Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-10 / 57. szám

á. DÉLMAGYARORSZ ÍG 1914. március 12. nek, amidőn bár a város jól megfizetteti amit nyújt, még sem tud hasznot elérni. És e balkezeslkedésnek is okát adhatnánk. Ez okok azonban annyifélék és gyökereik oly mélyen nyúlnak sokszor a városi -és ép ugy a nemzeti politikába is, ihogy egy rövid cikk keretében nem foglalkozhatunk vele. Egy bizonyos, ihogy a városok legtöbbjének gazdálkodásában nagy változásnak kell beállani. Okozza e változást akár az idő kényszerítő ereje, néhány elrettentő példája, akár a messze jövő zenéje — az államosítás, vagy bármi, feltétlenül kell, hogy jöjjön, ami nem szárnyaikat nyirbálja meg, hanem rávezeti őket a helyes gazdálkodás és okszerű pénzügyi politika útjára. A román kormány reformjai. Bukarestből jelentik: A kormány a szombati minisztertanácson elhatározta, hogy a kamara mai iilésén benyújtja az alkotmány revíziójáról szóló törvényjavaslatokat. Reformálni fogják a választási törvényt, a birtokjogra vonatkozó törvényt, a szabad gyülekezésről szóló intézkedéseket és törvényt hoznak a birák elmozdtthatatlanságáról. Az uj gyülekezési törvény községekben is megengedi a nyilvános gyűlések tartását szabad ég alatt is, de csak elkerített helyen. Szó van arról is, hogy a trónöröklést is szabályozzák, de a szombati minisztertanács erre nézve még nem állapodott meg. A kormánynak az a szándéka, hogy az uj törvényjavaslatokat április elsejéig elintézheti és azután föloszlatja a kamarát s uj választásokat rendel el. A királyi trónbeszéd tárgyalását holnap kezdi meg a kamara és a szenátus. Kétnapos közgyűlés a szegedi ipartestületben. — Mellőzték a progresszív-javaslatot. — Négy koronára emelik a tagsági dijakat. — Külön szakosztályt alakítanak a papucsosok. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi ipartestület március elsején megkezdett évi rendes közgyűlését vasárnap délelőtti folytatták és hétfőn délelőtt fejezték be. A március elsején tartott közgyűlés többsége, minit megírtuk, a tagsági dijak progresszív fölemelése mellett foglalt állást és utasította az ipartestület elöljáróságát, hogy a progresszivitást célzó javaslatot dolgozza ki és terjessze azt a folytatólagos közgyűlés elé. A vasárnap délelőtt tartott közgyűlésen, amelyen Pálfy Dániel elnökölt, érdekes fordulat történt. Az elöljáróság nevében ugyanis Bózsó János titkár beterjesztette a progresszív javaslatot, egyidejűleg azonban bemutatta az elöljáróság saját javaslatát is, amely a progresszív javaslat mellőzésével azt kívánta Ihogy a tagsági dijakat az egész vonalon báromról négy koronára emeljék föl. A vasárnapi közgyűlésen aztán a többség a progresszív javaslat ellen foglalt állást és az elöljáróságnak az egyenlő elbírálás elvén alapuló javaslatát fogadta el. A vasárnapi közgyűlésen mintegy négyzászötven iparos jelent meg. Pálfy Dániel elnök az ülés megnyitása után röviden vázolta az ipartestület anyagi helyzetét, amely arra késztette az elöljáróságot, hogy a tagsági dijak fölemelését kérje a közgyűléstől. Legutóbb is 4200 korona váltókölcsöró vett az ipartestület, hogy kötelezettségeit teljesíteni tudja. Kérte azután az elnök a megjelent tagokat, hogy higgadtan 'tárgyaljanak, mert valamennyiük előtt egy cél lebeg: az ipartestület érdeke és boldogulása azért, hogy az iparlosok érdekeit vedeni és támogatni 'tudja. Ezután Bózsó János titkár előbb a progresszív javaslatot terjesztette elő, mely a tagsági dijaknak olyan arányban való fölemeléséti kívánja, hogy azok az iparosok, akiknek az iparukból nagyobb jövedelmük vau, többet fizessenek, mint akiknek a jövedelmük kisebb az iparuk után. — Nem fogadjuk el! — kiáltották sokan. iBózsó János ezután az elöljáróság javaslatát ismertette. Ez a tagsági dijinak háromról négy koronára, a beiratási dijnak tízről húsz koronára, a szerződési dijnak kettőről három koronára és végül a szabaditási dijnak négyről hat koronára való fölemelését kívánta. Körmendy Mátyás az előterjesztés után, hogy a progresszivisták kívánságának is amennyire lehet, eleget tegyen, a. közgyűlés, azt,1 az (indítványt tettel hogy mlinden munkakönyv bejelentése után tiz (fillért rójjamak ki s ezzel a passzussal kiegészítve fogadják el az előljárósiág javaslatát. Körmendy indítványa azt célozza, hogy azok a nagyiparosok, akik például harminc munkást foglalkoztatnak, harminc munkakönyv után ennyiszer tiz fillért fizessenek az ipartestület pénztárába, mig az az iparos, aki két segédet foglalkoztat, kétszer tiz fillért fizet. A vitában, amely meglehetősen szenvedélyes volt, Paral Pál, Léderer Vilmos, Magyar József, Vogel íEde, Lórik Árpád, Ottlicska Antal, Szakáll József és Visky György vettek részt. A progresszivitás mellett Csalik János beszélt, Metzger Péter pedig napirendre térést javasolt fölötte. A vita vége az lett, hogy a közgyiil® nagy többsége Körmendy Mátyás indítványával kiegészítve az elöljáróság javaslat teljes egészében elfogadta. Ezzel az elnök a közgyűlést berekesztette és a folytatását hétfőn délelőtt kilenc órára halasztotta. A hétfőn délelőtt tartott folytatólag® közgyűlésen, amelyen ugyancsak Pálfy Dániel elnökölt, apróbb ügyek kerültek tárgyalásra. Gulicska Antal azt indítványozta, hog/ a szegedi papucsosok regi törekvését méltányolandó, válasszák külön: a papucsosojj ügyeit a csizmadia-szakosztálytól és evégb0' Erre felejlen, hogy miként áll ez a dolog, maga börtöntöltelék. A futár kissé megszeppent a kemény hangtól. — iNőkért .nem merném tűzbe tenni a kezem, — felelt bizouytalanul, — de férfiak már követtek el esztelenséget nők miatt. Olga a kanapé közepébe ült, a két sarkát a szőnyegnek vetette és ugy kiabált, hogy a madár kalitjában összerázkódott: — Férfiak, nőt . . . 'Hát hol vannak? Vannak gyönge, jellemtelen, sajnálatraméltó nadrágot viselő lények, akiket férfiaknak lhiv=. nak és vannak kegyetlen, gonosz, sűrűvérű asszony-személyek. A tollak a kalapnál, a francia sarok a cipőn, kivágott ruhák és a betanult mosolyok, szívhangok, titkos jelek és torokból jövő hangok mindazért vannak, hogy a férfiakat, ez üres bábokat megbolonditsák a nők. A szemeknek villanása, ,a kezeknek fogása, isékák hérna fasorokban, és ajándékba adott ölelések, lopva kapott csókok, meg az egész szerelmi mindenség nem ér egy hajítófát. Én még nem láttam olyan szivet, amely megrepedt volna a boldogtalanságtól, hogy csapna bele a füzes istennyila. . ! Remzei védekezett: Aiférfiak golyót küldenek a szivükbe a városerdő elhagyott részein, hurkot kötnek ,a nyakukba és éjjelente mindig sétál át a lánchídon egy-két csöndes férfi, aki azt méregeti, hol legmélyebb a Duna. Azok a vizre tapadó pillantások, az éjjeli-szekrényre készített pisztolyok és álomtalan éjjelen a párnákba nyomott fejek, takaró alatti zokogások vájjon miért vannak, ha nem a nőkért? Olga csapkodott a két kezével: — Minden férfi gazember, aki nő után busul. Jöjjenek ide hozzám, majd én megmondom milyenek a nők. Ismerem őket, — a portékát! — tette hozzá, a foga között szűrve a szót. Erős csengetés hallatszott a házban. Öklök dörgették az előszoba ajtaját. — A rendőrség! — jelentette egy barázdás arcú szobaleány. — Fs a kutyás-leány éppen a szalonban ül! — riadt iföl Olga. — Remzei dugd el a kutyás-leányt, holnap megy vágyai rnenyországba, Moszkvába. Remzei, aki előtt egyébkor tárva voltak a lakás szalonjai, — illedelmesen meghajolt egy feketehajú, igen finom és tündöklő arcú hölgy előtt, akinek lábánál göndörszőrü fehér kutyáska szolgált. — Kisasszony, a rendőrség alkalmatlankodik, el kell önt bujtatnom. Nevem: Remzei, futár. — Istenem, a vőlegényem kerestet! — felelt sápadtan az úrhölgy. — Bár meghalnék. . . | ! A íj — Azt ímenU úrnőm. Ellenben méltóztassék a ruhás-szekrénybe fáradni. A szomszéd szobában 'terjedelmes szekrény állott, ahová két-három nőt lehetett eldugni. A fehér kutyácska úrnője után ugrott. Remzei ünnepélyesen húzta le a kulcsot. — Nos, uramöcsém! — fordult a benyomuló rendőrkapitányhoz. A rendőrség legényei ismerősen járták be a lakást. A velencei tükör előtt egy nagybajuszu titkosrendőr kedvtelve megállott. Egy dultarcu, halálsápadt fiatalember megragadta Olga asszony kezét: — Asszonyom, ha volt önnek édesanyja, annak emlékére kérem adja vissza menyasszonyomat. Olga felbigygyesztette a száját. — Én nem ismerem az urat. — Asszonyom, szerencsétlen, szerelmes férfi vagyok, öngyilkos leszek az éjszaka, ha azt a leányt, akit a legjobban szerettem, ön nekem vissza nem adja. © — Biztosan nem érdemli meg az a n°* hogy ennyire eseng utána. Talál majd érdemesebbet, — felelt hidegen Olga. Remzei a nadrágszárban csörgette kulcsokat. — Nem érdemes egy nőért, fiataléin® — szólt közbe atyai hangon. A fiatalember nem hagyta magát: ^ ... — Az a nő nekem mindenem volt. A ,, vőm, az életem, az álmom, a nyugovásom* boldog ébredésem, hogy öt újra láthat®1. Mielőtt megismertem volna, iszákos, verel dő, föld terhe, elhagyatott szegény s, voltam. Korcsmahős, szoknyakergető, bv* karántogató. És az ő kedvéént — már É' esztendeje — megjavultam, dolgos, szor mas férfiú lettem ... , — Mi az ön foglalkozása, szegény f'a ' ember? — kérdi Olga. — Térképrajzoló vagyok. róg — Lássa, mem érdemes egy nőért ' csak élni sem, nemhogy szokásokon vá tatni. A fiatalember lehajtotta a fejét: — Éjszakára meghalok. , m % A rendőrök a bajuszukat pederg&r faé kapitány vállat vont, Remzei az e$> tologatta a társaságot és Olga asszony simogatta a fiatalember hátát: )t % — Ugy-e bár, kis fehér kutyája v.° élhölgynek? Már régen tul van a hata® kiszökött táncosnőnek, fiam. Igyon egy p ral a szerencséjére! k3n# Olga asszony elfoglalta helyét a 0 » közepén, Remzeit maga elé állította, tanulót a tanító. „ ., — Remzei ur e kis jelenetből ® f^r'1' hat, hogy milyen szomorú szamár Az egykori futár engedelemkér0, tás után a likőrös-iiveget megbukt® 1 $ — Csak én egyedül — mondta "" gyok az igazi.