Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-04 / 52. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. •MM Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-- félévre . . K 12 — negyedévre K 6*— egy hónapra K 2 — Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szint: 305. MM Szeged, 19(4 III. évfolyam 52. szám Szerda, március 4. Egy uj bírságolás. Elmúlván a farsang, nem engedjük inasunkkal továbbra a bolondot járatni. Sőt Esszük, hogyha eddig a tanács viccelt veliintk vízvezetéki, ivóvizi, fürdési és egyéb vizi ügyekben, czentSul előveszi a jobbik eszét, komoly lesz, méltóságos és céltudatos. Fene gyerek ez a tanács. Jobban fed bohóckodni, mint Nyárai és a megboldogult Nádai és Vízvári együttvéve. Mert remélhetőleg, senki sem hiszi komoran, hogy a .tanács nem hiszi (halálos komolyan, hogy Szegeden a vizügyek körül már nem is kavarodás, hanem valóságos "s belső örvények keletkeztek. A vizügyek körül, mert a viz körül — ugyebár — sajuos, nem keletkezhetnek. Balogh Károly, mellesleg háztulajdonos, Taschler Enfre, aki européer, ne tudná, micsoda rettenetes állapot az, hogy három métert mész — tisztelt Polgártárs — a Kossuth ^jos-sugárúttól jobbra és már köcsögökén kell a kútról a vizet hordani, ,hogy éjlel két órakor — vérmes vagy vérszegény Polgártárs — elered az orrod vére és n'ncs egy csöpp viz, amivel a kezed tiszta mossad, hogy hajnali négy órakor — Sazdag Polgártárs — kigyulad a házad és nincs egy lajt vized, amivel a tüzet elhassad, hogy déli egy órakor — szenny Polgártárs — jóllakván az ebédnél, fölkelsz az asztaltól, kezedbe veszed a poharat, a lakásodba bevezetett csapihoz mész, hogy ihassál egy pohár vizet, frisset és tisztát és a csap vagy piszkos vizet ad, vagy maga is vizre szomjasan csak morog, morog. A tanács minden tagja nagyon jól tudja, hogy ez igy fölötte kellemetlen, kinos, sőt .veszedelmes. A tanács minden tagja nagyon jól tudja, hogy a lakosságnak vizzel való ellátása kifejezetten elsőrendű városi kötelesség. A tanács minden tagja nagyon jól,tudj a, hogy ez igy nem mehet tovább. Amikor a vizhiány első okául elsütötték azt a tréfát, hogy azért nincs viz, mert a lakosság pazarolja ,azt a vizet, amely nincs, fürtünk. Türelemmel néztük azt is, hogy egy, a vizhiány ügyében beadott interpelláció a februári közgyűlésen olyan elintézést nyert, hogy majd bizottságot 'küldjenek 'ki, amely majd megállapítja, hogy rosszak-e a csövek és hogy és hol kell azokat megjavítani, hogy legyen majd viz. És a tanács most előáll azzal a honimeratő ideával, hogy megtalálta a vízhiány másik okát is: ,a házakban is rosszak a vezetékek, sorra kell ezeket vizsgálni és ahol a legkisebb hiba van és azt rögtön nem javítják, nyomban bírságolni. Ezt a viccet már nem tűrjük és tiltakozunk ellene. Helyes: a lakosság pazarolja a vizet. Jól van: meg kell vizsgálni a házakat és ahol a 'csapokban, vagy egyebütt hibát találnak, azokat sürgősen kijavíttatni. Dehát ezek a hibáik és hiányosságok együttvéve sem teszik ki az általános vizhiány okának századrészét. Minek az okoknak ez a mesterséges és verejtékes hajszolása, mikor leplezetlenül előttünk van a vizhiány minden és kiváltkép legfőbb oka, csak a szemünket kell kinyitni és a kezünket kinyújtani. . Ne zárkózzék el a tanács nyilvánvaló dolgok meglátásától és beismerésétől és vegye elő a mérnökségeit, amely az egész vizlhecc idején a hűvös háttérben pihen, pedig a vízvezeték rosszaságáért — a város egyetlen műszaki közege >lévéi\ — ő is felelős. Vegye elő a mérnökséget és tudakolja meg tőle, hogy micsoda ideája, vagy gondolata van a meglevő vízvezeték mizériáinak megszüntetésére és uj építésére, vagy — iha lehetséges — a régi kiterjesztésére. Mert ez a kérdés másként meg nem oldható. Sürgősen ki kell javittatni a vízvezetéket és haladéktalanul gondoskodni kell arról, hogy az egész város vizzel való ellátása legalább némileg megfeleljen a közegészségügy és a közbiztonság követelményeinek. Játék közben. Irta : Miklós Jenő. Vo, A háborúról beszélgettünk. Mindenkinek 1 valami 'békés katonahistóriája vagy emA szomszédom is elmondta a maéKe p°rró nyár volt, kis szél se moccant. Az é " még felhő árnyéka sem (futott át a nap cjjjj, Agarai alatt. Égy domb tetején eldürrit első ágyúlövés és harcvonalba szo-. el fe a katonák kegyetlen menetelését. Az tele,] döl'e-üel sóhajtás szakadt föl a vég'p(r kigyózó csapatok fölött. Vele együtt tóoi -a forróságtól felperzselt völgyekbe, r°ztnl Portengerben nehéz ezredek masiúgvni •' Az érzéktelen tömegek fejébe az első h j"'7ésre félszökött a vér. A dombtető, ott iotyjletető, csak még azt elérni. De addig esetta-és ba,ra fejlődni kell ... és újra lenw 'éijel, a bornvu alatt összetört vállal, HnJ'rfgyanó térddel húzták előre testüket. K a Porban, melyet megült az embera tarlókon száradó füvek szaga és a te u,ta^k veritéke. A második ágyúlövés szincím , dt a fojtó gőzben és meglapult balKV kis erdőpászta világos fái között. ' tógeri domb tetejéről, a poron és a sziirke? a c 3t huszárjárőrök száguldtak a völgybe 'tóó tatotok vezéreinek nevét kiáltották. Az Si"v« jutreífben' mint a forró rostélyon- ineK" uitek. A domb oldalára egyre sűrűbb és süriibb rajvonalakban kapaszkodott iföl a gyalogság. Legelöl a jobb szárnyon a vadászzász'lóalj ért fel futólépésben. A szembefekvő magaslaton elsáncolt ellenség ropogó, széles puskatiizzel 'fogadta. A nekiuszitott emberek elvágódtak a göröngyök között, csak a sapkájuk rózsája és kicsi, gyorsan elszálló'füstkarikákat kilökő puskájuk hegye villant elő a földből. A tüzelés megindult, a tartalékcsapatokat mind gyorsabban és gyorsabban dobták bele az ütközetbe. Az utolsó, a legutolsó ütközetbe. Mert akármerre fogják is eldönteni a piros stráfos 'nagyfejüek, a végén ^csak felharsan a lefuvás riadó zenéje; a legszebb, a legáhitatosabb zene, amelyet az ég katonának megteremtett. Utána szabad, az eke vasa. A család élete, pihenője. Még néhány kürtreccsenés és vége ennek a nagv nyomorult szolgaságnak. Mire minden ember vagy tizenöt-'husz patront kilő: itt köröskörül megmozdul a föld 'és hegyek és ifák és göröngyök megindulnak, mennek hazafelé. Szakaszom a jobbszárny legszélén (feküdt. Mellettem egy csendes, szótlan ember töltögette a fegyvert. A nézése a föld hullámait simogatta, mig gépiesen sütögette töltényeit. A balkezével egv kisebb göröngyöt ütött széjjel, a szétmálló port lassan elpörgette az ujjai között, a jobbiával pedig a 'fegyveréből kiugró üres hüvelyeket söpörte a zsebéire. — Nagyon jó itt a föld. Nehéz, ifekete. Nálunk sok benne az agyag. De azért kiké! belőle az élet. — Gazdálkodol odahaza? — kérdeztem tőle. — Művelem a kicsi földemet, amit az apám hagyott ránk. A bátyám más munkába állt, oszt megvettem a részét. A föld mindig megtermi a magáét. Bánni kell tudni vele, mint a kicsi gyerekkel. Megtörülte a homlokát és forró arcát odaszorította a földhöz. Egész élete a föld volt. Akitől sirva tudott elválni s akire siró örömmel 'borul. Talán imádkozott a földhöz, lassan, csendesen, mialatt ujabb emberlánc ért föl a dombra és holtrafárasztott testtel lefeküdt közénk. Közvetlen a hátunk mögött váratlanul, szerencsétlenségből elkaffant az egyik legény fegyvere és a vaktöltés piros papiros „golyója" •belecsapódott a mellettem fekvő és a földhöz imádkozó ember hátába. Épp a bal bordája közé. A bornyu alatt fúródott be a testébe. Akik közelébe voltunk, rémülten fölugráltunk. A csendes ember sikoltással a hátára perdült, teste összerándult, a fejét hátrafelé a földbe fúrta, mialatt kezével a bornyu szijját akaria válláról letépni. A másik meg — aki meglőtte — eldobta fegyverét és jajgatva, kidülledt szemmel melléje vetette magát. Könnye végigfolyt a vonagló ember portól ellepett arcán és mély, friss barázdákat szántott beléje. A csendes ember most irtózatos erőifeszitéssel fel akart ülni, a gyil-