Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-08 / 56. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefonszám: 305. Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 — félévre . . K 12-— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2"— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K 14.— negyedévre K 7 — egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 fillér. Szeged, 1914. Hl. évfolyam 56. szám. Vasárnap, március 8. Nagy mulasztások. Sebes lépéseikkel (közeledik a tavasz, a nagy közmunkák megkezdésének ideje. Szinte csak egy-két nap választ már el föle, az időjárás folytan enyhül, a pénz olcsóbb lett — és Szegeden egyetlen egy olyan közmunka nincsen, mely a munkanélküliek százait foglalkoztatni és a pangó gazdasági viszonyokat föllenditeni lenne hivatva. Talán a fogadalmi templom lelhetne az első. De zsákutcába került annak is az ügye. Előbb még át kell dolgozni az öszszes részletterveiket a Schulek müvéiszi Programja szerint és időköziben még mindig előállhat az a váratlan esihetőség, hogy Foerk Ernő a törvényihatósági bizottságtól nyert erélyes megregulázás miatt viszszalép a megbízatástól. Egyéb városi munkáink teljes pangásnak Indultak. Se az igen hangos szóval sürgetett kórházi építkezés, se a naponta katasztrófával fenyegető vízvezeték megjavítása, se a látszólag ismét háttérbe szorult tanyai vasút, melynek hiányát a közvélemény nem pillanatnyilag érzi s melynek létesítése előnyeit egyetlen gyors áttekintéssel felfogni nem nagyon képes, nincsenek még abban a stádiumban, ihogy megvalósatásukra a 'fögközelebbi jövőben gondolni lőhessen. Rendkivüli sulyu mulasztása ez a [áros hatóságának. Mulasztása annál inkább, mert a gazdasági és hitelviszonyok javulásával ma már semmi akadálya nincs annak, hogy a beruházásokihoz szükséges tőke előteremtessék. De mivel a papiroson nincs előkészítve semmi, ezért nem sürget a nagy kölcsön lebonyolítása sem. A főváros épen most helyezte el százharmincöt millió koronás nagy kölcsönét a német pénzpiacon; mennyivel könnyebben bonyolíthatná le hitelműveletét a dúsgazdag Szeged, melynek fekvőségei meghaladják a száz millió korona értéket s mely okszerűbb gazdálkodással megsokszorozhatná jövedelmeit! A legnagyobb baj az, hogy a szegedi városházán mindig csak akkor dolgoznak, ha valahol nagyon szorítanak egy ügyet. Akkor se túlságosan fekszenek rá a munkára, csak ugy tessék-lássék, ismételt nógatásra döcögtetik el a végső megoldáshoz. Ha a közvélemény, vagy a sajtó, vagy egy mindennapi botrány előpiszkál és aktuálissá tesz valamely témát, ha takargatni, halogatni, bizottságakihoz utasítani kell, akkor a szegedi hatóság elemében van. Sajnálattál és szégyenkezéssel állapítjuk meg ezt, de hiába tagadnánk, akkor is igy volna. Hol van az -ember, aki ötletekkel látná el ezt a bürokratikus rendszert, aki élő szellemet vinne egy mechanikusan mozgó gépezetbe, vagy fel tudná -ébreszteni az elfáradt, elcsigázott hivatalnoktestület alkotó ambícióját? Az az ember Szegeden a gyémántcsi-náló mesterségét folytathatná és dúskálhatna mindenféle földi javakban, mert csupa nyers erő, csupa feldolgozatlan anyag áll rendelkezésére s megfelelő talentummal, életkedvvel és fáradhatatlan ambícióval megáldott vezető ember évtizedek nagy mulasztásait hozhatná helyre néhány rövid év alatt. Nem először idéztük- már e helyen a városépítő puritán magyarnak, néhai Ka-da Eleknek példáját. Nem tehetünk róla, de mikor vasenergiáju, tervszerűen dolgozó modern férfiúról kell képet rajzolni, mindig csak az ő nagy emléke száll föl a sirból megrendítő emlékeztetőül. A férfiúi tevékenységnek, az alkotó vágynak, az élet lelkes odaadásának mintaképe volt. Véletlenül akadt a minap kezünkbe egy hírlapi cikke, melyben arról számolt be, hogy a berlini gyüimölcsekszporthoz miféle vasúti refakciáfcat esziközölt ki a kecskeméti polgárság szálmára. Micsoda perspektívája tárul föl ez egyszerű cikkben a városépítő nagyúr véghetetlen ambíciójának! Lehetetlen megindulás nélkül