Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-07 / 82. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. TeJe£onszána: 3©5. Eaaas szára ára 19 üiiét. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12-— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2 — ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81, Egyes szám ára 19 fillér. Szeged, 1914. íll. évfolyam 82. szám. Kedd, április 7. Szeged ünnepe. Rég Ilátott fénnyel ós pompával iktatták be hivatalába Szeged uj főispánját. A város már-már elszokott az ünnepi parádétól, holott hajdandán ugyancsak divatban volt a diszmagyaros felvonulás, a mibeo Tisza Lajos uralkodása alatt a városba való minden megérkezése alkalmával részesültünk. Hamarjában meg sem tudiíánk mondani, mikor volt utoljára üyen parádé. Most se volt azonban lovasbandérium, amelynek a tizenhetedik századból való kék egyenruháját néhai való Beck Pista bátyánk olyan, nagy gonddal tudta annak idején összeválogatni. A fellobogózott város, az utcán végigvonuló díszmenet, élén a város pompás négyesében a kócsagtollas uj főispán, a nagy idegenforgalom és a tavaszi napsütésben 'hullámzó tömeg, — mind ez együtt megkapóan színes, folyton változó képet mutatott, ami élénken szimbolizálta a nagyvárosiassá fejlődött Szeged lüktető elevenségét. Maga az ünnepség tartalmi tekintetben minden részletében méltó volt a beiktatás aktusának jelentőségéhez. Cicatricis Lajos dr. .programbeszéde — szívesen konstatáljuk ezt, — rendkivül kedvező benyomást keltett ugy határozottsága és higgadtsága, mint előkelő, nyugodt biztossága révén, mely benne megnyilvánult. Az uj főispán csupán kötelességeket ismer, de bizonyára tudni fogja a módokat is, melyek kötelességének teljesítését lehetővé teszik. Beszéde teljesen, eloszlatta azokat a félreértéséket, melyeket Cieatricis Lajos másnemű kötelezettségei az aggodalmaskodók lelkében ébresztettek. Még ;az ellenzéki szónokok sem tudták a főispán •kedvező hatású beszédének azt az érdemét lerombolni., hogy sokkal tárgyilagosabb, őszintébb és 'átérzettebb volt, mint azoknak beszéde, akik pártpolitikai szempontok által vezéreltetve, bizonyos mérsékelt aggodalmaiknak sjeÉek. i kifejezést adni. i Cieatricis! Lajos nem az azl ember, aki békétlenséget kelteni akarna. Lebilincselő egyéni szeretetreméltósága egészen más színben tüntetik őt föl. Ajtaja nyitva fog állani ennek a városnak minden polgára előtt, — igy mondta ünnepi szónoklatában, — s nem lesz más vágya, Imás célja, más törekvése, mint a város közönségének, intézményeinek, .'sőt legyes polgárainak jövendő boldogulását elősegiteni. Nem Ígérgetés, nem mézes madzag ez, hanem a kitárt sziv lelkes áldozatkészsége. Az uj főispánról tudja mindenki, hogy az igazgatására bízott törvényhatóságok minden egyes polgára könnyen és íormai ságok kizárásával tudja őt mindenkor megközelíteni. 'Nincs benne kétség, hogy a polgárság legnagyobb ifoku megbecsülésére valló ilyen1 magatartás eddigelé szokatlan volt minálunk s ha az uj főispán a város közönségének legteljesebb részvéteiével kíván, ezentúl kormányozni, ennek a programjának tvalóra váltásában minden jó érzelmű polgárnak legteljesebb szimpátiájával fog találkozni. Kifejtett elvei azt dokumentálják, hogy a város érdekeinek fölismerése és fölkarolása, a tervezett nagy intézmények létesítésének megkönynyitése lesz Cieatricis Lajos dr. legnemesebb föladata. Amidőn a beiktató közgyűlésnek itt vázolt hangulatát konstatáljuk, örömünknek adunk kifejezést, hogy az uj főispán kiváló igazgatási képességével felismerte Szeged városnak az országos politikától különálló helyi érdekeit és kilátásba helyezte, hogy teljes agilitásával ezeknek az érdekeknek a szolgálatába fog szegődni. Szeged város polgársága sohasem arra törekedett, hogy tényező szerepet játszék országos mozgalmakban, ellenben mindenkor a legnagyobb érdeklődéssel vett részt saját ügyeinek előbbre vitelében, önálló, helyi érdekű, külön politikát igényel ez az őserejü magyar város, mely Cieatricis Lajosban megértő segitőtársat óhajt és fog találni. I I I A nimfa. Irta: Jean Reibrach. Obh laktam abban az időben a Montmartre dombja 'mögött. A műterem üvegfala alatt a háztenger elveszni látszott a 'saintqueni gyárak füstfeltlegeiben. de a lakásom ablakai az ellenkező oldalon épen a dombra nyiltak. Ott emelkedett s közvetlen közelben s tömegével elfödte egész Parist. Tetején nagy, mozdulatlan szárnyaival ott állott a szélmalom. Balról, az épülőfélben levő 'házak mögött a Sacré-CoQur krétaszinü épületei emelkedtek, előtte pedig letarolt, letaposott mezőn, melyet vagy legalább azt. ami belőle fenmaradt, még ma is „rét"-nek neveznek, a fabódék, fa- és kőrakások, sátrak, kátrányozQtt kunyhótetők csodálatosan tarka vilá ga meredezett felém 'festői összeviszszaságbam. Az egész olyan volt, .mintha egy szeszélyes óriás dobta volna össze-vissza haragjában a tárgyakat. Téllen hasonlított a mozgásiban levő havasi jégmezőhöz, nyáron olyan volt, mint egy nyüzsgő cigány•tábor.! Ekkortájt történt, hogy egy vén ember, ki nekem néhányszor modelt ült, egy fiatal leányt vezetett hozzám. Ott élit a „rét"—en, annak egyik bódéjában'öreg anyjával, akit az ülésért járó pénz csábítgatott. Még nemrég, mint gyermekleányt láttam szaladgálni a „rét"-en, mélynek gyér füve közt virágokat szedett, vagy lepkéket kergetett. A szél, mely barma fürtéit lobogtatta és ruháját oda: szorította gyöngéd lábaihoz, valami különös és vad (bájt kölcsönzött a leány megjelenésének. Mély kék szemeiben pedig ezernyi titok látszott rejleni. A leánynak (tetszett az az eszme, hogy nimfának akarom (lefesteni. Mikor az ülést a a mithologiából vett rövid magyarázattal : bevezettem, szeme fölragyogott, de egy rövid „ah!" szócska volt az egész, mit válaszul ki tudtam belőle csalni. Mikor saját életének körülményeiről kérdezősködtem, semmitmondóan és kitérőleg féléit Ugy látszott, hogy egyéb semmi sem érdekelte, mint saját képmása, mely a vásznon mindjobban kezdett kibontakozni s a melynek szemléletébe Jgyakran és hós szám elmerült. Napról-napra álmodozóbb, titokzatosabbá lett, a kép mintegy elbűvölte s mármár ő, a modéll látszott átszellemülni hitregebeli lénnyé. — Ráismersz magadra? — kérdeztem egyszer. — Igen! I Ezúttal szokása ellenére megszólalt és kérdezte: j — Azért fest ön engem, mert szépnek talál? i í — Nagyon szépnek! — feleltem'. — Hisz éppen azért választottalak. — Ah! Egy vérhulám bíborosra festette arcát. Kék szemeivel oly különösen tekintett rám, hogy egészen megzavarodtam. Azután csengő, édes hangján, tujjával a vászonra mutatva, kérdezte: Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Föszerkereskedésben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN M SZT. ISTVÁN - ÓVAKODJÉK 'Csemegearletben (j Q p \ fl (|| a I á t S S Ö I* t. 3Z UTÁNZATOKTÓL!! —j-<am» .nini i ^.'•m,^;—• • ^ggf— .