Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-03 / 127. szám

u oa l'v I, rCrf I 01' hass P n'f • é* Kárász-utca 9. : 305. ÍL ELÓFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 — télévre . . K 12-— negyedévre K 6*— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K14.­negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 ?2eged, 1914. Kiadóhivatal Kárász-utca t Telefonszám: 81i Egyes szám ára H fillér. ISI. évfolyam 127. szám. Szerda, junius 3. Mozgalmas napok. ;et. Szeretik, mert mi magunk nem sze­vea! ' városunkat holt-városnak ne­»e?1;.Amennyi'ben ezt az elnevezést Sze­m éIetére vonatkoztatják, szivesen tai ' Mert nekünk nincsenek nagyvá­jjas értelemben vett forró éjszakáink, beii életünk nem széles hullámokra ki­sze? í' Sze!idek) szolidak és csöndesek a bánt- éjszakák. Ezen azonban nincs mit és u nunk- De sajnálni való, 'hogy ipari bullá Skedöl'mi életün!k ,sem 'Valami nagy Mii t?°kat v'ötö- Amiint nemrégiben To­zölt • ndo'r minden szempontból eszikö­rj é °?Szebasonlitása:iból olvashattuk, ipa­ItjJ 'Kereskedelmi téren nálunknál sokkal é$pedv'ár«sok túlszárnyalnak bennünket s^g'nemcsak aránylag, hanem per ab­J? Ez a mi tioit városunk azonban tharcr0- . 'években mintha ébredezne le­rí a/labói- Alig néhány 'hete mutattunk 'bel lmaSyarorszdg hasábjain arra a ifieiy em|reméltó és mozgalmas életre, k02otta Jfolyt télen szellemi téren mutait­olVa ^épirbdalkni és tudományos fel­váltakoztak szebbnél-szebb élet a fényeikkel, És ez a mozgalmas Pihent Szezon elmultával nem 'hogy el­lendiv, ,Voln;a, hanem mintha nyert volna j^Jeri. A tavaszi képkiállítás még be sem zárult és megnyílt az országos kertészeti kiállítás, ugyanakkor folyt le a kétnapos országos eszperantó-kongresszus valamint futball-csapataink győzelmes mérkőzése egyrészt a wien-florisdorfi, másrészt egy párisi csapattal. Mindezek páratlan hullámzást idéztek elő Szeged társadalmi életében. Mozgalmas napjai voltak ezek a holt-városnak, amikor tíz­ezernél több ember keresett és talált élve­zetet és szórakozást. Ugyancsak a tavaszi programnak volt egyik kiemelkedő pontja a helybeli közópiskólák ifjúsági tornaver­senye kétezer diák és sók ezer főnyi kö­zönség részvételével. Mindezekkel azon­ban még távoliról sem merült ki a tavaszi szezon programja. Hátra van még az or­szágos tornaünnepély, a lóverseny, a ka­tholikus nővédő-egyesület ünnepélye, a gyermeknap. Mind olylan alkalmak, ame­lyek városunk mozgalmas életéről, fejlő­déséről és kétségbe nem vonható haladá­sáról tanúskodni vannak hivatva. Közben­közben kü'lömböző diák-kiránduló-csapa­tok keresik fel városunkat az ország kö­zelebbi és távolabbi vidékeiről egyaránt. Ezek a jóformán csak cím szerint felsorolt mozgalmak beszédes bizonyságai annak, hogy városunk országos jelentősé­ge mindinkább kidomborodik és már nem lehet távol az az idő, amikor az ország életében elfogulj uik azt a helyet, amely Szegedet, minit aiz országnak lakosságra nézve második városát megilleti. Földrajzi helyzetünk, Tisza-menti fekvésünk, a remélhetőleg belátható időn belül hajózhatóvá teendő Maros betorko­lása, vasúti összeköttetésünk, a Balkán­hoz való közelségünk mind arra predesz­tinálják Szegedet, hogy necsak társadalmi életünknek legyenek mozgalmas vasár- és ünnepnapjai, de mozgalmas hétköznap­jaink is legyenek kereskedelmünk és ipa­runk révén. Társadalmi életünk fellendítése kö­rül a város hatóságának kezdeményező érdeme vajmi 'kevés, némi erkölcsi és anyagi támogatásban merült ki egész sze­repe. Ezzel szemben ha nem is mindenit, de