Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1914-05-09 / 108. szám
szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefonszám: 305. ffcyes nfias fin 19 BHér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12-— negyedévre K 6-— így hónapra K 2 — ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-- félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9 Telefonszám: 81 Egyes szám ára 10 fillér. ^Szeged, 1914. III/; évfolyam 108. szám. Szombat, május 9. Kikinda is a magyaré. Kikiinda Magyarország gazdagom tervidékének szép városa, tehát rendeltetése, hogy magyar város legyen. Se baj, k°gy lakosai magyarba ojtott szerbek. Wás faj már ez, mint a szerbiai. Németebb, műveltebb, szorgalmasabb és vagyonosabb is, mint a szerbiai. Karakteren és vérmérsékletben meg épenségjtel kiváló. A szerb jó kedv, temperamente és hevesvér összeolvadva a magyar Méltósággal, tempósággal és egyszerűtekéi nagyszerű keveréket csinált. Megette rá hatását még a délvidéki sváb szolidsága, munkás és takarékos volta Nem Szerbiában, de Európában sem ,enet ilyen finom és kedves vérkeveréket alálni. Az a törekvés tehát, hogy visszafssék a régi barbár állapotba, csak kielet lehet, amely egy-egy győzelmet arathat, de amely tartósságot nem igér, M'ert nem birthatja ki, nem lévén élctleMe, a kulturáltabb állapotot, amely °bb lábra kapott Nagykikindán. Ilyen győzelme lehetett volna a visszaesésnek, ha ma megválasztották volna °lit Mihályt, képviselőnek. Ezt persze sak az a visszás állapot eredményezhet^ volna, hogy összefogtak mellette a raJ'kális és liberális szerbök, meg a magyar "onzék. Nekünk természetesen semmi kifogárÜn.k nincsen az ellen, hogy Polit beke^Uönj1 képviselőházba. Próbált ember ő már ott. Tagja volt, mikor még a radikális és liberális szerb párt .községben, egyházban, politikában gyűlölettel és ádáz ellenséges indulattal állt egymással szemben. Polit különben európai műveltségű ember, uri modorral, komoly hanggal és preokkupált ideákkal, ö az a Don Kihóte (remélem, nem veszi sértésnek, hiszen a spanyol lovag a legszimpatikusabb hősök közé tartozik), aki a fejébe vette, hogy Magyarországból keleti Svájcot kell csinálni — nemzetiségi kantonokkal. Mert hisz ez gyönyörű idea és egy-két ceruzavonással tökéletesen meg is csinálható — papiroson. Az életben, az persze más. Az életben ennek a 'képtelen ideának egyetlen egy föltétele sincs meg. Niincs egyáltalán semmise hozzá, mint a — nemzetiségek. Svájc pedig nem azért az, ami, mert nemzetiségei vannak, hanem az, noha nemzetiségei vannak. Svájcot geográfiai fekvése és topografikus konfigurációja teszi alkalmassá a maga köztársasági kanton rendszerére. Magyország olyan horribilis marakodás szinterévé válnék mindjárt, mint amilyen Csehország a német-cseh kérdéssel, melynek súlya ráfekszik egész Ausztriára. Csodálatos, hogy ezek a jó Politok nem látják meg, hogy csak egy példát mondjunk nekik, azt a foglalással, verekedéssel, perrel és ellenségeskedéssel járt helyzetet a két ortodox, a szerb és román, egyház közt, amely valóságos hódító hadjárat, egyházközségek kettészakadásával, egyházak elhóditásával, perrel és hadakozással. Ez és éhez hasonlók országos dolgokká lennének a Polit keleti Svájcában. Mert itt a nemzetiségi kérdést a vallás, a vallás kérdését nemzetiség komplikálja. Magát a szerb (közönséget is — és ez az irány valamikor a Miléttes és a Polit nevéhez volt kötve — két ellenséges tanitás választja táborokra. Ott van a püspökök úgynevezett klerikális pártja és ott van a radikális párt, mely az egyházat és óriás vagyona kezelését a világi elemek számára reklamálja. Ha tehát most a két szerb párt összefogott, ez bizony csak ideiglenes szövetség. Enyhítő körülmény, hogy a mandátumot egy olyan régi, immár némi kegyeletet is érdemelt uri embernek .akarta adni, minő Polit Mihály dr. Sajnos nyilván csak azért, mert másik jelöltben nem tudnának megegyezni. De szinte világra szóló dolog, hogy Beck Lajos képviselő ur levelet irt a kikindaiáknak Károlyi Mihály gróf nevében, hogy az egyesült vagy szövetkezett ellenzékiek is Kikiindán szavazzanak a keleti Svájcra. Ez már a nemzeti érzéketlenségnek igen nagy mértéke. Elvégre Tabakovics, a kormánypárt jelöltje meggyőződése és pártállása szerint is, hogy ugy mondjuk, a magyar nemzeti állameszme mellé áll. Más szóval ez az ,a tipus, az a vérkeverék, amelyben a magyar nemzet megújhodik. Az a szerb, aki össze tudja egyeztetni a maga szerb voltát hűséges Az ártatlanság háza. Irta: Anatole Francé. Uja Fra Giova.nni a reggel szürkületénél, a . tor a madárkáik csiripelve ébredeznek, ©IIM*yta a kolostort. A város felé tartott. És közben igy .gondolkozott: tiigji — Most bemegyek a városba, hogy iminr "©api kenyeremet kikolduiljam és kenyej0 Juttaissak azoknak, akik koldulnak és oda f&fcrtu1 a<d'n'' aim" kapok és viszont annyit ken kapni, amennyit adtaim. Mert istennek es.« ha ,az ő nevében kérek és kapok. És aki ad, a testvérbátyja annak, aki kap. ne nézzen senki se arra, hogy az adosemmi, de a jótékonyság minden. 4 .."-- Az, aki kap, hogy ha megvan benne í^jkzi'vüség, egyenlő azzal, aki ad. De az, kalmárkodik, ellensége .annak, aki vesz J.ea? eladó kényszeríti a vevőt, bogy az elitiAi Ke 'tegyen. És ez a gyökere a bajnak, a M a, városokat megmételyezi, mint ahogy teTónak fogaiban van a mérge. És egy fményj nőnek kell a lábával ennek a kiKéna tetere taposni. És ez a nő a Szef^Fség. Már Lajost, a franciák királyát is .U),,!. ^ • J-fHJWVH W "" ~ » - ..." ^ •be]-íeste egykor a tornyában. De a flóré,ncSzii'• t 'nem látogatta meg, mert ő ártatlan, ivwles -és lábáit nerrr teszi egy bire,vesztett ká 'r 'é's lábát nerrr teszi egy birevesztett befv1- 'teáig a pénzváltó háza birevesztett -• v- A bankárok és pénzváltók itt követik a tegnagyobb bűnt, A prostituáltak lkaméi iáikban bűnöznek, de az ő bűnük kisebb, mint a bankárok és egyáltalán mindazoké, akik a kereskedelem vagy a pénzügyietek által gazdagodnak meg. — Vallóban, ,a bankárok és pénzváltók sohasem jutnak a menyei birodalomba, nem kevésbé a pékek és fűszeresek, valamint .azok sem, akik a gyapjúfonás művészetét gyakorolják és akikkel a virágok városa dicsekszik. Az aranynak árt szabnak és a váltóknak árfolyamot állapítanak meg és ezáltal bálványokat helyeznek az femberek szeme elé. És ha azt áílitják, bogy az aranynak értéke van, hazudnak. Mert az arany értéke csekélyebb, minit az elsárgult falevélé, amely az őszi széltől korbácsolva, zizeg és szállong a vörös fenyők lábainál És igazán, csak akkor értékes az ember munkája, ha isten1 tekintete nyugszik rajta. Miközben Éra Giovanni ekkép fűzte gon dolatait egymáshoz, észrevette, hogy a hegybe vezető tárnák föl voltak nyitva és 'hfígy munkások bennük köveket faragtak. Egyike ezen munkásoknak az átmentén feküdt; durva szövésű rongyokba burkolódzott; teste a forróság és fagy égő sebeit viselte. Kiaszott testéből a váll- és mellcsontok szánalomragerjesztően állottak ki. És szemeinek fekete üregeiből mélységes kétség beesés sugárzott. Fra Giovanni közeledett feléje és igy <szóít: — Az Ur békessége legyen véled ! De a kőfaragó nem felel t; a fejét sem fordította feléje. Miután Fra Giovanni ugy hitte, hogy szavait nem hallotta meg, ismét igy szólt: — Az Ur békessége legyen veled! És harmadszor is megismételte ezeket a szavakat. A gyűlölettől lángolva, reá nézett ekkor a kőfaragó és így szól: — Békességem csak halálom után lesz! Pusztulj innen, átkozott világcsaló és károgj hiszékenyebbeknek, mint én vagyok! Jól tudod, hogy egy kőfaragó sorsa kétségbeejtő és hogv nyomorára nincs gyógyító balzsam,. Estétől reggelig köveket faragok és munkám béréül egy darab fekete kenyeret dobnak élém. És ha karjaim gyöngébbek lesz nek mint a kövek, ha testem teljesen elgyöngül, akkor ,az éhségtől1 fogok elpusztulni. — Testvérem — szólott Giovanni, a szent 'ember —, nem igazságos, hogy te olyan sok követ faragsz és csak kevés kenyér a jutalmad. A kőfaragó fölemelkedett. — Te barát, mit látsz amott a domb tetején? — Testvérem, a város falait látom. — És magasabban? — A háztetőket, amelyek a sáncok fölé emelkednek. — És magasabban? — A fenyőfáik csúcsait, a templomok kupoláit és a harangozó tornyokat, — És még magasabban?