Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-24 / 45. szám

toojttiui február 24. DÉLMAGYA-RGRSZÁG Bonyodalmak a rendőrség államsegélye körül. - A pénzügyi tanácsos a főkapitány ellen. — (Saját tudósítónktól.) A szervező bizott­feg ma délután- tartott ülésében rendkívül, v'es vitát provokál t a rendőrség résziére ki­utalt hatvannégy ezer koronás lálilaimsegély töloszltásánaik a kérdése. A belügyim taszter uz Idén tudvalevőleg a kétszeresére emelte töl a szegedi rendőrség államsegélyét azzal a célzattal, hogy a nagyolbbarányu fejlés z­té& .révén: néhány élvvel később már köny­nyebb lesz az átmenet a rendőrség államosí­tásához. Somogyi Szilveszter dr. főkapitány refe­|'u,t az ülésen az állaim segély felosztásáról, •'ungsiulyozván, /hogy a 64,000 koronát direkt >a rendőrségi továbbfejlesztésére utalta ki a 'bejügyiminiiszter s az ő rendelikeziései szerint ,Ja vasolt a a főkapitány a pénz 'felosztását. A' KOOO koronát a renddlkezJés értelmében tanfolyamok szervezésére, a polgári rendőri Elások megsolkszorositására, a lakbérlkiegé­lésekre, a nehezebb szolgálatot teljesítő rendőnök fizetéséneik emelésére és az ngy­ueviezett bizalmi alap oéilj-aiira kell fiorditani. ^kapitány ezután tételenként sorolta elő az .államsegély hovaifordit-ását, de amikor ?hoz a pontihoz ért, hogy azoknak a r-end­^'"knek a fizetését, alkiiik hétszáz korondi tanak, nemcsak az ambíciójuk fokozása ^'•tft, hanem nagy családjukra és nelhléz S?0I1 gálatokra való tekintettel is száz Ikoro­^Val meg kcill toldata-, Becsey Károly dr. az inditványt tette, hogy a szervezetben , ü)rt kiadásokon a bizottság tulli ne menjen,, neim a -rendőrségi államsegély fennimara­0 részéit más célokra fordítsa. Ezzel Bie­Károly dr., miután még egyszer a /bi­dttság figyelmébe ajánlotta az indítványt, Io,Mt és eltávozott. ... A főkiaipitány ötnegyed óráig referált az ^lattnisegéiy felosztásáról. A bizottság haj­lónak mutatkozott, ,hogy a főkapitány já­ratához hozzájáruljon, azonban Balogh toly pénzű,gyi tanácsos vétót mondott és aztf fogy a rendörlegények mini­fizetését az államsegélyből fölemeljék.} érvelt, hogy a rendőrség a irxnult év­és /-S CSalk harminckétezer koronát kapott volt ennyi is> az üdón tehát meg lé­hából Va,larnics'ktét takarítani a 64,000 koro­várp' Ugy ''s so,k Pénzre van szüksége a snaik s ez is nyolm valamit a latban. iám míért 'fáüj'on ndkünik. az, Ihia az -ál­a rendőrséget! — jegyezte meg r° Ede dr. ta A :péri2ügyi tanácsos ur — imsondot­S/tttt • abitány — bizony spóroHhatna má­is, gy^r A plénzt a város kapta, hogy ne le­szolt ?>n'?yi k,'adása a rendőrségre, — vála­1 Bal°gh Károly. tés^ ^2 államsegélyt a rendőrség fejlesz­lop „ r^óta a város, ebből tehát ne csinál­^ílnyacs°s m pénzt! ~~ repli,tcázott a íö~ iavaf ,szió,harcnak 'az elnök vetett véget. Azt ni.ert a' blbgy halasszák el a tárgyalást, h a Wéirdlést előbb még a tanácsnak ^ vitatni. •SZJÓ A város financiális érdiekeiről van W, ' kl|lönben is elleninditvány történt, leg­• telh-'t fz ügyét na az. állaim-segély fölosztásának ^Wip a'liaiX>S Trte|g|beszél'6s után visszük tes elé — mondotta. Hiába kérte a főkapitány az elnököt, hogy intézzék tel az ügyet tmöst, néhány perc alatt befejezi az előterjesztését és a bizott­ság határozhat, hiába hivatkozott arra, hogy a rendőröknek a pénz ne — téli, Ínséges idő évén — nagy szüksége van s már hetek óta várják, mint a Messiást — nem használt 'semimit, az elnök fölkelt, fogta az aktáit, a pénzügyi tanácsos, a főjegyző szintén és két perc imülva a főkapitány az. aktáival — egyediül maradt a teremben. Szentpálosán el­intézték az egész ügyet. iBaaaaBBaafeaBBBaaaaaBaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaaaaBaaaaaa I. Vilmos, Albánia királya. (Saját tudósítónktól.) Wied Vilmos her­ceg vasárnap közölte a nálai járt küldöttség utján az albán néppel, hogy a neki'fölaján­lott albán trónt elfogadja. Vasárnap délután nagy népgyűlés volt az ország mai -fővárosában. Valómban, ahol lelkesedéssel vették tudomásul a dúsgazdag német herceg elhatározását s üdvözlő táv­iratot küldtek neki. Durazzóban már nagyban .készülődnek az uj király méltó fogadására. I. Vilmos út­ját a nagyhatalmak természetesen tőlük tel­hetőleg egyengetik; 'ennek köszönhetik az albánok, hogy a görög csapatok a megszáll­va tafíott albán területek kiürítését már megkezdték. Az albán diszlküldöttség egyik tagja — bár egy fejedelmi ebéd után — lelkesedve je­lentette ki, hogy: — A 'király valóban az a vezér, akit kí­vántunk magunknak! A Balkán és Európa -bélkéje 'érdekében nagyon óhajtandó, hogy majd I. Vilmos is elmondhassa, Ihia már Albániában lesz, Ihogy: — Az albán valóban az a nép, amelyet kívántaim magamnak! Berlin, február 22. lA Berliner Tageblatt jelentés-e szerint Ekrern Flóra bég, az albán diszkül-döttsóg egyiik 'tagja, a diner után- a d-ap levelezőjének a következőket jelentette •ki; — El vagyunk ragadtatva a fogadtatás­tól, melyben .Neuwiedben részesítettek min­ket. A király valóban az a vezér, akit kíván­tunk magúinknak. lEkremi bég közölte továbbá, ihogy az uj herceg I. Vilmos nevet, a trónörökös Károly Viktor Skander bég nevet fogja viselni. Valona, február 22. lA ina ide érkezett távirat, mely közölte, hogy Wied herceg az albán küldöttség által1 fölajánlott uralkodói méltóságot' elfogadta az -egész városban ün­nepi hangulatot keltett. Nagy embertömeg albán zászló alatt hazafias dalok éneklése közben végigvonult -a városon és éltette az albán királyt. Délután rendkívül látogatott népgyűlés volt. Több szónok hazafias beszé­de után az albán királyhoz intézett távira­tot olvastak föl, amelyben ő felségének, I. Vilmosnak, Albánia királyának köszönetet mondanak elhatározásáért, valamint kifeje­zik az albán nép hódolatát ós teljes bizalmát iránta. Ujabb fölvonulás után, melynél is­mét éltették a királyt és osa-ládját, a tömeg nyugodtan szétoszlott. Valona, február 22. De Veer tábornok je­lentést kapott a Skrapar falu -előtt álló csen­dőrkülönítmény parancsnokától, aki jelenti, hogy a Skraparban állomásozó görög csapa­tok parancsnoka megjelent nála ós közölte vele, hogy magasabb helyről utasítást kapott a környék kiürítésére és a helységnek az al­bán csendőrség kezébe való átadására. Ez­zel, ugy látszik, megkezdődik a görög csapa­tok kivonulása az okkupált területekről. A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. Eltemették Hajdú Istvánt. -— Babochay Zsigmond elmondta a pár­baj részleteit. — (Saját 1tudósítónktól.) Hatlovas, /tábor­noki kocsit kapott és több ezer emiber 'kí­sérte, ma dölután utolsó útjára... (köziben ,aiz emberek meghatottan beszéltek a hallottról, Hajdú István főhadnagyról, aki dogpjiább mártírja az. ugylátszik, soha im-eg nőm, szűnő pártbaijörületneik. Ma délután három órakor indult meg a. koporsóval a gyászlkocsi, a 16. helyőrségi kórháziból, a temető felé. Előbb, — vasárnap reggel óta — ,az emlberek százai 'zarándo­koltak a ravatalhoz. Így megjelent Tres­tyánszky Kálmán hadtestparancsnok is, aki két koszorút küldött a párbaj áldozatának. A hadtestparancsnok rendkívüli intézkedése­két tett a temetésre vonatkozóan. Parancs­ban adta ki, Ihogy a budapesti hadtest terü­letén levő összes ezredek küldöttségileg kép­viseltessék magúikat a temetésén. A ihadtest­paraucsno'kság költségére megtisztították a Hungária-körut,at és a város külső területén levő utvonalakat, amerre a halottasimenet el­vonult. A gyászszertartáshoz a rendőrség is kivonult. A főhadnagyot katonazenével te­mették. Igen sok koszorú borította a kocsilkat. Bahoöhay Gézáné koszorújának fölirása ez volt: „Felejthetetlen drága jó Pistikánknak, Bel és Géza." Volt egy Olyan koszorú is, a melynek szalagján nincs rajta a küldő neve. A szalag szövege ez: „A felejthetetlen sze­retett jó halottnak". Azt mondják, hogy ezt a virágot Babochay Zsigmond küldötte. Ma reggel Budapestre érkezett a fischaimendi katonai léghajóosztály 'küldöttsége. Koszo­rút hozott magával és részt vett a temeté­sen- is. Németh Sándor helyőrségi lelkész, vé­gezte a gyászszertartást. Az operaház éneik­kara. -gyászdalökat adott elő. -Majd megin­dult .a im-enet, a koporsó után a szerencsétlen főhadnagy özvegy édesanyja s két nővére, valamint a rokonság is. Több ezer arrtber csatlakozott' a menethez és lassan 'haladtaik a Vérmező felé, hova öt órakor érkeztek és háromszor disztüzet adtak. A temetőbe hat órakor érkezteik ki, -ahol Németh lelkész u-jra beszentelte a koporsót és eltemették Hajdú Istvánt. , Babochay Zsigimond egy újságírónak el­mondotta a halálos párlbaj részleteit. A ma­ga igazodására -beszélt, Ihogy hivatkozzék a nyilvánosság előtt is arra, miszerint bele­kényszeritették a párviadalba és hogy fel­állás útán a *szokásos békítési'kísérlet is el­maradt, a vezetősegéd hibájából. Babodhay Zsigmond ezeket mondot­ta el: — -Mikor 'beléptünk a lovardába, már ot-t állt szegény sógorom segédeivel és két orvo­sával. Az összes segédek és orvosok bevonul­tak egy szobába, engem pedig kiküldtek a lovardából. Később utánam jött Barthodeisiz­ky és a következőket mondotta: ,Kérlek, ki van mérve -az ötven lépés. Te a jobboldalon fogsz állani. Kurtz lesz a vezető. Nem álltok egymásnak háttal, hanem szemközt. Kézbe kapjátok a fegyvereket és tüzelj! vezényszó­ra oélzásba emelhetitek a fegyvert És azután ja vezetősegéd megfelelő tapssal három, má­sodpercig megfelelő számol, célzási időn be­lül tartoztok elsütni a fegyvert." — Kissé meglepődtem ezen, mert a fel­tételekben célzási időről nincsen szó. Nem sokat gondolkozhattam, be kellett mennem -a lovardába. Hajdú már ott állt a helyén a bal­sarokban. Mellette állott Zágonyi százados, Kurtz kissé jobbra középütt. Én a jobbsarok­ban állottam fel, a segédeim mellettem, az orvosok kissé távol tőlem balra, mind a hár­man együtt. Mikor igy felállottunk, Kurtz elmondotta, hogy 'harmadfokú sértés tör­tént, az első lövés joga tehát a sértett-félé. — Mikor elhangzott a vezényszó, a töl­tött pisztolyt, mely-nek ravasza fel volt húz­va, a mellemre szorítottam -felfelé irányított csővel. Meg voltam győződve róla, hogy baj nem történhetik, hiszen ötven lépésről talál­ni lehetetten. Kurtz vezényelt, Pista -ejtói-

Next

/
Oldalképek
Tartalom