Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-14 / 37. szám

tfi 4. február 14. ÜÉLMAÖYABORÍSZÁÖ miséi állandóan műsoron, vannak a, szegedi j Saent Demeter-templomban. Lényegesen vit­te előre az egyházzenei érzéket azáltal, hogy egyházzenei hangversenyeket rendszeresí­tett, melyek a szép erkölcsi siker mellett a jótékonyság oltárára is tiszteletreméltó ősz­szegeket. juttattaik. (Most, mikor a fogadalmi templom fölépítésével kapcsolatban e kegy-i urváros a kórusnak még gyökeresebb organi­zációjával foglalkozik, még szebb niüfcödésii. tér áll miajd a jövőben Naszád?* buzgósága rendelkezésére. * Két főpróba. A Vigszinházban és a Magyar Szinházbam. mia délelőtt előadási főn próba volt a holnap, szombaton bemutatásra keriilő újdonságból. A Vígszínház Heltai Je­nő A Tündérlaki lányok cimü vígjátékát, a 'Magyar Szinház pedig Vernon és Owen uu­goL-kinai dráir/iját, A mmidarw\-t mutatta be a sajtó képviselőinek és meghívott miagy közönségnek. Minőikét színházban szinte zsú­folása® tele volt a nézőtér. * Lehár Budapesten és Párisban. Le­hár Ferenc vasárnap Budapestre érkezik. Innen február végén Parisba utazik és az odavaló Trianoin-iLyriciue színházban dirigál­ni fogja A hercegkisasszony cimü operettjé­nek bemutató-előadását. Az operett Le Roi des Monlagnes (A hegyeik (királya!) cimen ke­rül színre a francia fővárosban. * 1913. A színházi iroda jelenti: Több oldaliról nyilvánított kívánság folytán az igazgatóság szombatra Biró Lajos 'nagyhatá­sú színmüvét, az 1913. cimü .darabot tűzte műsorra.. A szereplők ugyanazok maradnak, •akik a bemutató alkalmával vitték diadalra Biró Lajos pompás színpadi munkáját. Miért bukott meg az orosz miniszterelnök? (Visszalép Szasszonov külügyminiszter is. — Az uj kormány feluoata.) (Saját tudósítónktól.) Kokovcev minisz­terelnök bukása eléggé váratlanul jött. Vele bukik a mai politika is. A szentpétervári saj­tó eddig nagyon lanyha •elbúcsúztatásban ré­szesiti Kokovcevet. Goremykin uj miniszter­elnök működése elé nagy bizalommal tekin­tenek, mert emlékeznek arra, hogy 1906-ban miniszterelnökké történt kinevezésekor kor­mánypárti programjában amellett foglalt ál­lást, bogy a duma rovására a közigazgatási jogokat fejlessze. Még mindig amaz állás­pont hívének ismerik, amely szerint a par­lament jogai minél szűkebbre vonandók ösz­sze. Kinevezése után bizonyára sietni fog a dumában ilyen értelemben programot adni. Kokovcev nem csupán a francia kölcsön tuldrágasága miatt bukott meg, hanem azért is, mert többségre sem a birodalmi tanács­ban, sem a dumában nem tudott szert tenni. A cár kegyelemben mentette föl öt s igy nem lehetetlen, hogy valóra váltja azt az óhajtá­sát, hogy párisi nagykövetté nevezzék ki. Ezért az állásért a kulisszák mögött igen élénk harc folyik, mert Izvolszkij minden kö­vet megmozgat, hogy megmaradjon Páris­ban s szívesen irányítaná Kokovcevet Róma felé. Az a hir, hogy Szasszonov külügymi­niszter legközelebb visszalép, nem látszik va­lószínűnek. A külügyminiszteri állásra leg­több kilátása van Sebeko bécsi orosz nagy­követnek. Szasszonov azért válik meg állá­sától, mert Goremykin az ö egész politiká­ját, főként pedig balkáni politikáját elitélte. Szasszonov valószinüen a magánéletbe fog visszavonulni. Kokovcev, aki két év óta vezette az ügyeket a kabinet élén, mint jogász kezdte a karriérjét. Jogi tanulmányai elvégzése után az igazságügyminisztériumba lépett be, ahol ő vezette a büntetőjog reformjának mun­kálatait. Az orosz büntetési rendszernek ő a tulajdonképeni szerzője. A reform életbelépé­se után a letartóztató intézetek felügyelője lett, majd fontos 'megbízatásokkal küldték külföldi útra. Visszatérése óta pénzügyi po­litikával foglalkozott és kiváló talentumát ezen a téren gróf Witte fedezte föl. A pénz­ügyminisztériumba hivta meg Kokovcevet, a ki szinte valamennyi resszortban dolgozott. 1904-'ben lett pénzügyminiszter, de csak rö­vid ideig, két év múlva aztán uijra elvállalta a 'pénzügyi tárcát Geromykin kabinetjében. Pénzügyminiszter volt, amikor 1911. szep­temberében Stolypin miniszterelnököt agyon­lőtték. A cár őt nevezte ki miniszterelnökké és két évi miniszterelnöksége alatt Kokovcev az orosz pénzügyi politika konszolidálásával foglalkozott. Az utódja lwan Szappinovics Goremykin hetvenöt éves ma. Egyike Oroszország leg­kiválóbb jogászainak. Mint az államtanács tagja, Orosz-Lengyelország ügyeivel foglal­kozott hosszabb ideig, majd Sándor cár ha­lála után a második departement vezetője lett. 1894-ben vállalt először tárcát a Üur­/lovo-kabinetben, amelynek íhosszu ideig bel­ügyminisztere volt. 1905. májusában, közvet­lenül az első dumát összehívó cári