hasonlithatatl'anul többre várunk a ha­tóság részéről az ipari és kereskedelmi élet fellendítése körül. Itt nem elégedhe­tünk meg kisebb-nagyobb erkölcsi és anyagi támogatással, hanem kezdemé­nyező szerepre is kell vállalkoznia a ha­tóságnak. Legfőbb ideje, hogy Wimmer Fülöp törvényhatósági bizottsági tagnak az ipari és kereskedelmi tanácsnoki dllás­és ügyosztályra vonatkozó okos indítvá­nya a megvalósulás stádiumába lépjen. Ne ölhetett kézzél várjuk iparunk és ke­reskedelmünk fellendülését. Céltudatos és H iw kóbc Annié. Irta: Emil Isac. ru il'laP"ÖOr kis 'nö< szemeid fényesek, ha­csfitT?'. arcod puha. Hercegfiuk tanitot­va«y dus papok bágyadtaik el ^^ karjaidban — anyád csókját ér­J*^ ajkadon? fiftj. * szeretett engelm. Legforróbb T 'kitiit to«ta a fülembe, legszebb rnoso­rahttZe ellém|be, ha látott — imádkozott 10Z s könnyekkel mosta a kezeimet. szeretett. mondta: soha selhagy el, mert S elhL eam 'tetszik néki, mert izmos kar­iNta r0tt matrózát juttatják eszébe, azt hr2 incb,wet'imert finom a szám és előke­4 ^ókorn0™' fÍKVel'mes a rajongásom és ^é —' S |j[e .iárt,,nuaKyon szerettem. Hajnalban mi­C között ' este az erdő léikét kerestük a \ tetem 'a legszebb csillagot. Aitoiemak ^erettiiv0 ne'kem azt mondta: Apollo fia K e£ymást, mint a pogányok, aki­ket vihar tanít hinni — s rajongtunk egy­másért, imiint két eresz alá vert galamb. — Kóbor kis nő volt, szemei fényesek, haja illatos, arca puha. Az enyém lett, mert mindenkié vollt — s nálam maradt, mert sen­kié sem akart lenni — legszebb mosollyá és legtisztább könnye enyém volt. Sohasem kínzott, nem szomorított a szépsége, nem éreztem soha, hogy akkor van a legtávolabb, amikor szerelmesen zárom karjaimba; sze­rettem ünnepélyesen, zengő hittél. — S egy este, amikor a parkban búgott a hegedűszó s sírtak a sötét fenyő'k között a csalogányok — Annié a szomszéd padon egy friss ifjút látott meg. Az ifjú mosolygott — s mosollyá elszakitotta tőlem az imádott, rossz kis nőt. Nem biztatott, 'hogy visszatér, — nem kért bocsánatot, hogy elhagy — át­lépett a szomszéd padhoz s rámosolygott az ismeretlenre. Az ismeretlen megfogta a ke­zét, Annié szemei tágra nyiltak — érezte, hogy valaki uj van előtte: erősebb, szebb, frissebb. — S elhagyott. — S imost (télen visszajött. Nem sze­relmet, kenyeret kért. Nem csókomat, a ke­mencémet kérte. Sápadt volt és szép, mint ha iái szüzei, akiket fekete erdőn keresztül üz a hold. Annié, Annié, miér.t mem maradtál ve­lem? Most szép lennél, ruganyos lenne az ölelésed, mint az életabroncs . . . Nem lenne szemedben szürke a köd, ajkadon kék a mo­soly, homlokod sima bársonyán az élet ujj­nyoma . . . Most csókom a tied lenne s tiéd az éjszakám s ébrednél fehéren karjaim kö­zött. — Aki megszokta, hogy folytan bánt­sák. Annié az ágyra borult és sirt. Könnyei hideg gyémántként csillogtak, görcsös zoko­gása fuídoklott a sötétben s nagyon forró volt a Hehefllete. Szűz Mária képéhez von­szolta unagát s hangosan csókolta, a szent képet s lázasan suttogta: „segits meg, se­gíts meg." ölelte a hideg vásznat s nézett reá csodálattal s ugy felelt nekem: „Szűz Mária megsegít és elvisz." — S hajinaiban, amikor aludtam — a ha ját levágta, a tűzbe dobta — egy szerzetes kötélövére hurkot csinált, a nyakát beledug­ta ... S föhéren vágták le a kötélről az emberek Amnie-t, mosolygott, mert nem félt már senkitől. ^^iíígliben ^HÁ ZBAN ereskedésben = MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN M SZT. ISTVÁN: ÓVAKODJÉK • dupla maláta s ö r t. AZ UTÁNZATOKTÓL n

Next

/
Oldalképek
Tartalom