Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-10 / 33. szám

£ délmagyarobszáö m4. feiyuéf 10. gének koloritjául az 1823-iki eseményeket hozzák föl, pedig az akkori megyei ellenállást is megtörte a Metternich-kormány abszolutizmusa. A megyék legnagyobb részében célt ért a kormány s ha abszolutizmusában nemcsak doctrinair, de merészen kezdeményező lett volna s arisztokratikus jellegének föláldozásával fölhasználni merte volna a népet, akkor kormányzatának illegális volta a legkisebb bajt se okozta volna s még azon egynehány vármegyét is hátrálásra késztette volna, amely pedig alkotmányos álláspontjához hiien kitartott. Az alkotmánynak ilyen palliadiuma volt a megye és pedig abban a korban, midőn az állam fogalma igen korlátolt, az állam gondjainak köre csaknem egyedül a hadügyre, a honvédelemre szorítkozott s az a sok jogi és közigazgatási teendő, mit mindnyájan a központi kormányzat körébe tartozónak vallunk: akkoriban a munieipiumok gondoskodására volt bizva. Ma az önkormányzati helyhatóság tettleg nem törvényhatóság. Az országgyűlésen képviselve nincs, követeket oda nem küld, azoknak utasítást nem adhat, őket vissza nem hívhatja. Politikai joga tehát jelentőségét elvesztette. A mai önkormányzat birói hatáskörét is majdnem teljesen elvesztette s a végrehajtó hatalomnak is nem osztályosa, hanem csak közege. Ily megnyirbált hatáskör mellett az önkormányzat mint politikai intézmény, erőtelen, mint birói hatalom megszűnt s mint végrehajtó hatóság, alárendelt. S ha a múltban, mint a törvényhozás tagja a jogosultság némi szinével bizonyos határig törvénymagyarázó is lehetett, amikor a végrehajtó hatalom, mint államhatalom resideált benne, amikor tehát a törvényhozói, birói s végrehajtó hatalom osztályosa volt, az alkotmány védelmére gyenge volt, annyival inkább erőtelepnek kell tartanunk ma, amidőn nem törvényhatósági testület már, hanem elmondhatjuk, majdnem csak kerület. Lukács Ödön. Szinger Kornél búcsúja. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt búcsúzott cl Szinger Kornél, a városi főgimnázium volt Igazgatója és a piarista rendház főnöke az intézet tanári karától és tanulóifjúságától. A búcsúzkodás impozáns ünnepség íkeretében mnent végbe. Előzőleg szentmise volt a Demeter-templomban, majd a. gimnázium növendékei iaz intézet nagytermében gyűlték össze, ahol Réti István VIII. osztálybeli tanuló mondott beszédet az ifjúság nevében. A beszéd végén a. távozó igazgatónak emlékol burnót. nyújtottak át, amely az intézet összes növendékeinek aláírását tfog tálja magában. Szinger Kornél .meghatottan válaszolt a diáksereghez intézett következő buesubeszédében: Kedves fiaim, hálátok és szereteteteknek ezen tanúbizonyságától mélyen meghatva állok iitt előttetek és keresem a szavakat, hogy életem ezen felejthetetlen percében méltóan fejezzem ki azokat az érzelmeket, amelyek a jelen ünnepélyes pillán abban lelkemet eltöltik, mert nehéz szavakat találnom azoknak az érzelmeknek a kifejezésére, amelyek a válás gondolatának nyomában fakadtak. El kell válnom ettől az intézettől, amelyhez 26 év öröme és bánata .köt, el kell válnom elöljáróimtól és szerető munkatársaimtól, a kik a. legnemesebb ügy szolgálatában: a nevelés és tanitás ügyén-eik szolgálatában mindig készséggel állottak 'mellettem, el kell válnom kedves szüléitektől és a tanügy hagát megszöktette egy olasz sviihák. Sziégyelte a botrányt, eladta a hotelt a negyedik gazdának azok közül, akik tiz év alatt az én gazdáim voltak. Ez a negyedik hoteles elszászi ember volt, gyűlölte a németeket s beleszeretett egy müncheni leányba. Miután igy meghazudtolta az -életét, hitét, lelkét, eltűnt s átadta a helyét az ötödiknek, ki vidám ember volt. Emlékezem, hogy engem is elcsábított néhányszor fojtóan illatos, rejtett, zugos, meleg játékbarlangokba. E helyeken veszett játékokat játszottunk és táncos kedvű, csinos, halvány és hazárd leányokkal vigasztalódtunk a reggeli órákban, A hatodik s ez idő szerint való gazdámtól még nemmertem megkérdezni, hogy az elődje miként távozott és mult el a Normandia-hotelből. Ez a hatodik hotelgazda nagyon komoly, é'lettebhalállal számolni tudó, tapasztalt, öreg embernek látszott. — Hajh, haj'h, — mondogatta a napokban, — ezt a hotelt még Vieuxpepin ur idejében- be kellett volna csukni. Jegyezze meg, uram, hogy az a hotel, ahol a tulajdonos felesége szeretőt tart, előbb-utóbb elpusztul. A hotelnek olyannak kéli lennie, mint a jó egyháznak: őrködőnek, példaadónak, kívánatosnak, szentnek. Az idegen ember, aki egy ismeretlen nagyváros hoteljébe kerül, miben különbözik az elszálló lélektől, mely nem tudja, hogy mi van élőt te: menyország, purgatórium, vagy pokol? Ilyeneket mondott még csak a napokban is a Normandia-hotel filozófus, öreg, tisztes megjelenésű gazdája. — Nagyon derék ember, valamikor bankár volt és milliomos volt, — súgta meg az öregről az én beszédes hotel-inasom. — Kár, hogy a nőkre 'költötte el a pénzét s most már ezt a kis hotelt is el Ikell adnia. — Hát ez a gazda is. elmegy? — kérdeztem majdnem íkliáltva s megrémültem a pletykázó legénytől. — Talán már két-lhárom nap múlva, már el is adta a hotelt, elég olcsón, de mostanában már -kevés itt a vendég. Szerelmes a gazda egy fiatal férjes asszonyba, bizonyosan annak kéli a pénz. A Normandia kevés vendégei, ismerősök és ismeretlenek, szánakozva nézzük egymást, ha találkozunk. Nem tudjuk, ki lesz az uj hotelesünk, mi -lesrt .a Normandiával, mi lesz különösképen vel'ünik. Álmatlan éjszakákon hallgatjuk az érkező és élsiető vonatok lármáját s nem t-u-djuk: -vájjon mi mikor utazunk? Mi lesz a sorsunk, kié lesz a hotel, visszakérülünk-e ide még, avagy már nem is élünk? Vieuxpepin urat látom gyakran mosolyogva integetni: ,jhát érdemes egy hotelért élni?" rátáitól, akik munkámban mindenkor készséges támogatóim voltak, végül el kell _válinom tanítványaim százaitól, akik ezen _ intézet falai közül kikerülve, arua már .mint a közélet hasznos munkásai embertársaik boldoigitására töltik -be hivatásiukot. Visszagondolom: milyen fájó -vol-t bucsuzásuk, mikor 8 esztendő után aggodalommal kísérve első szárnypróbálgatásaikat, mint a madár szokta fiókéinak első szármypóbálgatásait kísérni; (die viszont öröm (töljbötte el (telkünket, -hisz vártuk és reméltük, hogy fáradozásaink .gyümölcsöt teremnek és majd lépten-nyomon áldás fog terjedni embertársainkra. (Most ismételten válnom kell tőlük, iraóg pedig fájóbban, mint akkor. Mert amig egy* részt megvigasztal annak látása, hogy az élet hasznos polgárai lettek, addig másrészt elégikus hangulat vonul el lelkemen, hisz nagyobbrészt nem fogom ismételten látni őket. De megnyugtat, hogy fáradságomnak igazi jutalma van: szellemi kincsük ,gyarapitásához tálán én Is hozzájárultam, erkölcsi jellemük kialakításában .talán inekem is részem van, amikor az erkölcs magvait hintegettem el fogékony gyermektelkükbe. De legfájóbb |tőle(ték megválnom, kedves fiaim, épp oly nehézí mint a szülőnek megválni legkisebb gyermekétől, akinek nevelését nem fejezhette be. Épp ugy vagyok én is, amikor arra gondolok, hogy a ti n.evelósteket és oktatástoka,t még nem sikerült befejeznem; de valamint a .szülőt megnyugtatja annak tudata, bogy elhagyott gyermekének nevelését avatott kezekbe tette le, ugy nyugszom meg én iis annak tudatában, hogy a ti további nevelésteket jövendő igazgatótok és szerető tanáraitok kezébe tettem te, akik ugyanazon elvek alapján, ugyanazon szigorúsággal párosult jóságos szeretettel vezetik a ti,nevelésieket és óktatástakat a jövőben is. Csak arra kérdek benneteket, hogy n© feledjétek soha .azokat a jótanácsokat, amelyeket lelketekre kötöttem és amelyeket a búcsúzás pillanatában, amikor a lelkek a szép és jó befogadására fogékonyabbak szoktak lenni, még egyszer megismétlők itt előttetek. Arra tanítottalak benneteket, kedves fiaim, hogy halhatatlan telkünk van ós hogy ez a balhatatlan lélek itt a földön igyekezzek minél jobban megközelíteni az isteni lelket, amelyből -vétetett. Ezt ugy érhetjük el, bű nem szűnünk meg folytonosan edzeni, művelni értelmünket, hogy fölfogásunk nninól magasztosabb és tisztultabb legyen, ha .nem szűnünk meg folytonosan edzeni lelkünket, hogy ei-őssé tegyük a kisértésekkel szemben, hogy telikütetünk tiszta maradjon és igy adhassuk vissza a teremtő istennek. Ho-gy ezt elérjük, dolgoznunk kell, fáradságot nem ismerve. Legyetek szorgalmasak ti is, végezzétek iskolai köfteteíjsógtéke/t igaz flelkiismerettel! De még ezzel se elégedjetek meg, lássatok az önképzés munkájához. Ha igy dolgoztok, ha szivetekbe vésitek azokat az intelmeket, melyeket kaptok, lelketeket edzitek, sziveteket .nemesítitek, akkor majd egykor mint képzett ifjak, mint lelkileg erős férfiak léptek kii az élet küzdőterére, ellátva a legfőbb biztonsággal, az erős jellemmel, amelyről azt tanítottam, hogy a legfőbb jó. (Ennék az erkölcsi jellemnek legfőbb biZf tösitóka gyanánt a hitet jelöltem meg, azt f hitet, amely bizni és remélni tanit bennülte ket. Azt tanítottam, hogy a vallásos embot mennyire különbözik azoktól, akik a .magü'k gyarló eszét bálványozzák. A hit fogja dik' tálni azt is, hogy mindenkor dolgozzatok' embertársaitak javán .munkálkodjatok. liisz' ezt a hit azt tanítja: „Szeresd felebaró tódat, mint tenmagadat!", tehát munkás ©1©' az újonnan megnyílt Bútorokat V % biMrumai szBPBZhettmb be. és[| mindennemű lakásberendezési cikkeket = Telefonszám: 1303.*==•= Xarfcz-ii.7. SZEGED.