Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-24 / 120. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. május várakozás jelentékenyen meghaladta a nemzeti eszme uj hősének képességeit. A népszerűség vitte őt előre, az á'ltala viselt nagy névnek varázsa és kultusza, nem pe­dig a saját értéke, melyet azért kicsinyel­ni nem lehet. Az sodorta a legmagasabb körökbe, a király dolgozószobájáig, annak köszönheti, hogy Hahsburgi Ferenc József szivesen elbarátkozött a francia és ango­/l'os műveltségű nyugateurópai emberrel, aki szeretetremélítóságáért miniszteri tár­cát kapott emlékbe. De hát összefért-e a nagy kormányzó nevének kultusza a korménylképes fiu lo­jalitásával? A diadalra jutás ténye az adott sajátságos helyzétben egy nagy és tökéletes bukás útjait készítette elő. Kos­suth Ferenc kontroverziiába kerül a saját nevével. A kormány, melyhez tartozott, nem váltotta be a hozzá fűzött várakozá­sokat ós elkerülhetetlen bukása nem csu­pán egy pártnak, hanem egy eszmének a bukását is jelenítette. A függetlenségi esz­mét Kossuth Lajos vilífíe diadalra és Kos­suth Ferenc járatta le végképen. A koalí­ció bukása uán többé nem a függetlenségi eszme harcosai, hanem a radikális polgári elem vezeti az ország ellenzékéit. Vezidti ma is, Kossuthot sakkba tetitie az idők ro­hanása s ő hajdani népszerűségének rom­jain, fővezérsiégéneik féltékenyen őrzöltit látszatával vonult vissza a Gresham-palo­ta párnázott ajtajú szobáiba, hogy boltáág vigasztalja magát a köddé foszlott, szép ábrándokért . . . Magyar sors, de szomorú is vagy! Kossuth halálos ágya mellett kétszeres fájdalommal érezzük át ezt a keserű igaz­ságot. * Az ipari bíróságról — Békéltető bizottság, községi bíróság, járásbíróság. — (J.) Kereskedelmi és iparkamarák, ipar­testületi kongresszusok, törvényhatósági tes­tületek, kereskedők, iparosok és. alkalmazot­tak egyesületei már több, mint egy évtizede kérik és sürgetik azt, hogy a munkaszerződé­sekből eredő viszályok osztrák és német min­tára alkotandó iparbiróság által intéztessenek el. Az ipartestületekben szervezett kézmü­iparosság ugyan az ipartestületi paritásos bé­kéltető-bizottság elé tartozik vinni a munka­szerződésből előálló vitás ügyeit, de a képe­sítési kényszer alá nem eső kisiparosok, a közép és gyáripar s az összes kereskedők már mind a közigazgatási hatóságok elé kénytelenek vinni efajta peres ügyeiket, ami egyfelől a közigazgatási hatóságoknak szer­fölött terhes éj's hiivatáskörüktől merőben elütő munkakört ad, másfelől sem a magán­jogi igazság, sem. a szakszerűség szempont­jából a feleknek semmiféle garanciát nem nyújthat. Örömmel kell üdvözölni tehát az ipari bíróság tervezete által meghonosítani tervezett ipari biráskodás intézményét, a mely ugy jogi, mint szakszerűségi szempont­ból kielégíthető fórumot fog teremteni a mun­kaügyi perek gyors és olcsó elintézése szá­mára. Némi módosításokkal oly intézmény fog ezzel alkottatni, amelynek működése elé nagy megnyugvással lelhet tekintetni, mert az intézmény megvalósításával a törvény­hozás is a kereskedő és iparos érdekeltség ama régóta hangoztatott álláspontjára fog helyezkedni, hogy különleges szakszerűséget igénylő ügyek laikus elemek bevonásával ala­kult szakbiráskodás elé valók. Növeli a hitet a bíróságaink iránt és méltán, élő feltétlen bizalom, mely kell, hogy az igazát kereső felet megnyugtassa afelől, hogy ügyének in­tézése és az igazság felé való vezetése oly kezekben nyugszik, amelynek tulajdonosai felette állván a mindennapi élet forgatagán, •méltóvá és hivatottá teszi bíróságainkat ar­ra, hogy azokban az ügyekben is, anw'F1 elsőfokú elintézése részint az ipartestületi Bé­kéltető bizottság, részint pedig a községi Bí­róság elé tartozott, első fokon is a szervez®' dő ipari bíróság elé tartozik és pedig kizárá­sával' annak a fél részére biztosított jogi'3/ hogy igazát fakultative akár a községi róság, akár az ipartestületi békéitető birosas vagy akár az ipari bíróság előtt kereshess/ Vannak azonban olyan szempontok, amebfo erősen sürgetik annak a követelménynek3 megvalósítását, amely azt célozná, hogy ,a* ügyek egv része minden, esetben a község biróság illetőleg az ipartestületi békéltető zottság elé tartozzék. A közigazgatási ha« Ságnak ipari és kereskedelmi ügyekben fo endö eljárásáról nem beszélünk, mer' e hatóságnak ebbeli minőségét az ípnn rt hiszf i bir* ság tervezete megszüntetni szándékolja. ^ duló pontul, de egyszersmind még kii® ^ tiil kimondjuk az általános elvet: A nagy ^ fontosságú perekben legyen kötelező kisebb értéküekbe" „ipari Bíróság", mig a mjcuu Cl i­községi bíróság, illetőleg az ipartestűl®­békéltető bizottsága. Lássuk most már, h® jutunk el ez eredményhez, illetve vissza • kiinduló pontihoz. , va. Az Ipari B íróságnak általiam fofoL. lantié s ide vonatkozó szakaszai a követ zőképen rendelkeznek: j 5. §. Ha az 1. §nban megjelölt járás általános szabályai szerint községi ^ róság hatáskörébe tartoznék, a ifelpenf ,.f. pert a községi biróság előtt is W09%n hatja. 