Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-16 / 114. szám

158, DÉLMAGYARORSZAG Szeged, 1914. május 14. érni s én a részletterveket az árlejtés ered­ményéhez képest 3—4 hét alatt átdolgoznám, azután ki lehetne írni a végső árlejtést. Most pedig tisztelettel kérem .az előadó urat, mél­tóztassék az egyes kívánalmakat elősorolni, hogy azokra a fölvilágosítást megadhassam. (Megindul a vita.) Oiiovay István a tárgy általános részé­hez kívánt előbb szólni. Nem helyesli a pró­baárlejtés kiírását, mert ez nemcsak hogy el­kedvetleníti a vállalkozókat, de súlyos ezrek­be is kerül nekik. A terveket először a kí­vánt -módon át kell dolgozni, azután lehet csak szó az árlejtés kiírásáról. Bokor Pál helyettes polgármester szin­tén ezen a véleményen van. Ebben a kér­désben szerinte nem is határozhat a -bizott­ság, mert erre nem kapott mandátumot. Fel­adata pusztán a tervek revidiálása és azok­nak a -módok-nak a kijelölése, amelyekkel megtakarítást lehet elérni. A próbaárlejtés különben sem felelne meg a célnak és ismét hónapokkal odázná el az építés megkezdé­sét. Tóth Mihály főmérnök nem helyesli a szennyvizek és a csapadék külön-külön való levezetését. Ezeket -egy csatornával kell leve­zetni a jelenlegi magasságon. Korb Flóris röviden válaszolt a felszó­lalásokra. A levezetendő vizeket külön keli választani, az árlejtés kérdésében pedig fél­reértés forog fenn. Helyes, am-iit a polgár­mester mondott, ő azonban a próbaárlejtést a megtakarítás princípiuma keretében említet­te fel. A. városra nézve ez semmiféle o-bligó­val, vagy költséggel nem jár, viszon-t az építkezés olcsóbbá tétele érdekében kívána­tos. A -bizottság a próba-árlejtés kiírása el­len foglalt állást, -majd áttért a tervek rész­letes tárgyalására. Az első pont a költségvetésben tizenki­lencezer koronával szereplő kapus- és szol­galakás volt, amelyet Korb Flóris a kórház elé tervezett. A bizottság több tagja azt kí­vánta, ihogy ez az épület -maradjon el s a ka­pusnak a betegfelvételi épületben, a szolgák­nak pedig a kórház hátulsó szárnyában ad­janak lakást. Ottovay István ezzel szemben a kapusépület meghagyását ajánlja, mert sze­rinte szépen po-entirozza az épület bejáratát. A bizottság azonban -ugy határozott, hogy a kapuslakást a felvételi épületben he­lyezi ei, mert ezzel is megtakarít 19000 -ko­ronát. Cicatricis Lajos -dr. főispán, azt mondja, hogy a gondnoki és a többi adminisztrációs irodát koncentrálni kellene, ez is elég jelen­tékeny megtakarítást jelent. A Ibizottság hoz­zájárult a főispán indítványához. A gyógyszertár kérdése körül rövid vita fejlődött ki, -mert az a kérdés vetődött fel, nem lenne-e alkalmasabb, ha gyógyszertár helyett drogériát állítanának fel a kórház­ban. Ez azonban a többség részéről nem ta­lált helyeslésre. Ebben a kérdésben- csak po­zitív adatok alapján- -fog határozni a bizott­ság, amely a felvételi épület olcsóbbá téte­lére -még a kétoldali bejáró elhagyását js javasolja. A sebészeti pavillon marad ugy, ahogy azt Korb Flóris eredetileg terv-ezte. A -bel­gyógyászati pavillo-nban a fürdőket az eme­letről a szufer-énbe helyezik. A bőr- és buja­kóros beteg pavillonja is kisebb lesz, itt a tá­gas helyiségeket összébb vonják. Ellenben teljes egészében megmarad az elmeibeteg pa­villon nagysága, sőt ez az osztály parkkal és fürdővel -bővül. Korb Flóris véleménye alap­ián a bizottság ugy a ragályo-sztályt, mint az elmebeteg paviííont eredeti méreteiben hagyta meg. Végül Bokor Pál elnök a bizottság ne­vében fölkérte Korb Flórist, hogy 3—4 