Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-14 / 112. szám

•mmaaim Szerkesztőség Kárász-utca 9. TeMeaszán: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 — télévre . . K 12 — negyedévre K 6 — egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-- télévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9 Telefonszám: 81, Egyes szám ára 11 Stlér. Szeged, 1914. hl. évfolyam 112. szám. Csütörtök, május 14. A tanyai vasút iránya. Az ezermester honvédszázados, akinek valamelyik tervét csupa kuriózumképen mégis csak szeretnők már készen is 'átni, uj iránit eszelt ki a tanyai vasút szániára. A Szesztay-féle tervek szerint ugyanis a vasút nagy ivben megkerülné a varost és a tiszai teherpályaudvarban volna a végállomása. Hogy aztán milyen bosszú gyaloglással és külön villanyos költséggel jut be a piacra a tanyai magyar, az már az ő dolga, — gondolja maSábán az érdemes magisztrátus. _ Általában, mikor a vasút ügye szóba kerül, a hatóság részéről szeretik ezt az uSyet ugy állítani a közvélemény elé, m'ntha az a kivitelre már teljesen elkéSült .Vol'n,a- Csak épen a költségek beállitesáról van szó, — igy hallottuk a mi?|aP is a vótumot. Pedig hát 'a dolog nem Aen fagyon egyszerű. A tanyai vasút jar kész terveinek van egy igen-igen nagy *és ez az, hogy a tervek nem a he. szükséglet kielégítésére vannak irányit\>a. A Szesztay-féle tervek szerint a tavyai vasút rendes nyomtávolságú nagyasL>t lenne, mely hálózatával az államSlitaik budapesti fővonalának, illetve a zai teherpályaudvarnak rendszerébe tópcsolódnék. Ezt az ötletet alapjában véig Szerencsétlennek találjuk. A bekapcsolj tudvalevően azért történt ilyen módon, hogy a tanyai gyümölcs- és nyerstermény-árukat átrakodás nélkül lehessen az országos forgalomba vonni, holott a város tanyavilágának számbavehető ekszportja nincs és belátható időn belül nem is lesz. A tervezett összekapcsolásnak olyasféle jellege van, mintha a város a legelső tanyai lokomotív után mindjárt nemzetközi hálókocsit is akarna kapcsolni azzal a célzattal, hogy idők folytán a világforgalmat az alsótanyai központ felé terelje. A tanyai vasútnak nem az az első és legfontosabb célja, hogy ekszportot létesítsen, hanem sokkal inkább az, hogy a képzelhető legnagyobb importot teremtse meg. Nagyvárosok vasúti politikája mindig arra irányult, hogy a tranzitó-forgalmat — még a személyszállításban is — megnehezítse s az utasokat arra kényszerítse, hogy ieszálljamak a vasútról és pénzüknek egy részét ott költsék el, ah öl a továbbutazáshoz nincs közvetlen kapcsolódás. Bécs, Budapest és egyéb nagyvárosok összes pályaudvarai úgynevezett fejpályaudvarok, vagyis feltétlen kiszállásra kényszeritök. A tanyai vasútnak is ezzel a politikával kellene élnie, hogy tudniillik a tanyai nyersterményeket Szeged piacára irányítsa ós ne a fővárosi vásárcsarnokba. Ha pedig e cél mellett tekintetbe vesszük, liogy a külterületen lakó negyvenezer ember közlekedési eszközéül is a vasutat kellene megtenni, akkor semmiképen nem találhatjuk kielégiftő megoldásnak azt ia tervet, hogy a tanyai vasút vágánya ne jöjjön be a városnak egészen a szivéig, Igy állván a dolog, teljesen indokolatlan rendes nyomtávolságú nagyvasutat épitenf akkor, mikor a keskenyvágányu, úgynevezett kisvasút aránytalanul kevesebb költséget igényel és a város utcám kényelmesen lenne vezethető. Bosznia egész tranzito-forgalmát, Bródtól Szerajevón át a gravonai tengeri kikötőhöz, le tudja bonyolítani a keskenyvágányu vasút és a szegedi tanyavilágét ne tudná kielégíteni? Beruházási megtakarítás, pályafentartás és utcai vezetés szempontjából, tehát mindeniképen csakis a kisvasút terve jöhet komolyan számításba, mert a rendes nyomtávolságú vasút egyetlen előnyét, a közvetlen szállítást és egyszeri rakodást annak az elenyészően csekély forgalomnak a keretében, mely itt várható, átrakodással igen szépen lehét helyettesíteni. Tehát egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a vasút irányának végleges meghatározása tekintetében már nein lehetne szót emelni. A tanyai vasútnak ott kéli bejönnie a városba, ahol a legnagyobb forgalom koncentrálódik, a Kálvária-uton. Esetleg, ha villanyosvasut elsőbbsége révén ez a megoldás kivihetetlen, tessék a tanyai vasutat a keramitgyár déli oldalán bevezetni a belső területre olyan módon, hogy végállomása a Püspök-telken, vagy Petits Poémes en prose Irta: Charles Baudelaire. I- LEGYETEK MÁMOROSAK! Van. mámorosnak keli lenni. Ebben ne /mincle'T és minden csak ettől függ. Hogy vá[i JZziéfek az 'idő borzasztó terhét, ami benJ,cfra nehezedik s ami a földre nyom . " nvnv^'vuirv o HÜM '"/tóket, szivjatok mámort — szüntelenül, erköi honnan? Borból, költészetből vagy bUlástt ~~ m'ind-2y- De keressétek a ká&j.r Jrs ha olykor egv palota lépcsőjén, egy felró: , Jepjén, szobátok sivár magányában tán J k és tűnőben a mámor, vagy már hullámi11*' akkor kérdjétek meg a szelet, a dent *.a cs>Hagot, a madárt. az órát, mindent' am- e'mil'ó, mindent, arrli sóhajt, mindent' ami- dördül, mindent, ami énekel, mínvan'p mi készéi — kérdjétek, micsoda idő az 6r7s a szél, a hullám, a csillag, a madár, - djzUogják felelni: „Itt a mámor ideje! Hogy ne legyetek kínzott rabszolgái az időnek, mámort, mámort szakadatlan! Borral, költészettel vagy erénynyel — mindegy." II. MÁR! Ragyogva vagy fátyolosan, százszor merült már fel a nap a tenger iszonytató medencéjéből, aminek a határait csak nagynehezen lehetett észrevenni, szikrázva vagy sápadtan százszor lépett már végtelen esti fürdőjébe. Sok napja szemlélhettük már az égboltozat másik felét s olvashattunk az Antipodok csillagjaiban,. És minden egyes utas sóhajtozott és zúgolódott. Mintha a szárazföld közeléte növelte volna fájdalmaikat. „Mi kor alhatunk végre — mondták — hogy a hullám ne lóbáljon s fel ne ráncigáljon a vihar, amely túlkiabál bennünket. Evés után mikor pihenhetünk egy olyan székben1, amelyik nem himbál?" Voltak itt emberek, akik az otthonukra gondoltak, akik az ő hűtlen, dünnyögő asszonyaik s az utánuk ordítozó apróságok után epekedtek. Végre partot jeleztek s amint közeljutottunk, egv világot látunk, amely vakított a pompájával. Mintha itt az élet sokhangu muzsikája egy határozatlan zsongásban egyesülne és míintha mértföldnyire kábító illat szállna ebből a mindenféle zölddel gazdagon díszített kikötőből. Egyszerre vidám lett mindenki s tovaszállt a nyomott hangulat. Elfelejtettek minden viszáíykodást, minden egymásnak mondott igazságtalanságot megbocsátották és elillant minden duzzogás, miként a füst. Csak én voltam szomorú, mélyen szomorú. Hasonlóan ahhoz a paphoz, akit isteni méltóságától akartak megfosztani, nem tudtam fájdalom és keserűség nélkül elszakadni ettől a tengertői, amely az ő félelmetességében olyan elragadó volt, attól' a tengertői, amelyik olyan végtelenül változatos az ő borzasztó egyszerűségében és amely az ö játékaiban, valóságában, dühöngésében és mosolygásában mintegy megtestesítem látszik a hangulatait, küzdelmeit és szenvedéítyéglőben kÁVÉHÁZBAN .Küszerkereskedésben m MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN M SZT. ISTVÁN Cse • ÓVAKODJÉK • •negeiizletbe üduplamalátasört. AZ UTÁNZATOKTÓL H J