Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-01 / 76. szám

1914. április 30. DÉLMAGYARORSZÁG 11. Három hónapi államfogházra ítélték Nagy Györgyöt. — Királysértésben mondotta ki bűnösnek biróság. — Fölebbezett az ügyész is. — (Sajdít tudósitónktól.) Ma délután fél­né'gy órakor tárgyalta a szegedi törvény­szék Pókay-taviácsa Nagy György dr.-nak, a Volt köztársasági párt vezérének bünpö­rét. A királyság védelmére hozott uj tör­vény életbeléptetése óta Nagy György dr. először került ima szakbiróság elé, mert ed­dig az ilyen, ügyeket esküdtbiróság tárgyal­ta. A mai tárgyaláson zsúfolásig megtelt a tárgyalóterem, hallgatósággal, sokan jöttek át Hódmezővásárhelyről is, bogy a szakbi­róság véleményét megismerjék a köztársa­sági érzelmekkel kapcsolatban., mert az es­küdtbiróság már / háromszor fölmentette Nagy Györgyöt. Érdekes, hogy a (hallgató­ság sorában törvényszéki bírák és ügyészek üs megjelentek. Másfél órás tanácskozás után dslej fél nyolc órakor (hirdette 'ki az Ítéletet a főtár­gyalás elnöke. Az ítélet marasztaló volt Nagy Györgyre, de az ügyészt sem elégí­tette ki, imivei a vádirat két rendbeli állam­forma elleni lázítás bűntettével vádolta Nagy Györgyöt, az itélét pedig csak egy rendbeli királysértésben mondotta ki bűnösnek. A szegedi ügyészség a Magyar Köztár­saság 1913. május 14-iki számában megjelent „Köztársasági eszme bódítása" cimü cikket inkriminálta, alkotmányos államforma elleni ilázitás bűntettéért. Ugyanezért inkriminál­ta .az ügyészség Nagy dr.-nak július 5-én megjelent röpiratát is, amelyben „Polgárok" cim alatt felhívást intézett párthíveihez, hogy alakítsák meg a köztársasági párt he­lyett, az Országos Kossuth Lajos pártot. Az ügyészség indokolása szerint az első inkriminált cikk .a magyar alkotmányos ki­rályt, mint minden haladást megakadályozó tilalomkőnek tünteti fel és hirdeti, hogy az úgynevezett köztársasági-párti állampolgá­rok készek a király ellen is ádáz harcot in­dítani, hogyha kell. Sőt még az áll a cikkben, hogy fegyverrel is kivívják az eszme diada­lát. A második inkriminált cikk pedig to­vábbra is propagálta a köztársasági eszmét, dacára annak, hogy bejelentette a Köztársa­sági párt megszűnését ós a Kossuth Lajos párt megalakulását. A tárgyalást délután félnégykor nyitotta meg Pókay Elek táblabíró. Szavazóbirák vol­tak: Gerhauser József és Nagy Zoltán dr. A vádat Szapár József dr. királyi ügyész kép­viselte, a vádlott védő nélkül jelent meg. Az elnök kérdésére Nagy György dr. előadta, hogy 34 éves, nős, vagyontalan, budapesti gyakorló ügyvéd, unitárius vallású. Azután Kern Aurél jegyző felolvasta az inkriminált cikket és- a „Polgárok" cimü röpiratot, majd a vádiratot. A vádirat egyes pontjaira Nagy György dr. megtette észrevételeit, azután az ügyész tartotta meg a vádbeszódeit. Szapár József dr.: A vádlott cikkei bár hemzsegnek a királysértésektől, én ezeket nem inkrimináltam azért, mert a koronás ki­rály személyének lekicsinylése csak ut az al­kotmányos államforma elleni izgatáshoz. Nagy György dr. harcmodorát, Antoniusé­hoz hasonlítja, aki midőn Césár felett ha­lotti beszédet tartott Cesar és Brutus érde­meit méltatta, .de ugy, hogy Brutusnak me­nekülni kellett ós később orgyilkos tőrétől vérzett el. Kéri a vádlottnak lázítás bűntet­tében való bűnösségét kimondani. Nagy György dr.: Azt hiszi, hogy őt a királyi ügyész felfogásától áthidalhatatlan különbség választja el. Ő csak a köztársasági eszmét hirdette, ami az ügyész szerint mind­járt lázadás is. Pedig eszmét hirdetni szabad, csak mozgalmat nem szabad teremteni a tör­vény és az alkotmány ellen. Ha már a köz­társasági eszme is bűncselekmény, akkor ő egy élő, folytatólagos bűncselekmény és csak akkor szűnne meg az lenni, ha élni megszün­tetnék. ő tiszteli a törvényt és most hogy az uj törvény életbe lépett, propagáló munkál­kodást abbahagyta. Ö soha se lázított, mert a lázítás a szenvedélyekhez szól, de az eszme az észhez, ő csendesen akarta meggyőzni az eszme megváltó hatalmáról az embereket, mert szerinte a .nemzeti törekvések csak a köztársasági államformák mellett érvénye­sülhetnek. A lap most is megjelenik Buda­pesten és Köztársaság cimmel külön rovata van. A budapesti ügyészség ezt soha nem in­kriminálta, mert az igazságügy miniszter is elismerte, hogy az eszmét terjeszteni szabad. Köszöni az ügyésznek, — bár keveset köszön­het neki, hogy ő maga is rámutatott arra, hogy nem a királyt akarta, sérteni. Épen az­ért nem választott magának védőt, mert a szegedi biróság van most hivatva precedens­ként dönteni és nem tagadni akar, hanem férfias nyiltsággal beismeri, hogy az eszme benne mindég .megmarad, mert az eszmét, az időt vádiratokkal sem lehet fentartam. A ke­resztény eszmét is üldözték, feltartóztatni még se lehetett. Ezután magyarázza cikkeinek egyes ki­tételeit. Az ügyészség inkriminálta a követ­kező mondatot is: „a köztársasági meggyőző­dós egybeforrt lelkemmel". Ezt most is szó­rói-szóra fen tartja, mert saját magát köpné szembe, ha nem meggyőződésből cselekedett volna, ő 20.000 embernek adott felvilág si­tást, mert mint elnök, ,az uj .törvény után is hirdette, hogy az .eszmét vallani tovább is szabad. És hogy ő milyen jól fogta fel a tör­vényt, mutatja az is, hogy egyetlen-egy uj köztársaásgi pör se keletkezett ujabban, ö nem tud olyan magyar embert elképzelni, a ki nem köztársasági érzelmű lélekben. Ez alól még az ügyész urat se veszi ki. (Szapár ta­gadólag int fejével.) Lélekben lehet minden­ki köztársasági, .azért nem kell izgatni az államhatalom ellen, mert a köztársasági érze­lem az igazi függetlenségnek a szellemét tük­rözi vissza. A védőbeszéd befejezése után Pókay el­nök, a következőket mondta: A vádlott be­szédében azt a kijelentést tette: a szegény, becsületes, de .a munkapárti gazdag, — ha ugy értette, hogy a munkapárti tehát nem becsületes, akkor rendre utasítom. Nagy György: Nekem beszéd közben eszembe jutott egy XVI. Lajos korabeli tör­vényszéki tárgyalás, amelyen amikor kér­dezték a vádlottól ,a. naciónáléját, azt mon­dotta: szüleim szegények) de becsületesek vol'­tak. A becsületesség fogalmával össze van forrva a szegénység fogalma is, mert a be­csületes embert nem lehet megfizetni, tehát szegény marad. Ez azonban nem zárja ki, hogy gazdag ember ne lehessen -becsületes, Péntek, szombat, vasárnap fivérünk csak eredeti francia, Kacagtató szellemes vígjáték az Urániában, mintahogy bizonyára van sok becsületes gaz­dag ember. A biróság ezután visszavonult Ítélet ho­zatalra. Hosszú tanácskozás után az elnök nagy érdeklődés mellett hirdette k-i az Ítéle­tet, amely szerint a biróság a Btk. 140. szaka­szának második bekezdése alapján bűnösnek mondja ki királysértés vétségében a vád­lottat: 3 havi államfogházra és egy évi hi­vatalvesztésre itéli; ezenkívül elmarasztalja a bűnügyi köLtségekben is. Elrendeli továb­bá a Magyar Köztársaság azon példányai­nak az elkobzását, .amelyben .az inkriminált cikk megjelent. Az indokolás szerint a biróság abban lá­tott királysértést, hogy a „Körtársasági esz­me hódítása" cimü cikkben a vádlott többek között azt irta: „a királyi palást mögé rejtőz­ködtek a latrok, a jó magyar közmondás sze­rint tehát, bokrostól kell ütni a nyulat". E szerint, tehát a királyi méltóságot szimboli­záló palástot egy jelentőségűnek tekinti a bokorral, amit ütni kell. Ez a király iránti köteles tisztelettel meg nem egyeztethető. Az ítélet kiszabásánál súlyosbító körülmény­nek vette a biróság a büntetett, előéletet, enyhítő körülménynek pedig, hogy az inkri­minált cikket izgalmas politikai időkben irta a vádlott Az ítélet ellen az ügyész súlyosbítását, Nagy György dr. pedig a bűnösség kimondá­sáért felebbezett. miiiuiHimiuiuiiuuiiniiiHiii,ii,i,aH,H Szeged és Csongrádmegye uj kerületi beosztása. — Tápé a mindszenti kerületben választ. — (Saját tudósitónktól.) A Budapesti Köz­löny kedden megjelent számúiban közli a választókerületek 'beosztásáról szóló uj tör­vényt <s ezzel egyidejűleg az egyes választó­kerületek uj beosztását ugy, amint a belügy­in in i szter megáll ap i tol t a. A törvény Szegednek tudvalevőleg há­rom kerületet szánt. Szegeden kivül még két vidéki város kapott (három kerületet: Debreceni és Pozsony. Csongrádmegyét szintén három képviselőválasztó kerületre osztotta a belügyminiszter. A törvény közzétételével kapcsolatban az alábbi körrendelet érkezett Szegedre: Az országgyűlési kép viselő választó­kerületek számának és székihelyének meg­állapításáról szóló 1914:XV. t.-c. 2. parag­rafusa szerint „azt, hogy az egyes, vá­lasztókerületek ímely községekiből (váro­sokból) vagy városrészekből (utcákból, terekből) állanak, a belügyiminiszter ren­delettel állapítja meg." Amidőn az idézett törvényes (felhatal­mazáshoz képest megállapított részletes' beosztást ezennel közzéteszem, utalok a törvény 2. paragrafusának aima rendelke­zésére, hogy „az ekként megállapított be­osztást csak törvény utján lehet megvál­toztatni." E törvényes rendelkezés szerint a köz­ségek (városok) jelenlegi közigazgatási, beosztását a jövőben érintő bárminő vál­tozás egyáltalán nem vonja maga után a most megállapított kerületi beosztás meg­változtatását, amely utóbbi csakis idevo­natkozó külön' törvényhozási intézkedés alapján következlhetik ibe. Budapest, 1914. évi március hó 31-én. Sándor János, m. kir. belügyminiszter. Itt közöljük, hogy a belügyminiszter ho­gyan osztotta fel Szeged területét három vá­lasztókerületre. (Ahol a felosztás határ gya­nánt valamely utcát vagy teret jelöl meg, határvonalul mindig az utca vagy tér kö­zépvonala értendő.) íme az ,uj beosztás: /. Választ ókerüléL Határvonala: A város

Next

/
Oldalképek
Tartalom