Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-06 / 105. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Tddonstán: 305. Egres szán ára 10 BEér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 — félévre . . K 12 — negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28'— félévre . . K 14.­negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81, Egyes szám ára 10 fillér. Szeged, 1914. ill. évfolyam 105. szám. Szerda, május 6. A tanya. Nem akar ez az irás sebeket haso­gatni azokon a nagy érdekeken, amelyek istápolására a tanya hivatott. Nem aka­runk csatasorba állítani betűket a tanyai nép ellen, amely végeredményében édes­keveset tehet arról, hogy nem hozza vas­út mérhetetlenül nagyobb közelségbe a vá­roshoz, hogy az a 40—50 ezer ember, aki kinn él a perifériákon, minden tiz évben egyszer vesz egy subát, minden negyedik karácsonykor egy ruhát és pár csizmát és minden ötödik pünkösdkor egy kalapot. A fehérneműről, a nyakkendőről, a sétapál­cáról, a cigarettáról, a lakk- és sárgaci­Pőröl, az egészséges lakásról, a naponta legalább egyszer való mosdásról hallani sem szoktak. A tanya sokkal nagyobb esz­mei távolságban van a várostól, mint a geometriai távolság után az ember hinné ás ennek okai nem bennük, hanem ben­nünk vannak, aminthogy ennek a bölcses­ség nélkül való nagy nyugalomnak a kö­vetkezményeit is első sorban nem ők, ha­nem mi viseljük. A tanyának a városhoz való közelebb­hozását rendszerint és elsősorban a váro­si polgárság fogyasztó képessége és ke­reslete alapján bírálják el. A piac bizonyá- [ ra rendezettebb és gazdagabb, a kinálat j a kereslettel arányosabb lenne, ha a ta­nya a vasút utján közelebb jutna a város­hoz. De ezt a közeledést abból a szempont ból is meg kell ítélni, hogy mennyivel len­ne nagyobb a tanyai lakosság szükséglete és igy kielégítésre a városban váró keres­lete, ha kiemelnők abból a kulturálatlan­ságból, amelyben ma él. Ismerek a tanyán egy parasztot, legalább 200.000 koronája van földekben, öt-hat gyereknek az apja, talán egy kivételével valamennyi lapos­mellü, vérszegény, ki tudná megmondani, mikor csap le rájuk a tüdővész. A legidő­sebb leánya — aki egy-két éve asszony — huszonnégy éves, 35 ri le róla. Egy szo­bában laknak valamennyien, munkaidőben kora hajnaltól késő estig dolgoznak és a telet nedves, sötét szobájukban átunatkoz­zák. Ami egészséges lakás van a földjü­kön, azt nyáron bérbe adják, télen üresen hagyják. Hány ilyen, többékevésbé tehetős pa­raszt él a tanyákon, sőt a város külső ut­cáiban is. Ki tudja elgondolni azt a nagy távolságot, amelyet fejlődése országútján megtenne a város, ha elérhetnők, hogy a paraszt ne üljön a pénzére, kapcsolódjék bele egészen a gazdasági életbe, legyenek igényei, jöjjön közénk ide a városba, él­jen és költsön. Ezt a célt szolgálná — ha a kezde­tek-kezdetén is és mert az uj nemzedék felé fordul, helyes uton — Jánossy Gyu­la tanfelügyelőnek az a beadványa, a mellyel ma a tanácshoz fordult. Be kell hozni minél gyorsabban a tanyai ifjúsá­got a városba, el kell vinni a szinházba is, de nemcsak és nem első sorban oda. A szinház, a mozi, egyéb látnivalók és szó­rakozó helyek minden esetre jók arra, hogy megkedveltessék a tanyai nebulók­kal a várost, felébresszék fantáziájukat, ide vonzzák őket és gondolkozásukban ter­mékeny talajt teremtsenek a városi élet ideológiai számára. A sok frázis után végre öt napon kulturhivatás teljesítésére nyílnék alkalma a színháznak. Hihetőleg nem fogja pénzért tenni. A színészeket ismerjük annyira lel­kes embereknek, hogy a tanyai gyerekek oktatására lelkesedésből közreműködje­nek. Az igazgató meg kötelességét teljesi­ti, ha öt napon át kulturcólokra rendelke­zésre bocsátja azt a színházat, amely pri­vilégiumokkal felszerelve egész évben az övé — üzletnek. Dobjatok rá követ! Irta: Strieg! F. József. (Folytatás.) Irigy és csodálkozó szemmel nézte mind­ezt Adél barátnéja. De az ámulatom és irigy­ségen keresztüli is utat ifuirt magának a kí­váncsiság: — Deháti mondd im'eg édes Adél, miért csináltatod magadnak ezt a vadonatúj, pazar kelengyét? Ha nem ismernélek annyira, azt kérdeztem volna, kiért? Ez a két kérdés már a szalónbam hang­it el, ahová az imént léptek be és letele­pedtek. — Egész nyugodtan a/,: képezheted Be'Ja szivem, kiért? — szólt erősen hang­súlyozva az utolsó szót. —• Adél, Adél, — válaszolt tréfásan fe­uyegetőzve az ujjával Bella, — engem ugyan nem ugratsz. Tudom, neked a férjed a min­dened. — Különösek vagytok ti asszonyok, jegyezte meg Késesné, — hát nem lehet az a valaki, akinek a kedvéért .mindezt csinál­tatom, az — uram? — Hát igen, igen, — szólt szinte zavar­tan Fenyvesné, — de azért mégis furcsa. — Sőt egészen tenmészetes, veté ellen Adél, majd halkitott hangon folytatta: — Tudod, édesem; én ugy vettem észre, de ezt csak neked és a legszigorúbb titok­tartás mellett mondom, hogy az uram az utóbbi időben elhidegült — — Az lehetetlen, — szakította félbe Bella, de a hangja elárulta, hogy ép az el­lenkezőjét hiszi s igy Adél fölöslegesnek tart­va a meggyőzni akarást, folytatta: — Valamivel vissza kell hóditanom. A férfiak nagyon, sokat adnak a külsőségekre. A múltkoriban' is olvastam egy regényt, a melyben az asszony pompás, uj alsó ru­háival hódította vissza az urát. Tudod most már, miért és (kiért a drága, uj kelengye? A fehérnemű elkészült, de — .a hatás 01­imarad't. Késes imíind többet) maradozoDt él hazulról. Az üzletét ugyan nem hanyagolta el, de annál jobban a feleségét. Adél most már ahhoz a fegyverhez nyúlt, amit csak a végső elkeseredés adhat egy feleség kezébe. Udvarlót tartott és flör­tölt. (Ez ugyan egész lényével ellenkezett, •mert maga a megtestesült tisztesség és .be­csületesség volt, aki soha, imég gondolatban sem vétett a hitvesi hűség ellen. Eddig min­den törekvése arra irányult, hogy tessék, az urának és visszaédesgesse magához. Soha szemrehányást nem tett néki. Odaadó gyön­gédséggel, anég legrejtettebb kívánságainak a kilesésével is vissza akarta hódítani Kálmánt, sok ezer apró figyelemmel, amiben csak a feleség részesítheti az urát, de amit az tu­domásul isem-fvetlt. K'alztben eszébe jutott), 'hogy mennyire imádja a feleségét a doktor. Hogy becézi, hogy keresi mindenben, a ked­vét, pedig a d'öktornénak — szeretője van. Nem is egy. Legújabban az ő ura is egyik kegyeltje. Igv alakult ki az ő eddig tiszta, becsületes lelkében végeredményképen a terv, hogv udvarlót tart magának ő is. Csak Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben H MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN M SZT. ISTVÁN; ÓVAKODJÉK • Csemegeüzletben (j(jpIailialátaSÖPt. 3Z UTÁNZATOKTÓL!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom