Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-31 / 75. szám

6 délma gy arorszag kitéve mindenféle fórum előtt, de legtöbbször az országgyűlés előtt. Előre kellett tehát látni, hogy e reform jönni fog. — Tisztelt uraim, én, aki közelről néztem a dolgot, konstatálom, hogy az uj sajtótörvény nem annyira az újságíróknak, hanem az tíjságváltalaitoknak veszedelme. A törvény paragrafusa szerint minden becsületes ujságiró azt az eszméjét éá kritikáját, amit a közérdek szempontjából annak ta'lál, elmondhatja veszedelem nélkül. A vállalat azonban könnyen veszedelembe kerül az uj törvény alapján. A törvénybein igen • sokat lehetett volna j'avitahi, ha az a véletlen szerencséti lenség nem történik, hogy a:'pártok oly elkeseredett gyűlölettel állanak szemben, hogy közöttük a parlamenti kooperáció lehetősége ki van zárva. (Igaz! Ugy van!) Megnehézitett körülmények között, az eddiginél több akadállyal kell szembenézni az élettel, de a mennyire én visszaemlékezem, a sajtó volt súlyosabb körülmények között is, de akkor is meg tudta tenni kötelességót és ezentúl is igy lesz. (É vi jelentés, költségvetés és alapszabály módositás.) A megnyitó után az évi jelentést fölolvasott nak tekintették, elfogadták és a zárószámadást tudomásul vették. lEzután az alapszabálymódositás következett. Az elnök üdvözölte azokat, akik kiküldettek az Otthon tagjai közé az alapítók részéről és kérte a közgyűlést, hogy Keszthelyi Ernő pénztárosnak sikéres, buzgó munkásságáért köszönetet szavazzanak. A tárgysorozat értelmében a sajtóbizottság jelentése következett. Az elnök jelentette, hogy egy sajtóbizottságot küldött ka az Otthon annak idején, hogy az uj sajtótörvény fonákságait, hibáit kiküszöbölje. A bizottság nem hibáztatható azért, hogy nem tudott sem mit sem elérni, de ennek az okai, mint már kifejtette, a pártok harcában gyökereznek. Bejelentette, hogy Fényes László, a sajtóbizottság tagja, levelet küldött hozzá, 'amelyben bejelenti, hogy a közgyűlésen a sajtóbizottság működésével kapcsolatban föl akar szólalni. Az elnök megadta Fényes Lászlónak a szót. (A sajtóbizottság.) Fényes László kifogásolta, hogy az évi jelentés nem foglalkozik részletesen a sajtóbizottság működésével és épen ezért újra elmondta a sajtóbizottságnak mindazt a ténykedését, amely ugy az Otthon hivatalos lapjából, az Otthonunk-bői, mint a napilapokból eléggé ismeretes. Beszéde során hibáztatta, hogy az Otthon elnöke a főrendiházban a sajtójavaslat tárgyalásakor nem emelt szót a javaslat ellen. Hogy a törvényjavaslatot ily gyorsan megvalósították törvénnyé, annak okát magában az újságírókban, illetve az ujságiró-testü,letekben, köztük az Otthon-Körben is látja. Végül kijelentette, hogy a legveszedelmesebb következménye a sajtó javaslatnak az lesz, hogy az a sok millió jajszó, amely eddig a sajtóban hangot talált, most kénytelen lesz elnémulni. Rákosi Jenő elnök felelt ezután Fényes László szavaira. A bizottság eljárását ós működését .nem kritizálja, hanem a működését hiu és meddő fáradozásnak tartja. Abban látja ő a hibát, hogy az ellenzék és az ujságirótestületek a sajtókampányt azzal kezdték, liogy a kormánytól a sajtójavaslat visszavonását követelték és nem akartak belemenni semmiféle változtatásba, semminemű javításba. Hyen körülményék kőzött — mondotta — meg volt pecsételve a javaslat sorsa és én nem vagyok oly együgyű, sem oly naiv, hogy ez esetben akár itt, akár a főrendiházban fölálljak és bármit is tegyek, amikor tudom, 1 hogy mindez hiábavalóság. Ami az OtthonKör erkölcsi felelősségét illeti, arra nézve hivatkozik a busz.