Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-24 / 69. szám

1914, március 24. bÉLMAGYÁROKSZÁÖ s. Földet vásárol a város. — A pénzügyi-bizottság ülése. — (Saját tudósítónktól.) A pénzügyi bizott­ság ma délutáni ülésén elhatározta, hogy ja­vasolni fogja a közgyűlésnek különböző cé­lokra 43 hold föld megvásárlását 114,800 ko­ronáért. A város közönségének körében ez a határozat (bizonyára antipátiávál fog talál­kozni, mert azzal érvelnek, hogy amikor sür­gős s szükséges beruházásokra nem jut pénz, akkor a lehető legrosszabb gazdasági politi­ka földet vásárolni. A városnak épen elég •földje van és ezt a hatalmas tőkének meg­felelődeg, amit a rengeteg föld értéke képvi­sel, nem képes kellő gyümölcsözéssPl kama­toztatni. Minek hát akkor ujabb földeket vá­sárolni: a saját zsírjába akarják fulasztani a várost. Az ülésről alábbi tudósításunk számol be: Ma délután négy órakor tartotta meg. a Pénzügyi bizottság ülését Bokor Pál helyet­tes-polgármester elnöklésével. Balogh Ká­roly pénzügyi tanácsos jelenti, hogy megke­resés jött javaslattétel végett a bizottság­hoz az alsóköziponti paróchia felépítésére vo­natkozólag. A mérnöki hivatal tervei szerint a plébánosnak háromszobás lakás, hivatali helyiség, vendégszoba, minden lelkésznek egy-egy szoba építése, továbbá harangozó lakás építése szükséges, .ami 25,000 koroná­jába kerülne a városnak. A bizottság Becsey Károly dr. felszólalása után ugy határozott, hogy az iigyet visszaadja a tanácsnak azzal a javaslattal, hogy készíttessen olyan terve­ket, amelyek a pénzügyi viszonyoknak meg­felelőbbek és erre vonatkozólag vegyék te­kintetbe a íelsőközponti plébániát. A pénzügyi tanácsos ezután előterjesz­tette, bogy a felsőtanyai gazdasági iskola feliának legalkalmasabbnak találta a Zsótér­fé'e tizenkilenc holdas területet, amelyet 50.000 koronáért hajlandó a tulajdonos áten­gedni a városnak. Becsey Károly dr. ismeri a kérdéses te­rületet és* azt mondja, hogy bizonyos idő­szakokban el szokta önteni a viz. Egyébként is drágának tartja az ajánlatot, különösen akkor, mikor a városnak is van arrafelé meg­telelő földje. Bokor Pál, mint szakértő vizs­gálta meg a területet és csak 15 négyszögnyi területen látott tócsát, a többi vízmentes. Szerinte a föld konyhakertészetre és növény­termelésre kiválóan alkalmas. Igy csak ar­ról lehet szó, hogy az elfogad'ható-eó Weiner Miksa azt csodálja, hogy a tanács mindig csak olyan földet akar, amelyért pénzt kell adni, pedig a városnak épen elég földje van, amit megfelelően értékesíteni nem tud. Van. a csengelei iskola környékén is és még szá­mos .felsőközponti helyen. A felajánlott föld egyébként is rossz helyen van, mert csak a szatymaziak járhatnának oda. Kiss Arnold szerint a föld nem drága é's Bokor Pál vé­leményét magáévá teszi. Hosszas vita után és a szakértői vélemény felolvasása után a bizottság hozzájárult a föld megvételéhez és fedezetül kölcsönt jelölt meg. Ezután ismét földvételt tárgyalt a bi­zottság. Pillich Kálmán indítványára -kimon­dotta a közgyűlés, hogy a város folytasson tárgyalásokat Gerliczy Ferenc báróval arra fezve, hogy a Tisza és Maros szögelése kö­zött levő 24 Ihold földet mennyiért adja el a yáros részére. A tárgyalások folyamán: Ger­'iczy Félix báró, Gerliczy Ferenc fia 2700 koronát kér a föld katasztrális holdjáén va­gyis összesen 64,800 koronát. Bokor Pál ja­vasolja, hogy vegyék meg, mert a föld első­rendü és be van ékelve Szeged földjei közé. A bizottság hozzájárul a föld megvételéhez és fedezetül Ismét kölcsönt jelöl meg. Wimmer Fülöp: Épen ilyen viszonyok ött veszünk földet? Balogh Károly: Most kel'l megvenni, táert többet aoha meg neon kapjuk. Ezután előterjeszti Balogh Károly, hogy egy Pacsirta-utcai telket ajánlottak megvé­telre 155,000 koronáért, de 'hajlandó a tulaj­donos a mérnökség becslése után 135,000 koronáért is eladni. A bizottság nem java­'solja a tanácsnak a telek megvételét, mert most nem lehet ilyesmibe pénzt fektetni. Ugyancsak .a pénzügyi tanácsos előterjeszté­sére a bizottság elhatározta, hogy a sze­génységi alapból a Kézmüvesbank újonnan kibocsátandó részvényeiből két darabot je­gyez 300 korona névérték mellett. Kormányos Benő indítványozza, hogy az adógyakornokoknaik csekély fizetésük miatt adjanak 10 százalék fizetéskiegészitést. Javaslattétel végett a közgyűlés kiadta a pénzügyi bizottságnak, Balogh Károly az in­ditvány felett napirendre való térést javasol, mert szerinte az adógyakornokok jó vannak fizetve. A bizottság ilyen javaslatot terjeszt a közgyűlés elé. A partfürdő r.-t. a csónak át­kelési dij helyett megállapított évi. 800 koro­nás pausálé elengedését kéri, mert mostan a részvénytársaság veszteséggel dolgozik. Wimmer Fülöp szerint ezt a közegész­ségügyi intézményt támogatni kell és mivel nyilvános elszámolásra kötelezett vállalat, addig adják meg neki ezt a kedvezményt, a rnig jobb viszonyok közé nem kerül Lövész Antal pártoló fölszólalása után a bizottság azt fogja javasolni a közgyűlésnek, hogy 3 évre engedjék el a partfürdő r.-t.-nak a pausálét. Ezután az ülés véget ért. Az ülésen az alábbiak vettek részt: Balogh Károly, Gaál Endre, Tóth Mi­hály, Becsey Károly dr., Thuróczy Mihály dr., Wimimer Fülöp, Obláth Lipót, Kiss Ar­nold, Deésy Béla Skultéty Sándor, Pálfy József dr., Weiner Miksa, Kószó István dr., Tasc'h'ler Endre és Lövész Antal. Hirdetések közlésére legcél­szerűbb a Délmagyarország. íffíi m 5M í WBMBSN7R8SÍ&­(VIAGYAR TUD. SZÍNHÁZ. MA KEDDEN 1 NA6Y0PEBAESTÉK 1 SAHARETüMffi PILLANGÓ­KISASSZONY W/e HÜS m (MADAME BUTTERFLY.) KÍSÉR! ii mi i Ei adások 5, 7 éü 9 órasor m m B m Öngyilkost hozott Kistelekről a személyvonat. — Miért akart meghal­ni Somogyi Sándor? — (Saját tudósítónktól.) Március 19-én a 712-es számú személyvonat, amely Budapest­ről indult ós délután 2 óra 21 perckor érke­zett be a Szeged-állomásra, egy öngyilkos-je­iölt fiatalembert hozott, aki Kisteleken mell­be lőtte magát. A 120-ias számú rendőr, aki az állomáson teljesített szolgálatot, azonnal je­lentést tett az esetről Gróf Dezső ügyeletes rendőrtisztnek. A rendőrtiszt intézkedésére a mentők a közkórházba szállították a 20 év kö­rüli fiatalembert, .akinek sérülése olyan sú­lyos volt, bogy MhaJ.lga.tni nem lehetett és így személyazonosságát sem lehetett megál­lapítani. Három nap múlva állapota azonban annyira javult, hogy tegnap már Lipkay Zoltán helyettes rendőrtiszt kihallgathatta a közkórházban. Az illetőt Somogyi Sándornak kivják, huszonegy éves bádogossegéd és Kis­teleken volt alkalmazásban Schreiber Henrik bádogosnál. Kihallgatása során érdekes dol­gokat mondott el Somogyi öngyilkos-kísérle­tének okáról. 'Csütörtökön, március 19-én, gazdája üz­leti ügyben elutazott Kistelekről és ő egye­dül maradt otthon Schreiber feleségével, aki nagyon csinos, kackiás menyecske. A bádo­gossegédnek, ugy látszik, már régebb idő óta tetszett gazdájának a felesége, — ezt ugyan ő nem mondta vallomásában, de erre lehet következtetni cselekedetéből, — és csak alka­lomra várt, hogy az asszonynak ezt tudomá­sára hozza. Az alkalom Schreiber elutazásá­val el is érkezett és a fiatalember, talán egy kissé nagyon is elragadtatta magát és sietve akarta kihasználni a jó /alkalmat, — ami szin­tén a fejleményekből következik. Valószínű ugyanis, hogy Somogyi .azt az elvet vallotta: minden szónál szebben beszél a tett és kissé tul hevesen kezdett udvarolni ia szép asszony­nak. Járatos volt azonban a házhoz egy Bhim nevü borbélysegéd is, aki bizalmas ismerőse volt Schreibernének, mert az asszony elmon­dotta Blumnak, hogy Somogyi milyen módon akar szivéhez férkőzni. Most jön aztán a ko­mikus fordulat, amely majdnem tragédiával végződött. Blum ismerve <a szerelmes bádogos segéd szivének és cselekedeteinek titkát, a tapasztalt férfiú jóakaratával fordult Somo­gyihoz a bádogosné jelenlétében és nyomaté­kos hangsúllyal mondotta neki: — Hja barátom, ugy nem lehet célt ér­ni, ahogy maga cselekszik: többet ésszel, mint erővel! Somogyi ezen figyelmeztetés miatt na­gyon elszégyelte magát és elhatározta, hogy öngyilkos lesz. ügy látszik, hogy bűnösnek érezte magát az ismert közmondás utolsó ré­szében, mert a kihallgatásakor ezt mondta szórói-szóra a rendőrtisztnek: — Én azt értettem Blum szavaiból, hogy gazdaasszonyomat a műhelyben fogdostam volna. Engem ez nagyon bántott és délelőtt 9 óra tájban forgópisztollyal mellbe lőttem ma­gam, öngyilkossági szándékkal. Mint ebből látható, Somogyi Sándor vég­telenül érzékeny lelkületű fiu és a puszta meggyanusitásra is, melyet ő egy köznapi közmondásból okoskodott ki a saját részére, arra a megoldásra jutott, hogy nem cipelheti tovább ezt a súlyos életet, amelyben többet

Next

/
Oldalképek
Tartalom