Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-28 / 73. szám

2 DÉLMAGYAR ORSZÁG 1914. március 28. krízis alatt történt mindenféle esemény és nyilatkozat után, melyek nem ebben az értelemben mozogtak. íme, ezeket irják a külföldi lapok. Fontosnak tartjuk ezeket regisztrálni, hogy párhuzamot vonjunk ezek és egyes magyar ellenzéki orgánumok hangjával. Magyar ellenzéki lapok és politikusok kö­zül nem egy, hanem talán kettő-három árulással merte e napokban -megvádolni szövetségesünket, Németországot, termé­szetesen Vilmos német császár személyé­vel kapcsolatban. És akkor Vilmos német császár külön kihallgatáson fogadta Ma­gyarország miniszterelnökét és akkor Né­metország sajtója a legnagyobb rokon­szenvvel és tárgyilagos udvariassággal foglalkozik Magyarországgal. Ennél vilá­gosabb, kristálytisztább feleletet elgondol­ni se lehetett volna. íme, láthatják, hogy kik akarnak s kik törekszenek Magyaror­szág árulására! A parlamenti tintatartó-dobálók. A királyi Kúria ma déli háromnegyed tizenkét órakor hirdette ,ki a tintatartó-dobálók ügyé­ben hozott ítéletét. A Kuriia a védők semmi­ségi panaszait elutasította, az ügyészség semimíségi panaszainak azonban, helyet adott és i ! Zakariás Jánost! hatóság eliten való erő­szakért 5 hónapi és 14 napi fogházra, a Hé­derváry Károly gróf /sérelmére /elkövetett su­lyots testísértésért 400 korona, a Serényi Béla gróf sérelmére elkövetett könnyű testir sértésérű 200 korona pénzbüritetésre, Markos 'Gyulát hatóság ellen, való erő­szakért 5 hónapi és 14 napi fogházra, a Hé­derváry Károly gróf /sérelmére elkövetett súlyos testisértésért 400 korona pénzbünte­tésre, Hoffmann Ottót hatóság ellen való erő­szakért 4 hónapi és 14 napi fogházra, súlyos testisértésért 400 korona és könnyű testisér­tésért' 200 korona pénzbüntetésre, azonkívül mind1 a három vádlottat egy évi hivdtalvesztésre ítélte. Az ítéletek kisza­básánál a 92. szakaszt vette figyelembe a Kúria. Nagy-Románia. — Ábránd, amelyet nem kell lekicsinyelni. — (Saját tudósitónktól.) Bukarest, március 20-iki kelettel és Seb. N. aláírással közli Der l'reimütige címen Temesvárott megjelenő és Délmagyarország határain messze tul elter­jedt német lap fenti címen a következő cik­ket: . Üzleti dolgaim vezettek Románia fővá­rosába. Amint a csinos, csaknem egészen modern utcákon jártam-keltem, feltűnt a könyvesboltok kirakatában egy rikító szinii térkép, amely Romániát legalább is még egyszer akkorának tünteti föl, mint amekko­ra a valóságban. Mikor ezt a feltűnő térképet közelebb­ről is megszemléltem, mindjárt meg is ta­láltam a megfelelő magyarázatot. E térképes Románia egész Erdélyt is magában foglalja. De nemcsak Erdélyt, hanem a Bánátból egész Krassószörény- és Temesmegyét, mig To­rontáli egy merőleges vonallal kettészeli, a nagyobbik részt még magához csatolva, a kisebbik részt pedig, egy keskeny sávot a 'lisza mentén pedig kegyesen meghagyja Magyarországnak. Aradmegyét egészen be­kebelezi Romániába, Biharmegyéből meg­elégszik a keleti résszel Nagyváradig. Szi­lágy-, Szatmár- és Máramarosmegyék vi­szont a maguk egészében Romániáéi; szint­úgy az osztrák Bukovina nagy része. Nagy-Románia ezen térképén az egyes nemzetiségeket különböző szinek tüntetik föl, az erdélyi székelyek és magyarok egy-egy nagyobb folttal jelölvék, de az erdélyi szá­szok és a délvidéki svábok csak egy-egy kis szigetecskét képeznek, amelyeket egy hőr­pintésre elnyelhet a románság tengere. Hogy a valóságnak megfelelő néprajzi viszonyok, különösen ha a műveltségi és gazdasági fokot is figyelemre méltatjuk, egé­szen másképen festenek, az nem okozott gon­dot a román térképrajzolóknak. Amit /ma­gunknak kívánunk, azt szívesen el is hisz­szük. És hogy a román nemzetiségiek ugy tul a Kárpátokon, mint azokon innen., ilyen Nagy-Romániát kívánnak maguknak, az kétségtelen'. Hogy ezen a térképen a székely megyék, nevezetesen Háromszék, Treiscau­szii, Udvarhely Adorheiu stb. néven szere­pelnek, azt csak mellesleg emlitem föl. Az Hlyen (nemzetiségi uagyzásí hóbor­ton tulajdonképpen nevetnünk kellene. Ámde nem szabad elfelejtenünk, hogy az ilyen tér­képezett ábránd a szélesebb néprétegekben valóságos kívánságokat és óhajokat rész­ben vissza/tükröztet, részben felkelt. A bal­káni háborúhoz a megfelelő hangulatot ép az Hlyen térképek készítették elő, térképek, a melyek sokkal hamarább osztották, föl eu­rópai Törökországot, semmint azt komoly európai /tényezők gondolták volna. Monar­chiánkat minden belső villongás dacára sem tudom ilyen felbomló Törökországnak néz­ni, ép ezért különös szövetségest látok Ro­mániában,. És még kevésbé kimagyarázható előttem, hogyan akadhatnak Délmagyaror­szágon németek, akik a román nemzetisé­giekkel való együttműködésről ábrándoznak. Vájjon csakugyan az volna azoknak kedvük egykor román fen,hatóság alá kerülni? Az izié/sek különbözők, de én inkább rögtön ki­vándorolnék, semmint Szent1 István, birodal­mában ilyen jövőnek tegyem ki utódjai­mat. A sajtótörvényt kihirdetik. Mint ! hivatalosan jelenítik, a sajtóról szóló • vényt, amelyet őfelsége szentesített, március 28-án hirdetik ki. A Itörvény a kihirdetéstől számított két hét múlva lép életbe. Vereség érte a mexikói fölkelőket. Mexikóból jelentik: A hadügyi hivatal1 táv­iratot kapott, amely közlii, hogy a felkelők Villa Hábornok parancsnoksága alatt Lorzon mellett vereséget szenvedtek. Az elesettek száma mintegy hétszáz. v mást megbecsülni, az nagy nemzet! De ezt az ünnepség elmultával a reggeli munkától az esti sétáig lépten-nyomon látjuk, mintha egy szép asszony, akit eddig csak estélyi ruhában luftunk hóditaní, 'mokt bájos 'házi pongyolában lépne elő, még szebben ! Az a nagyképüsködés, amivel nálunk magyarok­nál az autó tulajdonosa, vagy a soffőrje, -tu­datja veled, hogy a gyalogjáró csak misera plebs, akit ő elgázolhat röptében- és nagy lármás tülkölésével irántunk nagylelkű óva­tosságot követ el, itt teljesen, idegen. A nagy boulevardok kereszteződésénél eszembe ju­tott a budapesti körút és Rákóczi-ut keresz­teződése, de csak azért, hogy 'titokban el­szégyeljem magam. Százával jön autó, kocsi, szekér, autó­busz-bicikli és sehol baj, féktelenség vagy lárma. A soffőr és kocsis jobban fél attól, hogy elgázol valakit, mint a közönség maga,, mert nagyon szigorúan büntetik; itt értéke van minden ember életének. A lefelé jövő kocsik egy oldalon, a felmenőik a másik ol­dalon és sorban közlekednek; minden sof­főr valóságos artista, oly ügyességgel siklik el a közönség ezrei közt és mikor az átmenni szándékozók az utcák sfarikain kissé meg­gyűlitek, három percenkint a rendőr (itt iga­zán ráillik e kifejezés) tiltó mozdulata visz­szaíartja a kocsik egész légióját, legyen köz­te Poinearé fogata, fejedelmi autó, v-agy la­kodalmas menet, mig a gyalogjárok nyugod­tan mehetnek tovább. A rendőr. Erről jut eszembe, hogy egy utcát meg nem találva, félve közeledtem egy rendőrhöz, otthoni viszonyainkra emlékezve, hogy tőle az útirányt megkérdezzem. A leg­nagyobb előzékenységgel Páris egy tervét vette elő, megkérdezte, elég jól értem-e meg franciául' avagy más nyelven magyarázza-e meg? Aztán elmagyarázza, merre menjek, fel is jegyezte az útirányt s midőn ezt meg­köszöntem neki, azt felelte: „c'est ma de­voir". „Ez kötelességem". Dehogy monda­nám el itt Párisban,, mi a kötelessége a ma­gyar rendőrnek. A közlekedés egyik leg-ke­délyesebb tényezője Monsieur Urbaine csen­gős lovacskája, illetőleg a -mi konflisunknak megfelelő egylovas kényelmes kocsi, a ba­kon, cilinderes, galléros, bajusztalan, mindig mosolygó ábrázat, a lovacskán csengő zené­je, a különbség a mi kocsijaink között .még abban is ,nyilvánul, hogy Urbaine kocsija mindig prét (készséges), sietve visz a célhoz, a takszaméter az első órában 90 cm., tehát egy franknál is kevesebbet, a későbbiben 75 centimet mutat, a kocsis nem goromba, ha utazásamik célját megmondjuk, illedelmesen billenti meg köcsögkalapját „á votre 'Servi­ce, .madame", szolgálatára, nagyságos asz­szonyom, ha utasa beszállt, köszön, moso­lyog, elfogadja, de nem várja a „pourboirt" és gördül tova, mig lovacskája uj danába fog. Három sousért különben egész iPárist megkerülhetjük autóbuszon, vagy metrón (a Metropolitain elnevezése). A rend és nyuga­lom kedvéért az autóbusz arréterjeinél (meg­állóhely) egy cölöpön egy könyvben sor­számok vannak, ebből tép le minden utas egyet és szám .szerint száll fel, 'ha sokan vannak az utasok, itt tolakodás nincs, a ka­lauz „completf szavára seniki nem is pró­bálkozik felülni, de autóbuszgázolás, vere­kedés, tülekedés, mint .nálunk odahaza szo­kásos, itt szenzációszámba menne. Itt ma­gát mindenki a másikkal egyenrangúnak, egyformának tartja, a kofa és a sikkes, pá­risi nő, a kékzubbonyos munkás és a minisz­ter, mindenki tudja, hogy senki sem része­sülhet előnyben embertársa felett. Liberté, égatlité és fraternité itt nem üres szavak, de ez mozgató ereje mindennek, alapja a nagy­ság és hatalomnak, olyan elv, amit szivünk­be vésni nagyon jó volna nekünk magyarok­nak is. ai m ái első kézből, nagy választékban csakis az Eli! MM EMU Miül Tisza-Lajos körút 19. szám alatt y kaphatók, eseíSeg részEetflzeíésrc is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom