Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-10 / 109. szám

Szeged, 1914. május 10. DÉLMAGYARORSZÁG ez Jl m0 elte iitéle'5 » je s# éli. i'1 ia z#" ál'p i 0 ipest­votti áttett' afc­lásfl" dele albi; kezdi 3XP°* Az ipari biráskodás. — Szeged kívánságai. ­(Saját tudósítónktól.) A gyáripari bi­zottság szombaton délután mégy órákor ülést tartott, amelyen az ipari bíráskodásról szóló törvényjavaslatot tárgyalták. Néhány hét elot-t közöltük azt a leiratot, amelyet Harká­nyi János báró kereskedelmi miniszter a wvénytervezet 'kíséretében küldött a város­iak azzal, hogy mondjon véleményt, mifé­Je Módosítások volnának szükségesek a ja­vaslaton, mielőtt az az országgyűlés elé ke­nd A gyáripari bizottság részletesen tár­hatta a törvénytervezetet és a módositáso­ré amiket szükségesnek tart, alábbi tudó­utasunkban ismertetjük. Az ülést Bokor Pál helyetties-polgiármes­,er a tagok részvétlensége miatt fél öt óra­*0r nyitotta meg. A törvényjavaslatot So­Szilveszter dr. főkapitány ismertette. > )a fölolvasta a paragrafusokat, amelyek­tréik fo^ktefo tagjai hozzáfűzték észrevó­.é A törvény első szakasza azokat a foglal­tsásokat sorolja íö.1, amelyek 'ügyeit az jjai'i biráskodás alá vonja. Tonelli Sándor anxarai titkár nem helyesli, hogy a terve­Vo .a vizirnunkiálatokkal foglalkozókat ki­jda az ipari biráskodás alól. Ezeket, vala­ke i~a niezőgazdasáigi munkásokat, miotor­Va ®ket, fűtőket és gépészeket, továbbá a suti földmunkával foglalkozókat az ipari xaskodás törvénye alá kellene rendelni. küp0?^ Szilveszter dr. ennek ellene van, Ar.foöseu az aratósztrájkok szempontjából, va1 Tonelli emlit, azokra külön törvény ; büntető szankcióval, azok fölött köz­1-h^tási hatóságok Ítélkeznek. iHa az ipari naskodás rájuk is kiterjedne, sztrájk ese­tart CSaE egy-két nap alatt, amig az eljárás a' milliókm menő károkat okozhatná­v • Obláth Lipót is ezen a véleményen szal' ^ bizottság végül elfogadta az )első (fisat eredeti szövegezésében. f0 h javaslat negyedik szakasza egyik leg­ki foabb rendelkezése a tervezetnek, amely tf- .r>Uflja, hogy minden ipari per a járásbi­v hatáskörébe tartozik. Somogyi Szil­)iia i 'r ör. ennek a szakasznak akként való (óul Vég) Mbdositását" javasolja, hogy a 40 koronán te perek a helyszínén tárgyaltassanak le J9'}eQesen. Az országban ugyanis 400 járás­tlp°ság van, némelyik 30—40 kilométernyi fo'réágra attól a helytől, ahol az illető mun­I-/ ; dolgozik. Már most, ha egy ipari mun­mst. is, a munkások legközelebb kibuktatnák nem­csak a birói székhői, de kitessékelnék a szer­vezetből is. Ezért azt javasolja, hogy ugy a munkások, mint a munkaadók több száz ülnököt ajánljanak, akik közül a bíróság ki­sorsolná a megbízható, komoly és igazságos ülnököket. Csak igy lehet a főkapitány sze­rint megakadályozni azt, hogy pártszervezeti szempontok érvényesüljenek és demagógok kerüljenek a birói székibe. Tonelli Sándor a választási rendszer mellett érvel. A kamara is emellett ifoglalt állást. Somogyi Szilveszter dr. azt mondja, liogy ha ez a rendszer lépne életbe, legalább ötven százalékkal megszaporodna a perek száma. A bizottság a főkapitány előterjesztése alap­ján ugy határozott, hogy az ülnökök kisor­solását fogja javasolni a kereskedelmi mi­niszternek. A következő szakasz föl olvasásánál To­nelli Sándor azt kéri, hogy ülnökök kor­határának megállapítását ne 23, hanem 24 évben kérje a bizottság. .Ebez egyhangúlag hozzájárultak. A "tervezet huszadik szakasza azt mond­ja, hogy a vidéken lakó ülnökök nem igé­nyelhetnek utazási 'költséget. A főkapitány és Tonelli Sándor javaslatára a bizottság ennek a szakasznak a törlését kéri. Érdekes vita keletkezett a tervezetnek a körül a rendelkezése körül, amely szerint ha a perc tárgya 300 koronát meg nem ha­lad, sem. 'bélyeg- sem egyéb költségekről nem lehet szó. A főkapitány szerint ilyen módon n "'' 11 y ómban eroocsatanaK, ukkuj- na. au­40 koronás igénye van, aligha lehet ab­n a helyzetben, hogy a járásbíróság helyé­Maazék. Módot kell neki nyújtani tehát «i'ra ,] . Ifi j.' lf>gy a Ihelyszinén intézzék él az ügyét rétim mondaui a törvényben azt, hogy ilyen ke^ a községi bíróság a helyszínén itél­hd(ja el..az Ítéletet nyomban végre is hajt­heiye' ölebbezésnek nyolc napon beiül van 'kp -'i T kimondandó, hogy az eljárást 8 kré. h 'be kell fejezni. Tonelli Sándor azt ' K>gy a tanoncszerződések'ből eredő vi­tci^ ' ^ V u- HlilVXAWt/V-A tiv - ­kérdésekben is a helyszínén itélkez­Jt)iua rldrasaS- A bizottság ugy a főkapitány, tonelli javaslatához hozzájárult. 1.8. £ törvény 11-42-43—14-45-40^17 és keZjkakasza az ülnökök választásáról rendel­a ltl körülményesen. A bíróságiba ugyanis ,cöí \ 7 aad'ók és a munkások két-két ülnö­atll>al<' ihatnak. A főkapitány ellene van réd©]'• -f'ogy az ülnököket választás utján *°kas .ki» mert választás utján szerinte 4 in,e'". ?ut odavaló ember a birói székbe, hág llkások azt választják meg, aki minél b, " hanggal be\szél. Természetes szerbi­em Sy ha az ülnökök a munkások érdekei járnának el, ha még oly igazságosan egy gyárigazgatót kiüldözhetnek a munkásai a városiból, ha haragszanak rá ós ha tudják, hogy ingyen perelhetnek. Szerinte a konok perlekedők elriasztásáról kellene szigorúan gondoskodni. A háromszáz koronát mérsé­keljék százra és a konok perlekedőket elzá­rásra átváltoztatható pénzbirsággal sujU sák, Tonelli Sándor a>zt ,miondja; hogy a munkásperek legnagyobb része még a száz koronát is alig haladja tul és nem lehet meg­állapítani a konok perlekedést. Ez sok igaz­ságtalanságra vezetne. A bizottság végül is a. tervezet eredeti szakaszát fogadta el. lA javaslat utolsó szakasza a békéltetési eljárásról szól. Tonelli Sándor kifogásolja, hogy a bíróság mindenáron békéltetni akar, mert ennek csak akkor van helye, ha leg­alább az egyik fél kéri. A törvény azt mond­ja például, hogy sztrájk esetén a bíróság azonnal megteszi a 'békéltetési kísérletekét A bíróságot szerinte nem szabad visszauta­sításnak kitenni. Hibáztatja továbbá azt, hogy ha a bíróságnál megegyezés jön. létre, azt közzé kell tenni. Ebez a nyilvánosság­nak semmi köze. ,Nem helyesli továbbá azt sem, hogy a biró nyilvánosan közölheti vé­leményét arról, hogy melyik részen van az igazság, ha békés megegyezés nem jön létre. Hosszas vita után kimondotta a bizott­ság, liogy nem tartja szükségesnek a min­denáron való békéltetést, de