ukáz ki­adása után miniszterelnök lett, de hamaro­san megbuktatta őt a duma, amelyben el­enyésző kisebbsége volt. Bukása óta a kon­zervatív párt tagja volt ugyan, de a szerep­léstől teljesen visszavonult. Pétervárról jeleintik'• A cár Kokovcevhez intézett leiratában mindenekelőtt ikáenio'i Kokovoevnek pénz ügy minisztersége alatt szerzett érdemeit. iEiz alatt az idő alatt, mondja a leirat, amely a háború és belső za­varok ideje volt, Kokovcev 'gazdálkodásának köszönhető, hogy az állami előirányzat min­denkor fölösleggel zárult, laimi az államkincs­tár bevételeinek tetemes emelkedésével jár. A leirat ezután méltatja Kokovcev mi níszterelnöki működését és, rámutat arira, hogy Kókovcav méltó igazolást nyer a bő séges tapasztalatokban és bölcs körültekin tésben, melyet előkelő állásában tanúsított. A cár sajnálatát fejezi iki, hogy Kokov­cev egészségi okból távozik. Sajnálattal en­gedi őt el; a cár kiváló érdemei elismeré­séül a grófi cimet adományozza néki. A cár egyúttal kifejezte azt a reményét, hogy Ko­kovcev giróf minden nehéz kérdésben, aho1 tudása, és kipróbált tapasztalata hasznára ilehet az országnak, nem fogja ímegtagadrei a tanácsadást. A leirat e szavakkal végződik: őszinte nagyrabecsüléssel és teljes hálával: Miklós. Elhalasztották a sorozá't. Bécsből je­lentik: A Militaerische Rundschau jelentése szerint az idei fősorozást Magyarországon ép ugy, mint Ausztriában, további intézke­désig elhalasztották. A keleti vasút. Bécsből jelentik: Az osz­trák, a magyar és a szerb konmány képvise­lőinek ezen a héten kellett volna megikez­denicik Bécsben a tárgyalást a keleti vasút dolgában. Minthogy azonban Pasics csak most érkezett vissza Belgrádba, a tanácsko­zás csak a jövő héten lesz. A szerb kormány szeretné a vasúti vonalat visszavásárolni, de ha ez nehézségeikbe fog ütközni, valószinüen csatlakozni fog a francia formulákhoz. Hir szerint görög részről is rábeszélték Szerbiát, hogy a francia javaslatot fogadja el. ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••MiiaaHi Elfogyott az ingyenkenyér! — Ezer kilót osztottak szét naponta! — (Saját tudósítónktól,) A ítéli beálltával, az általános munka,nélküliségre való tekin­tettel, Somogyi Szilveszter dr. főkapitány a szegedi jótékony Egyesületek ihevomtísávai! széleskörű akciót indított, hogy ,a szegény emberek között ingyenkenyeret osszanak szét. Az akciót siker is koronázta és decem* ber végén már megkezdődött az árvaház ud­varán az ingyenkenyér szétosiztása. Annak idején .beszámoltunk arról, liogy nap-nap után milyten tömegek jelentek meg az árva­háznál. A nép legkülönbözőbb rétegei voltak o;t képvisMve. Szegény napszámosok, Ipa­ros-segédek, munkanélküli családapák, öt­hat gyerekkel és ugy várták a darab !keuy;r« ret, a napi betévő falatot, mintha menyei manna volna. Az ingyenkenyér osztogatásának hire gyorsan terjedt el a szegény néposztály kö­zött. Az ingyenkenyér osztogatása körülbelül a legjobb „népjóléti" intézkedéssé nőtte ki magát Szegeden, mert a város keveset törő­dött a munkanélküliekkel és kérésüket ha 1 irekte elutasítani nem is merte, de lelkiis­mereti kérdést sohasem csinált belőle, arra pedig egy pillanatig sem .gondolt, bog?' a munkanélküliség okát megszüntessa Ilyen körülmények között természetes, hogy a munkanélküliek minden segély liij­ián, a könyöradományia, az alamizsnára szo­rítkoztak, amit megvetni nem volt elég ínyagi erejük és míg egyrészt jogos érde­küket hiába hangoztatták, másrészt munká­hoz hosszas várakozás után sem bírtak jut­ái. Ezt tisztán mutatja .különben az a sta­tisztika, amelyet az ingyemkenyér szétosztá­sáról készítettek. Az első héten átlag na­ponta 200—220 kiló kenyeret osztottak szét. A második héten fokozódott ez a mennyiség ás napi átlaga meghaladta a 300—350 kilót. Egy hónap múlva már megkétszereződött, amennyiben 5—600 kiló 'kenyeret osztottak szét naponta. Eközben elfogyott az a pénz, oanielyet jótékony emberek és egyesületek összeadtak az ingyenkenyér céljaira. A főkapitány min­dent elkövetett, hogy ujabb adományokat gyűjtsön össze, mert szerinte is súlyos kon­zekvenciával járt volna, ha a leghidegebb tél idején abba marad a szegény emberek egyet* len segélyezési módja. Ezúttal azonban, már csak csekélyebb összeget tudott a főkapitány összehozna ugy, hogy nyílvánvalóvá vált* hogy csak egy-két hétig lehet csak még fen­tartani az 'ingyenkenyér intézményét, vágyig tavaszig semmi esetre sem tart el. Ehhez aztán még az is járult, liogy az utolsó napokban valósággal megrohanták az első kézből, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám alati f kaphatók, esetleg részletfizc té

Next

/
Oldalképek
Tartalom