Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-13 / 111. szám

*ierke*zt6>ég Kárász-utca 9. sára: 305. ára 19 B96r. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24'— félévre . . K 12-negyedévre K 6-— egy hónapra K 2 ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28- félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca f Telefonszám: 81. Egyes szám ára 1> Bllár. Szeged, 1914. ISI. évfolyam III. szám. Szerda, május 13. Az ügyvédek kenyere. Az ügyvédek joggal irigyelhették nieg a betűszedők és asztalosmunkások szakszervezetének az erejét, most ők is szervezkednek, követelik a létminimumot, a szellemi munkáshoz méltó legkisebb óra°ér megállapítását. Nem restelik kimonjfoni, hogy melyik az a legkisebb darab kenyér, amelyre ők becsületesen elvégzett ^unkájuk révén igényt tartanak. A munkás és a nagytőkés már szervezkedett. A munkás a magia izomerejét fs szaktudását viszi a munkába, mind a ettő egyszerűen mérhető, mind a kettő tyan közös birtoka minden tanult munkák, hogy természetes alapja legyen a szervezkedésnek, a munkás tömegek szolidaritásának. ... A nagytőkés izomereje öt, hat vagy számjeggyel kifejezhető tőkében folvánul1 meg világosan, anélkül, hogy 'sztingválásra volna szükség. Egyik illió korona pontosan annyit ér, mint a tn-to ' a szervezkedésnek, a nagykesek szövetkezésének nincsen semmi adálya. A szervezett nagytőke harcol a övezett munkával és a harc áldozatai a övezetien lateinerek. A nagy ügyvéd jj 111 szolidáris a kis ügyvéddel. A nagy J^foéd a maga családi érdekeit, összeköttetéseit, évtizedes munkával szerzett pozícióját nem hajlandó kockáztatni a kis ügyvéd kenyeréért és ezt nagyon nehéz erkölcsi defektusnak tekintené, mert igy van ez minden lateiuer-pályán. Ahol nem számokkal kifejezhető pénzt és nem könnyen értékelhető munkát, hanem az idealizmusnak kisebbnagyobb fokát, egyénileg különböző módon minősíthető tehetséget, speciális ismereteket, esetleg vitatható egyéni kiválóságot visznek a harcba, ott a szolidaritás propagandája nehezen megy. Nehezen megy, de nem lehetetlen. Mert a nagy ügyvéd visszaemlékezik fiatalságának nehéz küzdelmeire. Ráemlékezteti őt az a szomorú valóság, hogy az évtizedes, keservesen nehéz munka, amelynek mai vagyonát, mostani pozícióját köszönheti, megrabolta őt erejétől, életkedvétől, ugy, hogy most, mikor már meg volna a lehetőség arra, hogy az élet örömeit is élvezze, most már kimerült, fáradt, már véglegesen meghaltak számára a nagy örömök. Az Országos Ugyvédszövetség nagyváradi osztálya látogatott közgyűlést tartott vasárnap az ügyvédi kamara dísztermében. Adorján Emil dr. etnöklésével az Ügyv-édszövetségnék több mint negyven tagja vett részt a közgyűlésen, amelynek (tárgysorozatában mint leglényegesebb pont: az ügyvédek kartellszerződése szerepelt. Az Ugyvédszövetség legutóbb tartott közgyűlésén Fleischer Béla dr. elnöklésével egy nyolctagú bizottságot küldött ki a kollektív szerződésre vonatkozó etaborátum megszerkesztésére. Fleischer Béa terjesztette ölő a szerződési tervezetet, melynek főbb pontjai igy hangzanak: 1. Az ügyvédet elvégzett munkájának megfelelő s kiérdemelt -dija minden esetben megilleti s nem á!:i jogában egy ügyvédnek sem az őt jogszerűen illető dijairól vagy meg állapított költségeiről eleve lemon-dani, ügyfelének azt egészben vagy részben elengednie. Bármily ily tartalmú megállapodás kötése s létesítése ügyvédi tisztességtelen- versenyt képez. 2. Irodai alkalmazottaknak vagy az irodán kivül álló személyeknek a hozott ügyekért való jutalék fizetése vagy a jövedelemben való részesítése. 3. Peresítendő követelésekre és igényekre előleg nyújtása vagy a behajtandó követe ések leszámítolása, tisztességtelen verseny. 4. Tilos olyan megállapodások kötése, melyek szerint az ügyvéd által kiérdemelt munkadíj vagy részére megállapitott költség egészben vagy részben a felet illesse. 5. Tilos olyan megállapodások -kikötése, hogy pervesztés vagy a követelések behajthatatlansága esetén .a fél a költségeket egyáltaián nem, vagy csak a készkiadásokat fizesse. 6. Az 1. és 5. pontban lefektetett szabály azonban nem vanatkozhatik oly esetekGruics Dusán. Irta: Kanizsai Ferenc.*) Ug Amelyik m-ostap&ág a királyi tábla, v0|fonaz a négyszögű, kétemeletes palota jytó azelőtt Szeged városában -a főreál iskola. Pj tefoyi vastag falai terméskő fun-damentuteelv iül'tek' d'e vitéz,ül ál'lták az árvizet is, a i^'fo áradata körülötte rendre döntögette az azakat. Abban az időben benine táborozott tenc év után uj-ból -nomáddá vedlett szecsétlen lakosság jó része, föint 'Kaz' hogy nemcsak minit épület, de O-iva 1S a i's' er°s oszlopokon nyugodott. ^ atl tanárok, mint néhai való Bója Ferenc, hát nem igen ker ülköznek. Bója bácsi — hivjfo]!3^ 'KV hittük, megkívánta, hogy igy telVnV ~~ szám-tanra oktatta az alsóbb oszrem i 'tehetett megtudni, mi fán t-e•lél^ a tegn-agyobb közös osztó; mii az a száma nevező? Ugyancsak ő árulta el, W, fortélyos praktikával tudhatjuk eleve, és 1 °sztható-e valamely szám tizenegygyei foaradék nélkül, vagv sem? hűesre felelni nehéz volt nála. De szeréi fora wteK nehezebb. Mert minden oldal.UoIfoegpróbálta a diák értelméhez férni. Az tudj!. Dlfoaniatig feltételezte, hogy az ipse KVófofoteckét -és erről minden módon megcsurfo ' 'Kyekezett szerezni. A verejték is terv-pf a fo'sáh ipse homlokáról, amig kepfo.n, sikerült a szekundát elcsípnie, "^-dfofoordult — bármily hihetetlen, de elö^ 'Az elhunyt iró utolsó irásai közül. fordult, — hogy harmadszor is beszekundáz-ott a szorgalmas- növendék, hazánk l-eer.dő oszlopa. Ekkor aztán fcrudélis dolog -következett. A levelezőlap -Írás. Haza. Bója bácsinál mindig v-olt készletben és odaadta az ipsének. És -diktálta a -levelet, igy, amint következik: — Kedves szüleim! Tudatom veletek, hogy én, alulírott Kovács István, a szegedi főreáliskola II. B) oszt. tanulója, egy irtóztató nagy csacsi vagyok. A mai napon a harmadik 4-est (elégtelen, szekunda) kaptam, tbár ez a. jószívű Bója bácsi a legkönnyebb kérdéseket adta. IMiért is kérlek -benneteket, ne -pazaroljátok rám hiába a pénzt, hanem vigyetek vissza la faluba és adjatok disznó pásztornak: mert a magamfajta figyelmetlen és tosta tökfilkó icsak-is ezen a pályán arathat majdan sikereket. Kezeteket csókolja szamár fiatok: István. A nebuiló ezt megcímezte. Bója bácsi pedig aláirta: láttam. Bója Ferenc, a mathesis professzora. A levelezőlapot -Bója -bácsi lökte a postaszekrénybe. És a pontosságáról világhírű magyar posta -e szomorú -esetekben is pontosan teljes-itette -kötelességét. (Ugyanekkor Bója bácsi egy másik levetet is irt, de azt nem mutatta -meg Kovács Istvánnak.) Szép számmal voltak köztünk bánsági sváb fiuk is. Nekik persze német szöveget diktált Bója bácsi. Mert -tudott ő németül is. Franciául-, olaszul, latinul és görögül is* Hanem rácul nem tudott. Gruics Dusán, osztálytársunknak a szülei pedig csakis rácul -tudtak. És -minthogy Gruics -Dusán, három jól kifejtett s-zekundát fogott -egymásután, -hát meg kellett irni a -levelet. Bója bácsi komolyan vette kézhez a teleirt levelezőlapot és kettős pápaszemen keresztüd nézegette a ciri-UbetükbőJ rótt ákom báku-mokat. Mikor -az ara-bs 4-essel is találkozott a szövegben:, helyeslőleg bólintott. Ámde mégsem bizott a Dusán puritánságában és felhivatta a pedelusf, aki a közeli -Mokrinból való, tehát bizonyára tud rácul. - v&i — Fordítsa te ezt a levelet -magyarra. Gruics Dusán, szeretett volna elrepülni vagv elsülyedni, vagy bár-mi -módon eltűnni. A füle tövéig pirult. A fordítás így -hangzott: — Kedves szüleim! Tudatom veletek, hogy itt a tél éts (befagyott a korcsolyapálya. A tornatanár ránk parancsolt, hogy vegyünk ikor-csolyát. Miért is -kérem, küldjetek 4 'forintot korcsolyára, különben meg buktatnak. -Hogy a pénz -csakugyan szükséges és hogy csakugyan korcsolyára kell, azt jelen levelem alatt IBója (Ferenc tanár ur sajátkezű aláírása is bizonyítja. Kezeteket csókolja szorgalmas fiiatok: Dusán. Természetes, hogy mem ez a levél men-t a postával a delibláti puszták vidékére, hanem egy másik, amit a -pedelus irt. Hát ilyen ravasz fiu volt ez a Gruics Dusán már süldő kölyök korában. Az érettségit is csak ravasz fondorlattal úszta -meg. Azóta mindmostanáig se -láttam Gruics Dusánt. De az -este megjelent ő is, pedig jóformán elfelejtettük. A tízéves találkozó a-i-