Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-31 / 26. szám

1914 január 3Í. DÉLMAG Y ARORS&AO I ft E R, Szegedi kalendárium, AZ IDŐJÁRÁS: A meteo­rológiai intézet jelentése jm 1 szerint: *Az időjárásban # 1 lényegesebb változás nem, A i várható. — Sürgönyprog­nózis: Változás nem vár­ható. — Déli hőmérséklet: 1-1.8 C volt. A VÁROSHÁZÁN valamennyi hivatal ban délelőtt 8 órától délután 2 óráig van hi­vatal. A polgármester betegsége miatt nem fogad. A főkapitány fogad délelőtt 10—11-ig. AZ ALLAMI GYERMEKMENHELYEN délelőtt 8 órától, délután 2 óráig van hivata­los óra, Állandó ügyeletes szolgálat. Betegek látogatása délután 2 órától 3 óráig. SOMOGYI KÖNYVTAR. nyitva délelőtt 10—l-ig és délután 4-től 7-ig. Idegeneknek a, képtárt engedéllyel hétköznap is meg lehet tekinteni; helybeliek vasár- és ünnepnapo­kon látogathatják délelőtt 10—1 óráig. A TÖRVÉNYSZÉKEN, táblán, a máv. üzlet vezetőségnél és a muukúsbistosit'í-pén?­tárnál reggel 8 órától délután 2 áráig van hivatal. A KÖZKÓRHAZBAN: a beteglátogatást idő délután 1—3 óráig tart. VÁROSI SZÍNHÁZ: Este nyolc, órakor Budagy ö n gye, operet t. URA NI A SZÍNHÁZ: Délután 5 órától kcz<tVa este jj óráig: A rejtély, dráma 3 felvo Másban KORZÓ MOZI: Az előadások tartanak délután 5 órától kezdve este 11 óráig: Sárga csikó, népszínmű 4 felvonásban. VASS-MOZI: Délután 5 órától kezdve OS te 11 óráig: Faublas lovag szerelmi kaland­jai. EDISON-MOZI: Az előadások tartanak délután 5 órától kezdve este 11 óráig: Veszélyes- életkor, társadalmi dráma. A kis borbélyinas (Saját tudósítónktól.) Ahová én borot­válkozni járok, az egy kis, borbélyüzlet a Belváros egy csöndes utcájában. A gazda bánáti sváb, a segéd belgrádi szerb ember és mindketten rémséges magyarsággal be­szélnek. Dicséretükre legyen mondva, jó ha­zafiak és csak azért is, mert magyarul nem jól tudnak, folyton a szittyák nyelvét ropog­tatják. A borbélyüzletbe nemrégen belépett egy inas, egy kis, pöttön emberke, alig ti­zennégy éves ínég. Magyar gyerek, vala­honnan egy torontálimegyei szia tiszta ma­gyar faluból került Szögedébe, ahogyan ő nevezi. A kis fiu egyelőre még tanul. Ott áll a vendég mellett és roppant figyelemmel kli­sén a borotva útját a borostás arcokon, mi­közben ajka összeesucsoscdik 'és szeme tág­ra kimered. A sváb gazda és a szerb segéd tanítják a kis emberkét. Már annyira haladt a tanulmányokban, 'hogy .a vizes tálat és a kendőket kézbe szabad vennie. A fiu büszke is a haladásra. A sváb gazda és a szerb se­géd magázzák a kis fiút, mert mondom a magyar nyelveit roppant komiszul, de ta­gadhatatlan lelkesedéssel kezelik. — Hová tette ,a vas, fickója mindenit? — kérdezi tőle a gazda. — Mit állja itt, mit bámulja, — rivall rá a segéd, miközben reám kacsint, hogy az egész csak jó .tréfa. A kis fiúval eddig nem foglalkoztam elég behatóan. Pedig kiderült, hogy ugyan­csak jó és hálás téma. Tegnap délután, mi­alatt a segéd borotvált és szidta a szerbe­ket — .kénytelen vágyóik újból kijelenteni, hogy jó magyar 'hazafi — szemügyre vet­tem a .fiút. Ott piszkálta a kályhatüzét és lát­tam, hogy vastag ruhakéreg van rajta. — Fázol? — Most nem, a kályha mellett iigön me­leg van. — Hát mikor szoktál fázni? — Reggelenként, ha bejövök. — Hát azért van olyan sok ruha raj­tad? — Azért! Egy fehér ing, két téli ing, két nadrág és két harisnya. — Hol laksz? — A Nagy-körutoii jóval tál. Minden reggel félőt órakor kelek föl. ötkor elindu­lok hazulról és rnig az üzletbe érek, pont hat óra van. — Hát nem villamoson mégy? — Nem-e, nincs pénz rá. Hát aztán hol ebédelsz? — Itt la, az üzletben. Az anyám velem adja az ebédet. Egyszer szalonnát, egyszer kávét kapok, már ahogyan. — Micsoda az apád? — Földműves. Ittebéről kerültünk ide. Azért gyütt ide, mert azt hitte, itt jobb lesz. Odasiet a tűzhöz, leguggol melléje és rátesz egy tuskót. Belebámul a lángokba, szakasztott ugy, mint az öreg parasztok szokták tenni, őszi estéken, ha nyílt mezőn rőzselángok mellett melengetik gémberedett testüket. — Este mikor mégy haza? — Nyolc órakor. Egy órát kell gyalo­golnom. A kis fiu mindezt nyugodtan mesélte el nekem. Nem vettem észre, hogv valami meg­mozdult volna tizennégy éves kis eszében. Szegényke, talán nem is tudja, hogy ő egy mártír, hogy vaunak kis fiúcskák, akik bi­zony nem feküsznek le olyan későn, nem kelnek olyan korán, nem gyalogolnak egy órát be, egy órát ki naponta, halott .nekik sincs több joguk az élethez . . . Mégis mi­lyen jó dolguk van! F.s ezt a jó dolgot1 mennyire nem tudják megbecsülni. Milyen boldog a kis borbélyinas, hogy még erről nem tud semmit. És milyen boldogtalan lesz, ha megtudja, hogy az élet mi mindennel csal­ta meg. — A „Tisza" evezősegyesfileí közgyűlése Ma este tartottá meg a Tisza Szegedi Eve­zős Egyesület közgyűlését, a Kass-vigadó külön termében. A közgyűlésen Kass János igazgató elnökölt s a tagok nagyszámban je­lentek meg. Örömimel vették tudomásul, hogy az agilis vezetőség mindent elkövet a szegedi sportélet érdekében, illetve, hogy az egye­sület tagjai közül mindtöbben, aktiv szerepet játszanak az evezés grandiózus sportjában. A vezetőség a jövőben még intenzivebben foglalkozik a sportélet fejlesztésén s gazdag programot kiván megvalósítani, amihez kéri a tagok lelkes működését. Három uj hajót szereznek be minél előbb, köztük egy ver­seny négyest, amellyel remélhetőleg siker­rel vesznek részt országos versenyben is. A Tisza evezős egyesület ötödik éve működik s ma már országos viszonylatban is számot­tevő sportegyesület. A közgyűlés lelkes han­gulatban, a vezetőség éltetésével végződött, majd társasvacsora következett, amelyen a hölgyek is .megjelentek. Vacsora után ked­vesen sikerült tánc következett, természete­sen a hajnali órákig. — Vizmizériák a végtelenségig. Ez a speciálisan szegedi nyavalya, ugy .látszik, nem fog1 megszánni soha. Nap-jnap után ér­keznek hozzánk panaszok, amelyek azt a ha­tásáig! intézkedést hibáztatják, amelynek kö* vetikeztében minden nap éjfélkor a® egész vá­rosban elzárják a vizcsapokat és zárva tart­ják reggeli fél ötig. Többször rámutattunk már ennek az intézkedésnek a lehetetlen vol­tára, amely csaik kellemetlenségeket szülhet egy olyain. nagy városiban, mint .Szeged. Mert hotgy üdvös hatása nincs, az bizonyos. Sem a vízhiányt nem szüntette meg, sem a víz­pazarlást nem csökkentette, mert. vízpazar­lás, amint 'most már kétségen 'kívül bebizo­nyosodott. Szegeden nincs és nem is lehet A helyzet az. hogy kevés artézi viz termelődik a műszaki emberiek szerint részint azért, mert általában ősökként Szeged alatt az ár­tézi viz mennyisége, részint padiig azért, inert ami vizünk még van, annak a felte elfolyik a régi, rossz csöveken keresztül. A tanács pa­diig azért zárja el éjszakánként a vizcsapo­kat, hogy ne legyen vízpazarlás. Ugyan az. mintha borsót hányna a falra. Azok, kik haj­nalban Szegedről utazni akarnak, nem tud­nak mosakodni. Hát nem humor ez? Azt monldja a tanács, éjfél .előtt tegyenek él amy­nyi vizet, amennyire reggel fél ötig szüksé­gük lehet. Hát ilyen diktátori .allűrökkel a közegészségügy legfontosabb kérdését: a víz­kérdést elintézni nem. lehet. Annyit jelent ez, hogy a tanács a legkisebb ügyeleimre se méltatja a város .közönségének legelemibb követelményét: azt, hogy állandóan megfele­lő .mennyiségű viz álljon- a rendelkezésére. A tanácsnak arra a sokat kárhoztatott .intéz­kedésére ma .már semmi szükség nincs — .ez napnál világosabban beigiaizolást nyert, A hi­bák .csak megvannak, vizinség ép ugy les® a nyáron, mint minden nyáron, az aílagcsö­vezésünk, a vízvezetékünk rossz, a közön­ségen. akarja hát megtorolni a tanács a sa­ját hibáját. Mert hogy vizmizériák még min­dig vannak Szegeden, ez csak a tanács bűne. Miért bűnhődjék a közönség? És, ha imár nem foglalkozik a tanács a vizkérdés egyszer és mindenkori gyökeres ímegoldásával, leg­alább állítsa vissza a régi állapotot ós me fossza meg éjszakára, a váztői az egész város lakosságát — Hogy .a végin ínég bevalljuk, elhittük, hogy csak éjféltől kezdve nincs Sze­geden viz. Ellenben ma féltízen két órakor •megakartuk eresztehi a csapot, és — csodák csodája! — nem jött viz. Ha .igy haladunk, legközelebb már este se illesz viz, aztán dél­után nem .lesz, délelőtt se, végül soha! Iga­zán az ember gondolkozik, hogy végső két­ségbeesésében egy vizviccet m.eg ne eresszen. — Rudolf trónörökös emlékezete. Ru­dolf trónörökös halálának ma volt a húszon­Xárász-U. SZEGED.

Next

/
Oldalképek
Tartalom