Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)
1914-03-29 / 74. szám
Szerkesztőség Kárész-otca 9. Teleionszám: 305. Eerrá ára ít snér. ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN egész évre. K 24-- félévre . . K12!•negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-- félévre , . K14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81. Egyes szám ára lá fillér. Szeged, 1914. III. évfolyam 74. szám. Vasárnap, március 29. CICATRICIS LAJOS. (Saját; tudósítónktól.) A hivatalos lap egyik legközelebbi száma közölni fogja, hogy ia király Cicatricis Lajos dr.-t Szeged főispán jává kiinievezte. Szentesi jelentés alapján a Délmagyarország közölte először, hogy Cicatricis lett Szeged főisjpánja. Értesülésünk hitelesnek bizonyulta Cicatricis kinevezésével a város életében, minden bizonnyal termékenyebb időik következnék ék Lázár Gyöngy dr. állapota kezelőorvosaitól iszármazott információk szerint egyre gyorsabb 'tempóban javul; A .hatóságra olyan elsőrangú alkotások megvalósítása vár, mint a minők — ki ne tiudna róluk? — a közkórház, a vizvezeték, a csatornázás. Amiig a kinevezés után a, polgármester itthon minden munkaerejét kizárólag a város ügyeinek 'szentelheti, addig a minisztériumokban 'érdekeinknek; értékes és tapasztalatokban gazdag szószólóját nyerte isegi'tő 'társul. Amikor 'közhírré lett, hogy Cicatricis Lajost nevezte ki; a király Szeged főispánjává, egyesek idegenkedve fogadták ezt a bárt. Azzal érveltek, hogy Csongrád vármegye főispánja nem képviselheti kellő erélylyél Szeged érdekeit. E sorok Írójának alkalma volt ép a közel miul'ti napok egyikén hosszabb ideig beszélgetni, az uj szegedi főispánnal. E beszélgetés során arról győződött meg — amiről; égybkénf alkalma lesz meggyőződni a város minden polgárának — hogy Cicatricis dr. ,a magánérintkezésben lekötelezően előzékeny és kedves ur, bár lelkes, de tapintatos és vezérszerepre termett pártember, 'közigazgatási ügyekben pedig gazdag tapasztalatokat 'szerzett és eszmékkel; teli 'hivatalnok. Csongrádmegyében és. Hódmezővásárhelyen példás rendet teremtett, még pedig nemcsak — amint az ellenzékiek egy része mondja — a pártban, hanem a közigazgatásban és a társaslélet sok egyéb vonatkozásában ils; Hogy a kormány bizalmi embere politikai megbizatásokkal is jön, az 'természetes. Kár haragudni érte és meddő dolog korteskedni vele. A koalíció 'főispánja — mert bizony ilyen is -volt valamikor — szintén a kormány bizalmi embere volt és nem állott pártkereteken, kivül. Hogy mindenkit el akar mungósifcanii. Garantálunk érte, hogy ezzel nem bizta ímeg ,a miniszterelnök. Amit az időnek kell • megérteni, azt ember nem' végezheti el. Megértjük, hogy a munkapárt fokozottabb konszolidációja egyeseknek kellemetlen, de ennél döntőbb jelentőségűek a helyi lés országos érdekeik. A főispáni' kinevezéssel; a kormány Szeged kedve szerint járt el. És Szeged bizalommal, szeretettel és örömmel köszönti az uj főispánt, Szekfü. E név maga annyira aktuális, hogy kommentárt fűzni hozzá teljesen fölösleges. Még a munkáját sem óhajtjuk kommentárral ellátni, annál kevésbé, mivel eszünk ágában siincs magunkat Szekfü Rákóczi-könyvének a tartalmával azonosítani, hanem ez a név azért került lapunk homlokára, hogy egy dolgot tisztázzunk. Tisztázzuk nevezetesen azt, mi köze egymáshoz Szekfünek és a munkapártnak? Hogy senki sokáig kétségbe ne maradjon, mindjárt cikkünk bevezető soraiban kijelenthetjük, hogy semmi a világon. Aminthogy a munkapártnak ahhoz sincs köze, hogy a pártnak egy illusztris tagja: Berzeviczy Albert, elnöke az Akadémiának. Berzeviczy ugyanis nem mint pártférfiu, hanem mint tudós lett tagja, majd elnöke ennek a magyar tudományos társaságnak, előbb, semmint maga a munkapárt létezett. A politikai viszonyok szomorú és sajnálatra méltó elfajulását mi sem mutatja jobban, mint az az ellenzéki