Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-21 / 43. szám

Stsrkeczttcég Kárász-ntca 9. Szeged, 1914. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEBEN egész évre . K 24'- félévre . . K 12-negyedévre K 6'— egy hónapra K 2"Ecyes tséa árs íé Sítóf. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egéaz évre . K 28-- félévre . . K14.— negyedévre K 7'— egy hónapra K 2" 40 F-zyw ni3a éra IS Eti&r. Kiadéfeivatsl K&z&cz-atea fi. Teleíen-szá®: S83L III. Avfolyam 43. szám* Szombat február 21. A legjobb béke. Nem az oláhvial lés más nemzetiségekkel keli békét csinálni itt, hanem önmagukkal. Ha mi egyek lennén s tudnánk Jy vezért követni, akár Tiszát, akár Anurássyt, akár Apponyit: kis miska volna minden más veszedelem. Vezértehetsétá'fik, hál' Istennek vannak. Vezérképesség ts Ifttem ma azonban csak egy van. A töb01 'ngatag, változékony és vezérelveiben tán megrendülve, vesztette el a hitét és tárült mellékbefolyások hatása alá. Anürássy ma már bem Andrássy, Apponyi tá" már nem Apponyi. ők már olyan vezé7 akiket a seregük vezet, nem ok vetáriik csapataikat. Verekedni még igy is .etát, de illy 'helyzetben, mint az övék, a egniagyobb diadaluk csak a legnagyobb tádarc lenne rájuk nézve. Ugy állanak itt, mintha pályakezdők volnának s nem —• táteránok. ' Mégis Tiszának van akkor igaza, a mikor ez országban minden vonalon békét . ar, — .nem önmaga miatt, hanem mi g'altunk, mindnyájunkért: az országért. a nemzetiségi kérdésben a nagy többinek arra az álláspontra kell jutnia, y0gy a béke komoly és értékes lehessen. a?yis a békét nem csinálni kell és lehet, annak az idők méhében meg kell érnie u °ráia eljővén, meg kell születnie. Ezzel gondolattal kell az országot igazságosan, wrvenv Ac :— .<„ 'eny és jog szerint, szeretettel ,és sziSelyemharisnya. Irta : Szabó Mihály. ' . A szoba levegője parfüm ^ f^virágtál volt terhes. Több a meleg is ülal és épen ezért buja,,'Kabuo. - utcékon js volt, piroslott a kályha, pem* natágy iuvalóm olvasztotta a hava . . &gokat, Kyokat lélegzett és TakosgatU ' ák le mélyek színesek voltok es nem ebb, a bánatosan, (hervadtain fejüket, tw^v csak hfotszülö légkörbe kerültek. ; * ^dám táyetten virág hiányzott: a leány. ^ leányt. vakmerő bizakodással vart. varia , ímek a lelkével a lelke mar tágen ^ kapcsolódott, kiért álmatlan • eij* a táerszer kicserepesedett az allka. » keze • • "1 érintésére ódesíájón f üen érző idegszála. Várta a W® voU és Ml jönni, mert az akaratuk már táesztöen szomjazták egymást. i ^ Mv át vergődtek, küzdőt teka^ ltéletet ^tusában, mig végre két szon* mondtak: — Akarom! — -Győztél, . v:rA.tf0t, illa" t Ádám virtuóz akart lenm, vww -rezl0, táh hangulatot teremtett. ^uleW magván ügyetlen J szemc, Jemsugarába. Már is l>a^^ üre2ábe, tát öklét sokszor nyomkodta ^ gorusággal kormányozni: ez a legjobb béke. Mert semmiféle békétől vagy a státuszkvó araiétól sem azt várni nem lehet, hogy ilyen politikus-csoport ne akadjon és — alkotmányunk szabadságainál fogva — ne szerepelgessen mint egy-egy nemzetiség vezérkara; sem azt is nem remélhetik az (illetők, hogy tőlünk elragadják^ egy-egy nemzetiség egész tömegét. Társadalmunkban, nyilvános állásainkban — mint birák, (közigazgatási s egyéb tisztviselők, mint professzorok, képviselők, —• százan és ezren vannak nemzetiségeink értelmiségéből valók. Legalább annyian, ha többen nem, mint a túlzók, akik társadalmilag is külön életet iparkodnak élni. A mellett óriási nemzetiségi tömegek ellen tudnak állani az izgatásnak és hozzáférhetetleneknek bizonyultak azokra nézve, a kik most Tiszával az ő nevükben is alkudoztak. / Ez a további békeakció vagy 'harci fölvonulás terrenuma:. Itt kell fölvenni a kormánynak a békitő szerepet a néppel, a hadi lábot a komit év al szemben. De nemcsak a kormánynak. Az összes pártoknak és a — társadalomnak is. Mert az, amit Erdélyben az ellenzéki pártok csináltak, amikor nagygyűlést hirdettek Erdély és magyarsága megmentésére és abból kizárták a többségi pártot, — az politikailag ostobaság, erkölcsileg botrány és hazaárulás határát érintő megazt hitte (kiesiik onnan az a két parázs. Mikor a szobába már minden rendben volt, Ádám 'leihevert az ottománra 'és beletemetkezett emlékeibe. Csók, sek csök. Mind más, a színük is más. Fehér csók, uraikor az ajka a leány kezének Ikisujját érte, mind színesebb és színesebb csókok jöttek. Végül vörös, lángoló, perzselő csókok, melyeknek tüzében elégett a „nem lehet" és megszületett „az. akarjuk". Ezalatt indult a leány. Tudatosan, vakmerő akarással indult a nagy útnak. Érezte, ihogy mennie kell; nem a fiu kedvéért, hanem a saját lelke kívánságára. Ha eléje borult volna az egész világ és könyörögtek volna néki. — Ne menj. Nem lehet. Nem szabad, — akkor is unent volna, mert ugy látta, hogy ez az élet szebbet, nagyobbat már ugy se adhat. Így várt a fiu és igy jött a leány. Készült a szerelem nagy ünnepe, már magas lánggal lobogott a tüz. eloltani már a lehetetlenséggel vélt 'határos. A leány a vágyaik szárnyán repült át az utcákon. Nem látott .meg senkit és nem bánta, ha nézik. Közben ritka cseppekben esni kezdett az eső. Picinyke lakkcipöje már sárban járt. seüyem harisnyája nedves lett. Elérte a húzat, beosont a kapun és csak az első emeleten állt meg lélegzetet venni, éppeu a tévelyedés volt. Ha veszedelemben a magyarság, ha sülyed a hajó, akkor a mentésre siető hajónak nem a zászlaját kérdik a vizhálál veszedelmében vergődők, hanem hivják, üdvözlik és áldják a mentő kezet. És ha még tudtak volna egy mentő eszmét vagy csak ötletet produkálni! Tettről, amire szükség van, nem is szólunk. De aki a mentésre jelentkezőt durva szóval a vizbe löki, annak nem az a fő, hogy a mentés munkája sikeres legyen, hanem az, hogy ő ismertessék el mentőnek, ha mindjárt egy patkányt se ment meg s ereje abban merül ki, hogy másokat eltilt a mentéstől. Ha ilyenekre lenne bizva Erdély és az anyaország sorsa, ez a sors már gyászosan volna megpecsételve. A hires kolozsvári gyűlés szónoki hőseire nézve hiába élt Széchenyi István gróf, hiába Deák Ferenc, aki arra tanította nemzetét, hogy jobban kell a hazát szeretni, mint az ellenfélt gyűlölni. Sajnos, 'mintha a kolozsvári gyűlés szellemének szelíd visszhangja lett volna az E. M. K• E. határozata is, amely Tisza akciója dlen kívánta sorompóba állítani a törvényhatóságokat és a kulturegyesületeket. Természetesen senki sem fog azon megbotránkozni, 'hogy az Emké-t érdekli ez a doilog és minden kísérlet aggodalommal tölti el. De vagy igaz az, a mit évek óta hallunk és amiért a hires kolozsvári gyűlés is volt, hogy Erdély magyarsága veszedelemben van, vagy nem fiu lakásárnak ajtaja előtt. Tudta, hegy az ajtó nyitva van, de megállt egy pillanatra. Elővette zsebtiiíkrét, belenézett. Szép volt, a sietés piros rózsákat rajzolt arcára. Azután végig nézett magám, megnézte a kis lakkcipőt, melybe belefolyt az ingerlő selyemharisnya. Egyszerre csak elsápadt, a finom szövésű seüyemharisnya rongyos volt. Kilátszott hófehér lába. — Szent Isten! — sóhajtotta ijedten. — Nézte, nézte a picinyke lyukat a harisnyán, szeme könnybe borult, miikor ezt gondolta: — Vége mindennek. Biztosan észrevenné. Szakadt harisnya, brrr! az borzasztó. Lehetetlen, nincs mentség. Már sírt is halkan, azután megfordult és ment haza. Otthon sckat zokogott, ivem sajnálta a forró könnyeiket. A fiu meg várt. Ólomszámya volt az időnek, de várt . . . Azután jött a sötét este és a fiu is keresztül sírta az éjszakát. Másnap az utcán találkoztak. A fiu könnyes szemekkel kérdezte: — Miért nem jött? A leány gőgösen felelt: — Mert 'nem. lehet, nem szabad. Látja, én erős vagyok. Legyen maga is az. Ádám -nem tudott szólni és sohase tudta meg a valót. A leány gőgös maradt és mínd a ketten szegények, nagyon szegények maradták.