Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-15 / 62. szám

1914, március 15. DÉLMAGYARORSZÁG 311. Foerk hadat üzen a városnak. - Foerk Ernő levele. - Megtagadja a közgyűlés határozatának végrehajtását és fölebbezéssel fenyegetőzik. — (Saját tudósttántitóL) Gaál Endre dr. tudvalevőleg a tanács megbízásából Budapestre utazott, hogy Foerk Ernővel közölje a közgyűlés határozatát s nyilatkozatot kérjen tőle, hajlandó-e a határozat/értelmében Schulek tjervei szerint tovább folytatni a fogadalmi templom építését. Tagadó válasz esetén ugyanis a város más úton gondoskodik a fogadalmi templomnak a Schulek-féle tervek szerint való fölépítéséről. Gaál Endrének Foerkkal folytatott budapesti tárgyalásairól legelőször Bokor Pál helyettesPolgármester tájékoztatta a közönséget Stahl József városi építőmester/informálása alapján. A helyettes-polgármester nyilatkozata szerinte — ami int megírtuk — Foerk hosszas kapaoitálás után kijelentette Gaál Endrének, hogy a közgyűlés diátározatát tudomásul veszi és Schulek tervei szerint hajlandó a templom építését tovább folytatni. Amikor Gaál Endre is visszaérkezett, ugyanazt ya- nyilatkozatot tette Foerkkal való tárgyalásairól, csupán annyit fűzött még hozzá, hogy Foerk ugy a saját tervvariánsait, mint Schulek terveit leteszi a bizottság elé, hogy válasszon, melyik szerint kívánja az egyes részletek kivitelét. Ezzel szemben Foerk Ernő a>» alábbi, feVelet intézte szombaton a város tanácsához: t Tekintetes Városi Tanács! Tisztelettel jelentem, hogy & fogadalmi templom folytatólagos építéséhez szükséges pallérterveket elkészitettern, azokat a helyi miivezetőségi alkalmazottammal f. hó 15-ére lekiildöm és mivel a kőfaragó munkák vállalkozója e hó végére szó 11 itani fogja az első kőszállitmányt, a kőműves munkák vállalkozója pedig az épitő állványok felállításával elkészül, semmi akadálya sincs annak, hogy az épitő munkaprogram szerint e hó végével kezdetét vegye. Ami Szeged város tisztelt közgyűlésének március 5-én templom tervei tárgyában hozott határozatát illeti, tisztelettel utalok arra, bogy az a határozat több okból kivihetetlen. Szeged városnak, a fogadalmi templom tervezése és művezetése tárgyában 1913. február 10-én kötött szerződésében az 5. pont szerint: „Építtető szab. kir. város közönsége az ellenőrzést az általa kiküldött építési bizottság, valamint .a mérnöki hivatala kebeléből kiküldött szakközege utján gyakorolja." Ez a bizottság 19J3. március 18-án tartott ülésében az általam készített és módositott terveket „teljes egészében" elfogadja és a módosításokhoz hozzájárult. Ezen, ily módon Szeged város részéről is elfogadott építési tervek alapján és az erről szóló jegyzőkönyv birtokában készítettem el az J :20 léptékű részletterveket, ezen elfogadott tervek alapján adta meg Szeged város az építési engedélyt, ez alapon adta vállalatba a föld-, kőműves-, elhelyező stb. munkákat. Ezen tervek alapján készült a fogadalmi templom egész alap betontömbje és épült fel az altemplom egész falazata és az ezen tervek alapján készült és a bizottság által ismét elfogadott kőfaragó munka megrendelési tervek szerint lett kiirva és vállalatba adva a kőfaragó munkák első részlete, — azaz a kőpárkány betudásával az összes homlokzati kőmunka legnagyobb része és ugy a kőműves munkák vállalkozója, mint a kőfaragóvállalkozó szerződésük alapján más cégekkel léptek kötelező jogviszonyba. Világos tehát, hogy ezen tervek és szerződések az építés ellenőrzésével megbízott városi szerv tudtával, beleegyezésével és határozatával jöttek létre, tehát a város részéről csak nagy anyagi áldozatok árán volnának megsemmisíthetők, pedig az elhamarkodott közgyűlési határozat szószerinti keresztülvitele ezt involválja. Miután én mindenben kötött .szerződésünk határozmányai szerint jártam el, mely szerződésnek 5. potnja csak arra kötelez, hogy a templom tervein „sem a főméretekben, sem a tömegekben változás ne eszközöltessék", viszont jogommá teszi, bogy: „a művezető az előirányzott költség keretében a részietekben) változtatásokat eszközölhet", engem az emiitett határozat nem érint. Az épitő bizottságnak 1913. március 18iki üléséről felvett jegyzőkönyv nem is azt mondja, hogy a változtatások az ón kezdeményezésemre történtek, hanem, hogy a tudomásomra adott közóhajiiak megfelelően rajzoltam át a terveket. Ugyanakkor nem is siklott át a bizottság a módosítások fölött, hanem az összes terveket átnézte, a Scliulekféle tervekkel összehasonlította, az óhajtott ós általam csak művészi formába öntött módosításokhoz, úgymint p beűipedt homlokzatok kiemelése, a csupasz tornyok díszessé tótele, a tornyok hátrahelyezése, a kereszt hajóapaisoknak istentiszteletre alkalmassá tétele, az egyszeres vasbetonboltozat kettőssé tétele és az összes többi előterjesztéseimhez teljes egészében hozzájárult és bár egyenesen felkértem a bizottság tagjait, hogy előadásomra megjegyzéseiket megtenni szíveskedjenek, egyetlen szóval sem emelt kifogást senki, sem a Szeged város közönség nevében eljáró bizottság, sem a mérnöki hivatal, tehát szerződésem határozmányai szerint terveim elfogadtattak. Minthogy pedig a szerződósben nemcsak a végösszegre, hanem a határidőkre vonatkozólag is kötve vagyok, a munka-tervek és részletrajzok elkészítéséhez ezen határozat kézhez vételével teljes erővel hozzáfogtam. Csak az 1914. február hó 6-án tartott bizottsági ülésben, tehát egy évvel a tervek elfogadása után hallottam először a bizottság T. /Elnökétől, hogy Szeged város közönsége nem tudja megszokni a toronysisak gazdaelég volt. Iván még azt sem vette észre, bogy a Syiirü már hiányzik az asszony ujjáról. És ez így tartott egy fél évig. , Egy napon' az asszony nagyon ideges y°lih Iván jókedvűen fért haza, 'de (Evelin eSy szót sem szólt hozzá. Iván egykedvűen égadta ezt a hidegséget, mert a gyűrű már he n EozzÁszoktatta a maga mérséklésé. Most azonban egyszerre csak az aszszony fakadt ki: Q. — Mit néz rám? — kezdte magázni. — 'yan savószinü, kifejezéstelen a szeme, m>ntha kettőig sem tudna olvasni. I — Mindenkinek olyan szeme van, amiien • . . — felelte nyugodtan Iván. i. — De a magáéban — heveskedett Eve— már annyi értelem sincs, mint a lajNéban. m — Milyen kedves ötleteid vannak! — mosolygott Iván és nem lehetett 'kihozni a Odrából. u . — Fölál'lhatna már az utca sarkára vak °'ausnak — gúnyolódott az asszony és btatta az ujját, amelyen már rég nem volt ott a gyűrű. u„..r- Nem is rossz ötlet — szólt rendiiletenu> a férj. Szói'táp Eddig azt hittem, hogy csak va.k — tél1 Evelin -r- de most már látom, hogy ostoba is . . . Hetek óta nincs már az ujjamona türkiszes gyűrű. Már egy vakondok is észrevette volna, csak maga nem! Iván meglepetten nézett a felesége kezére: — Mit jelent ez? — Mit jelent?! Evelin arcát elöntötte a pirosság: — Azt jelenti, hogy gazember vagy! És sírva fakadt: — Azt jelenti, hogy már nem szeretsz . . . Már arra sem tartasz érdemesnek, hogy . . . goromba légy velem szemben-. — Dé kérlek ... — Menj már azzal az örökös, gyűlöletes nyugalmaddal. „De kérlek" mindig csak „de kérlek" . . . Utálatos vagy a gyűrűddel együtt. Többet ezen a napon az asszonyból nem lehetett kicsikarni. Iván pedig -egész nap törte a fejét rajta, hogy mi baja lehet az aszszonynak. Az ékszerész mosolyogva fogadta Ivánt: — Meg tetszett kapni? — kérdezte. — Mit? — kérdezte "Iván. — Mikor uraságod' nálam volt, egy névjegyet tetszett kihullatni a tárcájából. Sokáig vártam kegyedet, de nem járt erre. A minap aztán felesége ő nagysága ... itt volt . . . átadtam neki. Iván alig tudott kitalálni ajtón. Most már sejtette, hogy a felesége valamit csinált azzal a .névjegygyei, de vájjon mit? Mire hazaért, már egy levél várta. Női kéz írásával: „Tisztelt uram! Végtelenül sajnálom, hogy mindezideig nem szerencséltetett meg látogatásával. Ez az oka annak, hogy még nem tudtam megadni az ön száz koronáját, amivel tartozom és amivei ön engem életem -egy válságos pillanatában nemeslelkü dzsentlem-én módjára kisegített. Ezek után egészen mást vártam volna öntől. Nem is értem, hogy egy kifogástalan úriember, mint ön, hogyan bizhatja az ilyen kényes ügy elintézését — a feleségére. Neje ő nagysága fölkeresett engem és a világ legfölháboritóbb módján dobta ide az én ártatlan gyűrűmet, amelynek ártatlanságát ön tudhatja leginkább. Ez az eljárás, uram, nem vall dzsentleménre. Tisztelettel itt küldöm meg önnek a száz koronát. Nagyon fáj nekem, hogy köszönetembe kor-holást és haragot is kell vegyítenem. Megfelelő tisztelettel: K. U.-né, Washington-utca 143." Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN 9 SZT. ISTVÁN; ÓVAKODJÉK • Csemegeüzletben (j fj p \ amalátasort. AZ UTÁNZATOKTÓL! I