törekvés, hogy Szekfü népszerűtlen munkája kiadatásának az ódiumát több tervszerűséggel, mint őszinteséggel és lelkiismeretességgel egyik nap Berzeviczy Albert s már a következő napon, mert a Magyar Tudományos Akadémia elnöke tagja a munkapártnak, magának ennek a pártnak a nyakába akarja sózni. A magunk részéről a' leghatározottabban tiltakozunk az ilyen nemtelen eljárás ellen. Mert nincsi olyan politikai párt a világon, mely felelősséget vállalna, vagy felelőssé volna tehető a párttagok tudományos meggyőződéseért. Ha az ellenzéknek ebben telik kedve, hogy Berzeviczy Albertet, miint az Akadémia elnökét támadja, ám tessék. De hogy Szekfü Gyula történelmi müveért az Akadémia elnökén keresztül — s itt teljesen mellékes, hogy ezt az elnököt Berzeviczynek hívják — a munkapártot táimadják, az a legenyhébb kifejezéssel élve legalább is rosszhiszemű. Ez az eljárás elsősorban Rákóczi Ferencnek mindnyájunk előtt szent emlékéhez méltatlan. Méltatlan, mert történelmünk egyik legnagyobb alakjával a dicső nevét lerántja a napi politika sarába és lealacsonyítja aljas kortesf egy vérré. Igy tisztelik ezek a mai modern kurucok történelmi multunk 'legdicsőbb, legnagyobb kurucát: II. Rákóczi Ferencet. Ha tehát valaki bűnt követett el Rákóczival szemben, nem Szekfü Gyula a legnagyobb bün elkövetője, ihanem azok, akik fel akarják — mert csak akarják — az indulatokat és szenvedélyeket kavarni a munkapárt ellen oly embernek a munkájával, akihez ennek a pártnak, 'hangsúlyozottan mondjuk: semmi 'köze. Ellenzéki oldalról: sem vonhatják kétségbe, 'hogy a tudományos történetírásnak két leglényegesebb kelléke: az igazságosság és tárgyilagosság. A történelem meghamisítására még nekünk, szegény magyaroknak, sincs szükségünk. Történelmünk nagyjai elbírják az igazságos és tárgyilagos kritikát. Elibirja mindenekelőtt és fölött II. Rákóczi Ferenc. Amikor tehát ő róla olyan történelmi munka jelent meg, mely az ő személyére vonatkozóan a köztudattal ellenkező állításokat tartalmaz, állításokat az igazság és tárgyilagosság szempontjából tegyük tudományos és kritikai mérlegelés tárgyává. De semmivel sem igazolható az ellenzéknek oly iránya törekése, hogy akár Rerzeviczyben, akár a munkapártban bűnbakot keressen. A szigorúan tudományos alapon eszközölt kritika azután vagy igazolja Szekfü állításait, vagy rácáfol azokra. Ha igazolja, akkor meg kell alkudnunk avval, hogy Rákóczi is ember volt, következőleg voltak emberi gyöngéi is, amelyek azonban, bármekkorák voltak is azok, nem ronthatják el a magyar nemzeti szabadság érdekében vivott önzetlen és önfeláldozó küzdelmeinek az értékét. Ha pedig a tudományos kritika lecáfolja Székfüt, akkor kitűnik, hogy munkájának értéke is, hatása is — semmis. S ez utóbbi esetben méltán érheti az Akadémiát ép ugy, mint annak elnökét: Berzeviczy Albertet az a szemrehányás, hogy könnyelműen és felületesen adta oda az Akadémia tekintélyét egy fércmunkához palástul. S itt uj fennen hangoztatjuk, hogy miután az Akadémia nem a munkapárté és a munkapárt sem az Akadémiáé, e kettő egymás tetteiért, vagy akár baklövéseiért is nem tehető kölcsönösen felelőssé. ! A hazugságoknak a történelemben sem lehet több jogosultságuk, mint a mindennapi életben, bármily szépen hangozzanak is azok egyébként. Ezzel azonban korántsem akarjuk azt állítani, bogy Rákóczira vonatkozó eddigi tudásunk hazugságokon alapul s hogy Szekfünek igaza van, de azt igenis állítjuk, hogy semmiféle komoly tudomány nem ttiri meg a hazugságokat, mert azok a tudomány lényegével ellenkeznek. Tessék csak hamis egyszeregyen alapuló számtudományt elképzelni, ugyebár az abszurdum. S ha ezek után -még mindig bizonyítékra va-n szükség, hogy ezt az egész Szekfü-ügyet az ellenzék — nemsokára itt lesznek a választások — körtescélőkra akarja kiaknázni, akkor méltóztassék csak Zsolt nem régiben megjelent egyik Esti le-