6. Azok a iparosok, akik valartfo ipartestületnek tagjai, úgyszintén az eZf^?ap alkalmazott tanoncok és segédek, az 1. *'ré megjelölt kölcsönös követeléseiket a2 ipartestület bókéltető bizottsága elé ( évi XVII. t.-c. 14. $.) vihetik .minda"0^ amig egyikük a követelés tárgyában a resetet ,az ipari biróság, illetőleg község: róság (o. §.) előtt meg nem indította. 7. §. Ha a községi biróság vagy a2 í&stület békéltető bizottsága az előtte ! Fiatal volt még — alig harminc éves — hittel és önbizalomimal telve és néhány jó ajánlólevele is volt; ugyan miért kételkedett volna? , Az első napon mindjárt útnak indult, át­adta az ajánlóleveleket és fölkereste földiéit, Szivesen fogadták mindenütt, de épp most nem tudtak segítségére lenni — sehol sem volt betöltetlen állás — és szép Ígéretekkel bocsátották el. Egy hónap elteltével bebizonyult, hogy ezek az Ígéretek csak csalfa képek voltak, mert pénze már husz 'frankra olvadt le. Még kibirta egy hónapig ezzel a pénz­zel, száraz kenyérből élt és kora reggeltől keresztül-kasul 'kószálta Párisi, hogy akármi­lyen állást találjon. Holtra fáradtan tért haza a sötét éjsza­kában padlásszobájába —• mindig csalódott reménnyel, üres kézzel. Sötétben feküdt le, — petróleuma már régen elfogyott — de fáradtsága dacára sem tudott elaludni. Nem mintha elkedvetlenedett' volna életének haj­szás harcában, sőt ellenkezőleg, verekedett sorsával, hogy ilyen igazságtalanul, esztele­nül bánt vele. Mert erővel ihlette meg, ihogy a legma­gasabb csúcsok felé hágjon és megtagadta tőle azt a talpalatnyi helyet, ahonnan lábát feszitve az első fokra léphessen! Egy testet átható finom s jéghideg eső hullott egész nap és a sikos aszfalton tó­csákban állott a viz. Ilyen időben bőrig ázott át Nantas; be­járta Páris két városrészét is, ahol megüre­sedett állást hirdettek, de egyik helyen már betöltötték mással, a másik helyen pedig az­ért utasították el, mert nem találták elég szépnek az irását. Ezzel utolsó reményei is szétfoszlottak. Örömmel vállalt volna már akármilyen ál­lást, csakhogy kenyérhez jusson és időt nyerjen lassanként fölküzdenie magát. Végre elállt az eső és szivében keserű­séggel haladt utján hazafelé. Egyszer meg­állott egy fényes pénzintézet kirakatánál; ab­ból a hatalmas kincsből, amely ott ragyogott a kirakatban, 5 frank elegendő lett volna szá­mára; 5 frankból nyolc napig lehet élni és nyolc nap alatt sok minden történhetik. De nem sok ideje volt gondolataiba me­rülten állni ottan, mert az utcán föl-alá hul­lámzó tömeg magával ragadta és egy elro­bogó kocsi sárral fecskendezte teli egész a homlokáig. Sötét tekintettel, összeszorított ajkakkal haladt gyorsított léptekkel tovább, bensejé­ben vad vágy égett, hogy nekiessen kemény ökölcsapásokkal mindenkinek, aki elzárta előtte az utat vagy gátolta a gyors előreha­ladásban. Mint sebzett vadkan ért haza. Fáradtan rogyott székére és egy pillana­tig gondolatok nélkül nézte utcasártól kemé­nyedő ruháját, rongyos cipőit, amelyből csur­gott a viz, a padlón kis tócsákat képezve. dolk°' kesf Érezte, eljött a végóra. Azon Son zott, hogyan ölje meg magát? A harcot föl kellett adnia. Oh, büsZ ge töretlen volt és még mindig meg v°lt ® e zödve arról, hogy nagy embert veszít ©; . a világ. Érezte: erő, tehetség, akarat u aZ benne és senki, senki; senki nem volt .^j óriási városban, aki meglátta volna oX\M\ megmutatta volna a helyet;, hova ' e ragasztva, kimozdította volna sarkalj10 ' világot. Igen, ezt, ezt akarta, erőt érzett a g, hogv a legnagyobbat cselekedje — és 02 nek használatlanul kellett tönkremenni• ^ A nagy düh, amely eleinte megrágj későbben maga iránt való sajnálkozássá tozott és eszébe jutott egy történet, < ^ lyet még gyermekkorában hallott: ber föltalált egy rendkívül szellemes, jfo^ti latos gépet, de a bárgyú emberek rt" .„d törődtek a zseniális találmánnyal. Ek®03 sel düh szállotta meg alkotóját, erős le"9' {elr föl ragadta kalapácsát és összemorzso"3 séges müvét! Ehhez az emberhez hasonlított ő! • ' A régi, sudár fák mögött már lott a nap és az őszi sárguló leveleket " nyal szegélyezte. 0|, Nantas mintegy fölüdülve midőn a hanyatló nap bucsuüdvözletéj . mielőtt eletod„i gyöny°rK felé. Ö is válni készült és örök éjszaka, még egyszer akart a fényben. Ha „SZEPIOITOL" szabadulni a kai*, használja a biztosan ható, valódi Főraktár : Ttt H ntm Budapest. Lerakat: Vajda Imre és Társa drogériájáig • SZEGED, Kárász-utca.

Next

/
Oldalképek
Tartalom