Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-10 / 109. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. i: 305. ára I» fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K12negyedévre K 6 — egy hónapra K 2ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K 14.— negy edévre K T— egy hónapra K 2 40 Szeged, 1914. Hl. évfolyam 109. szám. Egyes szám ára 10 Büér. Vasárnap, május 10. Az iparfejlesztés reformja. A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara teljes ülésén elmondta Tonelii Sándor kamarai titkár. (I.) A modern á'lilam gazdasági bereneztexinek tartóssága megköveteli, hogy a Gazdasági termelés ne legyen egyirányú, ne szorítkozzék csupán a mezőgazdasághanem megfelelő iparral is rendelkezik. Ha másként nem lehet, még a mesterSe?es iparfejlesztés is alkalmazásba veJ?^ az ipar megteremtésénél. Különösen fogyarországon niagyon sok érv szól a Mesterséges iparfejlesztés szükségessége ellett. Az első a sajátképeni ipar szemfont. A magyar ipar nélkülözi azt a szükeges vámvédelmet, amely a termelés igédéihez hozzásimulva, kiegyenlíti a termes előfeltéleiben mutatkozó ,aránytalansáfokat. Egész Európában a vámvédelmi foyzat van túlsúlyban, csak Magyaror. Ágnak nincs módjában, hogy ezt az esz. 2t iparának szolgálatába állítsa; Minr n vámemelés a mai közös vámterületi . nuszer mellett nem annyira a magyar ur érdekeit védi, mint inkább a magyar i J*Cot biztosit ja a sokkal fejlettebb osztrák llQ r hámora. A helyzet valósággal az, ]a Magyarország az ia védvámos ái• melynek a vámvédelme nincsen meg. Sajátságos, de az iparfejlesztés szükségességét másodsorban a mezőgazdasági szempontok indokolják. Mezőgazdaságunk fejlődése nem tart lépést a szükséglettel és különösen elmarad a természetes népszaporodás mögött. Ennek következtében a mezőgazdaság terményei egyre nagyobb miértiékben használtatnak fel a határokon belül és csökken az a kiviteli többlet, amellyel ezelőtt a külföldön fennálló tartozásainkat kiegyenlíthettük. A magyar állam 1906-ban a felemelt agrár-vámokkal tetemes áldozatokat hozott a mezőgazdaság érdekeiért, amelyeket a többi kereseti osztályoknak kellett megfizetni anélkül, liogy ezen mezőgazdasági termelés jelentékenyebb emelkedését vonta volna maga után. Szinte megdöbbentő, ha tekintetbe vesszük, hogy Magyarország egy holdon csupán 12.1 métermázsa búzát termel, Ausztria és Németország ellenben sokkal rosszabb viszonyok között 13, illetve 17.9 métermázsát. A mezőgazdasági kivitelnek ilyenformán beállott csökkenése, kapcsolatban az ipari behozatal állandó emelkedésével, a kereskedelmi és fizetési mérlegnek állandó passzivitását idézte elő, ami végeredményében az országnak eladósodására és a termelési erőknek megbénítására vezet. Minthogy a mezőgazdaság már nem is tud kenyeret adni a folyton szaporodó lakosságnak, krónikus jelenséggé vált hazánkban a kivándorlás is, amely az országot legnagyobb kincsétől, az emberi munkaerőtől fosztja meg. Új kereseti alkalmakat csakis az ipar nyújthat tehát és csakis az ipar lehet az, amely az országnak ezt a vérvesztési folyamatát megakadályozza. Az iparfejlesztés szükségessége mellett szólnak azonban az állami szempontok is. Állami kiadásaink 1902-től 1914-ig 1087 millióról 2264 millióra emelkedtek. Szóval a kiadásoknál száz százalékot is meghaladó emelkedés mutatkozik. Emellett még a közel jövőben ugy a katonai, mint a kulturális és gazdasági kiadások nagyarányú emelkedésére kell számithatunk. Államvasutaink beruházásai is óriási összegeket követelnek. Hogy tehát ezekre fedezetet találjunk, megfelelő szolgáltató képességgel biró uj adóalanyokat kell teremteni. A meglévő adóalanyok már erre fedezetet-nyújtani nem tudnak. Földadónk tiz év alatt 35 százalékkal, III. osztályú kereseti adónk 65 százalékkal, a részvénytársaságok és nyilvános számadásra kötelezett vállalatok ladója pedig száz százalékkal növekedett meg. Ezeknek további megterhelése már az élő törzsök elsorvasztásával volna egyértelmű. Ismét arra az eredményre kell jutnunk, hogy az állami iparfejlesztés révén kell uj ipari vállalatokat, illetve uj adóLRTlRTUr FELEYÍT)... Szeged. ^ótálqk a. Tisza partján, a tavaszi Tisza tto ' ' daiJU!ő vize mellett és a langyos, holdfényben néztem az uj szegedi parritkás fái közül előcsillan iaz álló Iháizalk egy-egy éjszakai mócs^ ga- Hátam megett a város pihen nagy l0]Ji 1 m^,gben, sima széles utcáin nem halkön. de érzem ,a kevésszámú lépések éjj 'Vu neszét, amint beleporMik a tavaszok-1 Még halkak az utcák és a téré' Uem Von'ult ki a potémkinligetek pohangos muzsikával a cigány és a káSzo<ö ^ kertjében imagasaia emelt moziválláví ?,,aÍ20lt élete nem tükrözik a szomszéd az az érzésem, hogy mindenki otthon van és álmatlan álmát alussza, a szegedi éjszakák álmát, amely annyira megfelel a szegedi nappalok szűkös öntudatosságának. Folyiik a nagy folyó ós a vizimü gépeinek klattogása, mint az athéni "baglyok szárnya-subogása belengi a szomszédos közöket; messzi, a felső parton felrajzolódik az ezüstös égre a felsővárosi templom karcsú és komoly szilnettje; éjfél -van, vagy cl is mult már ós a vasút dübörgő vash ildján besiet a fekete/fedelű állomás elé a százszemével is álmos tekintetű kivilágított temesvári személyvonat. iM'egcsillámlik a Tisza vizén a holdfény szaggatott fehér lepedőjé, amelyet az éjszaka závárt és mámoros asszonya mosat az apadó árral 'és ahogy eltünedezik agyamból a lezajlott munkanap forrongó gondolatvilága, valami meleg ós édes szentiw» rvn 4-q lhrymín.e Trvo* -a! 'A Város van eszemben és szivemben, a fehér-akácos tanyák határolta és városiasságában át ós át elboritta 'Város, amelynek felszínes és fel nem fogott élete annyi misztikáimét áraszt az éjszaka nagy akarattalanságába; a Város, amelynek majdnem azon egy levegőjében valamikor — ó régi, örök kép — öntudatlanságom bölcsője ringott és a gyermekkori emlékek lágy meséi rajzolódtak. Ady Endrére gondolok, a költő határtalan Páris-imádiatára és aszerelmes Pest-gyűlöletére, a fiatal és lángoló iholnapos irók Nagyvárad-érzékiségére, egypár szent és naiv vállalkozásra, amellyel lelkes fiatalok Szeged kultuszának oltárfokait kezdték lerakni és e pereiben ugy gondolok erre a hideg ós idegenes városnál, éjfélkor, a (tavaszi Tisza partján, ahogyan az ember a kedvesére gondol csupán, aki tőle ímesszi alussza álmát és idegenül. H^jéglőbcn JAVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben = MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN m SZT. ISTVÁN : ÓVAKODJÉK • |^c5emg9eazietben duplamalátasör t. az utAnzatoktóhi