Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-09 / 7. szám

iröfeáuayifcbobi&lg **-t ' ••' • ... . nánlc? Peűis, pedig ha Tísxa István nem vágja szét merész elhatározással és merész kézzel az obstrukció gordiusi csomóját, ma minden, de minden máskép volna, csakhogy a mi kárunkra és — ellenségeink javára. 4 A trónörökös táviratai. — A zaberni eset fejleménye. — (Saját tudósítónktól.) A Vossísche Zeitung közli, hogy megbízható helyről szerzett értesülése szerint a trónörökös zaberni táviratainak a szövege, amelyet több lap közölt, nem felel meg az igazi szövegnek. Mikor a trónörökös értesült arról, hogy a lapok a zaberni események tekintetében való állásfoglalásáért mennyit támadják, azt mondta, hogy az ő álláspontja az, hogy a tiszteket meg kell védeni inzultusok ellen, de azért nem gondolkozik ugy, hogy ez törvénytelen eszközökkel is történhetik. A trónörökös valósággal fölháborodott a miatt, hogy 'teljesen magántermészetű nyilatkozatának meghamisításával még be nem fejezett eljárásba való beavatkozással akarják megvádolni és azt állítják róla, hogy önkényuralom mellett van és liogy véleménye szerint lehet valaki, — hogy ki, az teljesen mindegy, — akinek nem kel'l tiszteletben tartani a törvényeket. Berlinből jelentik még: Ma délutánra várták az Ítéletet Forstner hadnagy és Schadt hadnagy ügyében. A hangulat természetesen a végsőkig feszült. Egy rendőri készenlét tartja vissza a kíváncsi tömeget a törvényszék épületétől és a tárgyalóteremben is rendőrök voltak, hogy kivezessék azokat, akik engedelem nélkül akartak a terembe bemenni. iMa délélőtt hallgatták ki az utolsó tanukat, Uhde őrnagyot és egy zaberni fodrászt. Vallomásuk teljesen érdektélen volt. A vádló kérte, hogy Redzer ezredest hét napi, Forstner hadnagyot három napi elzárásra büntessék, becsületsértés miatt. A védő pedig fölmentő ítéletet kért1. ítélethirdetésre ma •nem került sor, hanem szombaton délelőtt hirdetik ki ez ügyben az ítéletet. Kísérleti lélektani előadások. — Stern Wüliam Budapesten. — (Saját tudósítónktól.) A Fővárosi Pedagógiai Szeminárium meghívására három estén át előadást fog tartami' a gyermektanulmányozás és kísérleti lélektan terén világhírű boroszlói egyetemi tanár: Stern William, I > i i i : A nagyközönség ismeri a gyermektanulmányozás fogalmát a Magyar Gyermektanulmányi Társaság értékes és gyakorlati jelentőségű munkásságából. Ami e mozgalmakban a nagyközönséget különösen illeti és érdeklődésére számot tarthat, az e tudományos munkásságban rejlő igéret a gyakorlati nevelésügy újjászületésére. A tudós egyetemi tanár kutatásaiban is azok a tudományos eredmények és gyakorlati alkalmazások fogják lelkesíteni közönségünket, amelyek a régi pedagógiai bajok és oktatásügyi visszaélések megszüntetésére szolgálnak. A gyermektanulmányozás iránt érdeklődők tudják, hogy az e téren folyó tudományos kutatás az a gyökér, melyen át a nevelés- és oktatásügy jövendőbeli reformjai az élet nedvét magukba szívják. A mai oktatási rendszerben gyermekeik testi s lelki elhasználását tehetetlenül néző szülők innét várják a régi rendszer igazságainak vagy tévedéseinek tudományos igazolását vagy elvetését. De végleges leszámolást. Stern William egyik igen aktuális gyermeklélektani problémáról fog beszélni, mely ma a világ pszichológusait erősen foglalkoztatja: a gyermeki intelligencia kérdéséről. Ismertetni fogja a tehetségek fajait, a tehetség és intelligencia egymáshoz való viszonyát. A gyermeki intelligenciavizsgálatoknak gyakorlati alkalmazása mindig tágabb területű lesz. Az iskolában például a tanulók értelmiségi osztályozásálhoz adja meg a legmegbízhatóbb módot, az eddigi esetleges, sokszor egészen hibás megállapítások helyett. (Pedagógusaink ma még oly kevéssé pszichológusok és mennyi kárát vallja ennek a gyermek!) Továbbá a gyermekbiróságoknál ezek az intelligenciamérések a beszámithatóság fokát döntik el exakt módon. Az intelligencia mérésére minden tudományos kritikát elbíró, biztos módszerek vansabb keringésbe jött volna. A tekintete sem volt már oly merev . . . Visszasiettem fülkémbe. Kényelmesen elhelyezkedtem és szivarra gyújtottam. Az öreg asszony még sem olyan beteg, mint gondoltam. Gyöngeség — semmi egyéb! Most el fog aludni —és — édes istenem! elvégre — ezek az anyósok! . . . Eközben elérkezett az éjszaka. Már nem gondoltam az öreg hölgyre és kellemesen pihentem puha párnáimon: mély álomba ringatott a teljes gyorsasággal tovairamodó vonat dübörgésének egyhangú ritmusa. Csak utazásom célján, Rennesben ébredtem föl. Még álomittasan botorkáltam Végig a perronon, anélkül, hogy ügyelnék bármire, ami körülöttem történik . . . Láttam ide s tova siető árnyalatokat, közeledve, ködbe veszve, — megannyi álomkép, távoli, idegen világból . . . Hirtelen egy rohanó emberbe ütköztem. Vasúti hivatalnok volt, ki az egyik kocsi felé sietett. Az ablakból integettek, kiabáltak: — Orvost, gyorsan orvost! A kocsi előtt néhány ember állt, élén— Szerencsétlenség történt? — kérdeztem egyiküket. — Nem, — felelte a derék ember. — Csak egy asszony ... aki meghalt a vonatban .. egy öreg asszony. És a következő percben mindnyájan összedugták a fejeiket, mert ime, lehozták a halottat és ők minden áron látni akarták. Azután elhaladt mellettem is a két vasúti szolga, aki a holttestet vitte. Egyikük a hóna alatt markolta meg, a másik a lábait fogta. Ráismertem az öreg hölgy fekete kopott kendőjére és viaszsárga arcára. Már egészen merev és hideg volt. — Hirtelen halál vagy bűntett? — kérdezte mellettem valaki. — Bűntett, — szóltam. — Gyilkosság... Igazi gyilkosság. Én tudom. Fogaim egymáshoz ütődtek a borzadó iszonyattól. És halkan — oly hangon, mely nyilván megdöbbentette a köröttem állókat, — ismételtem, félig öntudatlanul, azokat a kegyetlen szavakat: — Ugyan mi baj érhetne? Nevetséges! Egy kis meghűlés. Mindig sopánkodoh 1914, január 9, .i«.Tii.,ft»iniii»rnii»iniiiiii«iiiimiwinin»nB-riniii • • nm i —m^m*** nak. Ez a mérés kétféle a gyakorlatban í abszolút mértéket fölállító és relatív értéke: megállapító. Az abszolút módszer — Binet nek, a Sorbonne tanárának munkája — mit' den kor szellemi fejlődésének megfelelő normát állapítja meg a hattól tizennégy éve korig. Ennek haszna a kisegítő iskolába uta landók pontos kijelölésénél látható. A magúi kora normáján alul állók ugyanis odakerül nek és nekik megfelelő más tanitási eljárás ban részesülnek. A relatív mérték egy bizonyos csoporl nak egymáshoz viszonyított értelmiségét ál lapítja meg. Próbaszövegek szolgálnak err' a célra, melyek a kombinativ képességet vizsgálják, vagy a megtartó, számoló stb. készséget. Ilyen vizsgálatokat a Gyermektanulmányi Társaság nálunk nagyszámban végzett tanulókon. Stern William másik jelentős tárgya 11 nemek pszichikai különbözőségéről szóló kutatásainak összefoglalása lesz. A nemek általános lelki -típusa ugyanis igen korán kei" kifejlődni és a gondolkozás és érzés, az érdeklődés és akarat különböző módjában mutatkozik, valamint abban, hogy a testi é> szellemi fejlődési periódusok nem esnek őszsze a íiu- és leánygyermeknél. Mutatkozik a lelki fejlődés különböző tempójában is, a mennyiben a lányok gyorsabban fej-lödnekA lányok szellemi élete homogénebb, ritka * feltűnő tehetség, de ép oly ritka az igen csekély tehetségű; a fiuké heterogénebb, nagyobb ellentéteket mutat. A fiuk testi-lelik1 fejlődése egyenletesebb, a lányoké szabálytalanabb. Hogy ezek alapján a nemek együttes tanítása ajánlatos-e, vagy nem, tudományos szempontból, egyelőre eldöntetlen. Stern harmadik előadása az emlékezés röl, a gyermeki vallomásokról és a gyermeklélek szuggesztibihtásáról (sugalmazhatóságáról) fog szólni. Éveken át foglalkozat1 ezzel a kérdéssel és nyomában egész AuS' sage-írodalom (a gyermekvallomások kísérleti irodalma) támadt. Ezek a kutatások lélektani jelentőségükön kivuT kritikái a bíft sági gyermekkihallgatásoknak. Stern megállapította kutatásai nyomán, hogy a gyerriK keknék csak 50—60 százaléka tud a látat' tárgyakról és eseményekről beszámolni. * téves és fantáziás adatok túlsúlyban vannakA gyermek igen hajlik szuggesztióra. Hét éves korig a gyermekek 50 százalékú* 7—18-ig 27 százaléka szuggerálható. Mása bemondások megbízhatósága a spontán bé* számolásnál, minit a kikérdezésnél. Feltűnést keltett Stemnek ezelőtt kileik évvel Keller Helénről, a siketnéma-vak lányról, mint lélektani pedagógiai és> '•nyelvelméleti problémáról irt miivé. Értékes és elterjedt „Az intelligencia-vizsgálatok lélektani módszere és ennek alkalmazása tamilokon" cimü könyve és a differenciális pszichológia módszeréről szóló alapvető munkája is. Domokosné Löllbach Emma. .mi* Cáfol a londoni román követség Londonból jelentik: Az idevaló román kövesség a Reuter-ügynökség utján megcáfolja 3 Pesti Hirlap közleményét, azt tnondvá11, hogy ez csupán pártmanőver, amelynek a célja, hogy lehetetlenné tegye Tisza és a magyarországi románok közeledésé^Románia és Szerbia csak ideiglenes szerte' dést kötöttek és pedig bolgár támadás eSr tere. Ez a támadás junius végén csakúgy31*