Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-01 / 50. szám

4. DÉLMAGYARQRaZAG 1914. március !.' j-esií-eni, mint amit a szabadoktatási bizottság célul kitűzött. Gaál Endre dr. szerint nem kell arról nyilatkozni, amit biztosan nem tudunk. Legföljebb azt lehet mondani, hogy Szegeden nem foglalkozik ilyesmivel a DMKE. A miniszter kapcsolatot kiván és ennek semmi akadálya. Azt kell belevenni az alapszabályokba, hogy nem a DMKE-vel. hanem más hasonló irányú egyesülettel lépnek összeköttetésbe. Pálfy József dr. azt javasolja, hogy a miniszterhez intézendő feliratban rá kell mutatni arra, hogy a DMKE nem csinál semmid, de abban az esetben, ha a DMKE magáévá teszi a népház ügyét, továbbá küzdeni fog az alkoholizmus terjesztése ellen és az analfabéták tanítására is gondot fordit, akkor hajlandók vele nekszusba lépni, de nem belső kontaktusba. A választmányi ülés elfogadta Pá'lfy József dr. indítványát, ami után az elnök berekesztette az ülést. Városi üzemek és a légszeszgyár megváltása. Irta: Torlaí Arthur, mérnök. A fejlődő élet a várasoíkkal szemben is nap-nap után ujabb kívánalmakkal lép fel, a melyek kielégítésére a városok, igy Szeged város is kénytelen költségvetését s igy közvetve adófizető polgárait ujabb és ujabb viszsza nem térülő tételekkel megterhelni. Nemcsak nálunk Magyarországon, ahol a városi élet ós ezzel együtt a városok háztartása, például a .németországi városokéhoz viszonyítva, fejlődésének, hogy ugy mondjam: középkorát éli, hanem a külföldön is érzik a városok, hogy háztartásuk egyensúlyát a mai élet által felsainre hozott, gyakran egyik napról a másikra követeléssé vált áltáMfföS szöttftüs szükségleteket szolgá-tó kívánalmakkal szemben, adóemelés nélkül, csakis ujabb jövedelmi források feltárásával tudják fentartani. Szakítottak tehát azzal a régi felfogással, amely a városok jövedelmét csak az adókra és esetleg, ahol ilyenek vaninak, a természetadta javak hozadékára — földbérek stb. — alapította és arra az útra térteik, amely egyéb tényezők: üzemek és közhasznú létesítmények jövedelmeinek felhasználásához vezetett és pedig olykép, hogy vagy maga a város létesít oly intézményeket és üzemeket, amelyek céljaikat tekintve közhasznú jellegűek, azonban alkalmasak arra, hogy a befektetett tőke kamatain fölül mutatkozó többlet jövedelmi tételét szolgáltassa a költségvetésnek; vagy pedig ily jellegű létesítmények magánvállalkozás révén is jöhetnek Létre és miután ezek éppen közcéluságuknál fogva konoessziónális természetűek, a városnak módjában áll úgyszólván minden esetben vagy már a létesitméray üzemének megkezdésekor, vagy egy előre meghatározott idő után esetleg akkor, amidőn a magánvállalkozás befektetett tőkéjének előre megállapított kamatozásán tnl nagyobb jövedelmet ér el, ezen többletet háztartása számára biztosítani. Ez az utóbbi eset még minálunk a gyakoribb, de az első vagyis, amidőn a város maga létesít ós tart fenn ily üzemet, a lényegesebb és figyelemreméltóbb eset. Az a kényszer, amely a városoktól üzemek létesítését kívánta, a közgazdaság terén egy ujabb jelenséghez vezetett, amit általában az üzemek elkomunalizálódásának neveznek s amely természetesen elsősorban a magánvállalkozás, de a teljesen objektív közgazdasági felfogás szempontjából is erős bírálat tárgyát képezi. A magápvállalkozás felszólalása alig kíván magyarázatot, hisz érthető, hogy az ily koncesszióknál adódó ama előnyökről, amelyek egyéb vállalkozásoktól ép közoóluságuk hiján nem várható, nem szívesen mond le. Másrészről viszont az üzemek el kamunál izálódását azért éri kifogás, mert a városokat nem tartják alkalmas üzemtulajdonosoknak és kezelőknek és igy célszerűbbnek vélik, ha a város a koncesszió 'birtokából biztosit magának jövedelmet, mig ha maga saját maga a tulajdonos és kezelő, a jövedelem egyáltalában kétséges. Továbbá mintán városi üzemeknél a városok vezetősége közvetlen befolyással kell, hogy birjon az üzletek vitelébe, félő, hogy a városok vezetésében bizonyos üzletszerűség ikap lábra, amely háttérbe szorítja a városok háztartásának vitelénél megszokott azt az irányt, amely nem ismeri a kockázatot és a konjunktúráik kivédhetlen támadásait. .Ezen aggódó közgazdasági felfogással szemben az lehet a véleményünk, hogy amidőn városi üzemekről szólunk, akkor ezek körébe nem kívánjuk bevonni azokat, amelyeknek rentabilitása tényleg a spekuláció sikeres voltához, a konjunktúrák szerencsés kihasználásához és a vezető egyén rátermettségéhez fűződik csupán. Hogy példával éljek, .nem tartanám célszerűnek, hogy valamely város malomüzemet tartson fenn, mert ez a gabona és liszt eladás és vételének börzei kezelését kívánja, de azt sem tartom célirányosnak, hogy egy város földjén saját maga gazdálkodjék, mert itt azután a város igazán teljesen ki van szol gáltatva egyrészt az egyéni tevékenységnek, no meg a konjunktúrák végnélküli láncolatának, amelynek első szeme — bízvást elmondható — az Isten kezébe® van. Oly intézmények és üzem/ek létesítése kívánatos, amelyek közhasznúságuknál fogva kvázi kizárják a spekulációt, s amelyek létesítésénél már eleve számítani lehet bizonyos természetszerű fix körülményekkel, a melyek a város fejlődésének szükségszerű tényezői. Az ivóvíz beszerzését, csatornázást, világítást és közlekedést szolgáló üzemeik első sorban azok, amelyek ezen szempontoknak megfelelnek. Ezek után Szeged város viszonyait véve figyelembe, jelenleg, — miután a villamosvasutnak a város érdekkörébe való bevonása má r el hm«1 aszta tott, bár mint koncesszios vállalat, a városnak jövedelmi forrása Lehet ós ilyennek f. év január hó 1-től kezdődőleg fel is ajánlkozott, — első sorban a közvilágitámiak városi üzemként leendő kezelése érdemel figyelmet, miután a gázgyár és villa mtelep megváltásának kérdése most már a legnagyobb mértékben időszerű. A világítás mint városi üzem feltótlenül jövedelmi tételét fogja képezni Szeged város háztartásának, hogy ha a megváltás körüli teendők előrelátóan vezettetnek, ami egyébként Farkas Árpád kartársam a város tanácsához intézett javaslatában szolgált támpontokkal. Amennyiben az üzemek létesítése vagy megváltásának körülményed már olyanok, hogy magukban hordják ós lehetővé teszik a vállalatnak, mint ilyennek sikeres és jövedelmező működését, ugy ennek még csak egy feltétele van és padig az, hogy az üzem kezelése is birjon mindama követelményekkel, amelyekkel más kereskedelmi vállalat, — mert a városi üzemek is ilyeneknek tekintendők — szükségkép rendelkezik. iE sorok kerete nem engedi, hogy bővebben foglalkozzam azon módozatok részleteivel, amelyek városi üzemeknek üzletszerű kezeléséhez vezetnek, csak rámutatni kívánok arra a körülményre, hogy amennyiben ,ily" üzemek megszalxidittatnak a közigazgatás minden szabad mozgást lenyűgöző béklyóitól és I egy kereskedelmi formához kötött oly alakulat által kezeltetnek, amely iképes a város és a közoéluság érdékeinek (megóvásával karöltve, teljesen üzleti szellemben működni, akkor ezen üzemek — igy a légszeszgyár is — a város háztartásának igen hasznos segítőivé lesznek. Ebben a szellemben véli Balogh Károly tanácsos a tanyai -vasút üzemét is viendőnék olykép, hogy azt is egy a város erre alkalmas polgáraiból alakítandó részvénytársaságra óhajtja bízni, amely, meggyőződésem szerint, rövid idő múlva a már meglévő városi üzemek némelyikének is hivatott kezelője lesz s mint ilyennek módjában áll majd a város háztartása számára jövedelmi hozamában igen dus forrásokat megnyitni. VIZET AZ ISTENÉRT Mozikomédia, amely kezdődött nyomban, amint az 1879-es árvizet beitta a föld és tart még ma is. Itt a 3,456,939-iik felvonást ismertetjük, amely 1914. februárban történt. Ájult ember: (Vánszorog a Tisza felé). Rendőr (sompolyogva utána): iHova megy maga szerencsétlen? Ájult ember: Mi köze hozzá. Rendőr: Hallja, velem ne feleseljen, mert igaz, hogy a főikapitány ur rámparancsolta, hogy illedelmes Jegyek, de ha nékem meg nem mondja mindjárt, hogy hova vánszorog igy betegen, ugy megmártom a Tisza jegében . . . Ájult ember: Ó, mártson, mártson! Rendőr: Maga beteg. Én magát lekísérem. Ájult ember: Mártson meg a Tisza jegében. Szerencsétlen rendőr nem Játja, hogy azért vánszorogtam ájultan ide a Tisza partjára, mert elepedek a szomjúságtól. Nincs az egész városban egy csöpp víz. Rendőr: A Tiszából nem ihat. Ájult ember: Csak egy vödörre valót. Rendőr: Egy kuplcával se, A rönd igy kívánja, azt punktum. Ájult ember: Rendőr ur, az isten áldja meg, nincs a városban víz. Éjjel: mert elzárják a vízvezetéket. Nappal: mert a cső veken elfolyik a víz. — Mióta van maga itt poszton, szerencsétlen, hogy neon tudja, mi történik a városban. Rendőr: Mi? Ájult ember: Szakállat növesztettek a színészeik, mert (beretválkezáshoz nem szabad vizet használni. Két nap óta szádában mosdanak az emberek és mióta hatóságilag szabályozták a még raktáron levő szóda árát, 19 koronába kerül egy üveg. iEbből is egy család három naponként kaphat egyet. Alsóváros öt napja ég, ház ház után pusztul el és -az oltáshoz majd csak akikor ilehet fogni, ha a Budapestről teheráruként feladott viz ideérkezik, a bizottság átveszi, a mérnökség v-egyelemzi. Jaj, jaj, jaj! Rendőr: Igazat beszél? Ájult ember: Nézzen a városba. Rendőr: (Megfordul.) Ájult ember: (A Tiszába ugrik.) Rendőr (megkapja az üstökét, de van szive és néhány negyed óráig a viz alatt tartja. Amikor a vizlxyl kiiemelli): Eleget ivott? Ájult ember (virgonc, sápadt arca újból kipirult, a szemei ragyognak): ó örök hála néked, röndnek nemes őre, hogy örködtől életem felett Ittam és újból élek. Ha itt nem vagy és gyöngéd tenyereddel — melynek keresztmetszete ó csak 30 cm. — meg nem ragadod dus hajzatom, már a halál fia vagyok. (Megszorítja a rendőr .kezét, tiz fillért nyom a markába, nemes gesztussal előrerántja egy hajtincsét és megcsókolja.) A városi hatóság: (A sötét háttérből kibontakozik.) Rendőr: (Haptákha vágja magát.) A városi hatóság: (Szólni akarnak, amit arról lehet tudni, hogy mozog a szájuk.) Rendőr: (Nem érti őket.) A városi hatóság: (Mozog a szájúik.) Rendőr: (Még mindig nem érti őket.) Ájult ember: Szent isten, vizet akarnak. A városi hatóság: (Helyeslőleg rázza a fejét, minthogy erre az időre az összes fejek egy nagy fejjé olvadnak össze.) Rendőr: (Eszébe jut, hogy a hatóság _a 200 korona évi lakbérét is sokalja, ki akarja a kardját rántani.) A vásznon ezrével jelennék meg emberek, a rendőr nem tud, de nem is nagy0111 akar rendet tartani. Egyre nagyobb a tolongás, mindenki a partra igyekszik kijutnihogy vizet lásson. A nagy tömeg addig maga előtt a hatóságot, míg a vizbe pottyan Elmerül. És kigyúl a világosság, 1- - >