Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-07 / 82. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG 1914. április 7. biztosíthatom Méltóságodat arról', hogy e váras törvényhatósága — politikai meggyőződésének teljes intégritésa s önkormányzati jogkörének sértetlen fentartása mellett — főispáni működésének ugy aiz 1886: XXI. t.-cikk vonatkozó szakaszaiban meghatározott jogkörében, mint e város .kulturális és közgazdasági intézményednek, valamint polgársága jólétének előmio)zditására irányuló minden törekvésében készséggel támogatni fogja; mély tiszíMeitltel fölkérem Méltóságodat, miitazeirinit a szokásos hivatali esküt ezen közgyűlés sziine előtt letenni s az elnöki széket' elfoglalva, a közgyűlés további vezetését átvenni méltóztassék. Ezután Cicairicis Lajos dr. főispán állott' szólásra és mondotta el a következőket: Cieatricis Lajos dr. főispán programja. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Amidőn Felséges Uram és Királyom kegyelme és a kormány megtisztelő bizalma folytán Szeged szab. kir. város főispáni székét elfoglalom, az első szó, amely ajkaimat elhagyja, a köszönetnek és hálának szava. Köszönet azért a rokonszenvért és jóindulatért, amelylyel a tekintetes Törvényhatósági Bizottság kineveztetésemet fogadni és nekem a város alkotmányos kormányzatának ünnepélyes átvételére e törvényhatóság hagyományai szellemében alkalmat nyújtani kegyes volt; köszönet és hála az előzékeny figyelem és előlegezett bizalom azon megnyilatkozásáért, amelylyel a város érdemekben gazdag tisztikara, társadalma és lakossága már ez ideig is érdemeimen felül elhalmozott s a mely érzelmeknek megnyilatkozása azt a felemelő tudatot erősiti meg lelkemben, hogy a város közjavának előmofzditására irányuló önzetlen és becsületes törekvéseim a megértő közszellemben termékeny talajra fognak találni. Ez a tudat annál megnyugtatóbb reám nézve, mivel érzem, hogy az ország második városában, az alföldi magyarság e nagy és erős metropolisában, a főispáni munkakör betöltésével csekély erőimet meghaladó feladat terhét vállaltam magamra, indíttatva egyrészről azon férfias kötelességérzet által, amely benső kényszer erejével ösztönöz arra, hogy személyes előnyökre vagy hátrányokra való tekintet nélkül, egyedül meggyőződésemet követve, a legnehezebb helyzetekben is híven teljesítsem hazafiúi kötelességelmet, másrészről bátorítást merítve azon gondolatból, hogy aki egész közéleti működésemet Csongrádvármegye és Hódmezővásárhely hűséges szolgálatában töltöttem, nem leszek idegen abban a városban, amelyet egy évezred megszentelt hagyományai a közös mult szenvedéseiből font erkölcsi szálak fűznek a hajdan egységes, most is csak közigazgatásilag tagolt ős Csongrádvármegyéhez, amelynek vezető férfiai évszázadokon keresztül e város társadalmából emelkedtek ki, s amelynek az etnográfiai tulajdonságok szerint is egységes, a kultura, a köz- és gazdasági élet viszonylatai által egymásra utalt magyar népet e rokon város erősödésében nemcsak a magyar nemzeti géniusz egyik büszke alkotását, de saját faji öntudatának, kulturális és gazdasági fejlődésének is gazdag forrását látja. Ne vegye tehát a tekintetes törvényhatósági bizottság részemről illetéktelen beavatkozásnak, ha a város kulturális felvirágoztatására irányuló munkájából, ez érzések jogán, én is részt kérek — anélkül azonban, hogy ezirányu munkásságomra nézve programot adnék: mivel nem tartom állásom követelményeivel összeegyeztethetőnek, hogy uj csapásokat jelöljek ki ott, ahol a polgárságnak, a város legnemesebb fiai által irányított egységes közszelleme és áldozatkészsége a kulturális fejlődés számára már széles országutakat hasitott. Azok a nagyarányú Ikeretek, amelyeket 35 évvel ezelőtt a Tisza folyó féktelen hullámai által elpusztított város számára, egy magas fejedelmi szózat nyomán a dicső emlékezetű királyi biztos: gróf Tisza Lajos, a város jövőjébe vetett hittel megszabott, a város hivatott vezetői és azok intencióit megértő polgárai által folytatott bölcs és céltudatos munka eredményeként ma már ki vannak épitve, de érezzük mindannyian, hogy a munka még nincs befejezve s hogy az ország második városa vezető szerepének megfelelhessen, e kereteket még meg kell tölteni a kultura és gazdasági élet követelményét képező alkotásokkal és intézményekkel. Arra a kérdésre, 'hogy mik legyenek ezek az intézmények és alkotások, a felelet minden, a város nagyságáért lelkesülő szegedi polgár szivébe van irva; sőt azok megvalósítása a város közszeretetben álló polgármesterének és az őt hatalmas koncepcióiban a hü munkatárs buzgóságával támogató lelkes tisztikar tervszerű munkája segélyével már elő is van készítve. A már épülőben lévő fogadalmi templom munkálatainak befejezése, a városi vízvezetéki és csatornahálózat kiépitése, a közegészségügy szolgálatára, a hygienikus követelményeknek megfelelő uj közkórház létesítése, a véderő megszaporodott csapattesteinek elhelyezése céljából kaszárnyák építése, a belterületi villamos hálózatnak kiterjesztése, a közutak kiépitése és a tanyai lakosságnak a külterületi vasúti hálózat segélyével a városhoz való szorosabb kapcsolása, kereskedelmi kikötő és uj központi vasúti állomás létesítése, a külterületi adminisztráció fejlesztése, munkásházak és népjóléti intézmények létesítése, mindenekfelett pedig a szervezett kereskedelemre támaszkodó egészséges, életerős iparnak megteremtése — mindmegannyi nagy feladatai a jövendőnek, amelyek gondos és céltudatos megoldása egy egész nemzedék nemes ambíciójának méltó tárgyát képezi. A városfejlesztés e beláthatlan perspektívájában az én szerepem nem lehet más, mint önzetlen törekvés arra, hogy e város köz- és társadalmi élete a felekezeti visszavonás, az osztályharc és a politikai szenvedély mérgétől megkímélve, az áldozatkész polgárság bélkés közhangulatában a megvalósításra váró eszmék termékeny talajra találjanak, hogy a megoldandó feladatok és alkotások napirendre tűzésénél az élet valódi szükségleteit, valamint a nép teherviselési képességét és az általános gazdasági viszonyokat mérlegelő előrelátás érvényesüljön: hogy azok kivitele és végrehajtása meglepetéseket kizáró, körültekintő, gondos előkészítés által biztosíttassák; végül — amit talán első helyen kellett volna megemlítenem — hivatásom legelső parancsának ismerem, hogy a kormányt e város és népe valódi szükségleteiről híven tájékoztatván, annak jóakaratát és támogatását közügyei javára kieszközölni igyekezzem. \ Mint a törvényhatósági bizottság elnöke, a törvényes szabályok megtartása mélilett, különös gondot kivánok fordítani arra, hogy a közönség tanácskozásait teljes tárgyilagossággal akként vezessem, hogy abban mindenki meggyőződését szabadon követhesse és azt a törvények és tanácskozási rend korlátai között érvényesíthesse; viszont szabadjon' reménylenem, hogy miként a múltban, ugy a jövőben is a tárgyilagosság és az ellenkező vélemények iránti türelmesség szelleme fogja áthatni tanácskozásainkat, a gyűlölködés és pártoskodás szenvedélye pedig önkormányzati életünk tiszta légikörét megfertőztetni nem fogja. Felügyeleti és ellenőrzési jogkörömből folyólag féltő gondossággal fogok őrködni afelett, hogy a közigazgatás különböző ágazatai között, az érdekek és célok közössége által követett összhang megóvassé'k és a hivatalos élet egész vonalán a hivatali rend és pontosság feltételei megteremtessenek. Meleg érdeklődéssel óhajtom kisérni e város gazdasági és kulturális életét és lelkesedéssel munkálkodni annak előbbrevitelén; szerető gondosságomat a szorosan vett hivatalos ügyek körén tul kiterjesztem a közélet minden nyilvánulására, az egyes gazdasági rétegeik és társadalmi osztályok, sőt azon tul a magánosok jogos érdekeinek előmozdítására is. Nemcsak ajtóm lesz nyitva mindenki számára, de szivem is minden nemes törekvés befogadására és minden jogos érdek istápolására. Főispáni hivatásomnak ily szellemben való betöltéséhez kérem a tekintetes Törvényhatóság, a nagyérdemű tisztikar és lelkes polgárság bizalmát és támogatását. A hazának lángoló szeretete, a közéletnek önzetlen szolgálata és a közjóért buzgó lelkesedés vezérelje működésűnket, hogy annak nyomán béke és megelégedés fakadjon s e városnak derék magyar népe minél bőségesebben részesüljön a kultura és jólét áldásaiban. Az isteni gondviselés őrködjék szeretett magyar hazánk és e város népe fölött. (Lelkes éljenzés és taps.) JÁSZAI BESZÉDE: Majd Jászai Géza cimzetes püspök állott szólásra és mondotta el Szeged szabad királyi város nevében a következő beszédet: Méltóságos Főispán Ur! Szeged szabad királyi város köztörvényhatósági bizottsága és polgársága neveiben bizalommal és tiszteletlel üdvözlöm Méltóságodat, mint e város most beiktatott főispánját és amidőn e tisztemet örömmel, készséges szivvel teljesítem, egyszersmind azon reményemnek is kifejezést adok, hogy városunk Méltóságodban oly főispánt nyert, ki általánosan ismert agilitásával, munkabírásával és energiájával a város mindem ügyét szeretet19] tel ft ispár tenni rint : lője < őrköi állán azon, rosi mind boldc sza, son,; tül h; ie és tó'ság ta föl tett f 4 év töltve ispán (Éljer A foglal tekint város az 12 király folyai mány város kivált íolyar -mert azonb ősi re állítót talán árvíz ugysz város dönful zadok föld s Nem t jött Sí tása r hozás mondt lat-oka nem s lakoss boritól Anthei kához íme 3; várost' zóbbar Ságod gyobb, M 35 év ;j fejlődő de azé még it -fájd kozfcun helyzei faljuk, követel kivánn; j turáüs, taényel kell jel