Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-12 / 110. szám

Szeg©d, 1914. május 12. DÉLMAGYARORSZÁG Az iparfejlesztés reformja. A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara teljes Wésén elmondta Tonelli Sándor kamarai titkár. (II.) Megállapítván az ipar fejlesztésé­fok szükségességét, 'felmerüi az a kérdés, fogy az uj iparfejlesztési 'térvénynél milyen szempontok lennének irányadók. Itt rogy általánosságban arra az eredményre kell jut­nunk, 'hogy a jelenleg érvényben lévő 1907. Hl- törvénycikk .rendelkezései nagyjában Megfelelőek. .Mindössze bizonyos gyakorlati tapasztalatokat kell hasznosítanunk, amiket a 'törvény 'életiben lléte alatt volt alkalmunk Megszerezni. Igy elsősorban általános elv­font volna a gyáriparnál felállítandó, hogy ne azok az iparvállalatok részesittessenek a legnagyobb segélyben,, amelyek még Ma­gyarországon képviselve nincsenek, mert hi­Sz,en ezeknek a termelési előfeltételei igen gyakran hiányzanak, hanem azok, amelyek­ben tömeges behozatalunk van, amelyek tö­Megszüikségleti cikkeket állítanak elő, a meg telelő termelési előfeltételeikkel rendelkeznek amelyek más gazdasági ágak produktivi­tását is képesek előmozdítani. Megtartandó folna a jelen iparfejlesztési törvényből' az is, fogy a kormánynak, illetve az ipartanáos­ttak szabad keze legyen, a támogatandó ipar­vallalatűk megvátogatása tekintetében. Az a 'többek áital, hangoztatott terv ugyanis, hogy a támogatható iparágak taxatíve soroll­tessanak fel, a célnak nem felel meg. Egy­egy ipari szakma viszonyai ugyanis tiz 'év ®att, mig a törvény életben van, olyan gyö­fores változásokon' mehetnek át, hogy a tá­mogatás esetleg feleslegessé válik. Más ^jben pedig szükségesnek mutatkozhatik fontán letérdelt, egyik kezét a halott szemé­;e téve, a másikkal a koporsóra támaszkod­na. I Eljőve azután a íelsővégi Vertán aszta­t0s, szólván: foi Gondoltaim asszonyság, hogy egy borsót csinálok szegénynek, hisz miester­Mibe,r volt, mint én . . . ,, "De meglátva most a 'gyönyörű müvü ^borsót, egyszerre a fejéhez kapott. Az jtorn villant át a szemén. Nem hangosan' folot't, .csak önmaigában gondolkozott: rtfoz ez óriási felfedezés. Koporsó hajlított rtfol, be lehet festeni éreszinüre és az em­¥ rengeteg pénzt kereshet Ilyen koporsók­,3 hatszor annyiért lehet eladni, mint a fogieket." s Mintha egy könnyet törölt volna ki a fornéből, odaemelte a keszkenőjét, j Asszonyság, tudom, hogy nincs mód­l • nát nemcsak koporsót adok. Engedje, J*Y Geréb Flórist egészen én temettessem • Szép temetésben temettetem. v, . Es igy a szegény 'Geréb Flórist a felsö­31 asztalos 'gyönyörűen eltemettette. Érc­jjMüre festett koporsót csinált neki. A fco­Jsót az emberek nagyon megbámulták. Es Jbd'enki, akinek szeretettje meghalt, arra togyott, hogy ilyen koporsóba tegyék, mert ^ r'e ment, hogy ez nem rohad el soha és a 'fotulás hozzá sem fér. ^ fs a felsővégi Vertán 'gazdagsága eso­Pi'fo'ód'ra megnőtt az uj koporsók által, mig 0r's porladt . . . porladt. az eddig nem támogatott iparvállalatoknak állami támogatása. Az iparfejlesztési törvénynek a gyakor­lati élet igényeihez kell hozzásimulni és elő­re megkötött marsrutával dolgozni nem le­het. Ami a támogatás formáit illeti, a leg­célszerűbbnek tartjuk az állami kedvezmé­nyeknek eddigi tor mában való engedélyezés­ét, a több évre felosztott szubvenciót, továb­bá olyan középipari vállalatoknál, amelyek a gyáriparba valló átalakulás stádiumában vannak, a gépsegély engedélyezését. Nem kívánnánk ugyan elzárkózni a többi támo­gatási módozatok engedélyezésétől sem, a melyek a jelenlegi iparfejlesztési törvényben meg vannak állapítva, de ezekkel szemben nagyfokú óvatosság ajánlatos. Sorra véve ezeket a támogatási módo­zatokat, az első az állami részvényjegyzés, vagy kamat garancia. Az állami részvény­jegyzés mellett könnyen felmerülhet az az aggodalom, hogy az államnak egyes válla­latokban való részesedése állami üzemek képződésére vezet, ami a magánipar szem­pontjából kívánatosnak nem mutatkozik. Felmerülhet az a vád is, hogy az állam azo­kat a vállalatokat, amelyekben maga is 'ér­dekelve van, akár fcözszállitásoknál, akár más esetekben a megengedettnél nagyobb mértékben támogatja. Kamatgarancia esetén pedig az ilyen formában támogatott vállalat úgyszólván mentesítve van a racionális üz­letvezetés alól, hiszen egy bizonyos jövedel­mezőséget az állam neki minden