Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-28 / 99. szám

2. DÉLMAG YARORSZÁ G 1914. április 26. A vizkérdés az áprilisi közgyűlés előtt. — Bizottsági javaslat és külön indítvány. — (Saját tudósitónktól.) A vízvezeték meg­vizsgálására kiküldött bizottság javaslatát vasárnapi számunkban részletesen ismertet­tük. A javaslat lényege az, bogy a vizmizé­riákon Két uj kut fúrásával segítsen a vá­ros, a külvárosi lakosság vízellátása érdeké­ben pedig egyelőre próbafúrásokat kell vé­gezni. i A bizottság javaslatával a város taná­csa hétfőn délelőtt tartott ülésében foglalko­zott. Balogh Károly pénzügyi tanácsos ter­jesztette élő és részletes jelentést tett azok­ról a tapasztalatokról; amiket a bizottság a vízvezeték vizsgálata során tett. Megálla­pította a bizottság — mondotta a iBalogh — hogy a vízmüvek fővezetéke teljesen jó és csak a mellékvezetékékben kallódik el a víz, de ezekben is olyan kis mennyiségben, hogy úgyszólván számításba se jölhet. Mind­amellett tény az, ihogy a város vízszükség­lete ma sokkal nagyobb, mint amennyit a vízvezeték szolgáltatni tud. A vizet szolgál­tató kutak számát telhát kétségtelenül sza­porítani kell, még pedig egyelőre két uj ár­tézi kut fúrásával. Buócz Károly gépészmér­nök — mondotta az előadó — egy kútfúró­val 'megállapította, hogy a két uj kut furatása és (fölszerelése 44,000 koronába kerül. Bokor Pál helyettes-polgármester azt mondotta az ülésen, hogy várni kellene, a mig Kaylinger Mihály irásos véleménye meg­érkezik s csak azután lenne célravezető a határozathozatal. Balogh Károly erre azt felelte, hogy Kaylinger véleménye szerint is a városi viz­rnü gépiizeme teljesen kifogástalan, sőt olyan kitűnő karban van az egész telep, ihogy akár háromszorosra volna fokozható a vízszolgál­tatás. Kaylinger véleménye csak egy hónap múlva érkezik le, már pedig a vizhiány or­voslása sürgős. A legcélravezetőbb tehát, ha sürgősen két uj ártézi kutat furat a város, ezt az intézkedést' Kaylinger is föltétlenül helyeselné. Faragó Ödön dr. tiszti főorvos azt aján­lotta, hogy az elfolyó viz gazdaságos föl­használásáról gondoskodjék a mérnökség, ez által a vizhiány lényegesen kisebb volna. Balogh Károly szerint az elfolyó viz ősz­szegy üjíése horribilis összegbe kerülne. Több mint amennyit az uj kutak fúrására kell for­dítani. Naponta ötezer köbméter viz áll a belterületi lakosság rendelkezésére s ez 'két­ségtelenül nagyon kevés. Kaylinger is azt a véleményét adta le egy ízben, hogy a víz­mennyiség fokozását csakis uj kutak fúrásá­val lelhet elérni. A tanács végül abban állapodott meg, hogy utasította a pénzügyi tanácsost, hogy az uj kutak faratására és felszerelésére vo­natkozólag készíttessen költségvetést és ér­demleges javaslattal terjessze azt a keddi előkészítő tanácsülés elé. Itt említjük meg, hogy Magyar József törvényhatósági bizottsági tag a vizhiány or­voslására hétfőn külön indítványt nyújtott be az áprilisi közgyűléshez. Az indítvány a kö­vetkező : „Mondja ki a közgyűlés, hogy egy Ba­logh-féle diluviális ivóvizkuta-t a József fő­herceg-téren és próbaképen legalább 5—6 ta­lajvíz lecsapoló és Halajkiszáritó kutat a Ti­sza Lajos-köruton belül sürgősen kiépttet, költségekre 50,000 koronát megszavaz az­zal, hogy ezen összeg keretében, a harmin­cas bizottság véleménye alapján jelzett kuta­kat házi kezelésben azonnal megépítteti". Miuiszterváltozáa Montenegróban. Ce­tinjéből jelentik: A kabinet kebelében hosz­szabb idő óta fönnálló nézeteltérések a kor­mány rekonstrukciójára vezettek, amely en­gedményt jelent az uj haladópárttal szemben. Tegnap Gojnic belügyminiszter és Miusko­viz kultuszminiszter beadta lemondását. Ma kinevezték Vuletic Szavo képviselőt belügy­miniszterré és Cerovic Gavrilot, a szkupsti­na elnökét, akit a bomba-ügyben annak ide­jén elitéltek, kultuszminiszterré. Legalázatosabb petició a cárhoz. Hel­zingforszból jelentik: A tartománygyiilés legalázatosabb petícióval fordult a cárhoz. A petició negyven nyomtatott oldalon kifeje­zésre juttatja a tartománygyülés óhajait. Ezek az óhajok az orosz nyelvnek a hivata­los érintkezésben való használatára, a szó­lásszabadság védelmére, az egyesületi és gyülekezési szabadságra, a személybiztos­ságra, az alaptörvényeknek állami hivata­lok megszállásánál való tiszteletben tartásá­ra, az egyenjogúságról szóló törvény ellen való ellentállás miatt megbüntetett finn pol­gárok jogainak visszaadására vonatkoznak. Szegedi katonatisztek előléptetése. (Saját tudósitónktól.) A májusi kineve­zéseket imost iközli a .hivatalos közlöny és a honvédség' Rendeleti Közlönye. A szegedi es. ós Mr. 46-úk gyalogezrednél a következő kinevezések történtek: Ezredessé léptette elő a király Kuff Ró­bert alezredest, az aivtováci 3. zászlóalj pa­rancsnokát és Avttovácról Szegedre helyezte át. Előlépett őrnaggyá Radelios iSztaniszlansz kapitány, akit szintén Avtovácróil Szegedre helyezitek át. Kapitánnyá• léptek elő Csillag Győző és Sterba Emil főhadnagyok. Főhad­naggyá lépitek elő Betrigevics ÍMarián, Ur­bún János, Haupt Antal hadnagyok, továbbá Néuveller Erigyes hadnagy, akit Szögedről a 38-ik gyalogezredhez helyeztek át. Hadna­gyokká léptek elő Jahovics Győző és Kup Gyula zászlósok. A szegedi honvédség körében -előléptek a következők: Dombováry Révy Kálmán csa­patszolgálatra a budapesti 29. honvéd gya­logezredhez beosztott vezérkari testületi szá­zadost, jelenlegi szolgálati alkalmazása alóli fölmentése és a vezérkarhoz való egyidejű beosztása mellett a szegedi 41. honvédkerü­let vezérkari főnökévé. Kovács Aladár ve­zérkari testületi őrnagyot, a szegedi II. hon­védkerület vezérkari főnökét, jelenlegi szol­gálati-alkalmazása alól való fölmentése mel­lett a hon véd,főparancsnokság állományába helyezik át. A szegedi honvédgyalogezrednél nincs törzstiszti 'kinevezés. Századossá előléptek: varsányi Vedres László, Gidlay Árpád ós Ho­mor László főhadnagyok. Főhadnaggyá ki­nevezték: Szalay László és urai Uray Zoltán hadnagyokat. A 3-ik honvédhuszárezrednél előléptek századossá Rácz Jenő és Diószeghy Aladár főhadnagyok. A népfö'lkelési tisztek állományában szá­zadossá előlépett a szegedi 5. honvédgyalog­.egy zsákmány 'fölött, amit mindkettő ma­gának alkart. Egy este meg is verekedtek érett-e husz lépésnyire a lebuj tói, ahonnét a ieány nézte -őket. Aztán Eduárd magához ráhtotía őt -mint egy rabszolgát és erőszak­kal bezárta a házába és azt beszélték, hogy a félig vad teremtés imádta ezt a durva gaz­dáját. És ha esténként találkoztak Philippe­el, csendes .mosolyuk felbőszítette őt. Már mikor még apáik kastélyában Jak­iak, akkor is ellenséges indulattal viseket­tek egymás iránt. Nem hasonlítottak egy­máshoz, P'hilippe, aki szerette volna vala­mire vinni, még éjszaka is dolgozott, a má­sik ellenben a városban mulatozott. És most egyszerre ide fog jönni, büszkén a solk öröm­re, amit kicsikart magának a sorstól ... És Pbilippe várni fogja . . . Igen, látni akarta, amikor visszatér. A jeges árnyékban, .melyben a kert aludt, hirtelen kutyaugatás hallatszolt. Phi­lippe az áblak'hoz lépett. Messziről látta a kocsilámpák világát. A fivére volt az, aki nemtörődölmiséggel, kissé elfáradva a 1 sok mulatozástól, ismét visszatért! Ez a fivér, a kit megvetett, de ak'itől .félt is egy cseppecs­két. Aztán -megjelent az ajtóban, abban a nagykabátban, amelybe a hideg éjszakákon szokott burkolózni. A fák alatt magálba szedett üdeség s az összes illatok, amiket asszonyok mögött szí­vott magába ruházata, ösztöneinek szenve­délyes története, minden mintha követte vol­na, amint belépett. Gazdagon jött haza sze­relmi tapasztalatokban, önbizalommal telten, boldogan és talán még remegve az utolsó öleléstől, karcsún, hajlékonyan, min! egy őz . . . Igen, igy volt ez régen! Philip-pe most is látni vélte. Ilyenkor regényes mozdulat­tal • vetette hátra a 'fejét, mintha semmi se lehetne nagyobbszerü, min! az ő sikerei! És aztán leült egy sarokba és gyermekes öröm­mel mesélt-e el, 'hogyan járt el, mit tett, hogy legyőzze annak az ellentállását, akit e pil­lanatokban szeretett. Boldog kegyetlenséggel beszélt azokról a nőkről is, akiket elhagyott. Egy az utol­sók közül egyre követte s követni akarta haláláig, nem tudott nélküle élni, azt mon­dotta. .Miikor igy beszélt a nőkről, ugy ha­tott, mint egy kalóz, aki egyre többet akar rabolni s n-em -maradni meg az egyszer meg­szerzett kincsnél. Előtte az életnek csak ak­kor volt értéke, ha veszélvben forsrott. vagy ha valamit ki kellett erőszakolnia. Kinevet­te fivérét, aki nem tudott élni, mert túlsá­gosan komolyan vette a létet. Szerelmes és kéjes anyjának tulajdonságait örökölte mind és büszkén használta -ki természeti adomá­nyait. Amig szere-tett őszinte volt, de a mel­lett mégis kétszinü s szinte rejtélyes buja­ság áradt szét belőle. De éppen ugv, ahogy a nőket szerette, szerette a földet is, a fákat, a 'vad erdőket s valahányszor egy sétából hazatért, olyan volt, mint -egy faun, kedves és gonosz. Se szenvedni nem -tudott, se -megbánás! érezni. Mindarra megéhezett, ami kívánatos és szép. Útjában minden gyümölcsöt leszakított s .so'ha se nézett vissza . . . És most ez az ember hazajön ide, e vi­dékre, erejével és szenvedélyével! Plhilippe arra gondolt, hogy védekeznie kell majd ez ismeretlen sziv-ü fivér ellen, aki egy szép na­pon csak átmászik a kertfalon és letelepszik itt, az ő házában. Arra gondolt és ime: itt áll előtte . . . megölelik -egymást ... és nem tud egyikük se védekezni — sirnak. első kézből, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám alatt I kaphatók, esetleg részletfizetésre Is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom