Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-08 / 56. szám

1914. március 8. DÉLMAGYARORSZiW A MÁV. irodakezelők nagygyűlése Szegeden. Tisza István segíteni fog heljzetükön. — (Saját tudósítónktól) A MÁV. irodake­zelök körének elnöksége, ma Budapestről Szegedre érkezett, hogy tájékoztassa a kör­nek tagjait, arról a munkáról, amelyet az egyesület vezetősége az irodakezelők (hely­zetének megjavítása érdekében eddig vég­zett. A szegedi tagok pedig erre az alkalom­ra meghívták az ország összes városainak MÁV. irodakezelőit, ihogy a mai nagygyű­lésen ők is részt vegyenek és ügyük állá­sáról közvetlen tájékozódást szerezzenek. Ma este 8 órakor volt a nagvgvii'ré az Európa-szálló külön termében ahol 185 tiszt­viselő jelent meg Budapestről, Szegedről, Te­mesvárról, Aradról, Pécsről, Szabadkáról, Nagyváradról, Debrecenből és Miskolczról. Az irodakezelök helyzete nem valami rózsás. Ép azért alakították meg a MÁV. irodakezelők körét, hogy ez, mint testület, könnyebben vívhassa ki a sérelmek orvos­lását. Ezek a sérelmek pedig abban állnak, hogy a MÁV.-nál a személyzet két státusz­ban van elhelyezve: a) és b) státuszba. Az elsőbe tartoznak azok, akiknek jogi kép­zettségük, vagy pedig érettségijük van; a másodikba pedig az összes többi alkalma­zott van beosztva. Már most az irodakezelök képzett és intelligens emberek, csakhogy nincsen érettségijük. (Négy középiskolája mindegyiküknek vau; sőt sok közülök 6, 7, 8 osztály végzettségével is rendelkezik és mégis ezek az emberek egy osztályban van­nak a kalauzokkal, bakterokkal, pályafelvi­gyázókkal, utkaparókkal stb. Az ezelőtti kormányok nem javítottak helyzetükön, most azonban ennek a hatalmas testületnek fordu­lópontra jutott a dolga. Nyolc órakor kezdődött a társasvacso­rával egybekötött naggyülés. Király Béla Szegedi leszámítoló tisztviselő fölkérte a ve­zetőséget, hogy nyilatkozzék, mint áll az úodakezelők ügye, mert a tagok már nyug­talankodnak és aggályok merültek föl, hogy a hosszú harc nem más, mint meddő küz­delem. Erre Darvay Dezső, az egyesület elnöke Emelkedett szólásra. Azzal kezdte beszédét, h°gy szívből örül annak, hogy ilyen össze­Artás van a kör tagjai között, amit kellő­fopen illusztrál a hatalmas számban való megjelenésük. Ha 1907-ben ilyen tömörülés tá't volna, akkor ma már más helyzetben folnának. Ezután röviden vázolta azt a csu­állapotot, amelyben jelenleg sínylődik az irodakezelői kar. Majd nagy érdeklődés fozepette elmondja, hogy a kör vezetősége minden lépést megtett arra nézve, hogy ezen dz állapotokon segítsen. Egész világosan Le'n nyilatkozhatik, de annyit megmondhat, J]?gV a segéd-tiszti státusz fölállítása iránti Erelmü.k nem szenvedett elutasítást, hanem 8ak halasztóik nyert. Még pedig ennek i ';g'gérése olyan helyen történt, ahol az etrví?* Megtartás szokta követni. Ennek gyelore/politikai akadályai vannak, de a ve­r'0fog legszentebb becsületszava legyen ga­«r?Hla arra' hogy az igéret megtörtént és az c-„ /mény be fog következni. (Viharos tap. s éljenzés.) a u A,zí '-s megmondja, hogy ők egyenesen ;^;gmetékesebb fórumhoz fordultak: a kor­volt , • Mert volt idő, amikor Marxtól, a :a/,elnökigazgatótól kérték helyzetük javi­gVoti de az elnök őszintén megmondta: „na k0r'' .hívesen rendelkezésükre állok, ha a "fov napirendre tűzi ezeket a dolgokat" taitui h f azzal végezte be Darvay, hogy fotii f g- aMig célúkat el nem érik, küz gedivTognílk ős a harctól eltéríteni nem en Ulk magukat. Hz in Zutan Abonyi Zsigmond (Versec) azt "uitvány tette, hogy szavazzanak bizal mat az elnökségnek. Ezt az inditványt az egybegyűltek lelkes éljenzéssel, egyhangúlag elfogadták. Majd Ragályi Rezső alelnök szó­lalt föl. Fejtegeti, hogy a vezetőségnek eddig még nem állt módjában beváltani program­ját, mert nem tud óriásit teremteni és ezt nem tudja olyan gyorsan megvalósítani, mint ahogy azt óhajtaná és a tagok szeret­nék. Ebben nagy része van a napi politiká­nak. Most azonban őszintén kijelentheti, hogy ügyük soha jobban nem állt, mint a mostani kormánynál és soha hatalmasabb pártfogója nem volt, mint a jelenlegi kor­mányelnök, Tisza István gróf. (Lelkes él­jenzés.) Nem kellene ezt megmondani, de ö nem birja elhallgatni, hogy amikor Tisza Ist­ván gróf előtt feltárták az irodakezelők hely­zetét, akkor a kormányelnök megbotránko­zásának adott kifejezést, hogy ilyen intel­ligens emberek ilyen helyzetben vannak és ezt ilyen sokáig tűrték. Egyben megígérte, hogy oda fog hatni, hogv a kérelmük telje­sedésbe menjen. Már pedig azt mindnyájan tudjuk, hogy aki azt az ígéretet tette, az olyan férfiú, aki a szaváért mindig helyt ál­lott. Mi pedig ezt az Ígéretet azzal háláljuk meg, 'hogy mindenkor kitartsunk emellett .a kormány mellett, bármit is mondanak azok, akik hangzatos frázisokkal, az álhazafiságot szeretik hirdetni. Ezután az alelnök az egész vezetőség nevében megköszönte a bizalmat és kitartás­ra hivta föl a tagokat. Majd elhatározták, hogy Tolnay elnök-igazgatót táviratilag üd­vözlik. A gyűlés után még sokáig maradtak együtt a tisztviselők, lelkes hangulatban. Gyermekgyilkossággal vádoltak egy anyát. - Az esküdtszék felmentő Ítéletet hozott. — (Saját itudósítónktól.) Ma tárgyalta a szegedi törvényszék esküdtbirósága Csen­gődi Pálné, harminc éves vásárhelyi asz­szonynak bünpörét, aki Rum Sándor ci­gánnyal élt vadházasságban és az urával együtt gyermekgyilkossággal vádolta meg az ügyészség. Csengődiné hat évvel ezelőtt ment férj­hez Kisköröshöz, férjét azonban elhagyta és Budapestre költözött szüleihez. Budapesten ismerkedett meg egy Fekete János nevü em­berrel, akitől 1911-ben egy leánygyermeke született. Csengődiné a kis leányt a gyer­mekmenhelyre vitte, ahonnan kiadták Vá­sárhelyre Pelikán Józsefnéhez. Az asszony 1913. év elején meglátogatta Vásárhelyen Erzsike leányát és ekkor megismerkedett Ruva Sándor lóalkusszal, akivel hamarosan megbarátkozott. A cigány ajánlatára aztán közös háztartásra léptek, azzal a kikötéssel, ihogy Ruva Csengődiné kis leányát is magá­hoz veszi és eltartja. Az asszony később a leányát el is vet'.e Pelikánné gondozásából és együtt ment lak­ni Ruvával. Eleinte békességben éltek; a ci­gány szerette a csöppséget, de néhány hó­nap múlva, amikor az asszony értésére adta, hogy ismét gyereke lesz, (Ruva egyszerre megváltozott. Ettől fogva nem volt ínyére a más gyereke és folyton azt hangoztatta, hogy a kis leányt ő nem tudja eltartani. Ha­ragját éreztette is feleségével, aki-t nagyon elkeserített állandó szemrehányásaival és e miatt napirenden voltak a civódások. Ilyen körülmények között Csengődiné­nek is az kezdett motoszkálni az agyában, hogy milyen jól volna, ha gyermeke meg­halna, vagy valami isten csudájából meg­szabadulna a kis leánytól. Egy alkalommal, amikor a leányka megbetegedett, ugy adott kifejezést anyai érzelmének, ihogy a szom­szédok tanácsára gyermekének összefogta a kezét-lábát és ugy lóbálta a levegőben, — ihogy meggyógyuljon. A kis leánynak ettől a gyógyulástól kitört a keze és bekerült a kórházba, ahonnan másfél hónap múlva ke­rült csak ki gyógyultan. Március elején ismét „szerető" családi körébe került, ahol aztán hamarosan elbán­itak vele: március 12-én már háláit volt. Az orvosi boncolás a halál okául azt állapította meg, hogy az egész csontrendszerét össze­törték. Az orvosi jelentés alapján a vizsgálat megindult Ruváék ellen és mind a kettőjüket letartóztatták. A szegedi ügyészség gyilkos­ság miatt emelt ellenük vádat. A vád sze­rint a gyermek testét Ruváék összenyom­ták, még pedig ugy, hogy készakarva rá­feküdtek, a fogait pedig egy fogóval kitör­delték. Már többször ki volt főtárgyalásra tűz­ve ez az ügy, de nem lehetett megtartani a főtárgyalást, mert Ruván kitört a börtön­ben a tüdővész és állapota válságosra for­dult. Haza engedték Szentesre, ahol január 30-án a közkórlházban. meghalt. Betegsége alatt természetesen többször kiihallgatták, a mikor is az asszony ellen terhelően vallott és mindent ő rá akart hárítani. Többek közt azt mondottáV hogy Csengődiinének már két gyermeke volt és azokat is megölte. A vizsgálat meg is állapította, hogy azlasz­szonynak tényleg volt két gyermeke a tör­vényes urától, de hogy ezek miért haltak meg, azt utólagosan nem lehetett kiderí­teni. Ruva halála lehetővé tette a főtárgya­lás megtartását és Csengődiné ma délelőtt egyedül került a vádlottak padjára. A 'tár­gyalás elnöke Hevesi Kálmán volt. A vádat Decleva Dénes királyi ügyész képviselte, a gyilkossággal vádolt asszonyt Rózsa Andor dr. védte. Orvosszakértőknek beidézték Gyu­ritza Sándor dr.-t és Balassa Péter dr.-f. Az elnök először Csengődi Pál né t hallgatta ki. Az asszony tagadta, (hogy a kis leányát ő gyilkolta volna meg. Sirva mondotta, hogy mennyire szerette és neki fájl legjobban, a mikor meghalt. Szerinte ugy történt a sze­rencsétlenség, hogy mig ő a kúton volt, Ru­va föltette a kis leányt az asztalra, ahonnan leesett. Ezután fölolvasták Ruva vallomását, majd a tanúkihallgatásokra került a sor. A tanuk vallomásából nem lehetett po­zitív megállapitani Csengődiné bűnösségét. A vádbeli cselekmény végrehajtásánál senki sem volt jelen, tehát a gyilkosságot nem lát­ta senki sem. Az elnök kérdései pusztán csak arra irányultak, hogy tisztáztassék, mint bánt Csengődiné a gyermekkel. Erre vonat­kozólag pedig nagyon eltérők voltak a vé­lemények. Akadt olyan tanú is, aki azt val­lotta, hogy nagyon szerette a kis leányát és sokszor megvédelmezte Ruva támadásaival szemben. Más tanú meg azt mondta, hogy neki folytonosan arról panaszkodott a vád­lott, hogy milyen boldog lehetne, ha nem volna a kis Erzsi a nyakán. Emiatt pokol az élete. A tanúvallomások délután 5 óráig tartot­tak. Azután a kérdések megszövegezésére került a sor. Az ügyész indítványára a bí­róság két kérdést intézett az esküdtekhez, az egyik kérdés gyilkosságra, a másik kér­dés pedig szándékos emberölés bűntettére vonatkozott. Majd a védő- és vádbeszéd kö­vetkezett. Rózsa Andor dr. másfél óráig tar­, tó meggyőződéstől sugalt, erős érvekkel bö­j velkedö beszédben kelt a legsúlyosabb vá­• dakkal terhelt asszony védelmére és bizonyí­tani igyekezett, hogy Csengődinének gyer­meke meggyilkolásában semmi része sincsen. Azuitán Declava Dénes dr. királyi ügyész mondotta el egy és fél órás vádbeszédét. A nagy koncepciójú vádbeszéd mély tartal­mával nagy hatást gyakorolt az esküdtekre. Félnyolc órakor az esküdtek tanácsko­zásra vonultak vissza és egy félórai tanács­kozás után Kende Ferenc az esküdtek elnö­ke, kijött a többi esküdtektől követve és kér­te a törvényszéket a bünsegédségre vonat­kozó kérdés föltételére. A törvényszék, minthogy az ügyész Ruvával szemben a vá­dat elejtette, a perrendtartás értelmében az esküdtek kérését nem teljesíthette. Fél kilenc órakor ért véget az esküdtek tanácskozása, mikor az esküdtek az esküdtek tanácskozása, mikor az esküdtek

Next

/
Oldalképek
Tartalom