Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-22 / 68. szám

1914. március 91. DÉLMAGYARORSZÁG 387 A nemzetiségi vita egy-két tanulsága. — Modern kurucok. — A svábok protektora. — Nálunk és a Reichsratban. — (Fővárosi tudósítónktól.) Tisza István gróf miniszterelnök tegnapi parlamenti beszédében, melyei a nemzetiségi vitát lezárttá, megvilágította azt jp kétségbeesett és perverz taktikát, méllyel' az ellenzék egynémely köreiben ujabban az érvényesülést keresik. Beszédének ebben a részélben a miniszterelnök elénk állit ja a magyar politikusoknak egy uj típusát, a Bécs felé sandító kurucókat és olyan találóan jellemzi a modern kurucoknak ezt az uj válfaját, hogy a közvélemény okulására (szószerint iktatjuk ide a kormányelnök fejtegetéseinek ezt. a passzusát: i Különös jelenség az, liogy a kutucság a XX. században egy olyan egészen sajátságos ujabb válfajt mutat fel, amelyre a magyar történelem eddig nem nyújtott példát. Ez kérem a kamurilla felé sóvárgó kurucság. Hála Istennek, ez a sóvárgás annyival fantasztikusabb, ánná'l tehetetlenebb, mert kamanilla nincs. De nem lehet kiölni némely hazafiak telikéből azt a vágyat, hogy bárcsak volna kamarlla s bár csak szabadítaná meg őket azoktól a politikai éMenfelékiől, akiket a magyar nemzet megnyerése utján, ugylátszík, nem fognak tudni írtjukból elhárítani. Igy látjuk azután lépten-nyomon1 — sajnálom, de ki kell mondanom — egyes ellenzéki pártvezérek nyilatkozataitól egészen1 a sajtóorgánumok expektoráoióiig, mindenütt a fohászkodást bécsi körök, magas hatalmak, legmagasabb körök után. Ott van az a misztikus lény, amely felé fordulnak, mint) a hogyan a hajótörött nyúl az utolsó szalmaszál után, és aztán. be lesz állítva minden kérdés ugy, hogy az 'végre valahára felrázza ezeket a legmagasabb köröket az ö érihetet'ten apátiájukból. Miért kell a palotaőrség tisztjeit folyton napirendre hozni? Azért, hogy azt a 'vádat kovácsolják: irrie, ez a kormányzat megzavarja a békét a polgári élem és a tisztek között. A Háznak egy fiatál tagját annyira elragadta a nemes hév, 'hogy azzal az imaszerű fohásszal fordült eme bizonyos legmagasabb körökhöz, hogy hallják meg a magyarok kívánságait, orvosolják a magyarság sérelmeit, mert ha ezt inem teszik, még a magyar ezredek hűsége is meginog. Azt hiszem ez az állítás sokkal jobban elveti a sulykot, semhogy egy bizonyos elnéző mosolynál egyebet érdemelne. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) És mire váló ez a kacérkodás Oroszországgal és ez az állásfoglalás a hármasszövetség ellen, másra, mint arra, hogy rámutassanak, hogy az az elégedetlenség, a melyet Magyarországon ez az átkos kormány létrehoz, még a hármas-szövetséghez való ragaszkodást is megingatja? És itt fantáziájuk még Bécsen tul egész Berlinig is el talál száguldani. Ezek igen komikus jelenségek. Hogy kellően élvezni nem tudom őket), ez csak onnan1 van, hogy mindazt, ami Magyarországon történik, nem tudom egy idegen szemlélő közönyös szarkazmusával tekintetni. Ez csak azért van, mert —nem tehetek róla — egy kicsit szégyen,lem magamat, minit magyar ember, hogy azok, akik ugy akarnak ott állani, mint a magyar szabadság-törekvések, a magyar büszkeség, a magyar önérzet leghivatottabb apostolai, azok ilyen intrikák, ilyen eszközök, ilyen utak utján akarnak a magyar politika terén célt érni. Hogy egyébként mennyire alapos ismerője Tisza István a nemzetiségi, kérdésnek, arra 'beszédes bizonyság az a válasza, melyet Koppony Vilmos, szász nemzetiségű, munkapárti képviselőnek adott a délmagyarországi svábság ügyében. rendezési terv csak nagyon kevéssé alkalmas arra, hogy a félreértéseket kiküszöbölhesse, közeledést és megértést teremtsen a polgárok és a hatóság között. lEz a program majdnem évtizedekre szól, mi irreálisnak tartunk még olyan programot' is, a mely egy évtizedre szól. Ép azért figyelemmel tartva a hatóság eddigi politikáját, különös tekintettél, a városi ügyek legfőbb intézőjének, Lázár György dr. polgármesternek már ismért terveire és a legteljesebb méltánylásával a polgárság legfontosabb és elsősorban 'megvalósítandó kivánságainak, megjelöljük azokat a föladatokat, amelyek megvalósitása a megválasztandó hatóság első kötelességei közé tartozik. Az anyagi hozzájárulásunk nélkül megvalósítható feladatokat ötvenhat pontba foglalja a tervezet. Az egész programra legjellemzőbb a 6. pont, amely szóróil-szóra •ezeket mondja: „Az összes alkotások terveinek s költségvetésének elkészitése, hogy a megvalósításnak, kedvező alkalommal, az előkészület hiánya ne állja útját". 'Fölötte tisztéletre méltó ez a nagy buzgalom, de a városépítés reális határait nagyon is túllépi. Mik azok az összes alkotások, amelyek terveit (beraktarozás céljából előre el kéli készülni? És mélyikét előbb? Es ki fogja előre megáll a pitánii ezeknek az alkotásoknak méreteit, költségvetését? Hiszen az anyag és a pénz ára egyre változik. Miért és hogy készítse el például a mérnökség előre a tervezet szerint állami költségen építendő harmadik főgimnázium költségvetését és tervezetét? Talán, előbb arról kellene határozni, hogy kell-e Szegeden harmadik gimnázium és hogy a sók intézmény között, amelyeik megvalósitásánáll állami támogatást akarunk igénybe venni, a sorban hanyadik hely illesse meg a harmadik gimnáziumot. Szinte bizonyosnak látszik, hogy amikorra az egyes, intézmények megvalósitásának kedvező alkalma elérkeznék, újból kellene elkészíteni minden tervet és minden költségvetést. — Anna, — mondtam rémülten — mi bajod? /ima nem telelt. Könnyes szemmel nétoe;: tín, és kétségbeesve, fájdalmasan, vaiu"i. nagy veszteséget siratva sitt. Megpróbáltam v gasztalhi, de semmi vigasztalás nem használt. Lassan azután me gátéi abbahagyta a sírást, komoly, nagy szemmel, valami kimondhatatlanul furcsa pillantással nézett, engem; ugy éreztem: egy különös szánalommal néz rám. -- Mi az Anna? — kérdeztem. Nem felelt. Lesütötte a szemét. — Hiszen csak pár hónap, ugy-e? — kérdezte halkan. — Igen, oh igen — feleltem én. — És Budapestre mégy? — Igen, hogyne... Megcsókoltam és ő forrón, szinte elkeseredett forrósággal csókolt vissza. Kedden este társaságban voltunk; éjfél fett. mire hazamentünk. Hűvösödött az idő, Annán hosszú köpönyeg volt; amikor hazafelé mentünk, fázósan: húzta össze magát benne. Karon fogtam és csendesen és szóttanul mentünk hazafelé. Jó volt igy menni, karonfogva ezzel az édes teremtéssel, ezzel az okos és szép leánnyal. Milyen jó volt hozzám. Milyen nagylelkű. Bngeim válaszjött ki, nekem adta magát . . . Hazaértünk. Anna letette a köpönyegét egy székre és felém fordult. — Búcsúzni alkarok tőled — mondta kitárt karral és dideregve. — Ugy, mintha soha többé nem látnálak. Olyam szomjasam... egész éjszaka az ajkadat akarom. Mámoros lettem ia vad, különös, fanyar mámortól. Megöleltem, megcsókoltam, én sem tudtam betelni az ajkával; hajnalodott, amikor még a karjaim között tartottam. A hajnali fényben láttam az arcát. — Szerelmerrf, — sóhajtotta reszketve — én nagyon' szerettelek . . . A hajnali fényben láttam az arcát. Az arca sápadt volt; a szeme részeg, de fájdalmas és bágyadt. És amint ott tartottam a karomban és néztem az arcát, ezt a drága, édes és okos arcot, és amint belenéztem a szemébe, ebbe a csodaszép, fájdalmas, mély szürke szembe, egyszerre rettenetes fájdalom és gyötrő szégyenkezés rohant meg. Milyen hitvány és nyomorult csaló vágyók én . . . Ez a drága leány, ez a felséges asszony ugy adta .magát nekem, mint egy királynő és én ugy lopózom el mellőle, mint egy szolga. Egyet kivánt tőlem: őszinteséget és én azt sem adtam meg neki. Gyáva vagyok, tolvaj vagyok; méltatlan voltam rá, nem vagyak férfi sem . . . Pedig most éreztem azt is, hogy szeretem, szeretem, szeretem, hogy több nekem, mint egy rövid vagy hosszú viszony, hogy ha el is kellene válnom tőle, marad az életem drága és örökké értékes része, a legszebb, legnagyobb, legszentebb emlék . . . Hajnal volt; kábult voltam; részeg voltam; eláradt rajtam, mint egy tüzes folyam, a megindultság, a hála, a szégyenkezés; ostobaságot csinálsz, — mondtam magamnak, de nem lehetett másképen; megindultan, kábultan, részegen és könnyes szemmel dadogtam : — Anna . . . meg akartalak csalni... Hazudtam neked... Nem Budapestre megyek, hanem Párisba, nem pár hónapra, 'hanem örökre... Hazudtam neked, mert féltem; de most már nem félék, mert érzem, hogy én1 is ugy szerettek, miint te engem és mert nem akarok tőled megválni, vagy legalább szabadon akarom siratni, hogy elveszítelek, te drága, édes és egyetlen aszszony... Anna felentólkedett és lihegve, kitágult, nagy, világító szemmel hallgatta a vallomásomat. Lázas, nagy szemmel nézett rám; azt hittem, zokogni fog; az arca azonban kiderült, meglágyult, megenyhül:.; a szeme könyes lett és az ajaka körül egy rajongó és lágy mosoly jelent meg. — Anna, — mondtam bámulva — mi az? Vendéglőben ^ MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN m SZT. ISTVÁN; FUszerkereskedésben ^^^^ • • • w • ÓVAKODJÉK • Csemegeüzletben dtipBailialáta S ft I* t, 3Z UTÁNZATOKTÓL!!