Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-20 / 117. szám

2. T1ÉLMAGY ARORSZA 0 megy-e *az érettségin a buzgó íiliszter, alki tanulás helyett szorgalmasan részt vett a keresztjárásiban? Bizonyára megkapja az egyest és bizonyára átmegy a n'agy próbán, mert hiszen a miai iskoláik nem tudást ós tudományt tanítanak, 'hanem meghunyászkodást és opportunizmust 'ós a mai iskolákban az a legkiválóbb tanuló, aki az engedelmességből és az uralkodó világrend tiszteletéből mindig a léggerincMenebb feleleteket' tudta .adni. Manapság, miikor az emberi és társadalmi progresszió hatalmas tábora •mind sürgetőbben követeli az iskolái vallásoktatás kiküszöbölését, az ifjúságnak a vizsgálatok előtti legnehezebb időben Ikeresztjárásra való kirendelése valósággal provokatív jellegű Intézkedés, melynek fentartásáért valóban bámulni kell az egyházi -és tanügyi férfiak okosságnak selmIrrtiklép 'sem nevezhető elszántságát. Tudásra, reális ismeretekre és az életiben hasznosítható gyakorlati készültségre neveljék az ifjúságot, ne pedig meghunyászkodásra és munkakerülésre. A diákság persze örül a négynapos vakációnak és a keresztjárás hasznossága azt ia tudatot ébreszti föl benne, hogy minden alkalom jó, ami az embert elvonja kötelességének teljesítése elöl, csak valami ügyes s lehetőleg vallásos kifogást kell a dalogikerülésre kitalálni. Ezt teszi a mai iskola, mikor az utcán íehériányos menetbe sorakoztatja a diákságot és olyan cselekvésre kényszeríti, 'melynek belső igazságában talán egyetlen egy fiatal sziv sem tud meggyőződéssel hinni. Ezen pedig mindaddig nem fognak változtatni, miig az iskolai reform az úgynevezett valláserkölcsi nevelés irányelvei helyébe a tudás, munka és szorgalom nagy társadalomfenfaritó elveit nem fogja helyettesíteni. A magyar delegáció plenáris ülése. — Apponyi a hadügyi költségvetés ellen. — (Saját tudósítónktól) A magyar delegá ció teljes ülést tartott ma délelőtt tiz órakor. A fényes előcsarnokban korán gyülekeztek a delegátusok és ragyogó egyenruhás, érdemrendes katonák. Megjelent Zichy Ágost gróf elnök, Krobatin Sándor hadügyminiszter, Hazai Samu báró, Hans Antal tengernagy, Tamási altábornagy, Csobún alezredes, a hadügyiminiszter szárnysegéde, Harkányi Frigyes báró, Tallián Béla báró, Beöthy László, Miklós Ödön, Molnár Antal, Vojnits Sándor báró, Teleki Sándor gróf, Tclegdi József, a delegációk háznagya, Berzeviczy Albert, Kabos Ferenc, Hegedűs Lóránd, Pap Géza báró, Erdélyi Sándor, Hengenmiiller László. A főpapok közül Szmrecsányi Lajos egri érsek és Hosszú Vazul vegyül a társalgásba. Az ellenzéki delegátusok közül Hadik János gróf. Chorin Ferenc és Apponyi Albert gróf jelent meg. Tiz órakor megszólalt a csengő és a bizottság tagjai besétáltak a villanyifényes terembe. A karzatokon kevés a közönség: az elnökkel szemben Apponyi Alibertné grófnő 'foglal helyet, majd néhány pillanat múlva megjelenik mellette egy hölgy kíséretében Tisza Istvánné íeketeruihás alakja. Zichy Ágost gróf elfoglalja az elnöki széket, a jegyzők olvassák a tegnapi ülés jegyzőkönyvét. Negyed tizenegy órakor megérkezik Tisza István gróf miniszterelnök és Hazai Samuval vált néhány szót. Később Károlyi Mihály gróf is megjelent az ülésen. IA hadügyi bizottság jelentése van soron. Miközben Apponyi Allbert gróf megkezdi beiszéidát, .megérkezik Andrássy Gyula gróf ós Bilinski Leó lovag. Apponyi Albert gróf formai megjegyzés sekkel kezdi beszédét. A hadügyi albizottság jelentése nem elég .áttenkinthető, kellő szakismeretek nélkül alig értlhető meg. A póthitelről szólva helyesli az előadó erélyes hangját és fölemiiti, hogy .a póthitel nagyobb, mint az a költségvetésből kivehető. A póthitelek azért növekednek oly nagyra, mert a hadvezetőség niincs tisztában szükség Szeged, 1914. május 19. leteivel. A hadügyi vezetőség rendes kiadásokra 483,000.000 koronát kór, 1912-vel szemben 84 millió koronával többet. Megdöbbenéssel kérdi, birja-e még ez az ország továbbra is ezeket a terheket. Pozitív számadatokkal bizonyítja, hogy az ország pénzügyi összeroppanás előtt áll. A katonai terhek nem oszlanak meg egyenletesen. .A közeinmit válságok idején a magyarság megbízhatónak bizonyult, ezt honorálják is illetékes helyem de a magyarság érdekeit nem veszik tekintetbe, Áttér arra, hogy közgazdasági téren milyen szomorúan állunk, hiszen természet kincseinket sem tudjuk kihasználni. A le®" égetőbb kulturális, közgazdasági, rendészeti, közegészségügyi szükségleteket meg kell tagadni az országnak ;a hadügyi kiadások miatt. Költségvetésünk máris erőink t.ulfeszitettségét jelenti, egészében az összeropp* nás szimtomáit mutatja. Ezzel szemben fi' gyelembe kellene venni Chorin Ferenc vait: a szükségletek beszerzését hosszaim időre kellene beosztani. Olaszország nyolc é'v alatt végezi azt a beruházást, amit mi öt év alatt hajszoltunk végig. Hiába fejlesztjük a védelmet: ha ez pénzügyi összeroppanásunkat idézi elő, ne® érünk vele semmit. Félő, hogy az álkmd0 feszültségben éppen akkor törnek ntM erőink, mikor a krízis beáll. Áttér annak fe fejtegetésére, hogy milyen ellenszolgáltata' sokat kapunk a hadügyi erőfeszitésekórt. Helyesli Ohorin eszméjét, hogy Erdélí határait meg kell védeni. Csodálja, hogy / zel a kérdéssel nem foglalkoznak. A rortté) gy eV Hein' — Kedves apám! — olvasta. — Te 'már biztosan egészen elfelejtkeztél a te Nyiutád ról. Pedig ő már egészen megnőtt és itt küldi neked a fényképét. Szorgalmasan tanul és már tud is zongorázni. Kedves apám! Még mindig haragszol? Mama háromi hónapig halálos beteg volt. Most, hál' istennek megint egészséges; üdvözöltet és kér, hogy felejts el „mindent" . . . Húsvétra, kérlek, jöjj el hozzánk Kievbe . . . Azután pedig azt olvasta a szerencsétlen apa, hogy mennyi fáradságába került Nyutána'k és az anyjának, hogy az ő tartózkodási helyét megtudják és hogy minden nap imádkoznak érte miindaketten. A szénhordó végigolvasta a levelet, azután a barátja mellére 'hajtotta a fejét. Zokogott, egész testében remegett és derék, jó barátja halkan vele sírdogált. Végre egy kissé megnyugodott Szalmiák. — Nos, elmegyünk? — kérdezte tréfásan Hajóseprő. A szénihordó tagadólag rázta meg a fejét. — Miért nem? — Késő, késő! — mormogta szomorúan Szakmák. Egy kis idő múlva .mégis meggondolta a dolgot. — Megyek! — jelentette ki elszántam — és pedig már holnap. — És tüstént megkezdte az utazásra az előkészületeket. A menedékházi őrrel alkudozni kezdett egy kabát és egy mellény, az egyik szénihordóval pedig egv sapka fölött. — Tudod — mondta Hajóseprő, — elmegyek! Fölhagyok az ivással, kibékülök a feleségemmel és megölelem Nyutámat . . . ' És aztán ... A halál bizony nem késlekedik sokáig ott, a hegyek mögött. Érzem én jól! Nem