nem kifogásol­ja azt, hogy a biró véleményt mondjon, ha megegyezés neon jött létre. A törvénytervezet többi szakasza ellen nem merült föl kifogás. KOSSUTH FERENC HALÁLTUSÁJA. (Saját tudósítónktól.) Éjfélután két órakor telefonon azt az értesítést 'kaptuk Budapestről, hogy Kossuth Ferenc percei meg vannak számlálva: a halál minden pillanatban beállhat , . . Talán amikor megvirrad a vasárnap, Kossuth Ferenc: Kossuth Lajos fia megenyhülve pihen any­nyi nehéz éjszaka, annyi kínszenvedés után. Magyar embernek nem kell magya­rázni, ki volt Kossuth Ferenc. Minden ma­gyar ember tudta, mi ez a fogalom: Kos­suth fia. Az igazi függetlenségi elvek zász­lóvivőjét félszáz év óta az idősebb Kos­suth-ban — Ferencben — látták, annál in­kább, mert Lajos Tivadar kiment Olaszor­szágba és ott élt, békén, távol minden po­litikától és igen távol Magyarországtól, hova legföljebb csak gondolatban szállt haza és akkor, amikor a fivér, a testvéri kötelesség hazaikövetelte . . . mint most is, e szomorú napokban. Kossutíh Ferenc pe­dig harcolt is, amig csak fizikuma birta, sőt még aztán is a magyar függetlenség­ért, viszont e harc békés volt, a béke fegyverei szerint soha nem felejtvén, hogy más időket élünk, mint akkor s más a ha­zafias kötelesség is. De nem felejtette el azt sem, hogy voltaképen Kossuth Lajos sem dinasztiaeHenes volt és Kossuth Lajos I. Ferenc József előtt megjelent azután... Kossuth Ferenc olyan programot adott, amely lehetővé tette, hogy Szent István országát és a Habsburgokat mint minisz­ter szolgálja, legjobb tudása és becsülete szerint. Ekkor vált el igazában, hogy mi a függetlenségi párt és ki volt Kossuth Ferenc. S ha a koalíciós éra nem minden­ben váltotta be a reményeket, ez igazán nem Kossuth Ferencen múlott: Kossuth Ferencre akkor is, azután is, mindig mint a becsületesség, az igazi, lelkes hazafiság "kiváltságosára gondol minden magyar, — ő nemcsak a függetlenségi párté volt vég­eredményben, hanem a magyarságé, az erős, hatalmas, örökéletű magyar nem­zeté. És ebben volt Kossuth Lajos fia . . . Három oldalról is megtámadta a baj Kossuth Ferenc kimerült szervezeét: beál­lott a tüdőpangás, az epehólyagban aggasztó lobbosoddsi tünetek léptek fel és súlyosod­tak s erős szemgyulladás is gyötörte egész nap. A legsúlyosabb az epehólyag íobbosodá­sa, ami metsző fájdalmaikkal jár és mert "kezd elhatalmasodni, végzetesen siettei a katasz­trófát. A tüdőpangás szintén önmagában, is katasztrofális lehet. Szemhéj gyulladása (kö­vetkeztében nem tűri a világosságot, állan­dóan sötétben fekszik a nagybeteg. Tegnap este fél tizenegykor heves fej­görcsök lepték meg, jeges borogatással pró­bálták csillapítani e fájdalmakat, de ez alig sikerült. Müller báró professzor ekkor kon­statálta, .hogy a láz 38.8-ra emelkedett, a beteg állapota rendkívül súlyos. Tizenegy óra után a 'beteg egy kicsit el­szunnyadt és ettől az időtől 'kezdve csak aipatlhikus 'félálomban volt Kossuth. Éjjel a felesége, Pallay Sándor ós Jmicsók István inas virrasztottak a nagybeteg mellett, aki környezetével egy szót sem váltott. Abból SÍNBEN VASÁRNAP HONVÉD ZENE HANGVERSENY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom