Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-22 / 44. szám

8s«rke*zt<ség Kárász-utca 9. Telefon-szája: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12-­ncgyedévre K 6*— egy hónapra K 2 Ezyes Kin ára 14 BJUe. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egészévre . K28 — félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 248 ECTW náa ára 14 Bttér. Telefon-szám i 985. Szeged, 1914. III. évfolyam 44. szám, Vasárnap, február 22. A beruházási kölcsön. A város pénzügyeinek tanácsnoka, Balogh Károly, csaknem naponta uj szi­tuációk elé állitja a közvéleményt. Hol angol ajánlatról, hol magy beruházásokról, hol hatalmas, városépítési tervekről van szó azokban a bizottságokban, ahol ö fejjelen ós ekszpozét ad. Ez a jelenség ózonban csak örvendetes. Arról tanúsko­dik, hogy az eszmék erőteljes forrásban vannak, az ötletek egymást kergetik, a vá­r°s fejlődése jelentős nagy fellendülés köz­tien küszöbén áll. Legújabban egy tizenhat milliós köl­tőn felvételiének lehetőségéről esett szó a Pénzügyi. bizottságban. A kölcsön feltételei °'yanok, amelyek a lehető ilegelőnyöseb­"ek a városra nézve. S miután most már hem >az ismeretes angol ajánlatról van S2ó, mely tulaj donkópen egy élelmes kül­föld'i cég pénzkihelyezési akciója nyomán derült föl Szegeden, hanem egy nagyon Is reális, külső megjelenési formájának 1 ószleteiben is tetszetős hitelműveletről, az uj szituáció alapján egészen más yilágitásba helyeződnek bizonyos dolgok lények, melyek az angol ajánlat­tal szemben tartózkodó álláspontra voltak utalva. A város közönségének elsőrendű ér­deke, hogy azok a -nagy alkotások, melyek részben már megkezdettek, részben ter­vezgetések alakjában felmerültek, a lehető­séghez képest egy időben, [a (legközelebbi évek alatt megvalósittassamak. Ilyen kivá­lóan fontos szükségletek és alkotások: az uj közkórház, ia tanyai vasút, a vizveze­ték reorganizációja, az általános csator­názás, a központi vásárcsarnok és zene­palota. Igyekeztünk a sorrenddel feltüntet­ni a fontosságnak s szükségességnek azt a fokát is, mely ia megvalósítás előtt álló in­tézmények jelentőségét kifejezi. Egy sincs ezek között, melynek közeli létesítése ne lenne 'a városnak feltétlen és halaszthatat­lan kötelessége, — hacsak a zenepalotára nem mondjuk azt, hogy zenélni lehet még egy esztendeig a régi zeneiskolában, pat­kányok és penészgombák társaságában, a mig a fogadalmi templom építésének elő­haladása miatt ezt a düledező téglahal­mazt végre is el kell majd tüntetni a föld színéről. A mi álláspontunk tehát az adott hely­zetben az, hogy a reálisnak Ígérkező tizen­hat milliós kölcsönügyletbe a városnak fel­tétlenül bele kell mennie. Kötelezi erre ujabb rohamos fejlődése, a társadalom­nak mind fokozottabb mérvű igénye mo­dern közjóléti intézmények létesítése iránt, végül pedig a város saját presztízse, a mely nem engedi, hogy a jelenleg fennálló szánalmas drágasági és pénzviszonyok, a vízvezeték közeledő csődje, kórházának és iskolájának szánalmas állapota véglegesen kompromittálják az ország előtt. Szeged bek hivatalos Vagyonmérlege ötvenhat millió korona vagyont tüntet föl, amely összeg mintegy hatvan-hetven mil­lióval megnövekednék, ha a hatálmas ki­terjedésű, hetvenegyezer holdat kitevő vá­rosi ingatlanbirtok a forgalmi érték kitün­tetésével állíttatnék be a költségvetésbe. Noblesse obiige! Ekkora vagyonnal, ennyi íekvőség birtokában a kicsinyeskedő nyárspolgári takarékoskodás annál kevés­bé állhat meg, mert hiszen minden beru­házás, amit a város létesít, a jövőre szóló takarékoskodás jellegével bir. A nagyvá­rosi élet fejlődő keretei kötelezik a város közönségét, hogy a tovább már halaszt­hatatlan közszükségletek kielégítése elől ezúttal ne térjen ki. Farsangi silhuette. Tarka viganóba. öltözött az ucoa. A zene szól és vigad a tömeg. Sejtet az alkony nászi koszorúkat . . • Bolondos zaj és sok hosszú föveg. G®örgetí láncát gondtalan kalandor, ~~ Ma lettél azzá. szertelen suhanc, te oroszlán! te erős! te bátor! Fenevad; a trónról még ma lezuhansz. ­Hég ma lőhetsz te bátor, ijesztő. Ucca leánya tőled megriad — Hahó! mi lesz majd akkor tevéled, Ha álmaidnak holnap megvirrad? IVANKOVJTS IMRE. Az uti pogácsák. 1 ta: Szini Gyula. tetv.i Plébános a kis elvakült tükör elönt bo~ s^tokozott. Szent ember volt és a világ hiu­tüff Rigaival nem törődött, ezért volt a lé, ^ska és homályos. Nem is nézett <be­^Wonszerii'teg kaparta le a szappanos fcs egészen másra igondolt. Ktwto1 « kis mezővárosnak egv csudatévő ta libanoni cédrus fából. Szájról-száj­10 hagyomány szerint ínég a tatáriáras idejién került a templomba és megóvta a vá­roskát a háború, a pestis és a mongolok pusztítását ÖL Azóta is miaidig bevált a csodatevő erek­lye, pedig hány háború dulita már fel száza­dokon át az országot! És a hajadon1 leányok imádkoztak, 'hogy segítse őket férjhez. A gazdáik jó 'termést (esedeztek tőle. A bűnö­sek előtte vezekeltek és tőle kérték az eny­hítő kilenc venk etted ik szakasz alkalmazá­sát. De a legnagyobb csoda mégis az volt, hogy a oédrusfából való Krisztust a szu nem bántotta, az eső meg nem ártott neki, a szí­nei is épen maradtak, holott a feszületet, a tmelyre rá volt illesztve, átlag minden tíz év­ben.' meg (kellett újítani. Most 'is egy százalékos pótadót vetettek ki a városra, hogy uj feszületet ácsoljanak az ódon Krisztus számára. Az ereklye az ácshoz került és a plébános épp azért borot­válkozott, .ment meg akarta , látogatni 'az ácsot és meg akarta vizsgálni az uj feszüle­tet. Az ács pedig ezalatt a korcsmában ült és az egyszázalékos pótadó eredményét (las­sankint átadta a gömbölyű korcsmárosnénak, aki különben isten féle özvegyasszony volt. Az ács gyermekei pedig ezalatt az ud­varon játszottak, amelynek írem volt keríté­se. A szomszédos házakból és az egész kör­nyékről az udvarba csődülitek a gyerekek és nézték, hogy mi történik. Az ács gyermékei, a szőke Palkó és a pisze Miska papát-miamát játszottak. Ki­hozták az udvarra a bölcsőt, amelyben cse­csemőkorukban ringatták őket és a bölcső­be 'belefektették rögtönzött házasságuk vá­ratlanul gyors eredményét, az újszülött 'ba­bát. A babának ugyan szép gesztenyebaraa­szinü szakálla volt, de ezzel nem törődtek. A babának a keblére piros, lángoló és vérző sziv volt festve, a tenyerébe és a lábába pedig 'Vé­res lyuk volt fúrva és a feje körül aranykari­lka pompázott. 'Bebugyolálták tarka rongyokba, hogy a sebei meggyógyuljanak. Aztán a baba éhes lett és a papa-mama pogácsát dagasztottak neki az utca sarából. De a baba nem akart enni és ezért kissé meg kellett verni az ülő­kéjét A harangozó fia boszusan nézte mind­ezt, mert irigyelte az ács gyermekeit, hogy olyan 'boldogan játszhattak. Neki .már nem volt szabad, mert iskolába járt és tudta, hogy az isten megbünteti azokat, akilk csuf­* ságot tesznek vele, akik sárpogácsát adnak neki enni és akik kiporolják az ülőkéjét A plébános pedig már az utca túlsó felé­ről közeledett és az útszéli virágokat kasza­bolta a botjával, amikor egyszerre csak ész­revette, hogy egv csomó ember, paraszt­gazdák és parasztasszonyok állnak az ácsék udvara előtt. Amint egész közel ért hozzá­juk, hallotta a szörnyűködő, fenyegető sza­vaikat te

Next

/
Oldalképek
Tartalom