Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-18 / 64. szám

ORSZÁG Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefonszám: 305. Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12 — negyedévre K &— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám; 81. Egyes szám ára 10 fillér. Szeged, 1914. III. évfolyam 64. szám. Szerda, március 18. A párisi dráma. A francia színpadi irodalom egyik jelese fényesen megrajzolta azt a miliőt, mely a Figaro szerkesztőjének tragikus elbukását övezi. Passepartout, — ez a cime a néhány év előtt játszott pompás kis darabnak, melyben egy nagy világlap üzleti felépitésének és jövedelmező manővrirozásának kulisszatitkai vannak lefestve megvesztegető hűséggel. Mikor azt a darabot láttuk, kissé túlzottnak, élesnek, kiszinezettnek tűnt fel a kép, melyet mutatott. S ime, a legnagyobb hirü világlapok szerkesztőségének egyikében lejátszanak egy kész drámát, melyet azon mód minden részletével együtt ki lehetne vinni a színpadra, annyira össze van benne sűrítve mindaz, amit Augier óta a hármas drámai egység jegyében kialakult francia társadalmi szinmii szükséges feltételének szokás nevezni. Ez a téatrális elem, mely minden cselekvésében jellemzi a Gloire nemzetének fiát, az adott körülmények között valóban tragikus sorsfordulatot von be a szinpad'asság mázával. Nagy fogalmak, a tártadalmi és politikai élet igen jelentős momentumai kerültek egymással szembe és a tanulságokat minden irányban bőségetan le lehet vonni a ravatal előtt. Ugy njsszük, nagyon tévednénk, ha a sajtó iga21 hivatásáról kezdenénk prédikációt tartani akkor, mikor a sajtó egyik munkása le van terítve és tetfteiért már senkinek felelősséggel nem tartozik. De tévednénk akkor is, ha a politika útvesztőjében eltévedt szereplő egyéniség tetteit hibáztatnánk akkor, mikor Caillaux e pillanatban talán ép annyira a francia közélet halottja, mint a Figaro ravatalon fekvő szerkesztője. Két elbukott ember hever a földön; itt két bűnnek, két tévedésnek, két igazságnak kell lennie, mint ahogyan minden igazság relativ értékű és a személyek, akik benne részesülnek, ugyanazt az igazságot a maguk nézőszögletéből esetleg teljes meggyőződéssel láthatják a világ legnagyobb méltatlanságának. Nézzük Caillaux, a másfél évtized óta vezető finánckapacitás karrierjét. Maga a radikális ujitás romboló szelleme, aki hadat üzen a kapitálisoknak és népérdekek lelkes előharcosa. Franciaországban, ahol az ablakok száma után ablakadót, a tűzhelyek száma után füstadót fizetnek az embenek, az egyenlőség százada sem tudta eloszlatni az egyenlőtlenség sötét előidőiből származó ezeket az abszurdumokat. A közvélemény úgyszólván át van itatva az állam adózási rendszere igazságtalanságalinak gyűlöletével. Jő Caillaux és hirdeti az általános jövedelemadó behozatalának szükségességét. A népszerűség szárnyain gyorsan emelkedik a miniszteri székbe. Ez a mi emberünk! Ez fogja megtörni a tőkések hatalmát! Igy a nép. És tömjénnel áldoz a hatalmas miniszternek. De Caillaux azon a polcon, ahol mindent tehetne, nem tesz már többé semmit. A hajdan lángoló lelkű, radikális népboldogitóból renegát lesz. Caillaux vagyont akar gyűjteni. Barátkozik a tőkésekkel és a nagybankoktól titkos kis dividendákat fogad el. A börze az ő ujjmutatása után igazodik. Melyik sajtó ne ütköznék bele az ilyen karriérbe? Beleütközik bizony, kiszedi a renegát máját, veséjét s odaveti a vértől párolgó húscafatokat a boulevard aszfaltjára . . . A második oldalon ott van Calmette, az agyonlőtt szerkesztő. Egy pénzügyi összeköttetések kedvéért létesített és fentartott lapvállalat vezetője. A francia nagylapök tisztára üzleti vállalkozások. A mit erre mifelénk, Ázsia határán, a mi nyers szókimondásunkkal zsarolásnak szokás nevezni, az Párisban az üzletkötés megengedett formája. Calmette élt a rendelkezésére bocsátott