Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-01 / 76. szám

! Sicrietitöiég Kte-atca 9. Teldsmzám: 305, Egyes sxám áia (• fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12­negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 fillér. Szeged, 1914. r -• - - ~ - —T H % III. évfolyam 76. szám. Szerda, április 1. i! i < Polgárok és katonák. Rosszhiszeműen célzatos beállítással igyekszik az ellenzéki sajtó Terstyánszky Károly, budapesti hadtestparancsnoknak a tiszti kaszinóban polgári meghívottak je­lenlétében elmondott és a polgári és ka­tonai társadalom egyetértésére buzditó beszédének a hatását leszállítani. El akar­ja érni pedig ezt az érékieszállitást az­által, hogy ezt az igazán felemelő és ér­tékes beszédet a napi poitika aktuálitásá­nak akarja mindenképen feltüntetni, holott, aki csak némileg is figyelmére méltatja a katonai társadalom néhány év óta végbe­menő evolúcióját, feltétlenül észrevette, hogy mennyire keresik éppen a vezető ka­tonai körök a polgári társadalommal va­ló céltudatos megértést. Aki látni akar, annak meg kellett látnia, hogy ez a meg­értést iker-eső társadalmi folyamat régibb keletű, mint a palotaőrség intézménye, ép ezért a budapesti hadtestparancsnok ma­gyarosan őszinte beszédje evvel az intéz­ménnyel csakis erőszakos módon hozható logikai kapcsolatba. Pláne akkor, amikor Terstyánszky őszinte nyíltsággal hangoz­tatja beszédjében: „Azok az idők, amikor a katona szi­gorúan elhatárolt kaszthoz tartozott és a polgárság sanda szemmel nézett a szol­dateszkára, elmultak, csak desztruktiv, az állam jólétét — a suprema leset — 'szem elől tévesztő vagy félretoló erők ikeresnek ellentéteket.. Mennyire igaz ez. S mennyire bűnö­sen könnyelműek azok, akik ma, a jelen­legi külpolitikai helyzet teljes figyelmen ki­vül hagyásával apró kanapé-pörök szűk nézőszögéből ítélik meg a mai katonasá­got. Mert a mai katonaság nem szolda­teszka, hanem egyik legértékesebb társa­dalmi elemünk. Legdrágább erkölcsi és anyagi javaink védelmére és biztosítására hivatott tényező, mely nem. önmagáért, de mi érettünk van." Klasszikusan fejezi ki ezt az eszmét a budapesti hadtestparancs­nok, mikor imigyen szólott: „Ha egyszer bekövetkezik a veszély ideje, ha vész tornyosul az állam fölött s ezáltal veszedelemben forognak a békés polgár legfőbb kincsei, akkor tegye le a la­kosság a sorsát bizalommal a mi kezünk­be, a fegyveres erő tudni fogja kötelessé­gét és örömimel fogja azt teljesíteni". Felemelő és egyúttal vigasztaló szó­zat ez ma, amikor vésszel terhes az idők méhe, amikor titokzatos erők remegtetik meg a megvénhedt Európa elaggott tes­tének minden porcikáját. Milyen egészen más hang az, mint a minap Romániában elhangzott üres és hencegő katonai beszé­dek. A férfias erő méltóságának a meg­nyilvánulása itt, gyertnekesi hetvenkedés ott tul: a Havasföldön. Szüksége volt a polgárságnak erre a biztató és bizalmat gerjesztő hangra; mely katonai részről elhangzott. Még nagyobb vigaszunk, hogy Ters­tyánszky szózata nem izoláltan álló ese­mény. Évek óta és széles körre terjedő megújhodása ez a katonai szellemnek, a mely a polgársággal a kölcsönös megér­tést és a kölcsönös bizalmat keresi és ápolja. Ennek egyik legérdekesebb jelen­sége, hogy a polgári foglalkozást űző tar­talékos tiszteket az egész monarchiában és igy speciell itt Szegeden is, már néhány év óta a legkiválóbb tisztek megismerte­tik a legújabb katonai vívmányokkal, köz­ben behatóan ápolva ia bajtársias szelle­met. Az ujabb hadjáratok, a technika bá­mulatos fejlődése az egész hadvezetést alapjaiban megreformálták és ennek a re­formmunkának a megismeréséhez a közös hadsereg és honvédség tartalékos tisztjeit is beavatni, kötelességének tartotta a had­vezetőség. A szegedi honvéd-kerület tartalékos tisztjeinek ily irányú kiképzése a mai nap­pal ért véget, befejezőül pedig fesztelen,, barátságos és bajtársias összejövetelt ren­dezett a kerületi parancsnok: Daempf Henrik tábornok. Olvasóink, akik lapunk szellemét és irányát ismerik, tudják, hogy nem kenye­rünk és nem Ízlésünk apró, egyéni hiúsá­gokat legyezgetni. Ellenben szívesen hajt­Irta Fáj. Krúdy Gyula. ... A nagy Dunán sikongó Iji kimérte­teket kergetett a szélvész-mint a Jósiika Mik­lós A'baf íjában, túlnan a budai házak és. a rácvárosi torony csupán egy-egy villámlás­nál 'mutatkoztak. Arrafelé ikell lenni valahol az elhagyott gellérthegyi háznak, ahol néha­napján találkoztam hölgyemmel, — amig nagyon szerettük egymást és a hegyoldali házikót egykor tálán llöiporo's toronyi nem volt elég magasan. Faragott kockakövekéii üldögéltünk, a romok között gyíkok leske­lődtek, kéz a 'kéziben s az egész élíet hason­latos volt egy régi német fametszethez, .ame­lyet egy szelíd költő verseire csináltak íN.ürn­bergben. Áltálában: ugy viseltem eddig el­múlt életemet, mintha valóban egy figura volnék csupán, egy családi lap illusztrációján, a fürtös fejű, gondolkozó tekintető ifjú alak­ja, aki balkezében könyvet, jobbjában arája kezét tartja; körül' lliugas, asztalnál öregek pipálnak, idős nő öléhez unoika simul és a távolban egy kis falu melankolikus tornya. És viharos éjszakáikon, is azért sétálgattam a Duna partján, mert szép fotograíus-pózok­ban láttam magam; divatos bő köpenyegbe belekapaszkodik a szél, hollófürteim lobog­nak sötét homlokomra húzott kalapom alatt, imeg-megállok összefont karral, mintha azt keresném, hol legmélyebb a viz, — de ő, az egyetlen, a kedves, az imádott hölgy tiém ro­han elő kétségbeesett sikollyal .a kapumély e­désből, ahonnan idáig magányos sétáimat fi­gyelte. Tündéri ágyában mélyen aludt és az aranyműves ur gondosan elreteszelte az aj­tókat. (Amint most el Inul t életemre vissza­gondolok: sok esztendőn át, ugy látom ma­gam tenni-venni az utcán, a társaságban, magányos sétákon és elhagyott szobáimban: •mintha mindig egyik, vagy másik nő figyel­né tetteimet egy láthatatlan ablakon át. S mfly boldog voltam, midőn egykor az arany­müvesné — egy féltékenységi korszak alatt — vallóban meglesetett egy nyugalmazott lovaggal és napjaimról pontosan elszámolt, imidőn isimét kibékültünk. Ah, soiha sem le­het tudni, hogy a kedves hölgy mennyire hisz hazugságainknak, vagy igaz érzelme­inknek! A legokosabb dolog .szerelmi isme­retség alatt valóban .megtenni azt este, ami. délután .az ő lábainál Ígérünk: sóhajtani, a csillagba nézni, folyóparton álmodozni, a fürtöket hátrasimítani és ábráudvilágba rogy­gyantan üldögélni a tüz előtt a karosszék­ben, holott minden ajtó he van zárva a ház­ba;n. 'Gondoljuk elj, ImHiy Ikíábrándító lehet, •kedves hölgyünket más férfin karján meg­pillantani egy elhagyott utcácskában, ahol tegnap még mi jártunk a nővel és ugyan­csak engedelemért könyörögtünk a kar meg­fogásához! Gondolj drága menyasszonyod­ra, barátom, — ép minden kedvesemét arám­nak neveztem és nem bántaim meg, — amint ablakában azon ürügy al'att, hogy madár­káját becézi a kalitban, játszi szeme letéved egy utcán ácsorgó ifjúba .és szép arcán las­san rátelepszik az érdeklődés, haját szóra­kozottan megigazítja, tétova pillantást vet a tükörbe, álmodozó lesz, elmélázik, mert az előnyére szolgál, talán levélkét kap, levél­kével válaszol, „igen, holnap ..." — és t.e, barátom, mindezt egy láthatatlan helyről megfigyeled: szived ilyenkor valóban érez­heti a legjobb hangulatod Ezért csak olry hűek legyünk, .amennyi hűséget magunk megkövetelünk. Ne fordítsd mindjárt oldal­vást a fejed, ha a budai templomban egy nagyszerű rác asszony nehéz tekintete ré­vetegen reád tapad. Igaz, nagyon nehéz el­ientállani a nők bujálkodó szemsugarainak s este, .mielőtt elfújnád a gyertyát és kedve­sedért elmondanád a szokásos éji imádságot, ellenállhatatlanull reágondolsz a rác asszony­ra, sürü fekete hajára, kreol nyakára és iz­mos lábára, a budai házra, ahová délután be lehetne surranni, ismeretlen, idegen szo­bában, ezer veszély közö'tt osókoHódznii, az­tán esetleg kerítéseken át menekülni házőr­ző ebek, felriadt szomszédok és a 'hazatérő 'férj puska golyója elől; ám csak mondd el ilyenkor gyorsan az imát szived hölgyéért, hisz a templom előtt sok-sok léhűtő akasz­•kodó tékintete várja őt is, pengő tisztek és repkedő gavallérok . . . Tehát csupán akkor bólints igenlőleg a rác asszony kérdő tekin­tetére, ha teljesen bizonyos vagy, hogy senki nem leselkedik a hátad mögött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom