Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-13 / 60. szám

19. DÉLMAGYARORSZÁG 1914. március l£ láljariak, amely lehetővé tenné a cseh agráriusoknak az obstrukció megszüntetését vagy legalább enyhítését. A terveknek egyike az volt, hogy a kormány tegyen ígéretet, hogy őszre elrendeli a cseh tartománygyülési választásokat. De erre kijelentették a cseh agráriusok, 'hogy a választásoknak csak akkor volna számukra jelentőségük, ha ez a tartománygyü'lés megválaszthatná az országos bizottságot. Éhez azonban a németek nem akarnak 'hozzájárulni és igy a tárgyalások még az elején megakadtak. Egy másik terv a cseh kiegyezési tárgyalások továbbfolytatását lehetővé teendő, a tárgyalásokból a kormány részvételét kiikapcsolni óhajtja, mert a németek a 'kormány előterjesztéseit a maguk részére elfogadhatatlannak jelentették ki. Arról is van szó, hogy a lengyelek szólítsák föl a harcban álló föleket arra, bogy tegyenek maguk előterjesztéseket. Ezzehazután időt nyernének és az obstrukció egy időre lehetetlenné volna téve. Egyelőre azonban ennek a tervnek is kevés kilátása van és a kérdés még miitdig megoldatlan: miként oldják meg ezt a válságot, amely máris kiszámíthatatlan károkat és visszaeséseket jelent minden téren, egész Ausztriában . . . A román-osztrák és magyar viszony. Az Universul bécsi levelezője jelenti Bukarestből: Az osztrák és magyar kormány vörös könyvet készít elő, melyet a budapesti delegáció elé terjesztenek és amely az orosz sárga könyvnek kiegészítője lesz. A vörös könyvbe foglalt diplomáciai okmányokból kiderül, hogy Ausztria és Magyarország mindenkor tőle telhetően fedezte Romániát és bogy ennélfogva Filipeszku volt' román hadügyminiszter ellenkező állítása nem felel meg a valóságnak. Az ipari bíráskodás revíziója. - Harkányi János báró leirata Szegedhez. — (Saját tudósitóntítól.) Nagyfontosságú leirat érkezett csütörtökön a városhoz Harkányi János báró kereskedelmi minisztertől. Közli a miniszter a várossal, hogy a polgári bíráskodás rendezésének alkalmából az ipari bir óságok revíziójáról törvénytervezetet készíttetett, amelyben rendezte a munkaadók és alkalmazottak érdekellentéteiből eredő sztrájkok és kizárások békéítetés utján való elintézését, továbbá a munkásbiztositási bíráskodásra nézve is fontos rendelkezéseket állapított meg. A törvénytervezetét több példányban megküldte a miniszter a városnak, hogy mondjon róla véleményt és ezt április végéig terjessze föl1 bozzá. A miniszter leirata teljes szövegében a következő: Abból az álkolmból folyólag, 'hogy a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk rövid időn belül hatályba lép és ezzel a polgári peres eljárás a kor igényeinek megfelelő helyes 'rendezéshez jut, szükségesnek mutatkozik az ipari munkaadók és munkavállalók közt felmerülő perekben követendő peres eljárás szabályozása is. Evégett az ipari bíróságokról törvénytervezetet készítettem, melyet megfelelő számú példányban azzal1 a megkereséssel küldök meg 'a Címnek, bogy arra vonatkozó észrevételeit 'lehetőleg folyó évi április hó végéig elém terjeszteni szíveskedjék. Megjegyzem, hogy a javaslat tartalmából kitiinőleg nemcsak a szorosabb értelemben vett ipari bíráskodásra terjed ki, de rendezni kívánja egyszersmind a szükség által indokolt mértékben a munkaadók és munkavállalók kollektív vitáinak, az összebeszéléseknek és ezekből kiinduló sztrájkoknak és kizárásoknak békéitett és utján való elintézését is. Végül tartalmaz a javaslat a munkásbiztosítási bíráskodásra kiható olyan rendelkezéséket is, amelyek az elsőfokú iparhatóság szóban levő bíráskodásának (1884. évi XVII. törvénycikk 176. §.) megszüntetésével függenek össze. : A vélemény közlésére azért kellett a megjelölt rövid határidőt kitűznöm, / súlyt helyezek arra, hogy az e javaslat alapján hozandó törvény lehetőleg a polgári P°r; rendtartással egyidejűleg vagy legalább ezt követő rövid időn belül hatályba léphessen. Harkányi. A tanács, amint értesülünk, összehívja a jogügyi bizottságot, hogy a törvénytervezetről véleményt mondjon, egyben megkeresést intéz az ipari és munkásbiztositási testületekhez is, hogy az uj törvényjavaslatra vo# kozó észrevételeiket április régéig juttassa-' e! a város tanácsához. Návay Lajos a népiskolák reformjáért — Országos mozgalom a hatosztályu elemi iskolákért. — (Saját tudósítónktól.) Návay Lajos áj Csanádmegye közigazgatási bizottságari tegnapi ülésén' beszédet mondott, amely / lett lehetetlen elhaladni ugy, hogy ne fofF kőzzünk vele, inert beszédének lényege oly3, hogy mélyen érinti nemcsak Csanád várt* gyének közoktatásügyét, de az egőszj', szag haladásának, a közművelődés fejlőé0 nek ügyét van hivatva szolgálni. Návay Lajos beszédét biirn lenne P°'Í kai célra kihasználni, mert a beszéd h/j, és kizárólag a kultura jegyében mondó/ és a kultura ügyét szolgálja s ami polifo vonatkozás akaratlanul is bele került,? csak kényszerű megismétlése volt anflató már régebben elfoglalt és nyiltan kunon/ álláspontjának, hogy Návay Lajos a váltó tási jog tekintetében radikálisabb, nag/ általánosságban való jogkiterjesztést ki/ mint aminőt a törvényhozás mindkét W •nak többsége a meglévő társadalmi és j? trnáiis állapotok figyelembe vétele me megalkotni megengedhetőnek tartotta, i A választójogi törvény ugyanis a váltó tói jogosultság egyik alapfeltételéül 3 — Nincs még lent senki, babám, — mondja Bonamy, az öreg komikus. Fanny be akar menni a kis gyülekező terembe, de amint benyitja az ajtót, meglepetten visszahőköl. Az ablakok tárva-nyitva vannak és csak ugy ragyog be rajtuk az aranyos napsugár. Tavasz van kint, ragyogó, édes uj tavasz! És az ég olyan kék, de olyan gyönyörűen kék! Tegnap esős, csatakos, hűvös idő volt és ma tavasz van, a legszebb, Iegsugárzóbb tavasz, amit csak elképzelni is lehet. És mennyi ember van az utcán. Mindenki ünnepélyes, vasárnapi szinben és valamennyien mintha versenyt akarnának nevetni a kacagó napfénnyel. — Oh, milyen idő van — mormolja a szinésznő. — Biztos, hogy üres házunk lesz ebben az időbea Ezzel a tükör elé lép, hogy újból megnézze, vájjon rendben van-e ruhája. 'De a következő percben rémülten fél sikolt. Mert a map legyőz minden festéket, minden kendőzést és ebben a nappali világításban a szinésznő borzasztóan, ijesztően rútnak látja magát. Hogyan! ez ő, ez 'az össze-vissza mázolt, kikent teremtés? És ez a piszkos, gyűrött ruha, az a lisztes haj a fején, meg az a színehagyott rózsa benne! De hiszen ez borzasztó, borzasztó! Kiáltani akarna fájdalmában. Meg kell jegyeznem, hogy a szegény Fanny nem érzékeny és nem szentimentális teremtés. Ha az ember tizenöt évet tölt a színháznál és már annyira van, hogy egy Salomon Cerf-mek a hódolatát fogadja, akkor már meglehetősen edzett lehet ugy-e? De ez mégis rettenetes. Micsoda különbség! A gyönyörű ragyogó tavaszi reggel és az ő kifestett, fáradt, petyhüdt arca és teste! Először életében érez szégyent a hivatása és az életmódja fölött. Lehetséges ez? Ennyire elhasznált, elhervadt lett ő itt a kulisszák között. Ez ő, aki itt áll előtte ebben a tükörben? Ez ö? Ez a csúnya, csúnya teremtés? És most újból le kell mennie a színpadra, abba a megvilágított pincébe és újból komédiázni kell, kedveskedni, affektálni és a mellett gyönyörű irodalmi- nyelven elmondani dolgokat, amelyeket csak félig ért. Szóval majom és papagály lenni egy személyben. A tavasz? Őneki nincs tavasz. Igen, ha másképpen rendezte volna be az életét. Látta magát, mint fiatál leányt, mint szininövendéket és visszaemlékezett Jeanra, a szomszéd boltos fiára, aki szerette őt és feleségül is vette volna, ha lemond a szinészi pályáA $ ról. Az apjának is az volt az óhaja, őfi, anyja, meg ő nagyratörők voltak. Ok hirnevet és sok pénzt akartak. Most ő is tó sétálhatna, mint az az asszony ott feflL, utcán, aki gyengéden karol a férjébe és tük ott megy két vasárnapi diszbe őW kisleány. De most már mindennek vége. N/foj vább kell élnie ezt a komédiáséletet. es az sem bizonyos, vájjon meguj'itják-e a s/tó ződését! És Salomon Cerf — hamar.'-1/ nem emlékezik pontosan, hogy a tizedik W tizenkettedik kedvese-e, — Salomon CeEt,. nern nagylelkű, sem nem megbízható, tó1 -»< da sötét jövő! Anyaszerepek, vidéki sri dok, reménytelen öregség, rettenetes! ^ Ebben a percben belép a terem/ namy, a kómikus. 0 is egy pillantás1 j, a tükörbe, azután kesernyés mosollyal ^ ja: , — Te még mindig szép vagy ba/tóeí De hiába minden, a szinpadon mind a> ^ szebbek vagyunk, mint igy nappali vPg ban' . Oh! a szegény komédiásnő sírni ne. De az ügyelő hangja felcsendül a 3 ti' són: „Kezdünk! Kezdjük az első És Fannynak vissza kell fojtani a k/ nehogy lemossa a festéket az arcáról első kézből, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám p kaphatók, esetleg részletfizetés*