Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-22 / 18. szám

1914. január 22. MLMAQYABOBSZÁO (Bikády, majd Ábrahám.) Bikády Antal beszélt ezután. A kormány sajtéjavaslatát merényletnek tartja, mivel a magyar sajtószabadságot megsemmisíti. Nem 'hiszi, hogy ezek után megmerik valósítani. Ugy látszik, a kormány arra számított, hogy az ellenzék ennél a javaslatnál se jön be a Házba és nem rántja le az álarcot. Ábrahám Dezső ajánlja, hogy az ellenzék hozza be az előzetes cenzúrát és igy biztosítsa a kiadókat és a szerkesztőket egzisztenciájuk érdekében1. Délután 5 órákor fejezte be beszédét. • h (Irkerpellációk.) Balogh Jenő dr. igazságügyiminiszter válaszol Polónyi Gézának a horvát sajtóügyben tett interpellációjára. Elismeri, hogy Horvátországban a kaució eltörlése mellett döntöttek és szereztek érvényt, viszont hozzáteszi, hogy Magyarországtól ez az egész távotl áll s a magyar kormányra hatással nem lehet. ' Polónyi Géza nem veszd tudomásul a választ. A Ház tiudolmásul veszi. Megjegyzi egyben, hogy Zágrábban Tisza miniszterelnök németül beszólt a horvátokkal. Ugy látszik, félt, hogy a horvátokat megsérti, ha magyarul beszél. A sajtójavaslatot elfogadni a mai formájában nem lehet. Beszkid Antal a ruténper ügyében interpellál. A rutén nyomor akkora, hogy nem is csoda, ha föllázadnak. Tisza István gróf azonnal válaszol. A rutén nyomorról tull rikító színekben beszélt Beszkid Antal. Föltételezi, hogy a/mikor ezt a hangot választotta, nem gondolt arra, hogy szolgálatot tegyen azoknak, akik a lázadást szítják és akik állandó agilitásukkal fölidézték ezt a hazaárulás! pert. A nemzetiségeikkel mindig arra törekedtem, ihogy a Tiékés .munkát, az együttműködést megteremtsem. Közbeszólások balról: Mi van az oláh paktummal. Tisza István gróf: Ma még nem nyilatkozbatom erről, de remélem, hamarosan beszámolok az eredményről a tisztelt Háznak. A nemzetiségiéket a magyar politikának kívánom meghódítani, — erről van szó. A rutén perre visszatérve, az iutérpéllálónak, de a Máznak is azt a választ adhatja, hogy törvényszéki perről lévén szó, a törvényszéki beavatkozásra nem hajlandó. Bottlik István1 a GerŐ-ügyben interpellál. Közel íélesztendő óta nem kapott erre választ, tálán azért nem, mivel nyilván valló, hogy Getö százados olyan dolgokat követett el a Házban .amelyhez joga nem volt. Gerő százados ugy-e nemcsak Héderváry Lehelt érte, hanem az egész Házat. Héderváry képviselőt le is tartóztatták, halott erre semmi joguk nem lehetett, csak a tettenérés eseén szabadna. Tisza gróf miniszerelnök azonnal válaszol. Röviden felel, úgymond. A Gerő-ügyről nem nyilatkozik, mert a mentelmi bizottság ^ előtt van és e bizottság illetékes a felelet1 adásra. Bizonyára nem késik soká. Kéri válasza tudomásul vételét. A Ház tudomásul veszi. Az ülés este 8 órakor végződött. A román komité tanácskozásai. — Á főkérdésben egységes a komité, csak a részletekben akadnak még ellentétek. — Bízni lehet a békés megegyezésben. — Még nem hozzák nyilvánosságra az eredményt. — (Saját tudósítónktól.) Tegnap este tiz óráig tartott a román komiité tanácskozása s •noha az anyagnak jó részét földolgozták, még nem egy kérdésiben meglehetős ellentét van a komité tagjai között. Tegnapi tudósításunkban jeleztük, hogy a komité tagjain kiviil számos rámán, vezető férfi jelent meg a fővárosban, hogy részt vegyen a tanácskozásban. IUyésíMvi Papp Györgynek neün is volt kifogása ellene, hogy az illetők a komiité ülésén jelen legyenek, Ungarianu Emánuel dr. azonban félszolalásában kifogásolta a jelenlétüket, mivel szerinte olyan kényes kérdések kerülnek tárgyalásra, amelyek csak a komiité tagjait illethetik. E fölszólalás következtében a komité ugy határozott, hogy akik nem tagjai a bizottságnak, a tanácskozásban nem vehetnek részt, mire azok, akik nem tagjai a komi tónak, távoztak az ülésről. A komiténak tulajdonkénen harminchat tagja van, ezek nagyrészt megjelentek a tárgyaláson. Lukácsiu László lacíalusi lelkész nem jött el, állítólag azért, mert közötte és a komité többi tagjai között áthidalhatatlan ellentét van. A harminchat tagu komité a maga kebeléből tiztagu bizottságra bizta elsősorban a tárgyalás vezetését, ez a bizottság pedig három tagját, Maniu Gyula dr.-t, Braláste Valér dr.-t és Mihályi Tivadar országgyűlési képviselőt bizta meg a Tisza István gróf miniszterelnökkel való tárgyalással. A háromtagú bizottság a tárgyalás részletes eredményét tegnap a komité elé terjesztette, melynek tagjai sok tekintetben élénken kifogásolták azokat föltételeket, a •melyek mellett a béke létrejöhet. Nagy nehézséget okozjiak elsősorban a miniszterelnök követelései, amelyeknek a teljesítése esetén, ha a mostani vezetők a békés megállapodást létre is hozzák, könnyen támadhatnak olyan agitátorok, akik kihasználják ezt a jelenlegi román vezető férfiak ellen és ujabb háborúskodást támaszthatnak. Másrészről a miniszterelnök követelései mellett rendkívül keveset nyújt a román nemzetiségeknek és a radikális elemek kívánságait teljesen mellőzi. Különösen kulturális és közoktatásügyi szempontból 'keveselik azt, amit a miniszterelnök hajlandó nyújtani. Sók szó esett a román népnek a közigazgatási hatóságok részéről tapasztalt zaklatásáról, amely — szerintük — nem alkalmas arra, hogy a román népben a béke érzését megszilárdítsák. A háromtagú szűkebb bizottság iparkodott lehetőleg eloszlatni a komité aggodalmait, de még igy is fáradságba fog kerülni, mig a prezentált föltételeket a kwnité tagjai elfogadják s a békés megállapodás a miniszterelnök intenciója értelmében létesül. Maniu Gyula a következő kijelentéseket tette: — Kétségtelen az eddigi megbeszélésekből, hogy a hármas-bizottság indítványait a komité egyhangúlag elfogadja. Ha miajd a tanácskozásokat egészen befejeztük, a hármas-bizottság hivatalosan közölni fogja az eredményt mindenekelőtt Tisza miniszterelnök úrral, akivel — megjegyzem — a mostani tanácskozások alatt nean értekeztünk. A román nemzeti komiité minden nagy horderejű kérdésben, amely esetlég a pártnak programját vagy politikai magatartását érinti, a maga felelősségére nem 'határozhat. 'A mennyiben tehát a komité egy bizonyos megállapodás létesítése mellett határozna, ugy természetes, hogy ez az esetleges megállapodás is a román nemzeti párt nagygyűlése elé lenne viendő. Ez a pártgyiilés az egyes 'választókerületekben lakó románok megbizottaiból áll. Minden választókerület két rendes és két póttagot szokott küldeni. Természetesen a komité határozata csak ab1 tftffrwMnt niwinii i • iám iá» barx az esetben lenne a pártgyülés elé terjesztendő, ha a komité a megegyezés megkötése mellett döntene. A komité tárgyalásairól öt-íhat nevesebb román ©límaradt, akik dacára a meghívásnak, mind máig nem jelentek meg és nem is nyilatkoztak elmaradásuk okáról. Az ülésen ma elhatározták, hogy levélben szólítják föl ezeket, hogy indokolják távolmaradásukat, liire terjedt ezzel kapcsolatban annak, hogy Vlád Aurél és Popovics György azért nem jöttek el, mert ellenzik a .paktumot. A komité egyik vezető tagja, aki a konzervativek csoportjához tartozik, ma délben a következőket mondotta: — A komiité tagjai a legnagyobb egyetértésben vannak egymással. A fontosabb kérdésekben egyáltalán nem volt és most sincs eltérés köztünk. Eltérés és vitatkozás csak a lényegtelen kérdéseknél merült fel. Szeretnék részletesebben nyilatkozni, azonban megígértük egymásnak, hogy semmiféle közlést nem teszünk a nyilvánosság számára a tárgyalások befejezése előtt. Annyit mondhatok, hogy fontos része a megegyezésnek a vallási kérdés. Valószínű, hogy a paktumot megkötjük. Kitelepítik a belvárosból a tüzéreket. — Bonyodalmak az elhelyezés körül. — (Saját tudósítónktól.) A belvárosban állomásozó tüzérütegek elhelyezése körül kellemetlen bonyodalmak támadtak legújabban. Mielőtt a honvédtüzérséget Szegedre helyezték, heteken keresztül tartottak a tárgyalások a város és a honvédelmi miniszter kiküldöttei között az ideiglenes helykérdés ügyében. Szeptemberben végre megállapodás történt és kijelölték az ideiglenes állomáshelyeket, amig a .tüzérkaszárnya tető alá jut. Az ütegek egy részét a köztisztasági telepen, legnagyobb részét pedig a belvárosban: a régi gimnázium épületében és a Szegfü-utca és a tiszai rakodóparf sarkán levő Szűcs-féle. hatalmas emeletes házban, helyezték e'l, amelyet egyenesen erre a célra bérelt ki a város. Most aztán hirtelen kiderül, hogy az ideiglenes elhelyezés a hetekig tartott helyszíni szemlék ós tanácskozások ellenére sem a katonai kiképzés, se a közbiztonság szempontjából nem megfelelő, ugy, hogy a tüzérség mindaddig nem csinálhat semmit — gyakorlatokat nem tarthat — ameddig alkalmasabb helyeket nem kerít a szá/mára a város. Néhány nap előtt érkezett ugyanis Szegedre Reschfeller Antal tüzérőrnagy, a szegedi tüzérség parancsnoka, aki a tisztikarral szemlét tartott az ideiglenes állomás-helyeken és a szemle során arra a tapasztalatra jutott, hogy a tüzérütegeknek a bélvárosban való elhelyezése a katonai kiképzés szempontjából lehetetlen, közbiztonsági okokból pedig veszedelmes a környékbeli polgárságra nézve. Reschfeller őrnagy terjedelmes jelentésben számolt be tapasztalatairól Hazai Samu táró honvédelmi miniszternek, akiit arra kért, lépjen a miniszitériuim érintkezésibe a várossal aziránt, hogy a belvárosban- levő tüzérütegeket vagy kitelepítsék, vagy a katonai kiképzés és a közbiztonság szempontjából megfelelőbb ponton helyezzék el. A fölterjesztésre a honvédelmi miniszter nyomban katonai szakértőket küldött Szegedre, akik már érintkezésbe is léptek Tolh Mihály dr. katonaügyi tanácsossal és a mérnöki hivatal képviselőivel. Holnaptól kezdve a katonai bizottság és a város képviselői helyszíni szemlét tartanak a város több pomtján. Amint jó forrásból értesülünk, a tüzérség elhelyezése körül támadt bonyodalmak és a ti'zérütegeknek a belvárosból való kitelepitése szorosan összefügg a tüzérlaktanya építésére fölveendő kölcsön ügyével. A hon-