Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-25 / 70. szám

418 DÉLMAGYAR ORSZÁG 1914. március 28. Huszonöt évig volt szinész. Negyedszáz év óta .dolgozott a magyar vidéki színészet érdiekében, becsületesen, a legjobb tudása szerint. Egy pillanatig se felejtette el soha, mii az ő feladata, mit bízott rá a sors és a ma­gyar .géniusz. Mert aki a magyar vidéki kul­túráért dolgozik, az jobban tölli be életét mindenkinél ebben az országban. Óriási dia­lóg ebben a magyar világban azért a kultú­ráért fáradozni, amely sokáig meg se volt és amely végre meg lett Szeged város közönségére jutott az a kedves föladat, hogy jubileuma idején ünne­pelhette Szathmáry Árpádot. És a szegedi közönség szívvel, lélekkel fordult a kitűnő művész felé. Hiszen évek óta a mi színpadunk elsőrangú embere volt ez a derék komédiás, aki annyi élvezetes órát varázsolt a szá­munkra, annyii szerepet és alakot tett élővé, ragyogóvá, egész emberré. Valami különös humor volt az övé, igazában magyar, stílus­sal és nemes kvalitásokkal az. Mondhatjuk, az országnak egyik legelső színésze volt Szathmáry Árpád. A magyar parasztot, a jó­kedvűt és az életet egészen visszaadót italán senkii nem ábrázolta az utóbbi időben annyi lélekkel és olyan egész szívvel, mint ő. De mint társadalmi darabok humoros hősi is tö­kéletes volt. Ezti fényesen bebizonyította minden alkalommal, de talán legszebben most a jubileumi estéjén, február 10-én, amikor Durand és Durand vezető szerepét játszotta el. Azt mondják, hogy ezt a szerepet Magyar­országon Szathmáry játszotta el eddig leg­jobban. A színészvilágban nagy liire volt eb­nek. Szathmáry Árpád igazi színészvér volt, családi örökségül maradt ez rá. ö maga mon­dotta el nékünk, hogy a legrégibb szinész­család Magyarországon az övé. A szépapja (anyai ágon) Farkas József 1792-ben lépett a világot jelentő deszkákra. Farkas József leá­nya, Lujza szintén szinész lett és nőül ment Szathmáry Dániel komikushoz, álti a nagy­apja volt Szathmáry Árpádnak .és aki a bu­dapesti Nemzeti Színháznak volt .a komiku­sa. Mint szinész a negyvennyolcas időben be­állott szabadságért harcolónak s óbecsénél, mint vörössapkás katonát golyó ölte meg. A nagybátyja: Szathmáry Károly, szintén szi­nész volt, az atyja: Szathmáry Árpád a Víg­színház elsőrangú művésze volt. Érdekes f jegyezni, hogy a szegedii Szathmáry Árp Il­id 1883-ban lépett először színpadra, Szegeden, ti­or amikor megnyílt az uj szinház. A Sárga c hónban játszotta Pistát és Szathmáry ekk még gyerek volt s nem hivatásos szinépz. 1889-ben .lépett azután fel, mint hivatásos szinész. Szerelmes szinész voilt kezdetbén Csak később, néhány év multán lett komi­kus ós egész életében ennél a szerepköríjlól maradt,, ami természetes és az ő egyéniségé­ből származó ajándék, gazdag forrás volt... Érdekes azt is fölemliteni, hogy kétszer ját­szott az atyjával együtt, egy színpadon. Elő­ször 1880-ben, mint .gyerekember, amikor is az atyja ott rendező szinész volt. Az tfj. Szathmáry mint vendég lépett fel az idősb. Szathmáry mellett. (Fordult aztán az idő és 1900-ban a mi Szatkmárynk lett .a debreceni szinház rendezője és színésze s ez évben az idősebb Szathmáry lépett fel Debrecenben, mint vendég. A debreceni lap akkor nagyon sokat irt erről a dologról és megkapó lelke­sedéssel adózott a két Szathmárynak. Royal riágtfkávéházhan Ma szerdán NAGY TOMBOLA ériékes nyereménytárgyakkal, p Naponta czigányzene. SZÍNHÁZI VACSORA! Saját termésű kitűnő hegyiborok. Különlegesség: „Royal Zöldike." Tulajdonosok: fflatejkaés Fliegel. kagy. tud. sz nhaz. TELEFON 872. jjITT VAN! ITTVANIjj * 3 NAP * Szerdán, csütörtökön, pénteken Az évad legnagyobb és leg­megrázóbb filmszenzációja A KIEVI VÉRVÁD vagy Beilis vértanusága. A főszerepet maga BEILIS NIENDEL játsza. A szenzációs, az idegeket mindvégig teljesen lekötő film élethűen adja vissza a vér­váddal kapcsolatos összes ü eseményeket ugy, mint azt a4* világ összes lapjai közölték.*! / 4> Caillauxné részletes vallomása. — Elmezavar vagy szándékosság ? ­(Saját Hudósit ónktól.) öt óra hosszat tar­tott Caillauxniénak Boucará vizsgálóbíró előtt tett vallomása. Ennek ellenére a vallomás nem volt teljes, mert a gyilkosság részle­teire .nem terjedt k.i, csupán az előző epizó­dokkal foglalkozott. Később isimét kihallgat­ták Caillauxnét, amelynek során a gyilkos­ság részletei is — legalább a vallomás sze­rint — tisztázást nyertek. Alább közöljük a gyilkos miniszterné vallomását egész terje­delmében. Szokatlanul korán, hét óra előtt kelt föl a gyilkos .asszony a vallomástétel napján. Nem tudott .aludni s egy regényt vett elő, hogy .azzal csillapítsa idegeit. Már kilenc órakor ott volt nála a férje, aki egy óra hosz­szat maradt a fogházban. Ezután Labori ke­reste föl titkárja társaságában és szintén hosszabb .ideig maradt Caillauxnónál. Dél­után egy órakor lautótaxit hozattak, amely egy órát át várakozott a fogház belső udvará­ban, ahonnan két óra tájban az igazságügyi palotába ment Caillauxné Labori társaságá­ban. A Palais de Justice-ben azonnal Bou­card vizsgálóbíró szobájába vezették, ahol megtörtént a kihallgatás. Amikor :a vizsgálóbíró elé jutott Cail­lauxné, idegrohamot kapott, amely nagy sí­rásban ós levertségben nyilvánult. A vizsgá­lóbíró először arra kérte Caillauxnét, hogy rö vi.dlen mondja el életének .történetét. Az asz­szony megemlitette, hogy igen gazdag család­ból való, nagy magánvagyona van és 1894­ben ment feleségül Claretie (Leóhoz. Két gyer­meke született. Az egyik hathónapos korában meghalt, leánya Germaine most tizenkilenc éves. Ezután elmondotta első férjével való szakításának fájdalmas és itt-ott drámai kö­rülményéit. Esztendőkön keresztüli tartott a válás. Ekkor közbeszólt Labori: A válást a férj hibájából és védettem ja­vára mondotta ki ia biróság. Claretiené a válás után leánykori nevét használta s mint Madame Rainouard, nagy­világi ós szabad életet élt, amit millió tet­tek lehetővé a számára. Caillaux jó ismerő­sei közé tartozott, akinek barátságát egyre jobban és jobban értékelte. A hires állam­férfi lassankint legbizalmasabb emberévé vált és ez a bizalmas .barátság 1911-ben há­zassággal végződött. Caillaux .akkor minisz­terelnöke volt Franciaországnak. — Mélységes vonzódással viseltettünk egymás iránt, mondotta Caillauxné. Férjen1 engem elhalmozott gyöngédségének ujabb és ujabb jeleivel. Szünet nélkül részesített 9 legkellemesebb és legváratlanabb meglepeté­sekben. Én cserébe változhatatlan hódolatot tanúsítottam iránta. — De — vetette közbe Boucard vizsgáló­bíró — hogy hangot adjak bizonyos szálló"' gó Ibireknek, meg kell kérdeznem, iigaz-o, hogy kettőjük kapcsolata az utolsó hónapban kissé meglazult9 — Egyáltalában nem, — válaszolta CaU' lauxné — ez gyalázatos rágalom. Ellenk0' zően: férjem még politikai terveit is közöl' te velem s beavatott közéleti működésénü' titkaiba. És mert én tudtam önzetlenségét f láttam, hogy csupán az ország érdekében rekszik, szerelmemhez a bámulat is csatlak0' zott vele szemben. Ezután elmondottal Caillauxné, hogy®1 ólt és szerepelt férjével a társaságban. Szí'1' te fényűző életmódot folytattak, -amit me£tP, hettek, mert mindkettőjüknek igen nagy v0 £ a jövedelme. Boldog és szerencsés napul08 •éltek s amikor ezt említette, ismét sirórohd'" támadta meg Caillauxnét, aki keze közé mette fejét s ugy zokogott hosszasan. A"11' kor Caillauxné magához tért, elmondotta Figaró támadásainak történetét. A Ez az alávaló hajsza, mondotta, nem 133 keletű: két évvel ezelőtt kezdődött. Ne"1 *V. dom elsorolni mindlazt az alaesonysásr® borzasztó vádat, amelyet ez a lap a férje® halmozott. Nemcsak mint. hazafit és min* P

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom