Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-22 / 18. szám

DtötMAGYABOBSZAG 1914. január 22. ban, amelyet az olcsó és bő pénztől a közgazdasági életiben várnak, csak akkor fog elkövetkezni, ha legközelebb legalább még egy félszázalékkal le fogja szállíthatni az Osztrák és Magyar Bank a rátát. Csak ezután remélhető a betéti kamatláb lényeges olcsóbbodása, ami arra indíthatja a tőkepénzeseiket, hogy ismét járadékot, de főleg záloglevelet vásároljanak. Ez adhatja meg a lehetőséget a kibocsátó intézeteknek, hogy ismét kuláns föltételek mellett törlesztéses és hosszú lejáratú szerződéses kölcsönt nyújthassanak. Innét kezdve a vállalkozó és épitőkedv föléledhet, sőt gazdasági életünk föllendülhet. Ezúttal a bank eljárása a nagyközönség legszélesebb köreiben nagy érdeklődéssel találkozott, mert az utóbbi idők nyomasztó hatását szívesen megokolták a nehéz pénzviszonyokkal, bár valójában ugy áll a dölog, hogy a rossz pénzviszony, a súlyos gazdasági helyzet, az ipar és kereskedelem konjunktúrájának a hanyatlásából, elernyedéséből fakadt. Könnyen érthető, hogy a rendszabályt, amely mától kezdve életbe lépett, nagy örömmel fogadják mindenütt az országban, nemcsak azért, mert a pénz ára most egy fél százalékkal olcsóbb, hanem mert azok részére, akiknek a jogos igénye pénz dolgában eddig kielégíthető nem volt, könnyebben lesz hozzáférhető. A sajtóban is kedvező visszhangot talál a rendszabály, mert huzamos idő óta foglalkoztak gazdasági életünknek ez idő szerint legaktuálisabb kérdésével s túlnyomóan mindenütt ugy pertraktálják e kérdést, hogy a kilátásban levő kamiatredukció az első döntő lépés a normális helyzet helyreállítására. A képviselőház ülése. — Harcnak nyoma sincs. — (Saját tudósítónktól.) Háromnegyed tizenegy órakor, amikor az elnök az ülést .megnyitotta, ,az ellenzéki folyosókon épen tizenhárom képviselő volt jelen, a jobboldalon talán a kétszerese. Ekkor még sem Apponyi, sem Károlyi, sem a tö'bbi ellenzéki vezérek nem voltak itt. Künn homályos borús az idő, benn 'élettelen álmosság. Ha idegen tévedine ide, lámpával sem találna rá arra a viharzó obstrakcióra, amelynek állítólag lángjában ég a magyar törvényihozás és az egész ország. Harcnak, háborúnak nyoma sincs. A jobboldali folyosón valami arcképeket mutogattak, amelyek néihány munkapárti képviselőt ábrázolnak, a másik részen csak az újságírók izgulnak a miatt, hogy az ellenzék tűri az általános vita végének ily leverő elerőtlenedését. Szó volt a román kctmilté tárgyalásairól is, de csak annyit mondanak, hogy nem tudnalk semmi bizonyosat. Az ülésen Eszterházy Mihály gróf kezdett beszélni. Az ellenzék részéről még föl voltak iratkozva Bikády Antal, Gedeon Aladár, Földes Béla és Ábrahám Dezső. Ábrahám Dezső azzal fenyegetőzött, hogy ha ő rá holnap kerülne a sor, akkor kibeszéli az egész ülést. Hogy utánuk azután kik következnek, ha egyáltalában következnek ujalbb szónokok, ma még .nem lehet tudni. Az általános vita végét a. jövő hét közepére jósolják. Hangosabb jelenetek a mái ülésnek csak a végén voltak, amikor az interpellációkra került a sor. Interpellálnak tudValevően Bottlik István alíkotmánypárti, a Héderváry— Gerő-féle mentelmi ügyben és Beszkid Anitial néppárti képviselő a riítén-pörben. ták. Még érzik meleg, simuló közelségüket. A szobán is — bár üres — rögtön meglátni, ihogy lakói nemrégen hagyták el. Ha belépsz, még szinte ugy érzed, hogy ők is körülötted vannak, akiilk ezt a sok csecsebescét, asztalt, széket, órát s tükröt éveken át — kezükkel és lelkükkel — a maguk képére és hasonlatosságára formálták át. Érj csak hozzájuk és mind zengenek, akár a hangvillák. Mert hazugság, hogy csak a hegedű fáján érzik a müvészkéz szorítása s nem mindenen, amibe az ember beleégeti forró, átalakító, magához hasonló ujjnyomát. Vájjon egyforma lenne-e a falánk és a kisevő evöszere, a szipirtyó és a szűz tűikre? A zugfirkász és Petőfi tolla? Ilyenkor bizony kételkedünk ebben és erősen hisszük, hogy egy pohárból rekonstruálhatjuk annak a képét, aki évekig ivott belőle. Ezekben az elhagyott nyári szobákban, űtkos energiákat sugárzó bútorok között csakugyan táncra perdül az élet és visszatér a mult. Halk ütemekben, ritmikus zengéssel csobog vissza. A szobához szűkül, hajlékonyaira falak közé ékelődik s egy félóra alatt az egész évet rohanvást átéljük. Leülne ü a székekre az otthoniak is és a nyaraló bútorok közt megkezdődik a különös séamce. A kisebbik leány, akinek gyermekarcához olyan igen iiiik Cléo de Mérode komoly frizurája, hajlékonyan végigdől a pamlagon s a pamlag sodronyai zengenek, édesen, fájósán csengenek, bus Sdhumann-dalokat énekelnek. A zongorán is végigsántikál egy határozatlan melódia, amit valamikor ősszel hallottunk még. Elég azután meglátnod a fogason lógó kedves téli kalapot s egyszerre novemberi szél süvit belőle és tél lesz és forró júliusban jól esik a 'hideg kályhánál melegedned. Bezárt szemhéjadon keresztül pedig két ikorcsolyát látsz, melyeik fehér köröket cirkalmaznak a sötét smaragd jégen. A bútorokon mintha délibábok lebegnének. Mindenünnen, ahol csak mozogtak fel-felbukkan egy halovány ködarc. Az íróasztal mellől egy bozontos üstök, a varrógép táján a háziasszony árnyképe, a viölás kertre nyíló ablakban a leányok. Vájjon kicsodák ezek? A nyaraló bútorok poros állmai, lámpa ködében, kergetőző hóbortos víziók, a naítalin szellemei, vagy déli kisértetek? Ennek a déli kisértetjárásnak rendesen ,a cseléd szokott véget vetni, aki megsofcalta a levélírás idejét, gyanakvó tekintettel kandikál be a szobába. Ilyenkor fölriadok különös traniceomból s villámgyorsan az íróasztalihoz pattanok, hogy egy üres papírlapot szépen telekarmol jak holmi tintás ákom-íbákomimal. Aztán gyorsan kilopódzkodoim a fehér kerten át az utcára. A szoba benn tovább játssza titkos életét. Én pedig a józan, kocsizörgéses napfényben kiveszem belső zsebemből a levelet, amit az utolsó pillanatban — hogy ne is tudjanak látogatásomról — visszaloptam és óvatosan összetéptem. Azzal eltűnök én is, mint a többi déli kísértet. ) . i A mai ülésről ez a tudósítás szól: (Az ülés.) Beöthy Pál elnök 'háromnegyed tizenegy után nyitja meg az ülést. Az elnöki előterjesztések után áttér a Ház a napirendre: a safiójavaslat tárgyalásának folytatására.Eszterházy Mihály gróf nemcsak a napirenden levő javaslat ellen szólal föl, hanem az ellen az ideges sietség ellen is, inelylyel a munkapárt az ily fontos reformjavaslatokat akarja intézni. Ma már nem is a többség akaratával állunk szemben, hanem Tisza István gróf akaratával. (Eszterházy a reformról.) a sajtóreformra azért van szükség, hogy a só és a pinkapénz tárgyalásával a sajtó többé ne kellemetlenkedjék a kormánynak. A javaslathoz hasonló sajtótörvényt neon lehet másutt találni, mint Horvátországban, ele a törvény rendelkezései még ott is liberálisabbak, mint-nálunk. Polónyi Dezső: Csak a román lapok Írhatnak, a-mit akarnak! Eszterházy Mihály gróf: Igaz, hogy a koalició is készített egy .sajtóraf orratervezetet, de abban minden oly intézkedés, mely a szabadságnak korlátokat szab, a független bíróságokra van bizva és nem a politikai vagy autonom hatóságokra, mint a napirenden levő javaslatban. a terjesztés kérdésével kapcsolatban szóba hozza, hogy sajtótermékek elárusitásával csak 18 éven felüli egyének foglalkozhatnak; ennek az intézkedésnek nincs semmi értelme, mert éhez a foglalkozáshoz se oly különös testi, se oly nagy szellemi fejlettség nem szükséges, liogy miatta > korhatárhoz kellene kötni a hirlapárusitást Ha Horvátországban a tizennégy éves gyerek is árulhat újságot, miért ne árulhatna nálunk a tizennyolc évesnél fiatalabb gyerek is? Végezetül Tisza István gróf személyével foglalkozik; Tisza, ugy látszik, magára nézve is alkalmazni akarja azt a ,.i oppotvet, amit Angliában a királyra alkalmaztak és amely szerint „a király nem követbet el semmi jog- ! talanságot"; azaz, amit a király tesz, az mind jogos dologgá válik. Tiszával szemben a mun kapártban senki se nyilváníthatja a maga akaratát másutt, mint legföljebb csak a végrendeletében. A javaslatot nem szavazza meg (Gedeon beszél.) Gedeon Aladár azt óhajtja, hogy ha Tisza kibékült már a horvátokkal és a románokkal, beküljön ki végre a, magyarokkal is. Majd a választásokról kezd beszélni. Lázár István gróf elnök figyelmezteti a szónokot, hogy a tárgytól eltérni nem szabad. Gedeon Aladár: Azt karom kifejteni, hogy a munkapárt nem helyesen választottá meg az időpontot a sajtóreform tárgyalására. a munkapárt a. nemzetiségi vidékeken szerezte mandátumait, mig az ellenzék a magyar vidékeken. Az elnök ismételten figyelmezteti a szónokot, liogy térjen a tárgyhoz, mert különben megvonja tőle a szót. Gedeon Aladár: Nemcsak a választásoknál, hanem a megyék akaratának megnyilatkozásai alkalmával is azok a megyék, melyekben a többség független elemekből áll» az ellenzék mellett foglal állást. Gál Sándor: A sajtóreform kérdésében is! Gedeon Aladár arról beszél, hogy az ban eltörölt cenzúrát újra behozza .a napirenden tevő sajfójavaalat, sőt a jövőben nemcsak a hatóság, hanem a nyomdász is gyakorolhatja a cenzúrát. (Miután úgyis sok cenzúrán megy át egy sajtótermék, igazán fölösleges a terjesztést még külön is korlátozni. fi, iflssiK ss mm u nsii a i első kézből, nagy választékban csakis az fnnnübfá náh^n (tannnrlnn Tisza-Lajos körút 19. szám alatt p kaphatók, esetleg részletfizetésre