Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)
1914-02-14 / 37. szám
ÜÉLMAGYARORSZA8 1914. tibruár 14 nem is régen erősen hajlott Francia- és Oroszország felé, de ujabban nagyon is lehűlt. Nem csoda, mert Oroszország balkáni törekvései és Konstantinápolyra vonatkozó igényei sehogysem lehetnek Anglia Ínyére. Az angolok támogatása nélkül pedig hiába erőlködnek a franciák és oroszok a hármas-szövetséggel szemben. SZÍVÓS, állandó és tervszerű előkészület azonban nem árt. Mert a nagy leszámolás, ha késik is, el nem marad. Hogyan pártolja a tanács a szegedi ipart. (Saját tudósitónktól.) A (munkanélkülieknek a közimunkák minél előbb való megkezdését több izben megígérte a tanács, amely méltatlankodással 'hárította el magáról mindig az olyan kritikát, amely a szegedi ipar satnyaságáért a városi hatóság politikáját hibáztatta. A fogadalmi templom — amely szegedi középitkezések ismert típusa szerint a munka betetőzéséig sok közéleti bukfenccel gyönyörködtet — ékesen szóló bizonyítéka annak, hogy ezek a vádak mennyire jogosultak. A tanács isimét megfeledkezett legelemibb kötelességeinek teljesítéséről, vagy •mert nem tudott olyan expedienst találni, a mellyel a szegedi ipar és munkásság érdekeit kellő eréllyel és eredménnyel megvédhette volna, egyszerűen és röviden a legkönnyebb módot választotta — nem tett semmit a szegedi iparért és nevetségesen valamicskét a hónapok óta munkanélkül tengődő munkanélküliekért. Tessék elgondolni: szűnni kezd a pénzválság. Meg kellene kezdődniök a közmunkáknak, de csak morzsák adódnak belőlük. Magánépitkezésekről beszélni alig-alig lehet. A gazdasági válság romjain vállalkozó és munkás munka után keresgél. És amikor arról van szó, hogy a fogadalmi temp-lom kőfaragó-munkáit ki kapja meg: ennek a (fölcicomázott, de tengődő metropolisnak városi hatósága előtt üres humbuggá sülyed a helyi ipar minden érdeke. Nem kutatom, hogy a szegedi pályázók mennyivel voltak drágábbak, mint a nyertes budapesti. Fölösleges munka ott, ahol az okos és reális sovinizmus helyett nemzeti szinü hálóinget viselnek a város intéző urai és ahol a közélet sok féríia reggelihez „éljen a hazát", ebédhez „éljen a szibadság"~ot és vacsorához „éljen a ifüggetlenség"-et eszik 'kompót gyanánt. Szóval: a szegedi ipart ebből a munkából kisemmizték. Most jönnének a munkások. Ha jónnének. Ha a tanács ezer koronákért módot és alkalmat nem adott volna ebből a munkából való kisemmizésükre. Kiköti ugyanis a tanács a vállalkozónál, hogy szegedi munkásokat köteles alkalmazni, ha pedig a vállalkozó megszegné a szerződésnek ezt a pontját, ezer korona bírságot fizet. Ugy-e bár fölösleges bővebben bizonyítgatni, hogy ezzel a szegedi munkások sorsáról alig van gondoskodva és hogy az ilyen eljárás legkevésbé alkalmas arra, hogy a közönséget megnyugtassa afelől, hogy sorsának intézése jó 'kezekiben van. Berchtold gróf Münchenben. Münchenből jelentik: Berchtold gráf közös külügyminiszter teleségével március elején két napra ideérkezik, 'hogy az udvarnál tiszteletét tegye. Berchtold gráf már régebben viszonozni akarta Hertling gróf bajor miniszterelnök bécsi látogatását, de a tavalyi balkáni helyzet miatt a látogatást nem tehette meg. A bolgár kormány és az ellenzék. Szófiából jelentik: A kormány az alkotmány 82. szakaszára való hivatkozással megtiltotta népgyüléseknek, vagy más politikai összejöveteleknek a hatóság engedelme nélkül vaió megtartását. Az ellenzék most nagy agitációt fejt ki a rendelet ellen és manifesztumot adott ki, amelyben fölszólítják az ellenzéki választókat, hogy a kormány intézkedésével ne törődjenek. A déividéki téli gyakorlat. — Kitűnően sikerűit. — (Saját tudósitónktól.) Amióta a balkáni •háború kisértett, azóta a monarchia hadserege is — kénytelenségből — még az eddigieknél is nagyobb súlyt helyez a nagygya* korlatokra és ezentúl téli hadgyakorlatokat is tartanak váratlanul és ismételten akár egyegy télen. Nem lehessen tudni és ne adj isten, de soha nincs 'kizárva, hogy egy ország téli háborúba keveredjen. Frank Liboriusz gyalogsági tábornok, hadseregfelügyelő, aki pár nap előtt Temesvárra érkezett, szerdán délután adjutánsa és a beosztott vezérkari tiszt kíséretéiben Temesvárról az aradi helyőrség inspioiálása céljából Aradra utazott. A hadseregielügyeiő megérkezése után azt hozta Resch Ferenc aradi állomásparancsnok tudomására, 'hogy csütörtökön nagyohbszaibásu menetelési és harcszerű gyakorlatot kiván a temesvári és az aradi helyőrségek között tartani. Ugyanakkor távirati rendelkezést küldött a temesvári helyőrség parancsnokának is, hogy a temesvári csapatokkal induljon útnak a Vinga és Arad között •megtörténő gyakorlatra. A rögtönzött téli gyakorlat temesvári résztvevői már tegnap éjszaka útnak is indultak és erős meneteléssel Vinga felé vették utjukat. Temesvárról a 29. és 61. számú gyalogezredek itt állomásozó zászlóalja és tüzérség vettek részt a gyakorlatban. Aradról tegnap hajnalban vonult ki a helyőrség Ujaradon keresztül. Az ujaradr határban a kisszentmiklósi lovas tüzérosztály csatlakozott ágyúival a kivonuló aradi csapathoz. A temesvári és aradi csapatok Németság tájékán kerültek ma össze, ahol a .harcszerű felvonulás után Frank Liboriusz hadseregíelügyelő szemlét tartott a csapatok felett s a tisztikarnak s a legénységnek kifejezte teljes megelégedését. adtak neki, az egyedül állónak! De most itt áíi Ivan de Lonja... Soha sem hasonlította össze magát másokkal, tehát soha sem volt féltékeny. És a imit bámuló! jellemnagyságnak min ősi tettek benne, az csak az volt, hogy senkit sem tartott magához méltónak. Senkit, csak Ivan de Lonját! Mert midőn először hallotta játszani ezt a parasztfiut s midőn hegedűjének hangjai először ütötték meg füleit, már akkor elismerte, hogy ez a suhanc többet tud, mint ő ... És a mai naptól imár mindenki tudja ezt! Hiába, nem segíthet a dolgon. Még az sem érne semmit, ha megszázszorozná igyekezetét. _ Harminc évig tartott, amig küzdve és viaskodva a vonóval, eljutott művészetének magaslatára. És most megjelent az a parasztfiú, aki többet tud. Vájjon miért? Mert többre született! Arra született, amit ő soha sem birt elérni. Taiz Josef végigsimította homlokát, mialatt izgatottan járt föl és alá a szobában. De kezei élettelenül lehanyatlottak. Tehát megtörtént! Túlszárnyalták művészetét. Előbb a hírlapokban, majd a hangversenyirodákban fogják suttogni! Meghalt a király! . . . Éljen a király! .' . . Taiz Josef összerezzent az ajtó halk nyikorgására. — Mit akar? — kiáltott a belépő inas felé. — A postát hoztam be, mester! — Köszönöm! . . . Csak tegye le! — Több sürgöny is érkezett! Taiz Josef leült. , — Nos, hát olvassa föl mind! Az inas egyenlő, kifejezéstelen hangon darálta le egymásután a sürgönyöket és leveleket. A művész egy szót sem értett meg tartalmukból. — Mi lesz most? — töprengett. — Mit tegyen? Mint második, maga fölött a „királlyal" folytassa pályáját? Rogyott térdekkel éljen ezentúl és Szófiáiban vegyen részt az udvari hangversenyeken? . . . Az inas még mindig olvasott. „Derűs karácsonyi ünnepeket kiván önnek, mélyen tisz;tett mester " Taiz Josef hirtelen fölkapta fejét, midőn a karácsony szó megcsendült fülében. Persze, hiszen ma karácsony volt, karácsonyest! .. . De hat mi köze neki ehez? Már sok helyen töltötte ő a szent estét! . . . Hoi? Már alig amlékeze,tt reá. Egyszer Melbourneban, egyszer a viliaros tenger kellő közepén, mig máskor öszvérháton Kolumbiában, Bagota feié. Akkor három óra hosszant ült az öszvéren. De az éj felséges volt és ezer csillag ragyogott az ég boltozatán. Ah, azok a felséges csillagok! Már gyermekkorában is annyira szerette ezeket a hideg égitestehet. Csöndes, téli estéken ott áltt gyakran az erkélyen édes anyjával, aki megimntatott neki minden csillagképletet. Milyen csöndes volt akkor a nagv kert és milyen magas hó fedte a földet. Sok év lefolyt, mióta elhagyta szülőföldjét, hogy nevére fényt árasszon! . . . Taiz Josef égető fájdalmat érzett leikéiben. Hiszen mint zenész, csupán egy név volt száz más főzött, olyan név, melyet a közönség adott és vett is el. Ah, hányszor kivánt magának névtelen, nyugodt életet! Az inas az utolsó sürgönyt bontotta fel„Mint mindég, gondolataim ma is nála0 időznek. A de öreg anyád." Taiz Josef föltekintett. — Mi az? — kérdezte. — Add ide a táv iratot. Meghatottan olvasta édes anyja üdvoZ' letét. Pedig ő már régen nem irt neki. Jy év óta talán egyetlen levelére sem válaszod De azért bár merre is sodorta a sors, szetf tő, hűséges anyja mindég fölkereste sor/ú val. Az ő anyja, az ő édes anyja vájjon háy éves most? Már nagyon öreg lehet! ••' Igen, hetvenhárom éves s talán nemsoká meg is fog halni. Fájdalmas vonás ült a művész arcáraÉdes anyja meg fog halni anélkül, viszontlátná őt, tőle olyan iszonyú messZ^ ségben ... — Elmehet! — mondta az inasnakAlig zárult be az ajtó, fölkelt és föl s <Z járt a szobában. Azután a falhoz támasz^_ dott és keservesen kezdett zokogni. Haza haza... haza...! p Nem, nem lehet. Most már késő! i1'6^ tartotta az élet s többé nem bocsátotta karmaiból. Csak előre, letörten is csak mig a vonó ki nem esik a kezéből! . • • re, mint akármelyik jött-ment . . • rev Taiz Josef letörülte könnyeit s^ tekintettel a villanyos lámpák fénv<?t>mult. ..