héten belül tegyen véleményes jelentést arról, hogy a bizottság által kijelölt redukálással milyen összegű -megtakarítás érhető el. Korb Flóris megígérte, hogy a legrövidebb időn belül be­terjeszti a kalkulációt, ugy, hogy a júniusi közgyűlés már érdemleges határozatot is hozhat a nagykórház ügyében. Az ülés ezzel véget ért. anaaBaaaaaaaaaaBaaaaaaaaaaBaaaaBBasaaaaaBaaaaaansa* Huerta csapatainak veresége. A Times jelenti Mexikóból: Huerta -csapatai a Tampi­kón-ál szenvedett naigy vereség után észak felé St, Loíu is del Patanos irányban vonul­nak vissza. A 'körmánycsapatok -el .akarják érni Daetena állomást, de kérdósés, Ihogy ®z a visszavonulás sikerrel fog-e járni, mert a felkelők -a nyomukban vaunak. A felkelők vezérei Villa 'és C\amnca tábornokok a Tain­pikó-öböl él-foglalása által óriási előnyökhöz jutottak, mert akadálytalanul szerezhetnek be magunknak annyi fegyvert és lőszert, f mennyire'csak szükségük van, mivel való­színűtlen, hogy az amerikaiak komolyán ínég akarnák -akadályozni a fegyverszállítást­Pénzügyileg is -óriási előnyöket -biztosit a fejj kelőknek a tampikói-öböl elfoglalása, miyej a nagy gyapotgyárak, amelyekben óriási mennyiségű gyapot van felhalmozva, a f®' kelők kezeibe jutottak. -A k-ormányösapatok azért szenvedtek olyan megsemmisítő vere­séget, mert elfogyott a muníciójuk. Az ágy® naszádok, amelyek a nyílt tengeren tartóz­kodnak, sikeresen fedezték a kormányos-apá­tok visszavonulását, de amikor a felkelők el­árasztották a folyót égő naftával, kénytele­nek -voltak a nyílt tengerre kifutni. Pósa Lajos jubileuma. — Gyermekek a színházban. — (Saját tudósítónktól.) A magyar gyer­mekirodalom megterem tőjének, az- ország valamennyi aprószentje dédelgetett Pósa bá­csi-iának negyven éves írói jubileumát ün­nepli az ország és legelső sorban Szeg®|: közönsége, melyhez az ősz -költőt régóta ben­sőséges szálak fűzik. Pósa Lajos kivételes' költői pályafutása a legáltalánosabb és legteljesebb népszerű­séghez vezetett. Kiss Józsefen- kívül nincs ma magyar költő, akinek irodalmi hatása olyan széles körökre terjedne ki, -mint sáé. Szegeden kezdte küzdelmes pályafutá­sát egy napilap szerkesztőségében s mint a legelterjedtebb gyermeklap munkás szerkesz­tője, most egy ország aprajának, nagyjának hódolatát fogja fogadni. A szegedi közönség 'hódolatának batnu­Viharos éjszakán. Irta : BJÖrnstjerne Björnson. Éj van. A kunyhó kicsi és -meleg. A fa­lon halászszerszámoik lógnak. Ócska szek­rény áll a szo-ba egyik szögletében, mig a függőpoicon tálak és csészék sorakoznak egymás mellé, vörösre festve a lobogó tűz lángja áltál. Az ágyat fehér függöny takarja eí és'a földön öt kis gyermek alszik egy szé­les kopott matracon. Áz ágy előtt egy hal­vány asszony — az anya — térdel és imád­kozik. Férje a tengeren van, pedig az éj vi­haros és toronymagasságú fekete hullámokat korbácsol fel az északi szél. Jörgen gyermek-korától halász. Napon­ként nehéz harcot vív a tengerrel, hogy ke­nyeret szerezzen feleségének -és öt gyerme­kének. Hidegben, esőben, viharban, vagy köd­ben, -minden es-te tengerre száll csónakján. So ha sem vesz maga mellé társat. Fáradságos munkája és reá leselkedő veszedelmek -köz­ben mindég feles-égére gondol, aki- -ez alatt otthon ül és életéért aggódik. És ha tomboló szélvihar üvölt és hangosan rikoltoz a sirály, tarka, ijesztő képek vonulnak e-1 az asszony lelki szemei előtt. Szinte látja, hogy a hül­-lá-m mint nyeli el a hajósnépet; látja, hogy a szék-miként dobál ide-oda egy kis csónakot, melyben csak egy ember: az ő férje ül. Szin­te hallja a gyenge alkotmány recsegését és érzi, hogy Jörgen ember-feletti -erővel -küzd éle téért, de ereje lassanként elhagyja és ép ab­ban a pillanatban gondol a biztos kikötőre, mikor elmerül . . . És az északi szél dühöng, sivít. Alma végre teljesen kifárad a rettegéstől és gon­dolatai ekkor visszazökkennek a kunyhó bel­sejébe. Szemei aggodalmasan tapadnak az órára, mely percről-percre feltartóztathatat­lanul siet tovább . . . Hirtelen elhatározással kendőt dob vál­lára és kimegy, h-ogy -megnézze a tengert és azt, hogy jól világitamak-e a jelzőlámpák. Fa­gyos zápor esik s jéghideg vizcs-eppeket csap kod arcába a szél. Sötétebb már alig képzel­hető, mint ez a téli éjszaka. Egyetlen ablak­ból se-m szűrődik ki világosság. Közben megáll egy roskadozó házacska előtt. Gerendái közt csalk ugy fütyül a szél. Ajtói reszketnek és szal-mafödelét félig le­fújta a szél. Ah, ma teljesen megfeledkeztem a sze­gény özvegyről! — gondolja Alma magában. A rossz idő zavarta meg őt. Pedig Jörgen még tegnap este is tett róla említést, hogy az asszony beteg, tehát menjek el hozzá. Kopog a rozzant ajtón. Semmi választ sem kap. Alma fázik, hiszen a szél dermesz­tően hideg. És annak a szegény betegnek biztosan ennivalója sincs és igy kis gyerme­kei is éheznek. Ismételten kopog, majd szól, d-e most sem kap -felei-etet. Ugyancsak -mé­lyen alszanak! — gondolja. Erősen meg­nyomja az ajtót, pedig az magától is köny­nyen kinyílt volna. Belép. Olajmécs világítja be a nyomorú­ságos helyiséget, melybe becsepeg az eső a hiányos tetőzet következtében. Az özvegy holtan fekszik az ágyon. Hi­deg karjai mozdulatlanul lógna-k le a szal­máról. Szája /nyitva maradt az -utolsó kiáltás alatt, mely az öröklétbe kisérte őt. Az ágy mellett bölcső áll, -melyben egy kis leány és egy kis fiu a'ls-zik. Min-daketten mosolyognak. Anyjuk, mikor közeledni érezte a halált, saját takaróját dobta reájuk. Ez volt az uto'só, amit értük tehetett . . . És mit tett ekkor a halász felesége? • • • Magával vitt vala-mit a viskóból. Ugy szála® mintha üldöznék. Talán lopo-tt? De hát ^ tárhatott-e valami ellopni valót a kunyhóba"­És -nagykendője alatt mégis rejteget vala® és szalad, szalad. Szive vadul, dobog. YlS?-t sem néz és nyitva hagyja a kunyhó ajtaja' melyet a szél ki s -be csapkod. Végre hazaeo Rögtön az ágyhoz -rohan és leteszi azt a® -magával hozott: a meghalt asszony két gyermekét! . A kicsikék felébrednek és elkezdene" sírni. De Alma enni ad nekik és jó meleg> betakarja őket. Azután tüzet éleszt, hogy megszárítsa saját, nedves ruháit . . . Az asszony sápadt és olyan, mintha nagyobb lelkifurdalás kínozná. Végre leüaJ' ja fejét és zokogni kezd. — Ah, nem volt elég gondja szegény ^fo jeninek -eddig is? Mit tettem? Hiszen ma-" -magához vehette vol-na ezt a szegény, , Y gyermeket, -olyan valaki, akinek eltartasu nem lett volna annyira nehéz, -mint nekiír®* Férjem talán meg sem fog érteni! . . • -meg is érkezett! ... Ah, még nem . • • mindjárt itt lehet, hiszen már virrad! • • ' Mit mondjak neki? . . . Hihetetlen, hogy T lek haza jövetelétől! ... És a szegény asszony t-ovább töprtefo De aggodalmára nem talál -megoldást. foi sivít a szél, az eső zuhog és a sirályok cso'lva köszöntik az ébredő -napot. Alma veii re teljesen kifárad gyötrő gondolataitól. Az ajtó ekkor kinyilik. A magas, er ^ szőke halász ott áll a küszöbön. Csupa víz kezében tartja hálóit. . — Megérkezett a tengerjáró! — lkiál vigan. — Ah, csakhogy itt vagy — válasz tát

Next

/
Oldalképek
Tartalom