körülmé­nyek között garantál. Ugyanilyen szempont alá esik az olcsó, vagy 'kamatmentes köl­csön engedélyezése is, amely látszólag csak nagyon csekély mértékben tér el a szubven­ciótól, tényleg azonban igen lényeges kü­lönbségek állanak fenn közöttük. Mig ugyan­is a szubvenció a befektetett tőke után több évre részletekben adott támogatás, addig a kamatmentes, vagy olcsó kölcsön magának a tökének az előteremtését célozza. Már pe­dig az államnak nem lehet feladata az, hogy iparvállalatok létrejöttét támogassa, de sem­mi esetre sem lehet feladata az, hogy magát a tökét teremtse elő. Amellett szubvenció engedélyezése esetén az állam ellenőrizheti, hogy a kikötött feltétetek betartatnak-e, mig az előre kiadott kölcsönnél ez nem tör­ténhetik meg. A kölcsönrendszerrel szemben táplált aggodalmat igazolják a gyakorlati tapasztalatok is. 1881-től 1910-ig az állam összesen három millió kölcsönt engedélye­zett iparvállalatoknak, ennek az összegnek pedig csupán 19.6 százaléka fizettetett be hiánytalanul. Ez könnyen érthető rs, mert hiszen az államra nézve erkölcsi lehetetlen­ség, hogy azokat a vállalatokat, amelyek lé­tesülését maga mozdította elő, nemfizetés esetén végrehajtás, vagy más erős-ebb eszkö­zök alkalmazásával tönkretegye. Ha pedig egyik fél a kölcsönt nem fizeti vissza, a töb­biek is hamar arra az álláspontra helyez­kedhetnek, hogy ők sem fizetnek. Óvatosság ajánlatos a termeléshez al­kalmazkodó prémium rendszerével szemben is. Itt ugyanis fennforog az a veszedelem, hogy a segélyt legnagyobb mértékben azok a vállalatok kapják, ameiyek erre legkevésbé vannak rászorulva és könnyen előfordulhat az is,'liogy a prémium összegét az árak ron­tására fogják felhasználni. Különösen aggodalmas azonban a vál­ságba jutott vállalatok úgynevezett meg­mentése. Mert mint a tapasztalatok mutat­ják, az sohasem szolgált az illető vállalat életképességének biztosítására, hanem leg­feljebb kiegyenlítette azokat a vesztesége­ket, amelyeket a régi tulajdonosok és rész­vényesek a rossz vezetés folytán szenved­tek. Már pedig az állam célja lehet az ipar megteremtése, de semmiesetre sem az egyes vállalkozók pénzügyi támogatása. Mindezek alapján, mint már fentebb említettük, legcélszerűbbnek mutatkozik ál­talánosságban az állami kedvezmények és szubvenciók rendezésének megtartása, a többi módozatok pedig csak nagyon kivéte­les esetekre volnának szoritandók. A gyár­ipar fejlesztésénél felmerülő kérdésiek kö­zött fontos még az a kérdés, hogy a válla­latok üzem-kibővitései is támogatásban ré­szesittessenek-e? Sokam ugyanis azon a vé­leményen vannak, hogy az üzemkibővités már a vállalat prosperálásával jár és az ilyen vállalat már ujabb segélyre nem szo­rul. Ennek a felfogásnak van ugyan jogo­sultsága, mégis kimondandó volna az, hogy olyan vállalatok üzem-kibővitései részesíthe­tők állami támogdtásban, amelyek a fentebb vázolt szempontoknak megfelelnek, tudniil­lik, ha az általuk termelt cikkekben hazai iparunk a szükségletet csak csekély részben fedezi, viszont külföldi behozdtalunk nagy­mértékű. Célszerűnek látszik az is, hogy az állam a kedvezmények mértékét különböző alapon szabja meg, ha az egyes vállalatok bizonyos megjelölt vidékekre, városokba te­lepszenek, ahol fontos közgazdasági misz­sziót vannak hivatva betölteni, például, ahol a gyáripar létesítésétől a kivándorlás meg­szűnését lehet várni. Magától értetődőíeg sohasem volna szabad azonban annyira men ni, hogy a vállalatok erőszakosan olyan vi­dékekre telepíttessenek, ahol maga a terme­lés nehézségekbe ütközik. Végezetül a gyáripar támogdtásánál szo ciális szempont gyanánt tekintetbe volna még veendő a munkáslakások kérdése is, még pedig olyan formán, hogy abba az ősz­szegbe, amely után a szubvenciót engedé­lyezik, a munkáslakások létesítésére fordi­tott befektetés is betudassék. A bosnyák kérdés rendezése. Szeraje­voból jelentik: A tartományi tanács ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy a közös pénzügyminisztérium utján a két kormány­hoz felszólamlást juttat, melyben sürgeti a Bosznia és Hercegovi/na közjogi helyzetének rendezésére, az alkotmányjogok tágítására, a vámaverzum szabályozására, a posta- és távirdaiotézimények a polgári hatóság által való átvételére vonatkozólag annak idején a két kormányhoz juttatott memorandum elin­tézését. MINDEN VASARNAP HONVED ZENE HANGVERSENY.

Next

/
Oldalképek
Tartalom