év óta fönnálló, úgynevezett testületi bizottságra, amelynek kötelessége leti/volna az úgynevezett érkölcsi kérdésekben ítélkezni, de sohasem lehetett sem á bizottság tagjait, sem a feleket odacitálni. Bizonyosnak tartja, hogy akármit tett volna, az Otthon-kör nem érhetett volna el semmit a sajtó javaslattal kapcsolatban, mindennek a pártviszálykodás az oka. A mi pártviszonyaink között mindenkát az érdekel, ami a párt érdekeinek megtelel, ez dönt ma a közéletben is. A pártélet és a politika brutális., mii itt tehetetlenek vagyunk akkor, amikor a pártok prédái vagyunk. Ott dől el minden, hogy az ellenzék a javaslat tárgyalását a limine visszautasitoti ta, igy meg voltunk fosztva annak a lehetőségétől, hogy bármit is javítsunk a sajtójavaslaton. Nem tartom a javaslatot a sajtószabadság megfosztásának. Hisz ez nevetséges állítás. Én láttam megfojtva a sajtószabadságot s láttam, hogy a sajtó megfojtva .is félelmes volt. E törvény veszedelmes a vállalatokra nézve, de nem veszedelmes az újságírókra nézve, még kevésbé veszedelmes a gondolatok szabad terjesztésére nézve. — Amit a tisztelt barátom mond a szegényekről és a sanyargató'ttakról, az szép dolog, az egy költemény, de nem valóság. Kérdem a tisztelt barátomtól, hol maradtak azok a sajtókampányban? Azok a közömbösök táborában maradtak. Én a szegénység ércekében mindig megtettem a kötelességemet ás ha kell, börtönbe is megyek értük, de azt néni hiszem, hogy az ő szempontjukból meg van fojtva a sajtószabadság. A szegénységet a jövőben is lehet védelmezni. Fényes László: A szegény bankot lehet védelmezni! Rákosi Jenő: Azt is lehet. iHa a banknak a becsületét meg kell védelmezni, azt épp ugy meg kell tenni, miint a koldusét! — De a bankok között van különbség! — Ez nem tartozik reánk, mi a becsületet és az igazságot védelmezzük, .akár bankról, akár koldusról van szó! Az ön álláspontja az, hogy ami bank, az becstelen, ami munkapárt, az becstelen, ami nem ön, az mind becstelen. Fényes László ezután személyes megtámadtatás címén kért szót. — Azt méltóztatott mondani, hogy mindazt becstelenségnek tartom, .ami nem én vagyok. Én mindazt becstelennek tartom, ami megfizetett és becstelennek tartom azt, ha valaki ugy ir és beszél, ahol nem irt volna és nem beszólt volna, lra nem fizették volna meg. Rákosi Jenő: Tisztelt uraim, igaza van Fényes Lászlónak, mert mi mindannyian ingyein dolgozunk és sohasem volt valaki közöttünk, aki fizetést fogadott volna el munkájáért. Itt mindenki a maga meggyőződését hirdeti és ha van valaki közöttünk, aki nem a maga hitét hirdeti, azt tessék megnevezni -ás pellengére állítani.- Rendelkezésére áll önnek majd egy zsűri, amely ítélni fog. Fényes 'László erre elhagyta a közgyűlést. (Indítvány és választás.) Az elnök ezután bejelentette, .hogy Dán Leó inditványt adott be, hogy a fizetésképtelenségeket a hírlapok ne közöljék. A közgyűlés kiadta az .inditványt a választmánynak. , A szavazatszedő-bizottság jelentése következett; A választás eredménye a következő: pénztáros: Keszthelyi Ernő, épitési tanácsadó: Bálint Zoltán, számvizsgáló: Somló Jenő. A választmány tagjai lettek 1914-től 1917-ig: Ambrus Zoltán, Bede Jób, iBóla Henrik, Béldi Izor, Beöthy László, Engel Samu, Parkasházy Zsigmond, Fekete Ignác, Kern Aurél, Molnár Ferenc, Pékár Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Rudas Izsó, iSebestyén Károly, Serény Aladár, Sonnenfeld Zsigmond, Székely Ferenc, Szomaházy István, Szöllősy Zsigmond, 1914-től '1915-ig: Bethlen Oszkár dr., Halász Lajos dr., iSalusiiiszky Imre, 1914tfíl 191S-ig: Szilágyi Géza. ii»nHiiuaiHiH»»a>Mii(ai:isBegMis9Eui3Biai Megbukott az angol hadügyminiszter. Londonból jelentik, hogy Churchill 'hadügyminiszter a imái napon beadta kimondását s ugyanekkor két altábornagy is nyugdíjaztatását 'kérte. Asquiíh miniszterelnök ugy nyiatkozott, hogy a hadügyminiszteri állást ideiglenesen ő tölti be. Véres affér a flört miatt. - Megverték a szép asszony urát a Royal kávéházban. Súlyos testisértésért indította meg a rendőrség az eljárást. — (Saját tudósítóinktól.) Vasárnapra virradó hajnalban véres affér folyt iie a szegedi Royal-kávéházban. .Az 'affér szereplői: Káló István volt szegedi bonvódhadnagy, jelenleg budapesti gépgyári tisztviselő; Fabriczky István a Szegedi Kereskedelmi és Autóforgalmi R. t. vezérigazgatója, Kalmár Oszkár budapesti banktisztviselő és Princz Ármin nagyváradi tisztviselő. Káló István azelőtt, sokáig volt Szegeden mint hadnagy a 3-ik honvédgyalog ezrednél. Mikor elvette mostani feleségét, aki szegény leány volt és .nem volt kauciója; Kálónak ki kellett lépni a hadseregből és Budapesten, egyik nagyobb gépgyárban kapott alkalmazású Azóta is azonban gyakran jött le Szegedre, családját meglátogatni. Szombaton is itt időzött és este tiz órakor feleségével együtt, aki feltűnően szép, elegáns asszony, bement a Roy al-kávéházba.. Leültek az egyik nyitott páholyba, rendeltek valamit, aztán a lapokat olvasgatták. A szomszédos páholyban ült Fabriezky István igazgató, Kalmár Oszkár és Prínez Ármin nevű barátjaival együtt, akik átutazóban voltak Szegeden. Kálónóval szemben épen Fabriezky ült, aki fikszirozni kezdte a szép asszonyt. Kálónó egy ideig ugy tett, mintha nem venné észre az érdeklődést, de Fabriczky ennek dacára nem hagyott fel a „szemezéssel." Olyan feltűnően csinálta a dolgot, hogy észrevette Káló István is hamarosan, hogy miről vian szó és kihívóan .nézett az igazgatóra. Fabriczkyt azonban ez sem zsenirozta. Kényelmesen elhelyezkedett a páholy plüss díványán és barátaival együtt ie nem vette szemeit a szép asszonyról. .Végre is Káló .nem volt hajlandó tovább tűrni a szomszédos társaság viselkedését, odahivatott egy pincért és azzal átküldte névjegyét Fabriczkynek. A névjegyen az állott, hogy ha valamit akarnak, hát szóljanak, szívesen áll az urak rendelkezésére. Fabriczky azonban válasz helyett visszaküldte Kálónak a névjegyet és továbbra is fikszirozta a feleségét. Káló mikor látta, hogy a társasággal rendes uton nem tud boldogulni, felállott és kiment a Royal-szálló kapuja alá, hogy onnan rendőrt hivasson. Felszólítására a portás el is ment a Kárász-utca sarkán posztoló rend őrért és mire a rendőr megérkezett, addigra már Fabriczky is kiment társaival együtt a kapu alá. Amikor Káló Fabriczkyt meglátta, azt mondotta neki, hogy mondja meg nevét a rendőrnek, azután majd elintézik illetékes helyen az ügyüket. Fabriczky azonban nem volt békés hangulatban és idegesen rákiáltott Kálóra: — Ha sokat okoskodik, pofon ütöm! — Azt szeretném látni, — válaszolt ingerülten Káló. A következő pillanatban már meg is kezdődött a verekedés. Fabriczky neki ugrott Kálónak és öklével az arcába vágott. Erre Káló, aki izmos ember, elkapta az igazgatót, de ekkor hátulról hirtelen megtámadták Fabriczky barátjai: Kalmár és Princz, akik közlőén a zajra siettek ki a kávéházból. Kalmár lefogta az egyik kezét,- Princz a másikat és hátulról a földre rántották. Káló ki akart szabadulni közülük és felugrott a földről, ér*