Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-12 / 59. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefonszám: 305. Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEOEDEN egész évre . K24 — félévre . . K 12-— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2•— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28'— félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 fillér. Szeged, 1914. III. évfolyam 59. szám. Csütörtök, március 12. A közvélemény. Nyolcvanhat pontban foglalja össze a város polgárságának kivánalimait az a terjedelmes elaborátum, melyet a városi párt néven ismert társadalmi alakulat megvalósítandó program gyanánt a hatóság elé 'szabott, A 'kívánalmaknak legalább háromnegyedrésze olyan közszükségletek kielégítését célozza, melyeket bízvást halaszthatatlanoknak lehet minösiteni s melyeknek kielégítése régebben fennálló mulasztások Megszüntetését célozza. ' Ebből a szempontból nézve, kimondhatatlan megelégedéssel nézheti a városi polgárság, hogy akadt alkalmi testület, mely elsőrendű érdekeinek lelkes fölkarolásával és a megoldás lehetőségeinek előtérbe állításával a legfontosabb közintézmények ügyét a megvalósulás felé terelte. De ha az érem másik oldalát nézzük, azt, amelyik a vállalkozás erkölcsi súlyát és jelentőségét tárja elénk, igazi megdöbbenéssel kell ebben a nagyjelentőségű tényben közigazgatásunk lehetetlenségének erőteljes megbélyegzést szemlélnünk. Mindazt, amit a városi párt elaboStuma sürgető követelésként állit a hatóig elé, nem a polgárságnak kellene kigondolnia, formába öltöztetnie és prograMu'l adnia, hanem magátiak a hatóságiak. A polgárság bizialmából intézkedő hatáskörrel fölruházott tisztviselőknek lenne első kötelességük, hogy fölismerjék a nagy városi közösség érdekeinek irányát és ne csak halogató Ígérgetéssel tudják a közóhajtásokat táplálni, hanem ki is tudják azokat elégíteni. Hogy ez Szegeden soha se volt még igy, .azt nagyon is jól tudja a közvélemény. Ime, mikor csaknem az öszszes közmunkák a tehetetlenség csődjébe kerülték, a közeledő tisztújításra va'ló hivatkozással kell a város hatóságát az intenzivebb tevékenység fölvételére kényszeríteni, hogy a városi élet fejlődésében ne álljon be bénító szünet, mely a minden téren fenyegető visszafejlődést igen gyorsan maga után vonhatná. Nem először hangoztatjuk e hélyen, hogy minden jóakarat és elnézés mellett, mellyel a személyi konjunktúrákat mérlegelhetjük, nem látjuk a városi hatóság egyetemében azt a hivatottságot és ügyszeretetet, mely egy százezer léleknél többet számláló nagyváros fejlődéséneik irányítására szükséges. Nem látjuk sem a kezdeményezéshez kivánaíos Ibátorlságot, sem a kivitel szempontjából olyannyira elengedhetetlen, szívós energiát. Nem pedig főképen a tervszerű előrelátást, amely nélkül nem egy százmilliós közvagyonnal rendelkező nagyvárost, hanem egy életrevaló magánüzemet sem lehet a közönséges tengődésnél elevenebb életlüktetésre serkenteni. A közvélemény nyomása váltotta ki a városi párt értekezletén kidomborodott elveket. A közvélemény elsősorban is azt követeli, hogy a közvagyonnal űzendő jobb gazdálkodás révén nagyobb jövedelem biztosíttassák a városnak és ez az óhajtás igazán a legfontosabb és legsürgősebb szükségletet fejezi ki. A tervbe vett nagy alkotások mintegy 14—15 millió korona hitel igénybevételét teszik szükségessé; ha ennek az ujabb tehernek az évente viszszatérő költségeit hozzáadjuk a jelenleg fennálló adósságok terheihez, be kell látnunk, hogy a maihoz hasonló gazdálkodás mellett a csőd elkerülhetetlenül fenyeget. Feltétlenül gondolni kell a haszonbéres földek részleges értékesítésére, egyes birtokterületek parcellázására. Ez a birtokpolitika maga után vonja a tanyarendszer nagy gazdasági érdekeinek a vasutrendszer megépítésével való kielégítését. A lehető legsürgősebb az uj kórház és vizvezeték megépítése, majd a csatornázás és külterületi városrendezés létesítése. Ezeket a főbb normákat állította fel a közvélemény és a hatóság nem tehet egyebet, mint hogy magára veszi a kényszerűséget, (melyet a maga emberségéből kellett volna önmaga elé szabnia. A sajtó természetszerűen a közérdek védelmére siet és kifejezést ad annak a meggyőződésnek, hogy a közéledő tisztújításon ennek a most megnyilatkozott szellemnek természetes konzekvenciáit maga a közvélemény fogja a legnyomatékosabban levonni. Julié, a szobaleány. Irta: Jean Reíbrach. — Pirulás nélkül bevallom — beszélte a .agy Lucáé, — hogy szobaleány módjára ^zdtem a pályám. Ez a pálya nem is kefleleo-L i s épen' uto1só helyemen éltem át a d ^Nemesebb kalandot, amely döntő forat<al volt egész életemre. y Néhány nap óta, reggelente, midőn mimam végeztem, — egy 'Pönty-utcaí palotában faltam, — észrevettem, hogy a szemf'tlc k az aMakából egy csinos, elegáns fiaerh'tó állhatatosan figyel. Megszoktam az bóh'f- "fofofotökat s jól tudtam, hogy fehér . 01'am ennivaló kedvesen diszití szőke feL"j ~~ s nem is törődtem volna különősebVAH csökönyös bámulattat. ha a szemközti '/fosa rév-én meg nem tudtam volna, hogy felei*' ^fökelő, szabad, nagyon gazdag és kert n nagv'e|,kü. Lehető legbecsesebb módon , teltem hát a portörfőt s kacér mosollyal val £ettem az ablaktáblákat, a kelleténél jót[jy ?S|zasabbají. Sohasem ragyogtak oly ttek ?sen az ablaküvegek. Igyekezetemben ^u is vo,t az eredménye, mert rövidében' á'nty jelentős fejbölogatás kiséreté|€z(' SzeMközti hódolóm érthető módon jeh0ff ' gy közelebbi ismeretségem óhajtja s k<W meniek eI hozzá. Kissé húzódoztam, a Egy et fotszva s végül ő jött le hozzám. > este megleste, mikor asszonyom egy üzletbe küldött s az utca sarkán 'megszólított. Igy közelről még aranyosabb volt. Alig 'tizennyolc éves, bajusztalan, szép gyerek! — Kisasszony, akar száz frankot keresni? Bámulva néztem rá . . Egyéb bókot vártam! . , Ez a nyers, durva pénzkinálás . . . ezt igazán nem hittem volna . . . — Egyszerűen ezt a levelet kellene úrnőjéhez juttatni'. S elmagyarázta, hogy néhányszor látra nrnőmet, hogy halálosan szerelmes belé s hogy az én segítségemre számit. Szó sincs róla, úrnőm is csinos asszony volt, alakja, hajszine tökéletesen az enyém, no de mégis csak, képzeljék el ezt a hideg zuhanyt! Mikor biztosan hittem, hogy az ifiu szive értem dobog . . . Szerettem volna (fölpofozni, de meggondolva, hogv száz frank nem megvetendő, különösen, ha folytatása is lehet, némi huzavona után elfogadtam a megbízatást. Arra, hogy a levelet valóban átadjam, természetesen pillanatig sem gondoltam. Rögtön kidobtak volna. Inkább magam olvastam el. Hogy tudott irni az a gyerek! Szebben, mint a regényekben. Most már komolyan belészerettem. Másnap 'megvittem a — természetesen — szóbeli választ. Nem mondtak nemet, sem igent. Asszonyom kéreti, ne mutatkozzék többé az ablakban, férje miatt'. . . ö u.ira irt s én ismét közvetítettem a választ. A találkozás bajos lesz . . . Most már óvatosságból nem az utcán beszéltünk, hanem felmentünk hozzá s kacérságom minden művészetét előszedtem, hogy észrevétessem bájaimat, de mindhiába . . . egyre csak úrnőm járt az eszében1, — Szörnyen boszankod'tam. — Ej leányom — gondoltam, — annyira buta volnál, hogy nem bírnád elérni célodat ... Ez bizony első izben történnék! — Már-már végképp elcsüggedtem, mikor egy nap inasunk fölmondott. Ekkor ikiitünő ötletem támadt. Úrnőm mindeddig nem is sejtette titkos imádója létezését, amaz pedig — tudtam — mindenre kész volna, hogy imádottja közelébe férkőzzék. —Ha akarja, most elfoglalhatja az inas helyét! — javasoltam, mint úrnőm tanácsát. Ha azt mondtam volna, másszon föl a holdba, azt is megkisérelte volna. Lelkesen fogadta a javaslatot. Inasát vidékre küldi, felölt! libériáját, magához veszi a bizonyítványait s beállít. — De nagyon óvatosnak leli lennie! Napközben. egyetlen áruló mozdulat vagy pillantás sem. Ennek ellenében úrnőm éjjel felkeresi a szobájában. Gazdáimnak lén ajánlottam be az uíi inast, akit jó bizonyítványai és megnyerő külseje alapján rögtön fölfogadtak. Én ismertettem meg a szolgálat titkaival. Még ezüstöt tisztítani és asztalnál szolgálni is meg