Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-27 / 122. szám

250. DÉLMAGYARORSZÁG •Szeged, 1914. május 24. város hatóságának oda -ke® hatnia, hogy a tervezett újítások már.a legközelebbi is­kolai év elején életbe léphessenek. Az iparospárt akciója az uj ügyosztályért. - Küldöttség a főispánnál. ­\ (Saját tudósítónktól.) A szegedi iparos­párt szerdán délben Wimmer Fülöp elnök ve­zetésével mintegy husztagu küldöttséget me­nesztett Cicatricis Lajos dr. főispánhoz a tervbe vett kereskedelmi és ipari ügyosztály mielőbbi szervezése érdekében.. A közgyűlés tudvalevőleg nagy többséggel elrendelte az uj ügyosztály szervezését és utasította a taná­csot az előmunkálatok foganatosítására. Az ügynek a tanács kész javaslatával a májusi közgyűlés elé kellett volna kerülnie, azonban Becsey Károly dr. megfölebbezte a közgyű­lés határozatát. Igy sem a szervező bizott­ság, sem a tanács nem foglalkozhatott a kér­déssel. Az iparospárt küldöttsége azért járt a főispánnál, hogy egyrészt a föíebbezés .mie­lőbbi elintézésének kiesziközlését, másrészt a főispán közreműködését kérje' abban, hogy a tanács még a miniszter döntése előtt tárgyal­tassa l-e az indítványt a szervező bizottság­gal. A küldöttség szószólója Wimmer Fülöp volt, aki a következő beszédben, adta elő az iparospárt kívánságát: — Méltóságos Főispán Ur! Szíves enge­delmével a törvényhatósági bizottság kebelé­bői létesült iparospárt nevében egy tisztelet­teljes kéréssel járulunk Méltóságod elé. Mint Méltóságod is tudja, a nemrég megala­kult iparospárt első akciója keretében a vá­rosnál egy külön kereskedelmi és ipari ügy­osztály szervezését tűzte ki célul, amelynek sikerült a törvényhatósági bizottság kéthar­madrészét megnyerni, aminek bizonyítékául szolgált az, liogy az indítvány 165 városatya aláírásával vitetett be a közgyűlésbe. A köz­gyűlés is nagy többséggel, csaknem egyhan­gúlag fogadta eí az indítványt, azonban ez a szép akció, amelytől városunk érdekében olyan sokat várunk, megakadt! egy ember — nem akarok erős kifejezést használni, de valójában egy ember okvetetlenkedése miatt. A közgyűlés határozatát egyedül Becsey Károly dr. ügyvéd fölebbezte meg. Az a tisz­teletteljes kérésünk volna tehát Méltóságod­hoz, hogy ennek a fölebbezésneik a mielőbbi elintézésében, nehogy ez a fontos ügy elodáz­tassék, a mi javunkra közrehatni, idehaza pedig az ügy előkészítéséhez szükséges lépé­sek megtétele érdekében közreműködni szí­veskedjék. Ugy hiszem; hogy a szervező bi­zottság összehívása a föíebbezés ellenére sem ütközik törvényes akadályokba s ameny nyi'ben ez Méltóságod közreműködésével megtörténnék, az uj ügyosztály ügye a juniu­si közgyűlésbe bevihető volna. Kérjük ez irányban Méltóságod szíves támogatását. Wimmer Fülöp beszédére Cicatricis La­jos dr. főispán a következőkben válaszolt: Én a magam részéről kijelenthetem, hogy a gondolattal a legteljesebb mértékben egyiittérzek. Amint .már a programbeszédem­ben is futólag érintettem, alig tudok elsőbb­rendű feladatot ebben a városban, mint az ipar és a kereskedelem fokozatos és oksze­rű fejlesztését azok legkisebb ágazatától a I'egnagyobbakig. Hiszen a város közönsége jelentékeny áldozatokat hoz a kulturának, az esztétikának, a tanügynek egyaránt S mi sem természetesebb, hogy az ipar és keres­kedelem számára is áldozatokat hozzon, mert ezeknek is szükségük van rá. Ámde maga az áldozat még nem elég, hanem az ipart és kereskedelmet irányítani, vezetni kell hogy gyakorlati eredményekkel találkozhas­sunk. Mondom, magával a céllal a legna­gyobb közösséget és egyetértést vállalom s a magam részéről készséggel felajánlom buzgólkodásomat a cél elérése érdekében. A fölebbezésnek különben is a dolog merifog aligha lehet hatálya, mert hiszen itt eWKfoeti tésről van csupán szó s ez aligha képez föíebbezés tárgyát. Minden esetre köz® , gok hatni a miniszter urnái, hogy mieloöD intézze, a miniszteri döntés azonbafo/ha/;(i •milyen is legyen, természetesen nem ('111' útját az ügy előkészítésének, mert dofe02" tünk mi a jövőnek is, a munkánk tetű" ® sem veszne kárba. Ha pedig a miniszter­vá fogja hagyni a közgyűlés határozatát, . kor meg épen rendiben van minden, tárít ^ készített javaslat fog a közönség renden zésére állani. A küldöttség éljenzéssel és a legteljesebb megelégedéssel fogadta a főispán meg°r válaszát. Külügyi vita a delegációban. A dJ gáció .legérdekesebb és egyúttal legj©lefo sebb vitája, a külügyi albizottság ielcl fo riek tárgyalása, ma délelőtt kezdődött magyar delegáció plénumáíban. Az e'© a előterjesztések után áttértek a napire©­külügyi albizottság jelentésének tárgy© ra. Nagy Ferenc a külügyi bizottság' ^ adója ismerteti a külügyi költségvetést^;; ' lio$ törek©' _ — j x ivoj.liu.wo • -­után Andrássy Gyula gróf állott fel 81 ra. .Diplomáciánk főihibáját abban látja-, sem kezdetben, sem későbben nem to dett előre megállapítani a háború köve * menyeit. Hibás az a politika, amely 3 .: - • sedi® i. vör®3 tuszkvó ante .fentairtásában jegeeesí dacára annak, hogy ez a politika a • ^ könyv .szerint a békének tesz szolgál©'0 • 0 első és legfőbb .bajit abban látja, fo^ré/ő­bánia északi, keleti és déli határai "J ^foz­Északon és keleten megfosztották a dagabb városi lakosságtól és ez a fo ^al' elveszett számára. A fejedelem egesz ^ — M,, U.A Í.VJOUH/1V/1J.JI ma a levegőben van és a baj az, hogy © gj delem nem is tudott magának erős kato hatalmat szervezni. .Ezután a Szkutari B g (lésről beszélt, melynek ódiumát e^réré­monardhia viseli. Rátér az expozé ®ira De a fiatalabbik Margit, Margit! Ez­redes ur, a szivnek valahogyan másképpen kehi dobogni, ha Margitért dobog. Már a Faustban is ... A Margitok vagy szentek, vagy erkölcstelenek. Középút nincs. Azaz: egyszerre lehetnek szentek és cédák, mert igy is szokott lenni — .mondta Hermán ra­jongva, hódolattal, csaknem bókolva a lát­hatatlan Margitok felé, akik talán a folyócs­ka nefeílejtssel borított partjain, a folyondár vagy ezüst tüzfák mögül hallgatóztak hí­vükre. — Csakhogy nálunk estére bezárják a kaput — aggodalmaskodott nagyatyám. Hermán legyintett: — Nem megyünk haza estig. Tudok egy kis fogadót a város végén, aho.1 az álruhá­ban utazó grófnők és más előkelőségek szok­tak üldögélni a lugasban, amig a lovakat megitatják. Ott él tölthetjük az időt esteiéiig és elmondjuk egymásnak a királynő történe­tét .. . Estig, míg a mécses megjelenik az ablakban. A kis utca dombnak kanyarodott és régi házak állongtak benne, egykor Szentvér-ut­cának hívtak, jelenleg a boldogult püspök nevéről Ferencnek keresztelték, a saroktól négy házat és kaput kellett számlálni, a csi­gán járó kutat megkerülni, salétromosfalu, nyurga ház következett, amelynek földszintes ablakain vastáblák védték egy kereskedő raktárát, de az emeleten' három ablak volt, bennök virágos-cserepek és amint Hermán nagyatyámmal a sarkon befordult, még n.yo ma sem volt a mécsesnek. Tiz lépést tettek vagy tizenkettőt — bi­zonyosan nem lehet tudni — a homályból, a ház belsejéből lágyan, szinte Imbolyogva, mint az apáca-zárdák éjszakájában a kísérő álom; a harmadik ablak félé kékeslángu mé­cses közelgett, mint valami kis csillag téli éjszakában járó belblelhemes fiuk kezében. A mécses ingadozott, aztán megállapodott, a sötétségbe borult régi' toronyban tizet vert az óra. A mécses az ablakban volt. Hermán szinte magánkívül ragadta meg a nagyatyám kezét. — Barátom, centrumot találtam, — És most mit csináljunk — kérdezte nagyatyám. — Várunk, — felelt Hermán, mert e pil­lanatban valóban még ő sem tudta, hogy mi a teendő. Vártak, karonfogva a keskeny utca kö­zepén és szemüket a mécsesre szegezve, amély ime, hűtlen lett úrnőjéhez, a köböl való szent asszonyhoz. Mennyi idő múlott el? Ki tudná? A ház és környéke olyan csendben volt, mint a sirban porladó szív. Az emberek minden­felé lefeküdtek. Csak négyen voltak ébren, fenn az emeleten, a két Mirtusz-kisasszony, az utcán nagyatyám és furcsa barátja. Hermán felsóhajtott: — Ha dalolni tudnék! Nincs hangom. . . . Nagyságod nem tud valamely szerenádot? Nagyatyám előbb megsértődött étrt — Én daloljak? . — Édes istenem; nők ablakai atá" ( kelni! Van ennél szebb dolog a vriagfoj de — Igaz — bólintott nagyatyam már elfelejtettem a szerenádot. ^ és Aztán csendesen koppant az_ a í^ya­olyan halkan nyílott, mint a madár sz ^e Egy fehér kéz és egy fehér kendő rém­lett látható ... A mécses! ángját meg9 0 tatta az éjjeli szél. Hermán az aoia® állott, tölcsért formált a tenyeréből: sZe­— Imádott hölgy! Adjon jóit, hogv ret. nagf — Dobjon le valamit! — kiáltotta atyám. „. ^yfi­Egy perc mállott el és a fentről < ^ dozva, lágyan, mint egy fehér imadar. kis kendő szállott alá. „ 0 Hermán felikapta a kendőt, ajkához ritotta: — Köszönöm — mondta áradozva. a Az ablak csendesen bezárult eS far mécses még sokáig az ablakban mara/ man karonfogta nagyatyámat és elvez — Holnap újra eljövünk — szolo" ^ atyám boldogan. — 'Nagyszerű volt Hermán busán csóválta a fejét- .to­— Holnap nem jövünk el. Kár vább folytatni a dolgot. Esetleg az[ kednénik, .megbarátkoznánk . . . ^őkré Soha se ismerkedem meg azokkal a akik szeretnék. Ezért maradtam 'tát' • tán már hatvan éves is elmultam. Ha „SZEPLŐITŐI^szaibadySní akar, használja a biztosan ható, valódi Vajda Imre és Társa drogériáját^ ====—= SZEGED, Kárász-utca. ^^ Koi $ő sal, u°i nu b­l-l °b» i >.

Next

/
Oldalképek
Tartalom