Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-06 / 105. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Tddonstán: 305. Egres szán ára 10 BEér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 — félévre . . K 12 — negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28'— félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81, Egyes szám ára 10 fillér. Szeged, 1914. ill. évfolyam 105. szám. Szerda, május 6. A tanya. Nem akar ez az irás sebeket hasogatni azokon a nagy érdekeken, amelyek istápolására a tanya hivatott. Nem akarunk csatasorba állítani betűket a tanyai nép ellen, amely végeredményében édeskeveset tehet arról, hogy nem hozza vasút mérhetetlenül nagyobb közelségbe a városhoz, hogy az a 40—50 ezer ember, aki kinn él a perifériákon, minden tiz évben egyszer vesz egy subát, minden negyedik karácsonykor egy ruhát és pár csizmát és minden ötödik pünkösdkor egy kalapot. A fehérneműről, a nyakkendőről, a sétapálcáról, a cigarettáról, a lakk- és sárgaciPőröl, az egészséges lakásról, a naponta legalább egyszer való mosdásról hallani sem szoktak. A tanya sokkal nagyobb eszmei távolságban van a várostól, mint a geometriai távolság után az ember hinné ás ennek okai nem bennük, hanem bennünk vannak, aminthogy ennek a bölcsesség nélkül való nagy nyugalomnak a következményeit is első sorban nem ők, hanem mi viseljük. A tanyának a városhoz való közelebbhozását rendszerint és elsősorban a városi polgárság fogyasztó képessége és kereslete alapján bírálják el. A piac bizonyá- [ ra rendezettebb és gazdagabb, a kinálat j a kereslettel arányosabb lenne, ha a tanya a vasút utján közelebb jutna a városhoz. De ezt a közeledést abból a szempont ból is meg kell ítélni, hogy mennyivel lenne nagyobb a tanyai lakosság szükséglete és igy kielégítésre a városban váró kereslete, ha kiemelnők abból a kulturálatlanságból, amelyben ma él. Ismerek a tanyán egy parasztot, legalább 200.000 koronája van földekben, öt-hat gyereknek az apja, talán egy kivételével valamennyi laposmellü, vérszegény, ki tudná megmondani, mikor csap le rájuk a tüdővész. A legidősebb leánya — aki egy-két éve asszony — huszonnégy éves, 35 ri le róla. Egy szobában laknak valamennyien, munkaidőben kora hajnaltól késő estig dolgoznak és a telet nedves, sötét szobájukban átunatkozzák. Ami egészséges lakás van a földjükön, azt nyáron bérbe adják, télen üresen hagyják. Hány ilyen, többékevésbé tehetős paraszt él a tanyákon, sőt a város külső utcáiban is. Ki tudja elgondolni azt a nagy távolságot, amelyet fejlődése országútján megtenne a város, ha elérhetnők, hogy a paraszt ne üljön a pénzére, kapcsolódjék bele egészen a gazdasági életbe, legyenek igényei, jöjjön közénk ide a városba, éljen és költsön. Ezt a célt szolgálná — ha a kezdetek-kezdetén is és mert az uj nemzedék felé fordul, helyes uton — Jánossy Gyula tanfelügyelőnek az a beadványa, a mellyel ma a tanácshoz fordult. Be kell hozni minél gyorsabban a tanyai ifjúságot a városba, el kell vinni a szinházba is, de nemcsak és nem első sorban oda. A szinház, a mozi, egyéb látnivalók és szórakozó helyek minden esetre jók arra, hogy megkedveltessék a tanyai nebulókkal a várost, felébresszék fantáziájukat, ide vonzzák őket és gondolkozásukban termékeny talajt teremtsenek a városi élet ideológiai számára. A sok frázis után végre öt napon kulturhivatás teljesítésére nyílnék alkalma a színháznak. Hihetőleg nem fogja pénzért tenni. A színészeket ismerjük annyira lelkes embereknek, hogy a tanyai gyerekek oktatására lelkesedésből közreműködjenek. Az igazgató meg kötelességét teljesiti, ha öt napon át kulturcólokra rendelkezésre bocsátja azt a színházat, amely privilégiumokkal felszerelve egész évben az övé — üzletnek. Dobjatok rá követ! Irta: Strieg! F. József. (Folytatás.) Irigy és csodálkozó szemmel nézte mindezt Adél barátnéja. De az ámulatom és irigységen keresztüli is utat ifuirt magának a kíváncsiság: — Deháti mondd im'eg édes Adél, miért csináltatod magadnak ezt a vadonatúj, pazar kelengyét? Ha nem ismernélek annyira, azt kérdeztem volna, kiért? Ez a két kérdés már a szalónbam hangit el, ahová az imént léptek be és letelepedtek. — Egész nyugodtan a/,: képezheted Be'Ja szivem, kiért? — szólt erősen hangsúlyozva az utolsó szót. —• Adél, Adél, — válaszolt tréfásan feuyegetőzve az ujjával Bella, — engem ugyan nem ugratsz. Tudom, neked a férjed a mindened. — Különösek vagytok ti asszonyok, jegyezte meg Késesné, — hát nem lehet az a valaki, akinek a kedvéért .mindezt csináltatom, az — uram? — Hát igen, igen, — szólt szinte zavartan Fenyvesné, — de azért mégis furcsa. — Sőt egészen tenmészetes, veté ellen Adél, majd halkitott hangon folytatta: — Tudod, édesem; én ugy vettem észre, de ezt csak neked és a legszigorúbb titoktartás mellett mondom, hogy az uram az utóbbi időben elhidegült — — Az lehetetlen, — szakította félbe Bella, de a hangja elárulta, hogy ép az ellenkezőjét hiszi s igy Adél fölöslegesnek tartva a meggyőzni akarást, folytatta: — Valamivel vissza kell hóditanom. A férfiak nagyon, sokat adnak a külsőségekre. A múltkoriban' is olvastam egy regényt, a melyben az asszony pompás, uj alsó ruháival hódította vissza az urát. Tudod most már, miért és (kiért a drága, uj kelengye? A fehérnemű elkészült, de — .a hatás 01imarad't. Késes imíind többet) maradozoDt él hazulról. Az üzletét ugyan nem hanyagolta el, de annál jobban a feleségét. Adél most már ahhoz a fegyverhez nyúlt, amit csak a végső elkeseredés adhat egy feleség kezébe. Udvarlót tartott és flörtölt. (Ez ugyan egész lényével ellenkezett, •mert maga a megtestesült tisztesség és .becsületesség volt, aki soha, imég gondolatban sem vétett a hitvesi hűség ellen. Eddig minden törekvése arra irányult, hogy tessék, az urának és visszaédesgesse magához. Soha szemrehányást nem tett néki. Odaadó gyöngédséggel, anég legrejtettebb kívánságainak a kilesésével is vissza akarta hódítani Kálmánt, sok ezer apró figyelemmel, amiben csak a feleség részesítheti az urát, de amit az tudomásul isem-fvetlt. K'alztben eszébe jutott), 'hogy mennyire imádja a feleségét a doktor. Hogy becézi, hogy keresi mindenben, a kedvét, pedig a d'öktornénak — szeretője van. Nem is egy. Legújabban az ő ura is egyik kegyeltje. Igv alakult ki az ő eddig tiszta, becsületes lelkében végeredményképen a terv, hogv udvarlót tart magának ő is. Csak Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben H MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN M SZT. ISTVÁN; ÓVAKODJÉK • Csemegeüzletben (j(jpIailialátaSÖPt. 3Z UTÁNZATOKTÓL!!