eszközökkel. Calimette kíméletlen volt, mert annak kellett lennie üzleti érdekből. Minden az üzleti érdekből. Minden az üzleti érdek körül forgott, — les affaires sont affaires — s egy ostoba revolvergolyó, mely a női becsület védelmében surrant ki a fegyver csövéből, pontot tett az üzleti tárgyalások végére. Elég volt! Az érzelem, az ember, a drámai hajlam elrontott mindent. Vagy talán kiegyenlített mindent? . . . Alighanem ez az utóbbi igazság az, ami közelebb jár az igazsághoz. Katonák. Magamba járok a hegyoldalon Egy felleg szakad föl a hold alól . . . Köröskörül nyugodt meleg a föld, p A Vénusz fénye tündökölve zöld. s valahonnan messziről gy katona a kürtöt fújja: J óbbra ÚJ, balra át, Crtvk haza katonák! Harminc évemre búsan gondolok S hallom: csikar g a föld, hogy forog. Bégi csatáim égnek lelkemen, ^ Nyugalmam sehol meg nem lelhetem . . £ valahonnan messziről /'!' katona a kürtöt fújja: át, balm át, ' ^adjatok katonák! Az égen vágtat bús fantáziám, Tiróly i-agyok és nincs nékem hazám. A köszörűsnél van a fegyverem, e Nlenségim én még megverem! . . . £ 'Vr'ahonnan messziről Jahi katona a kürtöt fújja: fhr<> át, balra át, íjatok katonák! . . . SOMLVO ZOLTÁN. Kornél regényei. Irta: Krúdy Gyula. Korínéinak négy asszonyismerőse volt, négy kedvese, egyik sem tudott a másikról, csak annyit, amennyit Kornél elmesélt róluk. Természetesen •gyűlölték egymást gunynya'l, tajtékzó dühvel emlegették egymás nevét: Kornél ügyelt arra, hogy soha egymás közelségéhe ne jöhessenek. Evek multak el, Korínéi hűségesen kitartott a négy asszony mellett. Egyiket sem részesítette különösebb előnyben; — néha imind a négyről megfeledkezett egy ötödikért. Az asszonyok ékkor levelet írtak: néha egy naipon valamennyien. „Hol jársz, te lator? — irta (Mariamka. — Holnap várlak ebédre. Tyúklevest magam főzök neked!" Geraldine, aki a romantikus elemet képviselte, miután még leánykorából ismerte Kornélt tizenöt év előttről, halovány és érzelmes betűkkel irta: „Sok minden elmondani valóm volna, egyetlen szerelmem, napok óta szomorú vagyok és holnap alkonyattal a Halász-bástyára megyek sétálni. Jöjj el, istenem!" Imogént, (egy pesiti zsidóasszonyt) fürdőhelyen ismerte meg Kornél, ahol tó és holdvilág volt. Az asszony zsurokra járt, iszlinházba és orfeumba, méha kávéházba. Kornél romantikusan elsuhant a látóhatáron és soha sem tett kisérlétet, hogy Imogén férjével, családjával megismerkedjen. Titkos, titkolt szerető óhajtott maradni, akihez lopva jött asszony, miután a francia nevelőnő címén Kornél erre engedelmet adott. „Monseigneur — irá Imogén — nagy örömömre szolgál, hogy legdrágább egészsége helyreállott és holnap délben ott leszek a kastélyban, hogy együtt ebédelhessünk. Az öné ..." A negyedik asszony csak ennyit irt egy levelezőlapra: „Gazember!" És Kornél tudta már ilyenkor, hogy Irmát tovább nem hanyagolhatja el és nyomban útnak indult Irma udvarlására, akivel tiz év előtt egy erdei kápolnába®, magányos remete által némely esketési cerimóniát is eljátszott, ment hisz Irma nem akart törvényes formák nélkül az övé lenni. A remete lététté a csuhát, visszament mar körnek a Duna-kávéházba. Irmának gyermekei születtek, akik közül a fiukat katonaiskolába® neveltette Kornél, mig a leánykák otthon játszadoztak anyjuk szoknyája mellett. Kornél egyedül, magányosan, szinté zordon csendességben lakott egy régi, csendes belvárosi hotelben és senkinek sem volt szabad felkölteni, amikor elaludt. Lehetséges, hogy Kornél életében, amig fiatalabb volt, más nők is előfordultak. Táncosnők, színésznők, a kis virágárus leány és a francia szübrett, a varieté csillaga. Kalandos pesti asszonykák, szabadszellemü kisasszonykák, festőnők és írónők. A kis szobaleány, aki úrnője illatos levelét elhozta. A csinos kapusné, aki éjjel, titkon kaput nyitott. Az éjjeli kávéház regényes kasszátün