szemlélni. Egy ember, aki lelket adna a csupán hivataloskodó hatóságnak, — ez az egy ember ép ugy hiányzik ide, mint a lelkes közkatonák serege. Beszélünk, írunk, zajongunk eleget; a nehéz szekér nem mozdul és nincs szándéka a jövőben sem mozdulni. Az angolok elmentek a maguk kölcsönajánlatukkal: most már rnem beszél senki a nagykölcsönről sem. A fogadalmi temForgószél. Irta: Révész Béla. f Pestről elindították a tolonckocsi:, megoldották a vasúttal s valahol Gömörben leOjtök Qá-bor Istvánt. Odahaza volt, a kis íató?an, amely körül napot, világot takarva aalkodtak a nagy hegyek. Háborgó indulatok között tűrte a fojtogató pillanatok, a káré órák váltakozását, kódorgott a hegyi tvíaf?n> ült este a kalyibák előtt, amikor a pá3s bura alászállt a falura és csillanó szeW ' a vashegyekre bámult. A lejtőn fetri7e tcrpeszkedéssel dobogott a hámor, orréban teste ki-kivörösödött, ha a tüzes füstöt .szétverte -föl-ölté a vihar. Emésztődve, íratott vérével tehetetlenül ült és nézett [ sújtok) megvetéssel a hámor munkásaira JJndolt, akik pörkölődnek a kohók mellett, iged-elmesen elfogynak a lángos kemencék tóvékában; Gábor István majd megpattant £ bevette magát a korcsmákba, barakkoktó ahol a munkásokkal találkozott, öregek A 'italok iurcsálkodva nézték, a rossz hiVkni,att alázatosságu,k dacára dölyfösködL; VeIe, d-e a pál-inka, a pihenő fáradtság C*<tó örömei alatt hallgatództak, a váVh a gyárak, a más munkások dolgain kant-V spekulálással elgondolkoztak, fölhirtös? a rosszvérű ember csábos meséjét va| tóen, dühöngve visszaverték és mégis amelyé nap, Gábor István innen meszsziről, a völgyből, a korcsmából odatolta az öreg igásokat a főfelügyelő elé. Az ajtó előtt tévedeztek. Az esztelen elszántság megbénította valamennyiüket, ijedten egymásra néztek, a finom ajtó tükrös fehérségét hunyorgató szemekkel megbámulták, a csizmás lábukat váltogatták, az egyik kinyögte a többi gondolatát: — Ez a felügyelő ... De kié a hámor? . . . — Miért nem látni soha? . . . Kié a hámor? . . . Gyáván a vak cselekedetüktől szűkölve, itt a félelmes ajtó előtt, erőlködve keresték a rejtelmes valakit, akit sohasem látvak, akinek sohasem hallott, de mégis rájuk rótt parancsát busz-harminc éven keresztül mukkanás nélkül teljesítették, akitől most, vergődve a bátortalanságok között, először az életűkben kérni akarnak és mernek. Beszédültek a főfelügyelő elé. Valamicskével több kenyeret kértek. Lábujjhegyén- lépegetve, előre ifurt fejével a bástyás Íróasztalától elindult a főfelügyelő, az öreg emberek elé lépett, szemüvege alatt összeszűküli a szeme, egy-két pillanatig szótlanul állt a lmunk-ásók előtt, aztán nyurga testét megrázta a vihar: — Megbolondultatok? . . . Háborgott, a szája hápogott, ordítva szakadtak föl belőle a szavak: — Megbolondultatok? . . , Ki mondta nektek ezt? . . . Ennyi idő alatt nem tanultátok meg a rendet? . . . A hosszú embert verte az őszi-n-e megbőszülés, 'hátra-előre lépett, megcsudálta a munkásait és magamagának mondogatta: — Hallatlan, hallatlan . . . Fenyegetőznek . . . A munkások zavarodva álltak a felügyelő előtt, rémülve nézték a tomboló embert, az egyik közülök előbbre lépett, izgatottan forgatta a fejét jobbra és balra, figyelt, a messzi szobákban néma hivatalnokok görnyedtek, az öreg munkás fulladó torkán valahogv kijött: — Hol a gazda? . . . A főfelügyelő fölrán-totta a tükrös, szárnyas ajtót. Kikergette a munkásokat. Odalent a hámorban lobogtak a nyalábos lángok. A kemencék, olvasztók mellé visszavert emberek émelyegtek a kátrányszagtól, cipelték a vasérceket, poklos kohók ölébe beledönt-ögették a vastuskókat, nagy, zavaró hőség ült a fejükön. Egy szálas aggastyán közönyös buzgalommal mérte az utat darugéptől az olvaszíóaknáig, talieskázta az ércet, a vaskosorat ledöntötte, kidöntötte, a fáradt kezével megcsavarta a sárga szakálját és megtanult szorgalommal visszatalicskázott az ut elejére. Az olvasztó egyik falánál meglapulva állt egy fekete ember, mocskos arcáról barázdában csúszott alá a meleg verejték, a