élek sokáig ... Hajóseprő lelkesen; részt vett barátja utikészülődéseiben. Segített neki a nadrágját megfoltozni, neki adta egyetlen ingét, amivel rendelkezett, adott neki egy marék cigarettavéget, egy tolikést és utolsó pénzén egy bádog teáskannát és egy nyolcadfont teát vásárolt számára. Estére Hajóseprő Szakmákkal elment, a „gázbódé"-ba, ott alaposan kiégették a Szalmiák ruháit, aztán Hajóseprő Szalmiákot elvezette egv 'borbélyhoz és végül a gőzfürdőbe. Másnap szürkületkor, miután minden elő készületet megtettek, a két barát már a vámháznál volt. — Mindig csak a sin mentén haladj — tanítgatta barátját Hajóseprő; — igy imégy állomásról állomásra. Ha lehet, fölkapaszkodói a vonatra, az ütközőre vagy egy átjáróra. Útközben menj be az egyes falvakba és keress munkát, mint arató. Hallod? — Igen, igen! — mormogta Szalmiák s egyet biccentett a fejével, miközben nagy fáradsággal vonszolgatta előre nehéz, dagadt lábát. A tiszta tavaszi nap .már .magasan állott az égen, amikor a város mögött kiértek a sinhez. Vonatok, egyes tovaszáguldó mozdonyok és drezináik suhantak el mellettük. — Álljunk meg! Hajóseprő egy pillantást vetett a batyujára és átadta azt Szalmiáknak. — Itt van! ... És most indulj! Tehát ne felejtsd el! Mindig csak a sin mellett (menj! Ha vonat jön, ugorj félre, ügyelj, 'hogy társadnlom legutóbb is kimutatta, hogy , lenünk van. Az ottani Bierzeviczyek Ós R® rich Gusztávok ellenünk foglaltak Ugy látszik, hogy nem akarnak törődni ország egyes részeivel. Olaszországgal / s veteógben vagyunk, de folyton erősitik tárainkat Olaszország felé. Beszéde végén Apponyi gróf azt .fejte2/ ti, hogy az óriási hadügyi kiadásokkal ben az ellenszolgálat semmi. \ A hadsereg0/ nincsen semmi államncvelő hatása és a 00 idején kizárólag a Gesammtmonarchla «rCl keit szolgálja. (Helyeslés az ellenzéken.) Ezután Okolicsányi László emelk// szólás-ra, mire az ellenzéki delegátusok távoztak az ülésteremből. el ne gázoljon! Ne felejtsd el, hogy Nyjj^ üdvözlöm! Mondd meg neki, hogy . • • L jóseprő tisztelteti ... No ... mi van led? . . . ,|it Szalmiák gyámoltalanul, sápadozva 3 előtte, leborgasztott fejjel és bűntudatos cal. Keze és lába reszketett, egész testén 1 , ges rázkódás futott végig. Szomorú szer00 rátekintett Hajóseprőre, batyuja a földre $ rult és ő maga is nehézkesen leereszke0 egy 'kőre, .rá — Mi van veled? — ismételte egész ten Hajóseprő. , gj — Mi van velem?! Késő, testvér, ke- ' Szalmiák a kezével eltakarta beesettt * cát. Hajóseprő rátekintette és egy mozdü tot tett a kezével. — Sóval: visszajössz? Mi? m — Igen, igen, visszamegyek, — }í]]%\> rekedt hangon Szalmiák. Előbb, sokkal &10 _ kellett volna ezt megtenni; most már • / késő! Sohasem érnék el odáig. Gyáva A, gyok. És itt nincs rendben valami! — u val a szivére és a fejére mutatott. — No, hát gyerünk! — szólt sóhaJ1 Hajóseprő. És a pajtások visszatértek a kikotoo^ Lassan és 'fáradtságosán vonszolta "jjj, gát pajtása után a szénhordó, sántitva legzetével küzködve. An^iu-ni lUm. viss... .. . V.VS, Otllin' legzetével küzködve. Anélkül, hogy pillantana, visszatért poklába. Mögötte V r ott mosolygott a távoli messzeség, cS cSii'' tóan nevettek a mezők és a földek, a p'isZth ták énekeltek és trilláztak, amint a átható levegőben körben szállongtak. , $ Élj boldogul mindörökre, te szülőt® te is — te kedves, jó Nyuta!