Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-02 / 77. szám

DÉLMAGY A RORSZÁG 1914. április 2. ma jelentékeny változás előtt áll'. Nem sok remény van ugyan rá, (hogy uj emberek ragadják magukhoz .a közigazgatás veze­tését, de az egész vonalon megérzik már is egy más irányú fejlődésnek az előszele. A közvélemény fogja megérlelni a várha­tó változásokat, az fogja rákényszeríteni a vezetőséget, hogy meglevő reális érté­kekkel számoljon. Egyelőre fontosnak tart­juk, hogy ugy a sajtó, minit a nagyközön­ség időnkint foglalkozzék a felvetett kér­désekkel. A többi majd jön magátok Le­hetetlen, hogy a legnagyobb és összetéte­lére nézve legdemokratább magyiar város sokáig el tudjon zárkózni olyan újítások előtt, melyeknek végrehajtása épen a 'leg­tisztább demokratizmusnak érdeke. Előbb a homerule. azután választás. Londonból jelentik: Sir Edward Grey teg­napi beszéde a legnagyobb politikai szenzá­ció. A külügyi államtitkár pártja nevében bejelentette, begy nem húzódozik az általá­nos választások elrendelésétől, de előbb tör­vényerőre kell emelkednie a homerule-nak. Az unionistáknak nagy terveik vannak. Ha győztesen kerülnek ki, mig a homerule tör­vény végrehajtási átmeneti időtsizaka tart, be akarják hozni -a plurális szavazati jogot. Ez ujabb küzdelem kezdete, még pediig elkesere­dett küzdelemé, mert a konzervatívok jelsza­va: Egy ember — egy szavazat. — Lord Morley lemondása küszöbön van. ö is, mint Seely hadügyminiszter, aláirta .azt a nyilat­kozatot, amelyet Gough tábornak azután ki­hirdetett a tisztikar előtt ® igy ő is benyúj­totta lemondását. Közben megtörtént, liogy a hadügyminiszter a változott viszonyok követ­keztében helyén maradt s lord .Morley tárgy­talannak tekintette a sa ját leköszönését. Harc a vallási béke körül. —• Kavarodás egy szabadszellemü előadás miatt. — (Saját tudósít ónktól,) Temesvár /város közgyűlése tegnap foglalkozott azzal az in­terpellációval, amelyet Fényes Samunak te­mesvári előadásai dolgában terjesztették elő. Az egész dolognak nagyobb volt a füstje, mint a lángja és közmegelégedésre intéző­dött el. A közgyűlésen Joanovich Sándor fő­ispán elnökölt. Napirend előtt Geml József polgármester-helyettes bejelentette1, hogy Bodrosy Lajos tanár, bizottsági tag inter­pellációt terjesztett be. Az interpelláció igy szól: 1. Hir-e tudomással az igen tisztelt he­lyettes polgármester ur amaz előadások tartalmáról, melyeket városunkban folyó évi február 20-án, :27-én, március 6-án, 13­án és 27-én Fényes Samu doktor, az „Úttö­rő" szerkesztője megtartott és nevezetesen bir-e tudomással arról, hogy ez előadások .a keresztény felekezetek, első sorban a katholikus vallás elleni durva inzultuso­kat tartalmazta,k, továbbá oly erkölcsi föl­fogást hirdettek, mely különösen a jelen volt mindkét nembeli ifjúság lelkére káros hatást gyakorolhatott? 2. Hajlandó-e az (igen tisztelt helyettes polgármester ur oly intézkedéseket kilá­tásba helyezni, melyek ily inzultusokkal szemben a jövőlien megvédenék városunk felekezeti békéjét és az ifjúság lelkületé­nek erkölcsi integritását? A polgár,mester-helyettes válaszában ki­jelentette, hogy a négy első előadás tartal­máról nincs közvetetten tudomása, csak az ötödikről, amelyről a főkapitány, miután er­re fölszólították, jelentést tett. A beérkezett jelentés szerint ezen az utolsó előadáson a főkapitány helyettese nem hallott olyan ki­jelentésehet, melyek a büntető törvénykönyv­be ütköző vallásháboritásra izgatnának, to­vábbá a hallgatóság saraiban sérdüléllen if­jahat vagy leányokat nem látott. — Egyik legfőbb kötelességemnek fo­gom tartani — felelte továbbá a Ihelyettes­p igármester hrucali állásomból kifolyó­lat a tradicionális társadalmi és vallási bé­kesség; fölött ébren őrködni s szükség esetén a törvény korlátain belül, a politikai intéz­kedésekkel is odahatni, hogy a városunkban évtizedek óta zavartalanul fönnálló feleke­zeti békének megóvása érdekében, a bár­mely vallású városi polgároknak hitbeli .meg­győződése és valláserkölcsi érzülete tiszte­letben tartassék. Egyrészt tehát azzal az Ígé­rettel, hogy a politikai hatóság minderit el fog követni a békesség fönílartására, más­részt a tekintetes törvényhatósági bizottság­hoz intézett azzal a kéréssel, Ihogy fölada­tomat megkönnyíteni (méltóztassék az által, liogy felekezeti vitát ezentúl se engedjen ta­nácskozási termünkbe férkőzni, kérem vála­szomat tudomásul venni. A közgyűlés a választ egyhangúlag tu­domásul vette. Találkozik a cár a német császárral. Berlinből jelentik: Diplomáciai részről szár­mazó közlés szerint most már biztos, hogy Vilmos császár augusztus első felében talál­kozik a cárral és nagyon valószínű, hogy ezen a találkozáson Bethmam-Holhveg biro­dalmi kancellár és Szasszonov orosz 'kül­ügyminiszter is részt vesz. Az utolsó na­pokban az idevaló orosz nagykövet hosszabb beszélgetést folytatott Jagow külügyi állam­titkárral és ezt beszélgetést összefüggésbe hozzák Vilmos császár és a cár találkozá­sával. Esszad basa lemondott. Athénből jelen­tik: Az idevaló kormánykörökben a« a hir terjedt el, hogy Esszád basa lemondott, mert sem a fejedelem, sem a kabinet nem fogadta el az epiruszi fölkelés leverésére vonatkozó tervét. A lemondásról a legközelebbi napok­ban dönteni fog a fejedelem. öltötte a szép, fehér batiszt ruháját, felnüz­delíe a fejére a nagykarimás, remek szalma­kalapját, aztán jóakaró csókjával elbúcsúz­ván tőlem, ellebegett bizonyítványom kija­vítása irányában. Alig érhetett a túlsó sarokra, hirtelen vad kíváncsiság fogott el. Vájjon mit végeznek Praczkónál (igy Ihivták a mértantanárt)? Otthon lelik-e? Vagy egyáltalában nem fe­lejtik-e el útközben a házszámot, hogy aztán eredménytelenül térjenek vissza a kirándu­lásról és kedves atyám majd ezzel a csata­kiáltással rontson rám, amint belép a lakás­ba: — Te gazfickó, hát nem tudtad jobban megmondani az apádnak a házszámot? — s aztán (megráncigálja a fülemet anélkül, hogy kihúztak volna a szekundáfhól. Köszönöm szépen. Ilyen viszontlátásból nem kérek. Hopp, — gondoltam — inkább én is elmegyek a mama után és hogyha majd a Batíihyány-téren látom, hogy csakugyan elfelejtették a házszámot, akkor legalább oda léphetek hozzájuk és megmondhatom nekik a (helyes cimet. Elhatározásomat sólyomszár­nyon követte a tett s én benyomván a szal­makalapomat a gondterhelt fejembe, gyors iramban rohantam le a lépcsőn, hogy utol­érjem a szeretett édesanyámot. Ez már nem sikerült ugyan, mert a mama ép akkor szállt föl a sarki megállónál a villamoskocsira, a mikor.én kidugtam a fejemet a kapun. Sebaj: elsiettem a csavargőzös állomáshoz a Viga­dó-térre s rövid negyedórai várakozás után már vigan szeltem; a Duna hullámait a budai part felé. Ugy számítottam, Ihogy a csavargőzö­sön való átkeléseim, a gyalogolással meg a várakozással együtt, körülbelül annyi ideig tarthatott, amennyi idő alatt szeretett anyámat is átröpítette a villamos vonat a Batthyány-térre. Helyesen okoskodtam, ki­szállván a csavargőzösről a budai partra, már alig voltam harminc lépésnyire a Batthyány-tértől, amikor a megállóhelyhez rcbogó villamosról leugrik könnyű, fehér ba­tiszt ruhájában a mama, egy pillanatig kö­rülnéz, mintha keresne valakit, aztán gyors léptekkel nekiindul a plébánia-templom irá­nyában. — Hohó, — gondoltam magamban, — szeretett anyám bizonyosan apust látja kö­zeledni és annak siet elébe. Még Jóformán be sem fejezhettem ezt a röpke gondolatomat, amikor — nem csekély meglepődésemre — úgyszólván közvetlenül a mama sarkában, lázas sietséggel Praczkó, a mértantanár ugrott le a villamos hágcsó­járól s uccu, szintén beiramodott a Batthyány-térre, szeretett édesanyám nyo­mába. — No. müven nacvszerü. — ujjongtam magamban — itt van Praczkó és kedves atyáméknak eszerint föl sem kell fáradniok a lakására, hanem mindjárt itt, a téren elcsíp­hetik és a lelkére beszélhetnek. Az isten szabad ege alatt. — Igen ám, — jutott .hir­telen eszembe — csakhogy sem az apus, sem a mama nem ismeri a mértantanárt, aki pedig, ki tudja, talán még nem is megy ha­za, hanem befordul valami vendéglőbe sö­rözni. S akkor aztán bottal üthetjük a nyo­mát. A következő pillanatban már léleksza­kadva futottam a Batthyány-tér felé, azzal az eltökélt szándékkal, hogy megfogom a ma­mát, megfogom az apát és — akármi törté­nik is velem — megfogom Praczkót és ott, nyilt szinen összeismertetem őket gyúrás­sal. Jól fölfogott érdekemben! Alig kanyarodtam be azonban a érre, egyszerre mintha csak a földbe gyökerezett volna a lábam attól a látványtól, a mi eli­bém tárult. Anyám, mint aki érzi, hogy üluözi va­laki, nemes vadként, előreszegzett nyakkal (hasonlót láttam a télen a Műcsarnokban, a „Szarvasbika" cimü olajfestményen, akár­csak a mama!) épen a plébánia-t npIo.ru nagy kapuja előtt haladt el sietve s Praczkó, aki eddig közvetlenül a háta mögö lobo­gott, itt, az isten házának a bejárati előtt, merész kanyarodással hirtelen elejb . ti t . .. Hl GtLp. első kézből, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám alatt I kaphatók, esetleg részletfizetésre fs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom