Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)
1914-04-01 / 76. szám
10. DÉLMAGYARORSZAG 1914. április 30. juk meg elismerésünk zászlóját az igaz érdem előtt. Amidőn teháit név szerint is kiemeljük e rovatban a tábornak ur nevét, a közönséggel és önmagunkkal szemben teljesítünk kötelességet. Rá kellett mutatnunk — amit mi különben már régebben észlelünk — arra a kedvezően megújhodott katoníai szellemre, amelynek egyik előkelő helyi exponense Daempf Henrik. „A ködosönös megértés a kölcsönös bizalomhoz vezető hid." Erre a hidra, a polgári és katonai társadalmat szorosan összekapcsoló hidra ma jobban van szükség, mint valaha. Mi a magunk részéről szívesen vállaljuk a ránk eső részt ezen hid megépítéséhez. S ha ez a hid a megértés szilárd pillérein megépült, sem ,az ellenzék kicsinyes mesterkedései, sem a külellenség rohamai, nem lesznek képesek azt fölrotobantani. Elbizakodottság nélkül, de sziklaszilárd bizakodással nézhetünk hazánk jövője elé, mert a polgári és katonai társadalom egyetértésén meg fog törni minden ellenséges támadás, akár belülről, akár kívülről jöjjön is az. Koanda tábornok Konstantinápolyban. A Frankfurter Zeitung jelenti Konstantinápolyból: Koanda tábornok, a román hadsereg vezérkari főnökének ittléte nagy feltűnést kelt. Sokféleképen magyarázzák a tábornok itt tartózkodását, ami mindenesetre annak a jele, hogy Törökország és Románia között jó viszony van. Koanda tábornok kijelentette, ho'gy Egyiptomban élő leányát akarja meglátogatni és köziben megállt Konstantinápolyban, bogy a vezető emberekkel érintkezésbe lépjen. Ugyanezt fogja tenni Athénben, ahová csütörtökön megy. Pénzintézeti reformok. (Sajói! tudósítónktól.) Az ez évi gazdaság-politika egyik sarkalatos pontija a takarékbetétekkel foglalkozó pénzintézetek 'működésének törvényhozási utoii való szabályozása. A gazdasági- és hiteléletünkre nagy horderővel biró kérdés nyer evvel megoldást, mivel hivatva van a takarékbetétek szabályozatlanságát éta rendezetlenségét megszüntetni s a betétet tevő közönség bizalmának megszilárdításával kapcsolatban a takarékbetéteik biztosságát törvényhozási uton emelni. Fontos, szükséges, de nagy körültekintéssel, nagy óvatossággal megoldandó probléma, mert vigyázni kell, nehogy — mint Kelemen Gyula dr. mondta — „hitelszervezetünk különös 'alakulása mellett specialiter vidéki pénzintézeteink létalapjukban megtámadtassanak". Nem: mai keletű kérdés, hisz ezelőtt 30 evvel tartott jogászgyülés is foglalkozott már ezzel a kérdéssel, de a lezajlott n'agy gazdasági*-, hitel- és tőkeválság tanulsága megérlelték .az időt, hogy ez a kérdés is megoldást nyerjen. Miután a törvényjavaslat részletei nem kerültek még a nyilvánosság elé, nem iis tehetjük bírálat tárgyává, csak egyes szükséges rendelkezéseit ismertetjük néhány szóval. Keli, Ihogy a megalkotandó törvény megállapítsa a betétekkel foglalkozó pénzintézet alaptőkéje nagyságának minimumát. Hogy mekkora legyen, azt még most nem állapíthatjuk meg, mivel e kérdés megoldásánál figyelembe kell venni a helyi viszonyokat .s csak azok mérlegelése után mondhatjuk ki a szükséges alaptőke nagyságát. Evvel kapcsolatban meg kell azt is állapítani, hogy a bététek mily arányban legyenek az alaptőkével? Törvényhozásilagi ki kell mondani, hogy betétüzlettel tisztán a nyilvánós számadásra kötelezett vállalatok foglalkozhatnak, a magánbankok nem fogadhatnak el betéteket takarék betétkönyvekre, vagy bármi: más néven kamatozásra. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok (közül is csak azok, a melyek az alkotandó uj törvényiben 'körülirt megfelelő törvényes kellékekkel rendelkeznek. , i Foglalkozni kell a törvénynek a gyümölcsözés végett pénzintézeteknek átadott betétösszegek elhelyezésének módjával olyképpen, hogy a betétállomány bizonyos hányada biztos, megfelelő értékpapírokba, nagyobbrészt állampapírokba fektetendő, bogy ezáltal is a betétek biztosíttassanak. A betétkamattól nagyságát törvényhozási uton szabályozni: nem lehet s nem is szabad, csak oda kél törekedni, hogy a betétkamatláb maximuma és az Osztrák Magyar Bank kamatlába között bizonyos arány legyen. Állami beavatkozás, állami ellenőrzés szükségtelen, azonban a pénzintézetek alapítása és Vezetése körüli -szabályok reformálandők, áz alapítást bizonyos feltételekhez kell kötni. Mindezek után pedig ^szükséges, ihogy a vidéki pénzintézetek az ausztria KommunalSparkassa mintájára szerveztetnének a pénzintézetek között való egységes: autonómia szempontjából. Ezek volnának azok a főbb momentumok, melyek a takarék-betétek biztosításáról szóló törvénycikk kereteiben feltétlenül megoldást kell, hogy nyerjenek. És Imost közelebb fceövesérri szivem aranymüvesnője, hadd mondom el. hogyan csaltalak meg egykoron, almikor 'legjobban szerettelek és csak olyan nő felié küldtem tekintetemet az utcáin, vagy a társaságban, szinházi páholysorban, vagy Doiminique urnái, a cukrásznál, akinek haja, vagy keze, vagy egy mozdulata a kegyedélhez hasonlított. A hölgyet, istenem, Florentlnnek hivták és a megismerkedésünk a véletlen müve volt, mint a legtöbbször a vakeset indítója a szerelmi bonyodalmaknak. (Nyugodtan járkálsz tavaszban, vagy téliben, barátom, főúri lovasok ügetésiében gyönyörköd öl a városerdőiben', minden falevélnek külön jelentőséget tulajdonitasz és a szél kedvedre fuj délnyugatról; a szivedben egy drága bizonyosság zsong, hogy a legszebb asszonynak vagy a szeretője Pesten, könnyei és hajának jószagu fodrai, kezének meleg érintései és kis lábának nyomásai imind a tied, többé nem kell arra gondolnod, hogy bus élted női mosollyal földerítsed, barátaiét szerezz elhagyott kalamárisod számára, ki a tintás üvegből is ugy nézeget feléd, mint a nagy mindenség a legkisebb vizcseppből: ekkor jön a véletlen, e kölitőietlen és sokszor 'kigúnyolt segítőtárs. Hermina kápolnájában hiába esküdtél -örck hűséget, rejtelmes éjjel, holdfényben tett fogadalmak elfelejtődnek. A'h, csupa esküszegő jár közöttünk!) Florentin előkelő és gazdag hölgy volt. férje a nem régen elmuilt hadjáratban vieszité életét, de több példányban megmaradt az ódon belvárosi házban, ahol Florentin anyja társaságában életét töltötte. Mindjárt' Florentin édesanyja az elhunytat képviselte. Féltékenyen, őrködött özvegy leányára és sétáiról, a cukrásznál való mulatságairól mindig pontosan megkérdezte. Florentin jó gyermek volt1 és a színházból, ahol megismerkedésünk történt, sietve haladt hazafelé, komornája kíséretében. Félt azonkívül az arcképektől, amelyek az elesett hőst a falakon ábrázolták. S midőn, eleinte néha rám-rám kezdett gondolni otthonában, a hosszú délutánokon, férjének egy nagy pipája a csibuk-tartóból miindig lehetőleg a lábára esett. Ilyenkor gyorsan elsuhantak a reám, való gondolatai, mint alkonyati tó vizéről a megzavart vándordarvak. Ám a vad madarak is visszatérnek, ha a csöndes éj lezajlott és Florentin a szentkép alatt égő mécses bizonytalan világosságánál, hol már Gretchen is bűnbe esett, hosszan és melegen gondolt reám ágyában. 'Én ez idő tájt az aranymüvesné ablaka alatt csavarogtam és minden ok nélkül meg akartam halni. Florentin addig gondolt magában mindenféle kedves dolgokat, midőn, senki sem vigyázott rá, mig elhatározta), hogy enged odavetőleg tett kérésemnek. Élőbb egy álmos délutánt a budai ráctamplomban töltöttünk, majd a régi katonai temető sisakos fejfái között bolyongtunk máskor, ahol Hentzi vitézei nagyokat hallgatnak a 'fűben. Rozsdás sirkeritéseknek támaszkodva védelmezte erényét, becsületét, drága nyugalmát Florentin, mig én lehajolt fővel állottam előtte, szórakozottan Hallgattam s az aramymüvesr né r e gondoltaim . . . — Én nem vagyok olyan nő, mint a többi . . . — Én nem tudok léhán, könnyelműen szeretni . . . — Én komoily, csendes, szinte szomorú teremtés vagyok . . . — Semmim sínc& csak a nyugalmam . . . Csöndesen bólongattam'. Ab, hányszor hallottam már nők ajkáról az ehhez hasonló szavakat. — Szerencsétlenné tesz, — sóhajtotta, •midőn, Ihozzákn simult. — Meghalok, ha elhagy. ígérem magának, Ihogy meghalok, — mondta alkonyattal, midőn a, katonafejfák olyan komoran áillongtag körülöttünk, mint becsületben megőszült férfiak, nézik a szemük előtt 'lefolyt hitványSágot. Tán, egy öreg generális közbe is szólott, de hangját nem hallotta senki. Unottan búcsúztam és a lóyasíuton a kocsis mellé ültem, hogv tovább ne kompromittáljam Florentint. ö a kocsi belsejében ült és uéímán, hosszadalmasan nézett, mint a végzetét. Egy elhagyott utcácskában elbúcsúzta nk. első kézből, nagy választékban csakis az iSÉllÉ iiffilFÉI MM, S^eíri.lS"