vénytelen gyermekek sivár sorsáról, emlé­kezzenek saját gyermekük szunnyadó lelki­világára és kötelességükre, mely e világnak a szép és jó fogalmával való benépesítésére kötelezi őket. Minden szülőnek ismernie kel­lene a gyermek szellemi életének titkait, lel­kének sejtéseit, logikáját, rejtett fájdalmait, az élettel szemben táplált ösztönszerű vágya­kozásait. Ezer és ezer élet indulna békésebb mederbe, ha az első lépéseket biztosakká tudná tenni a tudományosan fegyelmezett elméjű nevelő akarata. Égy uj generáció bol­dogsága fűződik az anyák szellemi látóköré nek kiterjesztéséhez és a gyermek szocioló­giai jelentőségének helyes felismeréséhez. A gyermeknap jóltevőit arra kérjük, tegyék meg azt a jót önmagukkal és jobban szeres­sék saját1 gyermekeiket, mint a törvénytelen és idegen kis veszendő lelkeket. és nem a szenvedelemhez; meggyőz és nem elkápráztat; a munka, a mérséklet, a köte­lesség utján vezet s nem' a gyűlöletén. Be­csüljék meg ezt, mert a népet is csak ez be­csüli meg. Bárhogy burkolódzék is a nép ba­rátjának ékes köntösébe, lenézi, kisebbíti, megsérti a népet az, aki a kábítás, ámítás és izgatás eszközeivel próbálja .hatalmába keríteni. Forduljanak el attól, akit valótlan­ságon érnek; nézzék le azt, aki ellenfelei ki­sebbítésénél méltóbb fegyverekkel nem ren­delkezik és ne felejtsék el, hogy édes ma­gyar hazánk ezeréves történelmiében, ismé és ismét szégyenbe, bajba, végveszedelembe döntötte ezt a szegény nemzetet a visszavo­nás, a gyűlölködés és a pártszenvedelem." Baleset-hiénák. — Ilyéneik is vmrnpk szép számban Szegeden, mull msánfap ÓM, mikor is n hídon két villamos összeütközött és a rijiuíőrség jelentése szíuiint hú­szan könnyezi megséf)e]sült\e\k. Ebből a húsz sebesültből egy hét a\htt leg­alább is kétszáz lett. Tisza gróf cikke. Tisza István cikket irt az Igazmondó legújabb számában s ebben a közönség fölvilágositásának különböző módját teszi szóvá. A munkapárt tagjai és az ellenzéki képviselők is fölkeresik a vá­lasztókat — s Tisza azt a kérést intézi a közönséghez, bogy tegyeíi össizehason|iíps: „az ő fölvilágosító szavuk és az ellenzéki apostolok gyalázkodó beszéde között s a kettő közül azt becsülje meg, aki meggyőző, komoly érvékre s eltagadhatatlan, nyilvá­nos tényekre támaszkodva a belátáshoz szói SZÍN: iA villamos vasutak igazgatójá­nak fogadószobája. IDÖ: Hajnal, reggel, dél­előtt, délután, este, éjjel; az elmúlt napok mindegyikén. SZEREPLŐ SZEMÉLYEK: Álsebesültek,, vagy azoknak közeli .roko­nai. KELEMETLEN (kereskedő wggel fél­hatkor \az igazgató előtt megjelenik): Jó reg­eit kirván,ok nagyságos igazgató ur! .'Elte­kin ti ve szoros rokoni kötelékünktől, ezúttal hivatalos ügyl>en jöttem. IGAZGATÓ (aki masit látja először éle­tében Kelemet fan kereskedőt, csodáikózva): Szoros rokoni kötelék? Szabad kérdeznem... KELEMETLEN: Oh igen, igen. Az ön sógora éveken keresztül szomszédja volt az én unaktestvérem komaasszonya, kisleánya (dadog) keresztapja, közelii ősim erőse legjobb barátjának. IGAZGATÓ (mosolyog m): / örvendek, •örvendek, ilyen közeli rokonság és imég nem is volt szerencsém. Ha szabad tudnom, mi­vel szolgálhatok? iKIELiEMETLEN (zararfjan): Egy kissé kellemetlen ügy hozott ide. IGAZGATÓ: Akkor üljön le rokon! KELEMETLEN (állva mmpd): Igazán megtisztelő rám szívessége, de egy ráim néz­ve életibevágó dologról, talán úgyis mond­hatnám, hogy üzleti dologról, hisz kereske­dők 'vagyunk . . . IGAZGATÓ: Igen, igen; csak üljön le kérem. Parancsol cigarettát, szivart, vagy talán friss vizet? KELEMETLEN (leül): Semmit se kérek. A leányom, a Szerafin, .azok közé a szeren­csétlenek közé tartozik (szebkendőt vesz elő és könnyezni próbál), akik a vasárnapi vil­'anros baleset áldozatai lettek. IGAZGATÓ: Komolyan? Jaj mennyire sajnálom. Fogadja őszinte, rokoni részvéte­imet. (Kezét nyújtja). KELEMETLEN: De hál' istennek nem sérült meg túlsúlyosan, csak néhány ezer ko­rona erejéig. - i IGAZGATÓ: Hát mii történt vele? KELEMETLEN: Mi művésznőt akartunk csinálni ibelőle. A „Sose n em 1 eszsz i nésznő Egyesület" ki.is taníttatta volna. És most ifuiocs, vége. A villamos katasztrófánál . . . IGAZGATÓ: Talán elvesztette a hang­ját? Majd, jutalomdíj,at tüzünk k.i a ^ letes megtaláló részére. J§ KELEMETLEN: Dehogy kérem. Az lenne baj, hiszen hangversenyénekesnő a/ na lenni; hanem képzelje, eltörött a IGAZGATÓ (mosolyogva, mint ólci jól ismeri az ilyen túlzásokat): íRend'beii n majd csináltatunk neki egy mii-kezet. KELEMETLEN: De sokáig tanult gorázni is. Körülbelül 600 korona tandm fizettem érte; meg irni is tanult: 400 pr0 tandíj; az olvasásért 300 korona . . • , t IGAZGATÓ: Pardon! De nem a keze* olvas. A KELEMETLEN: De a hozományát, dité hajának a szálait a kezével olvasta. ; ziinunkázni ás Tanult, ez ujabb 50 J101'0!/' kézimunkával kereshetett volna egész e. tén keresztül legalább 5000 koronát, 6800 korona kártérítést kérnék és a "" zet el is 'engedem. ín IGAZGATÓ: Nagyon kedves, i^fj. nagyon kedves. Meg lesz .miniden, a®1/ ^ ván. [Jj kalap nem kellene szegény lea"'' KELEMETLEN: De igen, ELFELEJTETI mondani, bogy a kalapja is .tönkreum1"­IGAZGATÓ: Ápolási költség? KELEMETLEN: Ja igaz! . , • |A Jl0t kórházban feküdt eleinte, most már ot. ivan. 200 koronából talán kifutja. IGAZGATÓ: Vagyis kerek 7000 na! KELEMETLEN: Itt a pénztárnál tem fel a pénzt? , ,an IGAZGATÓ: No .az nem megy oU' gyorsan,! (A kórházba telefanéi, ahol mé0'ff hogy Kelemjetlen Szer [fin csak tíz percM ^ tózkodott odabent; kutyába ja} éncs, ciMlfíffl erezte ijedtében, hogy Ia karja kifica'11 Az igazgató megtudija a KelémetUff'V ^ re kelemetlen Valót, szót sem tszát többe , ^ nem megnyom egy fehér gombot és °0. vetkező pillanatban a kereskedőt eroS mos kotó VEB«" áram távolította el az igalz0tái bál. Kelemetlen, amikor eszméletff ff kint a vámház melleit tplálbp, mJg Agt)í szalmakazal tetején ült és szalmái ' t>p­Homályosam sejtette ti történteket ('s ^ t tározta dühében, hogy mást már )"enLrtM rokonságija, hanem 30,000 koronás * ^ tést port \ahjaszt a társaság myakábáff,^) , "" - . J Eközben a villamos igazgatóihoz rff togató érkezik: Schnurbeck Izidor D­baleset-hiéna. II. BALESET-HIÉNA (sir, zokog,*jjjlf . '): Szegény, ártatlan feleségem! P^ff lik! Megölték! Eltört mind a két va . Vat tó IGAZGATÓ: Csináltatunk «JaKa lyette! . II. BALESET-SAKÁL: Kórházi * ^r 500 korona. Utána ápolási költség tó n,a. Ijedtség 500 koron,a. Fájdalomdíj ^ rona. Az én kiadásom, amig felesége" ff' 500 korona. Kártérítési dij 5000 koré" szesen 50,000 korona 0 (Igazgató a kórházba teléfo»a!' fifi tudja, hogy Schnurbeck Izidor né " „. / tényleg megsérült; valaki a taloné0'^ ffff megbokszolhatta. Válperectörés 0 0 " ».WJ/UUM<I<I,ÍW,HU. v aipereciores fálfü ben két oldalát és vállát és cimfestővel öt koronáért zöldrff ' tf >j kékre és feketére festette. Az t^JJ**1 után II. Baleset-hiénát egy ujabb , csöndesen eltávolítja.) fáiiiá'Voi' III. BALESET-HIÉNA: A Sj01* ffK táltaim ós épen, felnéztem a hidr.,//íte| megláttam a rettenetes villamos /'U^é test. Természetesen emberbarátU^/-^ ü MAjs miNDEiTNAPArmai világsláger M fii HÍe,í 5 < kerthelyiségében - Mozi ütán ^ Naggjombo^ | remek nyereményei Nagyhatású dráma 4 felvonásban. FBPKa8 FOPCSfJÚlllPU TV L ' N tol FETÁG pénzből férjhez adja mind á Hat 1 ,a&á " - flá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom