Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-17 / 115. szám

Szeged, 1914. május 17, DÉLMAGYARORSZÁG 5. Rosszul megy a szitiház. (Saját tudósítónktól.) Wiimmer Fülöpnek, igazán szivem szerint mondom: ennek a fáradhatatlan, mindig agilis, sosem lankadó és nagyon értékes közéleti emlbernek ma egy cikke jelent 'meg a Szinházi Újságban, amely az elmúlt szinházi évadról állit fel reális mérleget. Amik itt következnek, azok nyomtatás alá kerültek volna Wimmer ur cikke nélkül is, mert: a mostani szezón befejezésével sokszorosan aktuálisak ezek a dolgok, egyre mondják ós bizonyára igaz is, hogy a színház üzleti térképe feketén mutat, a színháznak a mozik és kabarék mellett való elhelyezkedését sokan még mindig nem ugy akarják, hogy a színház versenyképessé tegye önmagát, hanem ugy, hogy a közönség — a színházon kívül nem állván rendelkezésére más szórakozási hely — kénytelen legyen az előadásokra járni. Wimmer ur okos cikke jó alkalom1, hogy elmélkedéseinket az övéihez füzzük. Különösen azokhoz a mondataihoz, amelyeken az eseményeket és a helyzetet talán nem eléggé ismerő olvasó könnyen átsiklanék. Megállapítja Wimmer ur, amit már sajnosan volt kénytelen megállapítani .mindegyikünk, hogy a közönségnek a színház iránt való érdeklődése alaposan megcsappant. Ennek okait abban látja, hogy a közönség imozübalond és hogy a színház vezetése nem elégíti ki az igényeket. Igy együtt ezt a tételt nem írom alá, .ellenben megpróbálom kimutatni, hogy ép az, hogy a közönség mozibolonddá lett, a színház mai vezetésének teljes éihetetlenségét és azt bizo, nyitja, hogy a mi vidéki színigazgatóink máskép nem is tudnak színházat vezetni, mint a gyerekkorukból teljesen kinőtt városok közönsége szórakozási igényeinek teljes kinullázásával és kiuzsorázásával. Vastag kötetre menő érvékkeL tudnáim bizonyítani, hogy a dolgok lényegével keveset törődő állitás az, mely a színház jövedelmezésének sajnálatos csökkenését közvetlenül a moziknak tulajdonítja. Aminthogy Wimmer ur nem is állítja ezt. Bizonyos, hogy a mozik versenyre fogják szorítani a színházat, mert még nem sikerült, de bizonyos az is, hogy amikor a színházak ekzisztenciájuk biztosítását a verseny fölvételében és győzésében .fogják keresni, nem kell majd panaszkodniok jövedelmezőségük csökkenése miatt. Eddig mi volt a helyzet? Olyan nagy városban, mint Szeged — jól tessék elgondolni — kénytelen volt a közönség megelégedni azzal, hogy 7—9 hónapon át egyedül a színház nyújtotta minden szórakozását. Ma itt vannak a mozik, a színházzal és egymással erős versenyben. A szebbnél-szebb, tanulságosabbnál tanulságosabb képeket vonultatják fel. Majd minden napjuk egy-egy ujabb szenzáció a szórakozni és tanulni vágyók számára. Természetes, de örvendetes is, -hogy estéről-estére zsúfolt házuk van. A színház ezzel szemben még mindig azon a nyugalmas állásponton van, mint volt akkor, amikor attól kellett az embernek félnie, hogy a fia számára összespórolt pénzét is elveszik tőle, szinházi jegyeket váltanak rajta és igy terelik be családostul együtt az előadásokra. A vidéki színigazgató még mindig azt hiszi, hogy ö nemzeti missziót teljesít, kulturát szolgál és ezen az alapon kell az ő üzletének kiszolgáltatni fejlődésükben meggátolt, városok jobb sorsra és 'becsületesebb elbánásra érdemes közönségét. A szegedi színházat Almássy Endre még mindig ugy vezeti, mintha a közönség látóköre nem. tágult volna ki, mintha Szeged fejlődésének harminc év előtt való fokán állana ma is. Példákat rá. A Korzó-mozilban sláger-darabot játszanak. Biztos a zsúfolt ház. A szinház vezetősége a legnyugodtabb lelkiismerettel tűzi ki a műsorra ezen a napon a repertoár egyik lejátszott darabját. Én ezen a napon pédáui érdekes íreprizt csinálnék, — de érdekeset — az előadást kellően lereklamiroznám, aminthogy általában nem elégednék meg a szinházi iroda álmos hangú és az unalomig ismeretes kommünikéivel. A mozi le akarja hozni Nyárai Antallal Az utolsó bohém cimü szkeccset. Az igazgató megijed. Az igazgatónak nem az a fontos, hogy a szinház jól menjen, hanem, hogy a mozi rosszul menjen. Régi és hihetőleg már rövid ideig élő szabályrendeletre hivatkozva óvást emel az ellen, hogy a szkeccs előadására engedélyt adjon a hatóság. Célját eléri és én „szegedi" közönség gutaütést kaphatok ennek a buta szegedi kulturátlamságnak tikkasztó sivárságától, de szkeccset, jóravaló kabaréelőadást nem láthatok, ha csak a színigazgató ur , ő eminenciájának ezt legkegyelmesebben megengedni nem méltóztatik. Ezzel szemben én — ha színigazgató vagyok — még csak neim is gondolok arra, hogy a közönséggel ilyen konfliktusba keveredjek. Mert Almássy ur ezek miatt a dolgai miatt összeütközésbe került a közönséggel, embereket tudok, akik ezekért nem jártak az idén. színházba. A mozi szkeccset ad. Nyáralt hozza. Én bemutatót csinálok ezeken a napokon neves budapesti színészekkel és majd meglátjuk, tudom-e győzni a versenyt. , Itt természetesen fölmerülhet az az aggály, hogy van-e Szegednek elég nagy és áldozatkész közönsége ahoz, 'hogy ez a verseny meg ne őrölje például a — színházat. Ép a mozi bizonyította be, hogy van. Ha a szinház több érdekességgel és színpadi szenzációval fog szolgálni, visszatér hozzá a közönség, anélkül, hogy a mozit elhagyná. A színházat azok járatják le, akik a régi, monopoliumos rendszer hervadt emlékei között kotorászva ugy akarják jó üzletté avatni, hogy a közönség előtt éllenszenvessé teszik. A közönségnek ilyen nagyvárosban joga van más szórakozáshoz is, mint a színházhoz. A közönség igényeket támaszt és ezeket az igényeket sohasem iogju kielégiteni tudni a szinház, amelyet .mesterségesen, a város kárára és a közönség sérelmére versenyen kivül helyeznek. És miért épen a szinház sinylené meg ezt a versenyt, hangsúlyozzuk: az a szinház, amely belekapcsolódott a versenybe. Hiszen a szinház mint szinház még mindig versenytárs nélkül való lesz, hatalmas tábor sorakozik mögötte, amely— sajnos — a mostani szinházi politika miatt egyre fogyóban van. A verseny nem fogja megbuktatni: sem a színházat, sem a mozikat. Többször történt .meg az elmúlt szezonban, hogy ugyanazon az estén tele volt a szinház, a Korzó Mozi és az Uránia. Bizonyára azért, mert mindegyik helyen vonzó, érdekes műsor volt. És kérdem, nem az feieU-e meg a közönség és a város érdekének, hogy a színházat bele kényszeritsük ebbe a versenybe, hogy igy kabaréban, színházban, moziban a lehető legjobbakat kapja a közönség. Mangra a bukaresti botrányról. — A diplomáciai beavatkozás. — (Saját tudósítónktól.) Illetékes körökben meg vannak győződve, hogy a román kormány lojálisán fog eljárni. Valószínűnek tartják, hogy a román kormány azonnal sajnálkozását fogja kifejezni az eset fölött és hogy Czernin gróf követ és a román külügyminiszter a mai nap folyamán megindult hivatalos érintkezés folytán meg fogják találni az elégtételadás formáját is. Az osztrákmagyar diplomácia, amely a Majorecukormánynak a hármasszövetség iránt való jóindulatáról meg van győződve, lehetőleg kerülni óhajt mindent, ami e barátságos érzelmektől áthatott kormány helyzetét megnehezíthetné. Másrészről azonban a súlyos sérelem megfelelő elégtétel követelését teszi elkerülhetetlenül szükségessé. Más hir szerint a román kormány, bár elismeri a sérelem súlyos voltát és az elégtételadás szükségességét, már az ügy eddigi stádiumában, a Czernin gróffal folytatott előzetes bizalmas érintkezés alkalmával mentő körülményeket érvényesített az akadémia eljárása és a diákok számára. A romány kormány utal arra, hogy Mangrát intették, hogy ne menjen el az akadémia ülésére és a felelősséget a történtekért részben Mangrára hárítja. Mangra Vazul nagyváradi püspöki vikárius bukaresti inzultálását pártkülönbség nélkül felháborodással kommentálja a magyar közvélemény. Mindenki tisztában van azzal, hogy azokat az ökölcsapásokat, melyek az ősz főpapot érték, a magyar nemzetnek szánták. A kormány energikus lépésre határozta el magát. A kormány el van határozva, hogy a romány hivatalos körök aszszisztenciája mellett lefolyt durva botrányért erélyes elégtételt szerez. Mangra vikárius a román főváros középpontjában levő íMetropole-száliló első emeletén lakik un oka öccsével, Regmann dr. nagyváradi szentszéki ülnökkel. Mangra igy mondta el bántalmazása történetét: — Mikor az Akadémia üléstermébe léptem, hidegen, némán fogadtak. Senki sem köszöntött, sőt mindenfelől rosszindulata, ellenséges pillantásokat vetettek rám. Az ülés egész tartama alatt senki sem törődött velem. Alig volt vége a felolvasásoknak, siettem ki az épületből. Mikor az utcára értem, egyszerre körülfogtak s lármázva tüntettek ellenem. Öklök emelkedtek felém, sőt a kaVasárnap délelőtt a maqy. kir. honvédkatona ZENEKARA HANGVERSENYEZ. Tisztelettel Horváth Ferenc, vendéglős.